Van e ma Magyarországon cigánykérdés?. Szerintem ez nem kérdés, persze hogy van. A jelenlegi közállapotok égetőek, szinte már perzselően rosszak, amit szinte mindenki a saját bőrén is érzékel nap mint nap.. Egy személyes példával hagy rukkoljak ki, csak az aktuális helyzetet érzékeltetve. A múlt héten a városban két közhivatalban is megfordultam, körülbelül fél órát töltöttem el mindkettőben. E rövidke idő leforgása alatt, mindkét helyen volt egy balhés, egy botrányt okozó cigány. Kérdésemre a hivatalban ott dolgozó nők elmondták nekem, már ehhez sajnos hozzászoktak. Mint elmondták nekem, ez napi szinten négyszer-ötször is előfordul.. Csakhogy egyre jobban félnek az egyre erőszakosabbá váló cigány nőktől és férfiaktól. Ki fogja őket megvédeni vajon, jó kérdés ugye. A helyzet vidéken, a kis falvakban ettől még rosszabb. Az ott élő, idős, nyugdíjas, beteg, kiszolgáltatott embereknek egyébként napi szinten is sok bajuk van. Ezen felül, tetézve még problémáikat egyre csak többet szenvednek az egyre erőszakosabbá váló, fosztogató, életüket veszélyeztető cigányoktól. Rettegve lépnek ki sokszor a kapun, vajon a mai napot megússzák e valamilyen atrocitás nélkül. A helyzet mára már sokkal égetőbb és drámaibb mint azt sokan gondolják. A cigányok alkotják Magyarország legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiségét. A magyarországi cigányság létszámáról eltérő adatokkal rendelkezünk. A hivatalos népszámlálási adatok általában sokkal kevesebb cigányról számolnak be, mint az egyéb források. Ma a cigányság létszámát hazánkban 600-800 ezer főre becsülik. A valós számuk ettől persze jóval magasabb. A valóságban azonban milliósra, azaz több milliósra tehető a számuk. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket.″Cigánykérdés″. Az utóbbi időben egyre többet hangoztatott fogalom. De mit is takar a cigánykérdés pontosan? Létezik-e egyáltalán cigánykérdés? Több elnevezés is használatos rájuk. A közhiedelemmel ellentétben a cigány nem külső elnevezés, hanem a magyarországi cigányság egyik, és legelső magyar nyelvű önelnevezése. A szót a déli szlávból vettük át, jelentett 'cigány embert', 'álnok embert', 'cigányzenészt' és 'kovácsot' is az évszázadok folyamán. Az interneten elterjedt vélekedés, miszerint a szó végső soron görög eredetű és 'érinthetetlen' jelentéssel bír, ez idáig nem bizonyított, csupán az feltehető, hogy végső forrása talán azzal a görög Αζίγγανοι névvel függhet össze, amelyet a bizánci források említenek, és egy, a IX. században Kis-Ázsiában élt népfajtát vagy vallást jelölhetett. A cigány szó a magyar nyelvbe legkorábban a XIV. század második felében kerülhetett be. Az 1990-es évek elején jelent meg a cigány szó mellett a roma kifejezés a cigány szó pejoratív konnotációja miatt, a politikai korrektség zászlaja alatt hirdetve. A roma szóval az a gond, hogy csupán az egyik cigány csoport önelnevezéséből vette át a köznyelv, korántsem mindegyikük nevezi így magát. A másik probléma, hogy ez a szó már régebben bekerült a magyar argóba, így ennek a szónak a pejoratív értelme már eleve adott volt. A roma szó a rom 'férfi, 'ember' szó egyes számú vocativusa vagy többes számú nominativusa, nőnemű párja a romnja. A két szó magyar megfelelője az e nyelvjárásokban beszélő cigány férfi és cigány nő. A TESz-ben (Történeti Etimológiai Szótár) nem is szerepel címszóként. A magyarországi cigányoknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három: a magyarcigányok, oláhcigányok és beások élnek nagyrészt az országhatárokon belül.. A magyarcigányok, akiknek az anyanyelve a magyar, alkotják az ország cigányságának kétharmadát és hagyományos mesterségeik a muzsikusság, a régiség-, ékszer- és használtcikk-kereskedelem fűzödőtt régebben hozzájuk. Persze közülük ma már kevesen művelik a hagyományaikat, inkább más foglalatosságokat részesítenek előnyben. Az oláhcigányok nem egységesek, több külön nyelvjárást beszélő és kulturálisan is elkülöníthető csoportjuk van, melyekhez egy-egy mesterség köthető. Ami miatt közös megnevezéssel illetik őket, az az a tény, hogy a Havasalföld román ("oláh") fejedelemségének irányából érkeztek Magyarországra a 19. században, és a cigány nyelv különböző oláhcigány nyelvjárásait beszélik. A beás cigányok anyanyelve egy archaikus román dialektus, hagyományos foglalkozásuk a famegmunkálás. Nevüket vagy a román băiaş, 'bányász' jelentésű tájszóból, amely mai beás nyelven (bajas) 'embert', 'cigány férfit' jelent, vagy a băniaş 'teknős' szóból eredeztetik, ami pedig beásul, eltérően a román nyelvtől 'bányászt' jelent. A három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak hazánkban. Ahogy nem egy nyelvet beszél a magyarországi cigányság, úgy nem is alkotnak homogén kisebbséget. Az előbb említett két fő csoportjuk, a beás és a lovári igen különbözik egymástól nemcsak nyelvileg, de életszemléletükben is. A beások túlnyomórészt kétkezű munkások, míg a lovárik hagyományosan kereskedéssel foglalkoznak. Egy ideig komoly ellentét húzódott a két csoport között. A lovárik sokáig, sőt még ma is „beteg cigánynak" hívják a beásokat, mert ők kétkezű munkát végeznek. Rostás-Farkas György író, újságíró, költő, a cigányság sorsának ismerője így fogalmaz: „Mélyre nyúlnak a gyökerek és messzire. E gyökereket Indiában kell keresni, vagy a cigányok második őshazájában, Görögországban. Azt is ki lehet jelenteni nyugodt lelkiismerettel, hogy több, hosszú vándorlás van mögöttük, mindig vándoroltak, menekültek, ezért aztán azt is lehet mondani, hogy 'menekülőnép'. De egyet biztosan állíthatok, hogy a cigányság Napkeletről jött. Azt is szoktam mondani, hogy keletről jöttek, keleti kultúrát hoztak, nagyon jó lenne, ha nyugati műveltséggel párosulna. "Nem ártana." Nos hát a cigányok történelmi menekülésről jutott eszembe, most saját fegyverüket alkalmazzák az egyenlőre még többségi társadalom ellen. Jelenleg a magyarok menekülnek előlük, az állandó konfliktusokat elkerülendően. Hiszen a magyar alapvetően békés nép és befogadó. Viszont ha túllépik egyszer az ingerküszöbét, a tűréshatárát, akkor kemény is tud lenni és oda tud csapni. A helyzet mára már annyira rossz, hogy az összefogás és a következetesség elkerülhetetlenné vált. Nem odázhatók tovább az elfojtott problémáink, mert különben csúnya vége lesz. Itt az ideje tenni, mindenkinek a magáét, a maga részét, ott ahol éppen van.

Bíró Csaba.