A néger bevándorlók légópincékben laknak Tel Avivban

Mindenki tudja, hogy a magyarországi - és az európai - cigánykérdést csak egyféle módon lehet megoldani: kitelepítéssel. Rezervátummal. Gettóval. Cigány kibucokkal. Elkerített, önellátó és szigorúan őrzött cigányfalukkal, saját iskolákkal, saját orvosi rendelőkkel. Mindegy, hogy hogy hívjuk.

Se ki, se be. Ők ott, mi itt.

Pontosan ezt javasolja nekünk is egy izraeli országgyűlési képviselő. Jakov Katz, a nemzeti szövetség pártjának (National Union) képviselője azt mondta, mit mondta, írásban, törvényjavaslatként nyújtotta be a knessztjének, hogy az Izraelbe bevándorló négereknek a zsidó állam déli részében - a Negev sivatagban, tehát jó távol mindenkitől - külön falvakat kell felépíteni, és a többségi társadalomtól elzárva ott kell őket tartani. Sivatagi kibucokat a négereknek. Dolgozzanak ott, drogozzanak ott, tartsák el egymást, ne a többiek nyakán élősködjenek. Ha nem tetszik, akkor menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.

Mert megengedhetetlen, hogy: "a zsidók száz éve keményen dolgozak azon, hogy felépítsék maguknak az országukat (...) most könnyen lehet, hogy a fekete Afrikából érkező bevándorlók tíz év alatt belemossák [Izraelt] a szennyvízcsatornába (...) ne fenyegessenek minket, éljenek a saját falvaikban, de ne Tel Avivban, kevésbé fényes és kényelmes körülmények között, így megelőzhető, hogy a beszűrődők [néger tömegek] megszerezzék országunkat (...) már ma is 25 ezer illegálisan Izraelben élő néger van és minden hónapban 2 ezer új néger mászik át hozzánk, évi 24 ezerrel emelve az izraeli négerek számát, ezzel együtt növelve az AIDS-es és drogfüggők számát is (...) a védelmi minisztérium jelzése szerint több mint egy millió néger készül a jövőben Izraelbe költözni (...) Tel Aviv egyes negyedei és külvárosai már teljesen elsötétültek, ez nem az az Izrael, amit Herzl akart nekünk " - figyelmeztette népét Katz úr.

Jakov Katz miután benyújtotta a törvényjavaslatát, "praktikus megoldásként" feltette a saját honlapjára is. Az emberek nagy tetszésnyilvánítással fogadták az ötletét, a web site-jára özönlenek a lelkendező kommentárok, melyek kevés kivétellel támogatásukról biztosították az izraeli honatyát.

Szóval ez volt a Katz-javaslat. Nekünk még kevés négerünk van, de számuk lassan, de biztosan emelkedik. Cigányunk, gyilkos, terrorista, bűnöző cigányunk viszont van bőven, egyes számítások szerint számuk Magyarországon már megközelítette az egy milliót. Nem minden cigány bűnöző, van köztük rendes ember is. Hogy mennyi köztük a rendes ember, arról nem állnak rendelkezésre megbízható adatok.

Ha nekik Izraelben lehet, akkor nekünk is lehet. Ők a palesztinok után a négereket akarják gettóba zárni, jól le vagyunk maradva, mi még el sem kezdtük a cigányokkal. Mint tudjuk, Magyarországon a zsidók az urak, ők diktálják a törvényeket is, ők mondják meg, hogy a magyar országgyűlésnek mikor és milyen tartalmú törvényjavaslatot kell elfogadni.

Akkor meg mire várnak Katz úr magyarországi rokonai?

(Jack Corn - Szent Korona Rádió)

Korábban írtuk:

Izraelből kitoloncolják a négereket

A világ egyetlen nyíltan fajüldöző apertheid állama megkezdte a náluk élő feketebőrű afrikaiak visszatoloncolását hazájukba. A demokráciát egyedi módon értelmező, fasisztoid jeleket mutató kis országba főleg Szudánból, Szenegálból, Libériából, Etiópiából, Elefáncsontpartból, Kongóból, Sierre Leonéből és az utóbbi hónapokban Kenyából érkeztek a villogó szemű menekültek.

Ez a szudáni exódust követő kenyai menekült hullám tette be az izraeli kaput: Olmert miniszterelnök kormányrendeletben utasította a belügyminisztert, a rendőrséget és az IDF (Israel Defense Force, az izraeli hadsereg) tartalékos alakulatait, hogy szedjék össze és deportálják vissza a hazájukba az Izraelben letelepedési engedély nélkül élő négereket. A korrupciós ügyei és a modern Izrael történelmében először elvesztett [a libanoni Hezbollah-elleni] háború miatt rendkívül népszerűtlen Olmert-kormánynak az egész országban nagy örömmel fogadott rendeletének két kulcsszavát a "letelepedési engedély" jelenti: ezt ugyanis eddig minden izraeli kormány előrelátó módon nagyon szűkmarkúan osztogatta, így gyakorlatilag az Izraelbe menekült feketék 85-90 százaléka illegálisnak tekinthető. A négerekkel tömött autóbusz konvojok azóta a nemzetközi média teljes csöndjében megindultak az egyiptomi határ felé.

Afrika feketebőrű bennszülöttei már eddig is több alkalommal utcai tüntetéseken tiltakoztak az Európai Unióba igyekvő ázsiai államocska hatóságainak és a felsőbbrendűségi érzésben szenvedő zsidók velük szemben tanúsított kirekesztő, lenéző és antihumánus viselkedése miatt. A négerek kifogásolták, hogy csak olyan segédmunkákat engednek nekik Izraelben végezni, amit nem hogy egy zsidó, de még egy palesztin sem vállal el, az izraeli városokban olyan elhagyott, romos, piszkos és emberi tartózkodásra már nem alkalmas, az 1950-es években épített túlzsúfolt volt légópincékben is elhelyezték őket, ahol a sarokba elhelyezett vödrökben peremig áll az emberi ürülék. A bevándorolt négerek a korábban bevándorolt zsidóktól megfelelő egészségügyi ellátást, a gyerekeiknek ingyenes oktatást és jobb minőségű, a vallásuknak megfelelő étkezést és ruházatot követeltek maguknak.

A frissen érkezett feketebőrű bennszülött harcosok nyilván nem olvasták az elfogulatlan és politikailag korrekt nemzetközi sajtóban, hogy kézfogásról, egy szobában való munkavégzésről, egy iskolai osztályban való tanulásról vagy a zsidókkal egy házban való lakásról szó sem lehet. Mózes kiválasztott népe még 5768 év után is olyan ősközösségihez hasonlító viszonyok között él, ahol az arabok, a négerek és a zsidók bőrszín és vallás szerint szigorúan elkülönülve, a szó szoros értelmében külön utakon járnak. Mert amíg világ minden országában sok száz éve indokolatlan előítélettel és érthetetlen ellenszenvvel fogadott zsidóknak külön útjaik és remek minőségű, hat méter magas fallal védett kivilágított autópályáik vannak, addig a többi, Izraelben egyre nehezebben megtűrt színesbőrű népség kanyargós és kátyús utakon döcöghet a szögesdrótok fölé magasodó őrtornyokból rájuk meredő gépfegyverek és az izraeli útellenőrző posztok állig felfegyverzett katonái között.

Izrael az a fajta "demokrácia", ahol egészen a közelmúltig a feleségek, az anyák, a nővérek és a nagynénik - tehát a nők - buszon nem utazhattak, tömegközlekedési járműre fel nem szállhattak. Az elkábított világnak "a Közel-Kelet egyetlen demokratikus állama" néven bemutatott Izraelbe egy homokvihar sebességével betörő modernizálási hullámnak köszönhetően ma már a bátrabb zsidó hölgyek és a külföldi turistanők buszon is utazhatnak, igaz, csak hátul egy nekik elzárt ketreces részen, ha vállalják, hogy a férfi ülések között elhaladva a pajeszos őslakók meglökdösik, megkiabálják és oda-vissza leköpik a "szentségtörő" nőket.

Hivatalos adatok szerint Egyiptomban a havi átlagjövedelem 10 dollár, ezzel szemben az izraeli egy havi átlagjövedelem ennek tízszerese körül van. Az egyiptomiak sem szeretik eltartani a sok néger semmittevőt, ráadásul valami ismeretlen okból kifolyólag a többi szomszédhoz hasonlóan ők sem rajonganak a zsidókért, ezért gyakran a nagy jövedelemkülönbséget csalétekként bedobva tovább küldik a feketéket Izraelbe, vagy véletlenül nem indítanak őrjáratokat arra a határszakaszra, ahol a zsidók által épített szögesdrót akadályok alatt a négerek csoportosan csúsznak-másznak át izraeli területre.

Izraelben a négerek deportálását kommentáló újságok és internetes honlapok nem felejtették el ismét megemlíteni, hogy az egyik, Kairó belvárosában levő afrikai menekült- és bűntanya tábort 2005 nyarán az egyiptomi hadsereg megtámadta, az ellenálló négerek közül közel harminc embert megöltek, majd a tábort Mubarak egyiptomi elnök rendeletére kiűrítették és felszámolták. A szétszéledt feketék utána éjjelente megrohanták a gyengébben őrzött határszakaszokat és Izraelbe menekültek.

A zsidók nyakába zúduló négerektől megijedt, egyébként mindig széthúzó izraeli politikai vezetők villámgyorsan egységbe kovácsolódtak, és a kialakult helyzet orvoslására Olmert miniszterelnök Benjamin Netanyahu, a Likud elnöke, Amir Peretz, az izraeli Munkapárt elnöke, Dov Khenin, a kis Hadash Párt elnöke és Effi Eitam, a szintén kicsi, de annál nagyobb politikai befolyással rendelkező Nemzeti Vallásos Párt vezetője társaságában az egyiptomi Sharm el-Sheikh-be utazott, ahol egy rögtönzött kétoldalú találkozón rávették Mubarak elnököt arra, hogy némi anyagi ellenszolgáltatás fejében vegyen vissza pár ezer főt az ismeretlen okból kifolyólag sehol sem népszerű feketebőrű menekültekből.

Olmert miniszterelnök és Avi Dichter belügyminiszter képmutató módon most azzal indokolta ezt a négereket kisöprő rendeletét, hogy a közelmúltban az ENSZ több afrikai országgal kapcsolatban bejelentette, hogy ott már megszűntnek tekinthető a polgárháborús helyzet és az élet visszatért a normális kerékvágásba.

Érdekes módon az izraeli kormány még egyszer sem hivatkozott a világszervezetre akkor, mikor a zsidó állam számtalan nemzetközi jogsértését bírálták a tagállamok, vagy mikor az Egyesült Államok sorozatban vétózta meg az Izraelt elítélő határozatokat.

(Jack Corn - Szent Korona Rádió, 2008 március 13.)

Ajánló: Kégl Ildikó: Olaszliszka - megdöbbentő, soha nem hallott részletek a brutális gyilkosságról! (x)