A 90’-es évek elejére a honvédségnél és a rendőrségnél rendszerben lévő maroklőfegyver, a PA-63-as már reménytelenül elavult. Hogy miért, arról az orosz hadipisztolyok fejlesztése című következő cikkben írunk. A pisztoly kül- és belballisztikai paraméterei, valamint lőszere, a 9 x 18 mm-es Makarov már nem feletek meg a modern katonai és rendőri elvárásoknak. Folytak ugyan kísérletek a PA-63-as 9 x 19 mm-es lőszerre való átállítására, de az eredmények elég siralmasak voltak, ezért új fegyver tervezésébe kezdtek.

A P9RC, Kameniczky József által 1990-ben megálmodott félautomata pisztoly 1993-ban jó esélyekkel indult a PA-63 váltótípusát kiválasztó tenderen.

A tesztelések során olyan fegyvert kerestek, mely megfelelő megállítóerővel, működési biztonsággal és pontossággal rendelkezik.

Kevesen tudják – főleg azok nem, akik csak rossz véleménnyel vannak a fegyverről -, hogy a P9RC az előzetes teszteken olyan pisztolyokkal szemben is állta a sarat, mint a Glock, az egekig magasztalt Jericho, vagy a P9R.

1995-ben egy komoly tesztsorozatnak, majd ezt követően csapatpróbának vetették alá a nullszériában legyártott első pár darab fegyvert, ahol néhány gyermekbetegségre (pl.: a csőszakáll nagy hidegben eltört, túl lazán illeszkedett a lőszer a csőbe, emiatt alacsony lett a lövedék kezdősebessége, torkolati energiája és megnőtt a szóráskép) fény derült, de ezeket később anyagminőség javításával és áttervezéssel kiküszöbölték.

A próbalövészetek során olyan extrém körülmények között kellett helyt állni a P9RC-nek, mint például a tartóssági vizsgálat, ahol 1000 lövést úgy adtak le gyorstűzben, hogy közben a fegyvert nem tisztították, a cső túlhevülését pedig úgy akadályozták meg, hogy minden tárcsere alkalmával a pisztolyt vízbe mártották. Az a fegyver, amelyik ezt az igénybevételt kibírja, a legtrehányabb katonát is képes kiszolgálni.

A pisztolyra a gyártó 5000 lövés élettartam garanciát vállalt, de a teszteredmények bizonyították, hogy 10.000 lövést is kibír a fegyver. Voltak olyan lőtéri pisztolyok, melyekből szó szerint kilőtték a huzagot, a fegyver mégis tovább működött (több mint 20 000 lövés). Tudni kell, hogy nyugati körökben a fegyver nagyon népszerű volt, mivel ár-érték arányban az egyik legjobb 9mm Luger kaliberű fegyver volt. A PARA pisztolynak különleges változatait is rendelték nyugati országok, kétkezes kivitelben, rövidebb tárral és csővel, 45-ös változatban, és ki tudja hány fajtában.

A P9RC szórásképe kitűnőnek mondható, ugyanis 10 méterről 10 lövés 3,5 cm-en belül helyezkedik el, 15 méterről 5,5 cm a szóráskép, 25 méterről pedig 10 lövés még benne van a 15 cm-es körben.

A találati arány 50 méterről álló alakra 100%(!), mellalakra 85%, fejalakra 60%. Ezeknél az adatoknál alig tudott jobbat produkálni a méregdrága Glock, vagy a Jericho. (Ha esetleg valaki nem tudná, a Jericho a cseh CZ-75 átdolgozott kistesója!)

A pisztolyhoz kétféle tokot javasolt a gyártó. A bőrből készült kényelmesebb viseletet biztosít és olcsóbbnak bizonyult, de ki tudja miért, mégis a gyöngyvászon tok mellett döntöttek az illetékesek.

Sajnos a pisztoly nem volt hosszú életű a honvédségnél. Bár a raktárakban még van belőle, és a katonák oldalán is látható lesz talán egy ideig, cseréje már megkezdődött a H&K USP pisztolyra…

Lőszere: 9 x 19 mm Parabellum
Hossza: 204 mm
Magassága: 139,5 mm
Vastagsága: 33,5 mm
Csőhossz: 118,5 mm<
Lövedék kezdősebessége: 340 m/s
Torkolati energia: 465 J
Tárkapacitás: 14 db
Tömege üresen: 950 g
- üres tárral: 1030 g
- tele tárral: 1200 g

A FÉG csúfos vége

Ennek a gyárnak a 20 éves magyarországi hazaárulás viszonylatában az egyik legcsúfosabb a történelme, bár a legtöbb nagy hírű cégünk hasonló módon végezte. A Magyar FÉG gyár (Fegyver és Gázkészülék Gyár) az egyik etalon volt a magyar gyárak között. A középkorúak között nincs olyan férfi, aki ne találkozott volna sorkatonaság alatt a FÉG AMD-65 fegyverével. Rendőrségi pisztolyok, vadászfegyverek, és megannyi kiváló termék. Világhíresek voltak a gázkészülékek is, melyeket a FÉG gyártott. Ezeknek licencét Románia vette meg.

A FÉG majdnem minden kategóriában gyártott fegyvereket. Az AMD és AMP fegyverek voltak a hadi gyártás alapjai, valamint az AK egyes típusai. Egy amerikai teszten, ahol az AK típusokat vetették össze, az AMP magas fölénnyel győzött. A sörétes fegyverek terén is nagyon jó volt a cég. A FÉG Montecarlo dupla csöves vadászpuska világhírű, és a világ minden pontján kapható volt. Később a BOCK rendszerű puskájuk hasonló karriert futott be. Golyós vadászfegyverei alapvetően a Nagant típusokból indultak ki, bár voltak kisebb számú egyéb típusok. Légpuskát, kispuskát szintén gyártottak, kiváló minőségben, és legnagyobb részét már akkor is nyugaton értékesítették (még a kommunizmus alatt). Marok lőfegyverekben (legtöbben úgy vélik) a FÉG elmaradott volt. Hát nem. A FÉG inkább úttörőnek számított ezen a területen is. A FÉG mérnökei kiváló szakemberek voltak, és sok esetben sikerrel oldották meg azt, amit a nyugatiaknak sem sikerült. Említhetném itt a célzottan kilőhető puskagránátot.

AZ AMP puskagránátját körülményesebb volt kilőni, mint a cső alatti gránátot, viszont a Nyugatról elterjedt puskagránáttal szemben szinte ingyen volt, ugyanis a cső alá szerelhető gránátvető horror árú (jelenleg a legolcsóbb változat 5000 dollár a hadi piacon, Bulgária gyártja). Az AMP-re viszont csak egy 50 forintos csőtoldat kellett. És máris lőhető, a nyugati gránátoknál sokkal nagyobb töltettel és erővel rendelkező gránát, 300 méterig célzottan. Olyan rugós válltámaszt alkalmaztak, ami egy ekkora súlyú akár páncéltörő lövedék kilövését is lehetővé tette, és azok válltámaszok és rugós csillapítású előagyak nyugaton csak a 90-es években kezdtek elterjedni. A pisztolyok terén is voltak jelentős fejlesztések. A magyar marokfegyver alapja a Walther rendszerű marokfegyver volt évtizedeken keresztül. Ilyen típusú pisztolyokat a mai napig gyártanak. A leghíresebb hazai gyártmány a PA63, ennek azonban sok altípusa, testvére volt. 7.65-ös kaliberben, 9-es Makarov, de volt egy Browning short fajtája is. Az acél szerkezetet különleges alumínium vázra cserélték, ezáltal a fegyver igen könnyű lett. Erre szokták mondani, hogy könnyebb vele agyon dobni, mint lelőni. Hát igen, a nyomorékoknak valóban, azoknak, akik lusták voltak néha kiballagni a lőtérre. De ezeknek a fegyvereknek a célja az volt, hogy a rendőr vagy katona 10 méterről hatásosan tudja megvédeni magát. Erre a célra mind a 7.65, mind a Makarov kiválóan megfelelt, és a fegyver súlya miatt kényelmesen hordható volt az egész napos szolgálat alatt is.

A FÉG csődjét sokan annak tudják be, hogy az "elmaradott komcsi gyár" nem fejlesztett, főleg a 9x19-es kaliber terén, mivel a világon mindenütt azt keresik. Ez egyáltalán nem igaz, sőt a kommunista országok között szinte elsőként gyártottak ilyen kaliberű fegyvert, a TT pisztoly 9-es változatát, Tokarev helyett Tokegypt néven, mivel egyiptomi megrendelésre készült. A kommunista érának nem is volt szüksége ilyen kaliberű fegyverre, mert a rendszeresített kaliber a 9x18 as Makarov volt az egész keleti blokkban. A gyár vezetése a 80-as évek elején utasítást adott egy 9 mm-es Luger lőszert tüzelő fegyver kifejlesztésére. A 9x19-es kaliber már túl nagy volt egy Walther rendszerű fegyverhez, ezért Browning típusú pisztolyt terveztek.

A gyár szomorú végnapjai

A gyár 1995-ig volt állami tulajdonban. 1995-ben a gyárat privatizáció néven egyszerűen szétcincálták. Hozzá kell tenni, mert nagyon fontos, hogy a gyárban érezhető volt ugyan a keleti blokk megroppanása, de a gyár tele volt munkával, és időben reagált az új kihívásokra is, azonnal megkezdték a NATO kaliberek fejlesztéseit is, és elsőként a magyarok fejlesztették ki az AK 5.56-os változatát, NGV 5.56 néven. A fegyverek előtt teljesen megnyílhatott volna az egész világpiac szabadon. Ehelyett a többi gyárunkhoz hasonlatosan megkezdődött a belső aknamunka. A gyár szándékosan lemondta a munkákat, a közvéleménnyel pedig tudatták, hogy a gyár munka hiányában csődbe ment. A céget a keselyűk egy pillanat alatt szétszedték. A maradék sorsa egy rémmesébe illik. Ezt ugyanis saját szememmel volt szerencsém látni. Egy kedves ismerősünk, aki a cégnél dolgozott, kapott pár íróasztalt ajándékba, vigye csak nyugodtan. A cég gépcsarnoka addigra már nagyrészt ki volt fosztva. A gyárat szó szerint szétlopták. Az ország ma is tele van FÉG-től kilopott vagy fillérekért megvásárolt szerszámokkal, kezdve az esztergakéstől a marógépekig. A javát a volt bennfentesek szétkapkodták. A maradékot egy tolólappal összetolták (!) a csarnok közepére. Innen vitt mindenki, amit csak látott.

A gyár maradéka, a FÉGARMY csak árnyéka volt az eredeti gyárnak. Állami tulajdon maradt. Az állam azonban egyáltalán nem foglalkozott a gyárral. A cég híre már önmagában is jó reklám volt, a magyar fegyver híres volt megbízhatóságáról, ami jó cégér. A fejlesztések azonban elmaradtak, valószínűleg azért, mert nyugati fegyvergyárak adtak pár autót vagy utazást egy-két fizetett prostival az illetékeseknek (a változások után a Nemzeti Ítélőszék elé kerülnek), hogy a gyár menjen csak tönkre. A gyárat valójában a Fidesz végezte ki. 1999-ben hoztak egy határozatot, hogy többet nem adhatnak el fegyvert kommunista és tiltólistára tett országoknak, közte Kínának és Pakisztánnak sem. A gyár megrendeléseinek - ami bőven fedezte volna a befektetést és a fejlesztést - nagy részét abban az időben éppen ezek a megrendelések tették ki. A törvényt pont azért hozták, hogy kivégezzék a gyárat. A fegyvergyár nagy megrendelés nélkül maradt. A gyárat ezért azonnal átadták az ÁPV RT-nek, ami megkezdte a kiárusítását. Természetesen senkinek sem kellett. Többéves árusítás után (2003-ban) a gyárat végül a szomszédos gyógyszer nagykereskedő cég vette meg, de nem termelésre, hanem a területért. Emellett meg kell jegyeznünk azt is, hogy az összes környező ország fegyvergyárai fejlesztettek és jól működnek, csak pont nálunk nem! Sőt, a horvát fegyvergyár 20 éve még nem is létezett.

Ezzel a FÉG fegyvergyár működése befejeződött. A magyar történelem egy ékszerköve eltűnt a süllyesztőben, valahol New York és Tel-Aviv között. A hasznot húzók pedig a mai napig a politikusi székekben és környékén ülnek, a lebutított tömeg előtt pedig azon vitáznak, ki mentse meg éppen az országot.  

Kemény Gábor - Jövőnk.info