Különböző nemzeti honlapokon ismertetett rendezvények, demonstrációk után, ha van hozzászólási lehetőség, furcsa véleményeket is olvashatunk. Különösen az elkötelezettek vetik el a sulykot, és az öndicséret csapdájába esve nyilvánítanak véleményeket. Ha kritika éri az adott műveletet, azonnal az a válasz: mi legalább csinálunk valamit. Ez persze nem válasz, mert a szabadságharcos és a rablógyilkos is csinál valamit, ami minden vonatkozásában homlok egyenest a másik ellentéte. Tehát nem az a lényeg, hogy csinál-e valaki valamit, hanem az, hogy mit csinál. Olvashatunk hivatkozásokat a 2006-os eseményekre, ami - egyesek szerint - már majdnem forradalom volt. Eszükbe sem jut az, hogy az akkori eseményeket a céljaik és a következményeik alapján szétválasszák, így a hatalom által felbérelve, bérmunkában végrehajtott TV-ostromot, és az 56 ötvenedik évfordulóját és az ott elkövetett hatalmi terrort sikeresen össze is mossák - legalábbis magukban. Pedig a két eseménynek az egyetlen közös vonása, a rendőrség szereplése volt, minden másban akkora a különbség, mint a bevezetőben említett példa esetében.

Talán még az akkori közhangulat, a kimondottan feszült, ideges helyzet is valamiféle közös vonásnak nevezhető, bár ez nem kötődik közvetlenül az eseményekhez. Ez a helyzet azóta sem változott sokat, és az a kis változás, ami tapasztalható, lényegében a romlásról szól. Ez az az állapot, ami minden politikai ráhatástól függetlenül komoly gondok okozója. Ha tovább romlik a helyzet, nem kellenek népvezérek, ideológiák, különböző eszmeiségek mellett elkötelezett tömegek, a folyamatok önmaguktól is elindulnak. Persze ilyenkor sokan igyekeznek ezt a saját érdekeikben kihasználni, aztán vagy sikerül, vagy nem.

Ha az egyik legismertebb forradalomnak is nevezett általános anarchiának, az 1789-es francia forradalomnak a kiváltó okait megvizsgáljuk, érdekes eredményre juthatunk. Valóban volt nyomor, élelemhiány, óriási vagyoni és érdekellentét a társadalom különböző csoportjai között, de egyik tényező sem szokott eddig, és nem fog a jövőben sem forradalmat kirobbantani. A forradalomnak, illetve az általános anarchiának a kiváltó okai ezeknél sokkal jelentősebbek. Minden társadalmi katasztrófa kiváltó oka a vezető réteg erkölcstelensége!

A tömeg - az ország lakosságának a többsége -, minden vonatkozásban utánozza a vezetőit. Ez még akkor is így van, ha különben utálja, megveti őket. Ez a tömegember egyik alapvető tulajdonsága, és ezen nem is lehet változtatni. A francia arisztokrácia az 1700-as évek végére erkölcseiben teljesen leromlott. Oly mértékben lealjasodott - az egyházi vezetéssel együtt -, hogy alkalmatlanná vált történelmi szerepére. Az erkölcstelenség, a dekadencia és a degenerálódás lényegében összetartozó fogalmak, és a vezető rétegre vonatkoznak. Ahogy az országvezetés erkölcstelenedett, úgy erkölcstelenedett vele a tömegember is. Nem válik dekadenssé, és különösebben nem is degenerálódik (ugyan hová is degenerálódhatna?), hanem életre kelnek benne az anarchia csírái. A francia arisztokrácia elhülyült az erkölcs hiánya miatt, a nép pedig szintén az erkölcs hiánya miatt anarchista, nihilista, törvényeket elutasító bűnöző lett.

Az anarchia kitörésének napját, 1789. június 14 -ét nem a szabadkőműves/illuminátus felforgatók szervezték és rendezték meg, ők csak igyekeztek ezt meglovagolni. Mert igen nagy volt az általános erkölcstelenség, nagy volt az értelmetlen pusztítás is. A fellázadt tömeg megostromolta és lerombolta Bastille várbörtönt, amiben akkor már rabok sem voltak, majd ez a folyamat kiterjedt az egész országra. Akkor még senki nem ismerte a "szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavakat, "rombolj, ölj, égess!" volt a jelszó. Az erkölcs hiánya volt ennek a műveletnek a kiváltó oka, melyet az elpuhult, harcra már képtelen arisztokrácia nem tudott leverni.

Lehet akármilyen nyomorúságos a helyzet egy országban, ha a vezetői tiszta erkölcsűek, tiszta erkölcsűvé válik a nép is, és soha nem lesz semmiféle lázadás, pláne nem forradalom.

1848-ban sem a vezetők, sem a magyar nép erkölcsei nem voltak rosszak, ezért nem is volt anarchia, rombolás, gyilkosságok, és még forradalom sem. Érdekellentét viszont óriási volt, melyet csak egy szabadságharc tudott feloldani.

A mai hazai helyzetet a teljes erkölcstelenség tobzódása jellemzi. Társadalmi (népi) elismertség vonatkozásában a politikusok vannak az utolsó helyen, minden más hivatás, foglakozás megelőzi őket. A társadalom többségének is sikerült teljesen lezülleni, ennyi válás, magzatgyilkosság, bűncselekmény, önzés, árulás száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen erkölcsi fertőnek tűnt volna. Az alkoholistákról, kábítószeresekről, kurvákról, fajtalankodókról már nem is szólva. Tehát az anarchia kitörésének nincs akadálya, mert csak kevesen viselik kitartással a terheket, különösen az erkölcs hiányából adódóakat.

A forradalmaknak az erkölcstelenség a kiváltója. Úgy fent, mint lent. Aki forradalomról beszél, az erkölcstelenséget hirdet. Ezért nem forradalmi az MNA szellemisége, hanem rendpárti, tehát ellenforradalminak nevezhetnénk, de még ebben a formában is elutasítjuk a forradalmi/anarchista képletet. Ha az általános erkölcstelenség következményeként kitör az anarchista zavargás, akkor az MNA is ott lesz, és rendet fog csinálni azokkal együtt, akik a valódi, az erkölcsi rend hívei. Nem érdekel minket, hogy ki kommunista, monarchista, demokrata, csak egy a minősítő tényező, erkölcsi rendért kész-e tenni, harcolni. Mert az ideológiák kora véget ért. Nem is az ideológiákkal voltak a bajok, hanem azokkal az erkölcstelen emberekkel, esetleg tömegekkel, akik még a legszebbet is teljesen lezüllesztették.

Más kérdés viszont a szabadságharc. Ez minden ember erkölcsi kötelessége akkor, ha alapvető szabadságjogait korlátozzák, megvonják. Ezért az erkölcstelen tömegember alkalmatlan a szabadságharcra, mert képtelen felfogni a lényegét, és ezért áldozatot sem tud hozni. A szabadságharc az, mely úgy az egyént, mint a népeket képes önmaga fölé emelni, egész emberé tenni, igazi nemzetté kovácsolni a harcban résztvevőket. Nem csak fegyverrel, de tollal, munkával, tanítással, kiállással is lehet harcolni, kinek melyik adatik.

A mai vezető réteg pontosan olyan, mint a francia volt 1789-ben. Politikai és egyházi vezetőink akár az erkölcstelenség szobrai is lehetnének. Ilyen vezetés nem csak a tömegeket rontja meg, hanem rabsorba taszítja egész népünket. Nem a személyek teszik ezt, hanem ilyen a működési rendszerük. Mert ilyen erkölcsökkel csak ilyen rendszerben képesek létezni. Ezért elképzelhetetlen a romlás megállítása és a dolgok jobbra fordulása.

Azért nincs ott az MNA a zavargásokon, mert nem forradalmi, hanem szabadságharcos szervezet. Ezért nincs korlátlan tagtoborzás, ezért sok az elutasítás, mert a szabadságharcosokra jellemző magas erkölcsiséget nem hígítjuk fel az anarchista-forradalmi gondolatokat képviselőkkel. Forradalmárok nem kellenek, mert idegen tőlük a szabadságharcos eszmeiség, és mert forradalmárok, a szabadságharcosok között is azok maradnak, tehát alacsony erkölcsi szintjük miatt veszélyesek a belső rendünkre. Mi így is képesek vagyunk arra, hogy győzzünk!

Kassai Ferenc - Jövőnk.info