Figyelembe véve az újabb fejleményeket, egyre jobban körvonalazódik, hogy visszafelé sülnek el a nyugati államok Irán gyengítését célzó gazdasági szankciói - épp az ellenkező hatást érik el, és Irán gazdasági térnyerésének ugródeszka lehet az elszigetelés.

A gazdasági elszigetelés ugyanis rákényszerítette az Iráni vezetést, hogy elfogadja, hogy az iráni olajért minden ország saját pénznemében és készpénzben fizethessen. Mivel minden pénznemet elfogadnak, ezért az iráni államnak hatalmas mennyiségű készpénztartaléka halmozódott fel a világ számos országának pénznemében.

Ez pedig lehetőséget ad a gazdasági terjeszkedésre. A tartalékok most alapját képezik olyan befektetéseknek, melyek hosszú távon lesznek igazán jövedelmezőek az iráni állam számára. Erre nagyon jó példa az az Ecuadorban épülő vízerőmű, aminek építése tisztán iráni állami befektetés, és miután megkezdi a működését, a nyereség közvetlenül az iráni államkasszába jut majd. A cionista felforgatók gazdasági támadásait átlényegítve és ártalmatlanítva Irán gazdagabb lehet mint valaha.

Arról nem is beszélve, hogy a hanyatlóban lévő nyugati gazdaság sok szempontból befektetésre alkalmas - bizonyos részvények olcsóbbak mint valaha, és ez sokszor csak a befektetők mesterséges pánikoltatásának köszönhető, a fizikai háttér pedig nem támasztja alá, hiszen több esetben csak a spekulatív tőke kivonása vág földhöz anyagilag olyan vállalkozásokat, melyek stabil anyagi háttérrel jövedelmezőek és értékteremtőek lennének. Ez - szintén a cionista elit félrecsúszott ármánykodásainak köszönhetően - lehetőséget ad Irán számára a készpénztartalék gazdasági befolyássá kovácsolására.

Kérdéses, hogy az olajembargó egyáltalán érvénybe fog-e lépni teljes értékűen, mivel az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az iráni vezetés sikeresen elhárítja az útjába görgetett akadályokat. Annak is egyre nő az esélye, hogy emiatt kialakulhat valamilyen megegyezés Irán és a nyugati vezetők közt a gazdasági szankciók részleges vagy teljes visszavonásáról, mivel az eredeti tervek félrecsúsztak, és Irán sikeresen gazdasági előnyt kovácsol a hátrányosnak szánt helyzetből.

A nyugati vezetőknek jelen helyzetben pedig csak eggyel több gondot okozna, ha a pénzügyi válság közepette még az iráni gazdasági térnyerés is nagyobb méreteket ölt. Ahogy a harmadik világ országainak gyarmatosítása visszafelé sült el a nyugati országokat elárasztó bevándorlás terén, az Irán meggyengítését célzó intézkedések is ellentétes hatást eredményezhetnek - ahogy a fent említett példa mutatja, már vannak erre utaló jelek.

Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek - és a pusztítás, a rombolás szándéka elnyeri méltó büntetését.

Molnár István - Jövőnk.info