A holohelyzet is egyre fokozódik: már 15-20 millió embert "öltek meg vagy tartottak fogva"
Újabb, eddig nem ismert “tények" kerültek nyilvánosságra a “világ legjobban dokumentált történelmi eseményéről", vagyis az ún. holokausztról. A cionista zsidó oligarchia egyik legbefolyásosabb szócsöve, a The New York Times vasárnapi mellékletében a lap holokauszt-ügyekben is “jártas" riportere, Eric Lichtblau cikket jelentetett meg, melynek címe: A holokauszt még szörnyűbbé vált. (Mármint az újabb “felfedezések" nyomán).
Az írás iránymutatás is egyúttal, mely a holokauszt-propagandisták számára is egyértelművé teszi a hivatalos irányvonal újabb változását. Én magam már korábban
felhívtam a figyelmet arra, hogy változóban van a holokauszt-dogmatika: ugyanis míg korábban a “haláltáborokat", a “gázkamrákat", a “gázteherautókat" állították a zsidó szenvedéstörténet középpontjába, újabban viszont egyre inkább a “megkülönböztetésekre", a “gettókra" és a “deportálásokra" irányítják a figyelmet. (A mértéktelen túlzások, féligazságok, hazugságok és a "túlélők" képtelen történetei azonban továbbra is a mítosz részét képezik.) A változás oka abban rejlik, hogy a holokauszt-történészek az állítólagos szemtanúk beszámolóira alapozott állításaikat nem voltak képesek hitelt érdemlően bizonyítani. Ami persze a közvélemény számára egyáltalán nem tűnt volna fel, ha nem lépnek a színre a bátor holokauszt-revizionisták, akiknek sikerült több alkalommal is meghátrálásra kényszeríteniük a félelmetes erejű holokauszt-ipart. (Lásd erre nézve
ezt, valamint Robert Faurisson A revizionizmus győzelmei című tanulmányát, mely elhangzott a 2006. decemberében rendezett teheráni holokauszt-konferencián. Magyarul
itt olvasható.)
Eric Lichtblau a The New York Timesban megjelent cikkében bepillantást enged a holokauszt-vallás frissen elkészült krédójába. A szerző arról tájékoztat, hogy az USA Holokauszt Emlékmúzeumának kutatói 13 évvel ezelőtt kezdtek hozzá egy hatalmas munkához: az összes, a második világháború előtt és alatt felállított európai "gettó, munkatábor, koncentrációs tábor és halálgyár dokumentálásához". A vizsgálódás eredménye "még a holokauszt témájában elmélyült tudósokat is sokkolta" – állítja Lichtblau. Hogy miért? Nos, azért, mert a kutatóknak nem kevesebb, mint 42 500 "náci gettót és lágert" sikerült "beazonosítaniuk" 1933 és 1945 között Németországban, illetve a németek uralma alatt álló európai területeken. A cikkben arra is utalás történik, hogy a kutatók 2000-ben még azt hitték, 11 500 "náci láger és gettó" volt összesen, később eljutottak a 20 000 ezres, majd a 30 000 ezres számhoz, de még itt sem volt megállás, és végül kiderült, hogy a helyes adat 42 500. Nem több, és nem kevesebb.
“Ez a szám lényegesen nagyobb, mint mi eredetileg gondoltuk" – jelentette ki Hartmut Berghoff, a washingtoni székhelyű Német Történelmi Intézet igazgatója, hozzátéve, hogy azt ugyan tudni lehetett, "milyen szörnyű volt az élet a lágerekben", a legfrissebb információk mégis "döbbenetesek".
A cikk írója az új holokausztos dogmatika szellemében rámutat, hogy a "dokumentált táborok között nem csak gyilkolási központok" voltak, hanem "kényszermunka-táborok ezrei" is, melyekben a foglyok a háború folytatásához nélkülözhetetlen termékeket állítottak elő. Ezen kívül pedig "fogolytáborok és megtévesztően gondozó központoknak nevezett lágerek is léteztek, melyekben a terhes nőket abortuszra kényszerítették, vagy pedig gyermekeiket a születésük után megölték". Mindemellett pedig a gaz nácik bordélyházakat is fenntartottak, azzal a céllal, hogy a zsidó nők kiszolgálják a német katonák szexuális igényeit.
Megy tehát megint a ködösítés: kezdetben a holokauszt-dogmatika alaptétele volt, hogy "minden náci koncentrációs tábornak voltak gázkamrái". A '60-as évek elején elterjesztették a "hat lengyelországi haláltáborról" szóló hittételt. (Melynek a köztudatba történő elültetése azonban évtizedekig tartott. A témára nézve lásd
ezt.) Most újabb módosítás következett be. Mint Lichtblau cikkében kifejti, korábban "Auschwitz és néhány más koncentrációs tábor jelképezte a náci megsemmisítő gépezetet a köztudatban", a gettók közül pedig szinte kizárólag csak a varsói gettó volt ismert. Csakhogy több ezer más "gettó és láger" is volt, melyekről szintén nem lehet elfelejtkezni. A holokauszt-vallás központjából elhangzott tehát a kinyilatkoztatás: az eddig a zsidó szenvedéstörténet középpontjába helyezett Auschwitz, Treblinka, Dachau, Mauthausen, valamint a varsói gettó helyett a 42 500 kisebb nagyobb gettóban és koncentrációs táborban történt szörnyűségeket kell az alávetett gójok körében reklámozni. (Az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum
keményen dolgozik a gettók és lágerek részletes enciklopédiáján.)
Ami a "bordélyházak" kérdését illeti, megjegyezném: a német faji törvények tiltották a zsidók és a németek közötti házasságon kívüli szexuális kapcsolat létesítését. Vajon ilyen könnyedén semmibe vették volna saját nemzetük törvényeiket azok a német katonák, akik – a zsidó propaganda állításai szerint is – oly fanatikusan harcoltak a háborúban, és életüket is készek voltak feláldozni a hazájukért? További kérdés, hogy a zsidókat olyannyira gyűlölő gaz nácik miért részesítették előnyben a zsidó prostituáltakat. Nem találtak elegendő cseh, lengyel, orosz, francia vagy más nemzetiségű utcalányt a háborús Európában?
Azt hihetnénk, még ha rendszeresen módosítják is a holovallás hitelveit, a hatmilliós dogmához semmi esetre sem nyúlnak hozzá, vagy ha mégis, akkor, a tényekhez igazodva, lefelé korrigálják a számokat. Csakhogy tévedünk: az új hitelvek megszerkesztői – Geoffrey Megargee és Martin Dean "történészek" – ugyanis úgy becsülik, hogy ezeken a helyszíneken nem kevesebb mint 15-20 millió ember halt meg vagy volt fogva tartva. A megfogalmazás nem véletlenül ilyen ködös és zavaros. (Az eredetiben: "15 million to 20 million people died or were imprisoned in the sites.") A várható újabb hazugságáradat közepette szükséges leszögezni: az USA Holokauszt Emlékközpontjának
saját adatai szerint 1933-ban 9,5 millió zsidó élt Európában (A németországi zsidók egy része a nemzetiszocialisták hatalomra kerülését követően elhagyta Németországot, és sok fajtársuk menekült el Lengyelországból, illetve később a Szovjetunió keleti területeiről a németek támadását követően is.) Ami annyit jelent, hogy az állítólag 42 500 "gettó és koncentrációs tábor" foglyai közül 5-10 millió volt a nem zsidók (hadifoglyok, baloldaliak, a nemzetiszocialista rendszer ellenségei, homokosok stb.) száma. Csakhogy ha mindez igaz, akkor újabb megoldhatatlan nehézséggel szembesülnek a saját hazugságaik hálójából szabadulni képtelen holokausztozók: ha ugyanis a "gettók és koncentrációs táborok" lakóinak legalább a fele, vagy talán a többsége a nem zsidók közül került ki, akkor ez az újabb "tény" nem fogja-e háttérbe szorítani a "zsidóság "semmivel össze nem hasonlítható szenvedéseit"?
A holokauszt-propaganda előírásai szerint minden holokauszttal foglalkozó cikkekben fel kell vonultatni a "túlélőket" is a hazugságok hitelesebbé formálása céljából. A The New York Times írásában is említés történik a most 84 esztendős Henry Greenbaumról, a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum önkénteséről, aki megjárta ugyan az auschwitzi "haláltábort", de – immár az új holokauszt-dogmatika szellemében - a látogatók figyelmét mégis más lágerek irányába tereli. (Érdekes módon ő is túlélte Auschwitzot, pedig nem lehetett több 15-16 évesnél, amikor odaszállították. A hivatalos történet szerint a munkára alkalmatlan embereket, a gyerekeket és időseket a megérkezés után azonnal vitték a "gázba". Vagy mégsem?) Az öregúr először a lengyelországi Starachowice gettóba került, majd nővérével együtt a közelben felállított egyik "munkatáborba" vitték (12 évesen!), miközben a család többi tagját állítólag Treblinkába hurcolták, ahol viszont mindenkit azonnal kivégeztek. (Őrültek voltak ezek a nácik? 12 éves kisgyerekeket "munkatáborba" vitték, szüleiket pedig a kizárólag "haláltáborként" funkcionáló Treblinkában meggyilkolták?) A tizenéves gyerekkel árkokat ásattak, melyekbe a halottakat beletemették. (De hogy az említett "halottak" miben hunytak el, arról a cikk írója nagy ravaszul nem tájékoztat.) Ezután Auschwitzba küldték a 14-16 éves fiút, ahol elfelejtették elgázosítani, bár lehetséges, hogy csak azért hagyták életben, mert a közeli Buna Monowitzban, egy "kémiai üzemben" dolgoztatni akarták. Megpróbáltatásainak azonban még itt sem volt vége, mert Monowitzból a cseh határ közelében található Flossenbürgbe küldték, ahol a sok éhezés miatt csontsoványra fogyott. De életben maradt a "megsemmisítő program" borzalmai közepette is.
A cikk fenyegető megállapítása az alábbi: "A kutatásnak jogi következményei is lehetnek, mert a kis számú túlélő (még mindig több százezer van belőlük – P.O.) iratokkal tudja igazolni igényeit az elvett tulajdonuk, földjeik, biztosításaik és más anyagi ügyek tekintetében". Alighanem helyben vagyunk. Sam Dubbin, a magukat túlélőnek nevező szélhámosokat képviselő ügyvéd a következőképpen háborgott: “Hány (kárpótlási) igény lett visszautasítva azért, mert az áldozatok olyan táborokban voltak, melyeknek létezéséről nem tudtunk semmit?"
A washingtoni Holokauszt Emlékközpont kutatóinak megállapítása szerint 1933-ban a nemzetiszocialisták 110 koncentrációs tábort állítottak föl, melyekben hozzávetőleg 10 ezer foglyot – többnyire a rendszer politikai ellenfeleit – helyezték el. Később egyre több "láger és gettó" jött létre, a nácik pedig "bezárták és esetenként gyilkolták a zsidók mellett a homoszexuálisokat, cigányokat, lengyeleket, oroszokat és más etnikai csoportok tagjait Kelet-Európában" – olvasható a cikkben. A gyilkosságok módjáról azonban – melyről korábban oly sokat hazudoztak a holokauszt-propagandisták – a cikkben egyetlen árva szó sem esik. (Miként a "gázkamrákról", "gázteherautókról" sem.)
Az "új kutatási eredményekből" kiderül továbbá, hogy a varsói gettóban egy időben félmillió zsidó volt összezsúfolva, ezzel szemben viszont a München-Schwabingban létrehozott lágerben csak "néhány tucat fogoly" tartózkodott. Őket állítólag arra kényszerítették, hogy egy náci személyiség házában "takarítsanak, kertészkedjenek és gyerekjátékokat készítsenek". Micsoda borzalmas sorsuk lehetett!
A 13 esztendeje tartó holokauszt-kutatás megállapításai tehát az alábbiak: a gaz nácik felállítottak 30 000 munkatábort, 1150 gettót, 980 koncentrációs tábort, 1100 hadifogolytábort, továbbá 500 bordélyházat, benne a női "szexrabszolgákkal". További új "holokauszt-felfedezés", hogy "több ezer" olyan "központ" is létezett, melyekben meggyilkolták az "időseket és betegeket", "erőszakos abortuszokat hajtottak végre", és melyekből "elszállították az áldozatokat a halálgyárakba". Állítólag Berlinben 3000, Hamburgban pedig 1300 "láger és úgynevezett zsidó ház" működött.
Ismét alaposan át kell írni tehát az iskolai történelemkönyveknek és a propaganda-kiadványoknak a holokausztra vonatkozó fejezeteit, mert az elmúlt néhány évtizedben azt tanították, hogy a "hat lengyelországi haláltábor gázkamráiban", illetve a keleti fronton a német különleges egységek (Einsatzgruppen) öldökölték tömegesen a zsidókat a "megsemmisítési program" keretében. Mindezek mellett a többi láger munkatábor volt, melyekben legfeljebb a "munka általi megsemmisítésről" beszélhetünk – szólt a propaganda. (A "munka általi megsemmisítés" viszonylag új holokauszt-dogmának tekinthető.) Erre most "kiderül", hogy valójában "42 500 lágerben", "15-20 millió rabot tartottak fogva" vagy "gyilkoltak le", továbbá több ezer helyen "öltek meg időseket, betegeket", végeztek "erőszakos abortuszokat", és "öldököltek csecsemőket" a "nácik".
Ez a hatalmas gyilkoló gépezet természetesen nem maradhatott titokban. A kutatásban részt vevő egyik "történész", Martin Dean meg van győződve róla, hogy a német állampolgárok tisztában voltak az óriásai táborrendszer létezésével. "Szó szerint sehová sem mehetett el az ember Németországban anélkül, hogy az ember ne botlott volna bele egy munkatáborba, egy hadifogolytáborba vagy egy koncentrációs táborba. A lágerek ott voltak mindenütt" – közölte Martin Dean. De vajon ha így volt, hogyan lehetséges, hogy mostanáig a "legtekintélyesebb holokauszt-történészek" sem tudtak semmit a több tízezer "gettó és láger" létezéséről, és 13 év kemény "kutatómunkája" kellett ahhoz, hogy a "történészek" kiderítsék: a gaz nácik nem 11 500, hanem 42 500 "gettóban és lágerben" öldökölték a zsidókat?
Perge Ottó
Kapcsolódó hírek:
Ami fontosabb, mint a holokauszt: a száz évvel ezelőtt kitört világháború elhallgatott tanulságai
Részletek az Első Nemzetközi Zsidóellenes Konferencia gyűlöletkeltő nyilatkozatából
Bécsi cukrászda helyett újabb holokauszt-agymosó programokkal kedveskedik az EU a tagországoknak
Íme Európa "legfeketébb báránya", az új közellenség: az egyetlen német nemzetiségű "náci" képviselő az EP-ben