Míg a cionista birodalom tartományainak többségében tilos cáfolni a holokauszt-mesét, a birodalmi központban, Izraelben az számíthat büntetésre, aki a palesztinokat sújtó katasztrófáról, a Nakbáról merészel szólni. 

Március 22-én az izraeli parlament, a Knesszet 37-25 arányban megszavazta az úgynevezett „Nakba-törvényt”, amelynek előkészítése 2009 óta zajlott. A beterjesztő a szélsőségesen zsidó nacionalista Yisrael Beiteinu párt egyik képviselője, Alex Miller volt. A törvény jelentősen csökkenti, sőt, meg is tiltja az állami támogatás folyósítását azoknak a szervezeteknek, illetve intézményeknek, amelyek „Izrael állam zsidó és demokratikus jellegét” kétségbe vonó tevékenységben vesznek részt. 

Eleve kérdéses persze, lehet-e Izrael egyszerre zsidó és demokratikus, tekintetbe véve azt a tényt, hogy az ország lakóinak több mint 20%-a nem zsidó, s több millió palesztin áll zsidó uralom alatt a megszállt területeken. Miféle demokrácia az, ahol a kisebbség hátrányos megkülönböztetésnek van kitéve? Miféle demokrácia az, amely évtizedek óta megszállva tartja egy másik nép földjét, és folyamatosan terjeszkedik? De eltekintve most ettől az alapvető ellentmondástól, az elfogadott törvénytervezet – akár az európai holotagadó-törvények – mindenféle visszaélésre lehetőséget nyújt a hatalom birtokosai számára. Sawsan Zaher, az izraeli arab kisebbség egyik aktivistája szerint az elfogadott jogszabály számos szervezet létét fenyegeti, melyek között több kutatóintézet, iskola (főleg a kétnyelvű tanintézetek), színház és más kulturális intézmény is található. Magyarán: a „Nakba-törvényre” hivatkozva a zsidó állam lényegében bármely palesztin intézmény és szervezet tevékenységét ellehetetlenítheti, illetve azokat az izraeli szerveződéseket is megszorongathatja, amelyek maguk is tarthatatlannak érzik Izrael fajüldöző és terjeszkedő politikáját. 

A jogszabály – miképp a holokauszt cáfolását tiltó jogszabályok világszerte – súlyosan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát. „Arról van szó, hogy csak azoknak a szervezeteknek lehet pénzük, amelyek politikai állásfoglalása összhangban van a kormányzó pártok nézeteivel... vagyis a gondolatokat büntetik” - vélekedik Sawsan Zaher. Aki a továbbiakban arról beszél, hogy amennyiben 800 ezer palesztin 1948-ban történt elüldözésének, vagyis a Nakbának az elismerése a törvény szerint aláássa Izrael „zsidó és demokratikus jellegét”, és „árnyékot vet a Függetlenség Napjára”, akkor ezzel világosan az Izraelben élő palesztinok értésére adják: ők csakis másodrangú állampolgárok lehetnek az országban. „A zsidók számára teljességgel elfogadhatatlan, hogy bárki is kétségbe merje vonni a holokausztot, ők ugyanakkor igenis kétségbe vonják a palesztinok szenvedéseit” - foglalja össze röviden a lényeget a palesztin emberjogi aktivista. 

Az elfogadott törvény értelmében a pénzügyminiszter fogja eldönteni, mely intézmények és szervezetek nem jogosultak állami támogatásra, mert nem tagadják kellő elszántsággal a Nakbát. Az eljárás egy magát demokratikusnak nevező államban meglehetősen különös. „Jogi kérdésről lévén szó, a bíróságok feladata lenne dönteni arról, kik sértik meg a jogszabályt, és kik nem. A mostani szabályozás alkotmányos jogokat sért, és a hatalmi ágak elválasztásának elvét is semmibe veszi” - fejtegeti Zaher. 

Természetesen ez a most elfogadott úgynevezett „Nakba-törvény” csak egy a palesztinokat hátrányosan megkülönböztető számos jogszabály közül – mutat rá a palesztin jogvédő, hozzátéve, hogy „Izrael palesztin polgárait ellenségnek tekinti, és úgy bánik velük, ahogyan egyetlen más demokratikus állam sem bánhat a kisebbségeivel.” „A diszkriminációra építő politika egy dolog, de amikor diszkriminációs törvények születnek, akkor az maga az apartheid” - foglalja össze véleményét Sawsan Zaher Izraelben élő palesztin jogvédő. 

Perge Ottó