Kőműves Géza: Talán néhány Szabó Dezső- i gondolat által a vakok is jobban megértik, hogy miben is gyökeredzik a hunmagyarság minden baja.

„Közelednek a sötétebb napok, s a megnőtt árnyékok már a temetőig érnek. Nem panaszolkodom. Tudtam, mit vállalok. Ha ezerszer születnék újból: ezerszer újra vállalnám.

Természetes ellenségeim voltak ebben a harcban azok a bármely vérű idegen szüretelők, akik egy hangos magyarkodás s megemésztő hazafiság hagyományos frázisaival ütik csapra a magyar vért, a magyar izmot, a magyar agyvelőt. Aztán a „reálpolitika” ügyesei, akik nemes liberalizmussal minden fajú,  felekezetű és világnézetű kassza számára síkporral hintik a zsebüket. A szajha írók, akik hogy versikéjük, drámácskájuk vagy regénykéjük közönséghez és pénzhez juttassák: keritőül kaphatók a világ minden emberi fertelméhez. És a szerencsétlen középosztály velőtlen koncon feldresszírozott házikutyái, akik már az apákba bekorbácsolt rögzött mondatokkal vonitottak azok ellen az igazságok ellen, amelyek megnyitott utat, honfog­lalást, szabad fejlődést, a termékeny csók lehetőségét és boldog bölcsőt jelentenek maguk és gyermekeik számára. Hiszen ezer éven át oly pompában tudták a „magyar” hazafiságot megszervezni arra, hogy hontalanná tegye a ma­gyarokat.”

„Az Európába letelepülő magyarságot Szent István talán elkerülhetetlen, de irtózatos operációja annyira megbénította szervezete minden erejében, az új államiság, az új egyház s az európai élet követelményei annyira félretaposták az élet minden útjáról: hogy a hódító fajból voltaképpen meghódított lett. Úgy volt uralkodó faj, hogy állandóan idegen elemek uralkodtak rajta. Úgy volt övé az ország, hogy egész állami életünk arra volt jó: hogy őt termeljék ki az idegen kizsákmányolás szervezői. Idegen arisztokráciával, idegen papsággal, később a megemésztő idegen dinasztiával, és még később az idegen középosztállyal: mindig oly életet kellett élnie: melyet idegen organizmusok élettörvényei teremtek meg saját organikus céljaik életformájává. Természetes, hogy a magyarság ezen idegen organizmusok életformáiban csak kitermelt humusz, kizsákmányolt bánya, vagy háziállat gyanánt kihasznált munkaerő és idegen életcélra kiöntött vér lehetett. Ebben az életben saját egyénisége visszafojtva, eltaposva: sajátos erőit és ősi arcát nem építhette egy saját élettörvényei szerint való öncélú történelmi életbe. Most, hogy megszabadultunk a legsúlyosabb elnyomó erőktől, ha az első percek káprázatában még kábultan engedjük is magunkat idegen célok játékának: egészen bizonyos, hogy közel van az idő: midőn megtaláljuk a nekünk természetes, ősi szervi szükségeink szerint való életformát.

Kérem az olvasót, hogy ezt az írásomat ne olvassa az érzések igézete alatt. Különösen: ne lelkesedjék. Ebben már igazán volt elég részünk. Gyanakodva, hideg és nyu­godt ésszel mérlegelje minden mondatom valóságát s min­den gondolatparány összefüggésének logikáját az egésszel. De minden egyes mondatom ne egyes esetleges személyek szempontjából ítélje meg. Még akkor se: ha ez az esetleges személy saját édes önmaga. Hanem az egyetemes magyarság életérdekeinek szempontjából.”

„Nem is állítok ám én új igazságot fel — új és külön igazságot — a magyarság számára. Csak azt az igazságot követelem részére is, mely minden más fajnak kijár. Nem is kívánom, hogy más fajok életét sarcolja elnyomó uralmával. Csak azt akarom, hogy ne legyen más fajok kizsákmányolt hűbérese vagy balekja. Semmit nem követelek számára olyant, ami az egyetemes emberi igazság, a tudomány és a természet törvényei ellen volna. Csupán az a célom: hogy e törvények őt is védjék fejlődése és emberi hivatása nehéz útjain.”

2013-07-26. Sopron