A németországi Lipcse (Leipzig) belvárosában az Arndtstraße 48. szám alatt található az az épület, mely az 1940-től 1949-ig a szovjet állambiztonság rettegett fogdájaként működött, melyet a kelet-német ÁVH a Stasi (Staatsicherheit) működtetett tovább. 1945 és 1949 között 756 halálos ítéletet hajtott végre a szovjet politikai rendőrség német állampolgárok ellen. A legtöbbet háborús bűntett és a nemzetiszocialista rendszerrel való kollaborálás vádja alapján, de többeket azért, mert pusztán nem értettek egyet a kommunista rendszerrel. A kelet-német kommunista párt (KPdSU) XX. kongresszusa 1956-ban volt. Onnantól valamelyest csökkent a kivégzések száma, mely esetekben szintén az államellenesség, a náci bűnösség volt a vád. 1975-től kizárólag a kelet-német biztonsági szervek tagjain hajtottak végre halálos ítéletet. Az utolsó kivégzés 1987-ben történt.

Arndtstraße 48 A Stasi központi kivégzőhelyének épülete a kommunizmus idején

A Stasi központi kivégzőhelyének épülete ma - 1.

A Stasi központi kivégzőhelyének épülete ma - 2.

 Az épület udvarán felépített és hermetikusan elzárt épületben, ami az utca felől nem is látszott, úgy végeztek ki embereket, hogy még a gondnok sem tudta mi folyik az épület belsejében, ami hermetikusan le volt zárva előtte. A kommunisták által utólagosan az udvarra odaépített épületet, ahol a kivégzések többsége történt, mára a nyomok eltüntetése végett elbontották, hogy az utókor véletlenül se tudhassa meg mi folyt a "dicső" kommunizmus kulisszái mögött. Képek azonban maradtak fenn, melyeken látható, hogy középkori módszerek szerint guillotine-nal fejezték le a halálra ítélteket, holttestüket azonnal a hullaégetőbe küldték. Gyakran megesett az is, hogy úgy küldték az égetőbe a holttesteket, mintha az egyetemi boncteremből kerültek volna ki, így elfogadható volt a krematórium számára, hogy név nélkül érkeztek oda a hullák (mintha a boncolás gyakorlásához használták volna fel őket.) Az eredeti guillotine a berlini Német Történeti Múzeumban (Deutsches Historisches Museum Berlin) van kiállítva.

Gyakran megesett az is, hogy úgy küldték az égetőbe a holttesteket, mintha az egyetemi boncteremből kerültek volna ki

A kommunisták által utólagosan az udvarra épített épületet lebontották - ennek helye a gazos udvar - ahol a kivégzések többsége történt, mára a nyomokat is eltüntették, hogy az utókor véletlenül se tudhassa meg mi folyt a "dicső" kommunizmus kulisszái mögött.

Arndtstraße 48, Leipzig távolabbi Google felvétel az üres udvarral. Látható, hogy mára a nyomait is eltüntették annak az épületnek, amelyben kivégzéset hajtották végre

Közelebbi Google felvétel az üres udvarral.  

Arno Krone volt kommunista rendőr beszámolója szerint a következőképpen történt a kivégzésre való "felkeszítés":

"Jó reggelt, 6 órakor megtörténik az ön kivégzése. Ehhez a lábbilincset egy kicsit meglazították, így az elítélt rövid lépésekkel el tudott menni a kivégző szobáig. A kivégző szobában a legfelsőbb ügyész volt bent, akinek ott még egyszer fel kellett olvasnia a halálos ítelétet. Ezután azt mondta: Elítélt ön halálra van ítélve, melyet most végrehajtunk. Majd kemény hangon mondta a hóhérnak, hogy állítsa meg az elítélt lélegzetét. Az elítéltet megfogták és az asztalra dobták, ahol a kivégzés történt. A lábát lefogták, az elítélt fejét egy tölcsér fölé helyezték, majd a nyaktiló kését leengedték. Utána az elítélt testét a lábánál fogva felemelték, hogy a vére kifolyjon a csatornába. A feje lehullott, ezt a testtel együtt a sarokba egy takaróra helyezték úgy, hogy a halott feje két lába között volt."

1960 es 1968 között minden NDK-ban hozott halálos ítéletet Lipcsében hajtottak végre, 1968-ig guilloutine-nal, majd akasztással. A képen a kivégzőhely rekonstrukciója látható.

Az emléktábla szövege: Az egykori királyi bíróság és vizsgálati fogháza (épült 1906)
Ebben az épületben működött az NDK központi kivégzőhelye. 
1960-tól 1981-ig 64 halálos ítéletet hajtottak végre.

A statisztikák szerint 1950 és 1982 között 172 embert gyilkoltak itt meg gátlástalan hóhérok által. Hogy valójában mennyi ember életét oltották ki ezeken a vesztőhelyeken, azok az NDK idején államtitkot képeztek, így ma sem lehet tudni biztos adatot. A kivégzett emberek hozzátartozói jó esetben egy igazolást kaptak arról, hogy hozzátartozójukat a törvény nevében, mint rendszerellenes izgatót kivégezték. A kivégzések egészen 1987-ig tartottak, az igazság teljes feltárása azonban még várat magára.

Ami nagyon furcsa, hogy a Stasi Múzeumnak (Runde Ecke) ezen részét évente csak egyszer lehet látogatni, a múzeumok éjszakáján. Az emlékhelynek 18 órakor kellett volna megnyitnia a kapuját, de csak 20 órakor nyitották ki, mert furcsa módon nem találták az épület kulcsát. Múzeumlátogatásunk alkalmával összesen két szobát lehetett megtekinteni. Nyitott kérdés, hogy vajon mi lehet az épület üres, elhagyatott részeiben. Az egyik szobában egy egyszerű fakereszt alatt az egyik kivégzett áldozat emlékére egy szalagra annyi volt ráírva: 

"Feledhetetlen szeretet és hála, leányod Ursula és feleséged Waltraud. (1)"

"Feledhetetlen szeretet és hála, leányod Ursula és feleséged Waltraud. (2)"

Megdöbbentő volt tapasztalni, hogy a sorban álló emberek egyáltalán nem érezték át nemzetük egykori es jelenlegi tragédiáját. Nevetgéltek, a mindennapi dolgaikról beszélgettek, nagyon sokan nem viselkedtek a helyzethez méltóan. Ez annak a következménye, hogy a kollektív bűntudat sulykolásának köszönhetően - amit napjainkban is politikailag erőltetnek a németekre - a mai napig nem oktatják kellő képpen a kommunista időszak történelmét, annak bűneit, rémtetteit, illetve a sok agymosás eredményeként az emberek nem is érzik át ennek a súlyát.

Az épületegyüttes nagy részeben napjainkban bíróság működik.

Peter Jürgen - Kitartás.hu

Kapcsolódó: "Németország, dögölj meg!"