Szerbusz Attila!Olvasom és szörnyülködöm!!De azt se felejsd el, hogy ők mit tettek és az országuk népei nem tiltakoztak ellene, hogy ne tegyék!!!Ők mivel voltak jóbbak vagy rosszabak???De ismétlem magam, miért foglalkozunk még ezzel? Itt a jelen és senki nem foglalkozik velle!!Miért nem??Én vagyok egyedűl ebben a nyomorult országban akit még érdekel, hogy legyen a fiamnak és unokámnak ha lesz saját országuk és országunk!!?Persze nem feledkezünk meg hőseinkről és azokról akik névtelenűl vesztek oda a háboruban!
Én azt mondom, hogy a saját országunkba rakjunk rendett és utána beszélgethetünk a többi országokról!!
És ezzel kapcsolatban van is egy kérdésem!:Miért foglalkozunk másokal és mégis cseszegetnek minket!!!Ha ők nem foglalkoznak más országokal mi miért!??Szerintem meg lennénk nélkülük is, nem?
Na befejezem de remélem kapok válaszokat és hozzá szólásokat, hogy nem vagyok egyedül!!:))
Isten áldja a Magyart!Jó éjjt minden ellenállonak!

Februári megemlékezések: Budapest – Drezda
Archívum |
Február elején két jelentősebb megemlékezést terveznek Európában a nemzeti elkötelezettségű szervezetek. A két megemlékezésnek sok mondanivalója, így üzenetei vannak. Nézzük miben hasonlítanak, miben különböznek ezek a megemlékezések, és milyen üzeneteket tudunk leszűrni belőlük.

Drezda:
1945 február 14, 15.-én zajlott le a II. világháború legszörnyűbb, legpusztítóbb terrorcselekménye. Ebben az esetben hivatalosan is használható a terror kifejezés. Ugyanis Drezda olyan város volt, ahol szinte egyetlen katona sem tartózkodott. Viszont a városban nagyjából 1.2 millió ember zsúfolódott össze. Ezek túlnyomó többsége, az előrenyomuló szovjet hadsereg elől evakuált nők és gyerekek voltak. A terrorbombázásra maga Churchill adott parancsot. Kifejezett kívánsága volt, hogy olyan célpont legyen, amit eddig nem bombáztak, és a civil lakosságban a lehető legnagyobb pusztítást vigye végbe. Drezdában sem ipar, sem katonai célpont nem volt. Harris parancsnok, aki a feladat kidolgozásáért felelt, kimondottan olyan várost keresett, amely „jól ég”. Erre Drezda volt a legkitűnőbb célpont. Régi építésű, sok fát tartalmazó házai, szűk sikátorszerű utcáival kitűnő célpontot nyújtott (a Wermacht harc nélkül adta fel Párizst, csak azért, hogy a szép régi épületekben ne essen kár….)
1945. február 11.-én a Budavári kitöréssel elesik Budapest. Újabb kapu nyílt meg a szovjet haderő előtt, és megindulhatott Bécs felé. Északon, szintén nagy ütemben törnek előre a szovjetek. Sokan tudták már ekkor, hogy a háború elveszik, csak idő kérdése volt mikor. Pár hét, vagy hónap? Ebben a biztos tudatban adta ki a parancsot a támadásra az angolok cionista vezetése. A támadás tejesen értelmetlen és felesleges volt. Maguk brit történészek mondták ki, ha a Nürnbergi bíróság nem csak a bosszút szolgálta volna, akkor Drezda bombázásának parancsnokainak mind felelni kellett volna a törvény előtt.
Az angol légierő amúgy is arról volt híres, hogy a civil célpontokat szerette bombázni. A katonai és üzem területeknek olyan védelme volt, amit az angol légierő már nem tudott hathatósan támadni. A RAF ekkorra már régen elvesztette régi dicsfényét. Tele volt tapasztalatlan pilótákkal, sebtében kiképzett személyzettel. Legyen erre példa a „Híd túl messze volt” filmnek alapot adó Market Garden hadműveletet, ahol a deszant egységeket szállító repülőgépek mindegyike rossz helyen ért földet. A célzott bombatámadások alig 10%os pontossággal találtak. Ezért főleg a szőnyegbombázásokat tartották célravezetőnek, és lehetőleg a zsúfoltabb munkásnegyedekét. Tehát így esett egy hanyatló ország véreskezű cionista urainak elsődleges célpontjává egy nőket és gyerekeket befogadó város.
540 000 nő, gyerek és idős halt meg. Minden fórumon kozmetikázzák ezt az adatot. A megbízható adatokat tartalmazó Rekordok Könyve azonban pontos számokkal szolgált ebben az ügyben. (Guinness Rekordok Könyve. 1991. 257. oldal, SOLARIS Kft. kiadás.)
Következtetések és mondanivalók: Drezda megmutatta az európai embernek és mindenkinek a világon, hogy hogyan is gondolkodik a cionista zsidó. Nem számít senki és semmi, sem gyerek, sem asszony, sem öreg. A céltalan pusztítás, a felesleges brutalitás mindig minden esetben primitívséget, butaságot takar. (lásd cigányok bűnözése, gyilkosságai) A zsidó mindig kimutatja valahol a foga fehérjét. Állandóan szellemi embereknek akarják bemutatni magukat, mindeközben a valóságban primitív ösztönlények. Szellemi termékeik pedig maximum az undor tudják kiváltani az emberből. Mit üzen nekünk Drezda esete azon kívül, hogy tisztelni kell az elesettek emlékét? Azt, hogy ilyen terrorra kell felkészülnünk, erre kell készíteni családunkat, gyerekeinket. Hogy a cionista, ha korlátlan hatalmi helyzetbe kerül, senkinek sem fog kegyelmezni, még akkor sem, ha sem háború, sem vész nincs a szeretteink közelében. Ezért nem csak nekünk, hanem családjainknak is tisztában kell lenni azzal, hogy harcolni kell az utolsó pillanatig. Inkább harcban esni el, mint áldozatává válni egy őrült gyilkos tombolásának.

Budapest:
Budapest ostroma a háború egyik leghosszabb városi küzdelme volt. A visszavonuló német-magyar csapatok 102 napig védték a fővárost. A városvédők találékonysága, képzettsége, harckészsége, kitartása, a városlakók segítsége együttesen elegendő volt ahhoz, hogy az előrenyomuló cionbolsevizmusnak hosszú időre megálljt parancsoljon. 1944. december 28.-ára az ostromgyűrű bezárul Budapest körül. A felmentésre érkező csapatok nem tudnak áttörni az ostromgyűrűn. Ezért megerősítésre megállnak, és várják az utánpótlást. A tél nehézségei miatt valószínűsítik, hogy tavasszal nagyobb offenzíva keretében felszabadítják a várost. Azonban a városon belül kegyetlen harc folyik, házról házra, pincéről pincére. Nincsenek frontvonalak, csak időszakosan a Duna szab némi határt, de az sem sokáig. A kitörés nem lehetőség, hanem muszáj volt. Lőszer elfogyott, az ellenség nyomasztó túlerőben. Sok sebesült, gyógyszer kevés. Nem maradt más választás. Vagy megadás, vagy kitörés.
A magyar és szövetségesei oldalán nagyjából 50 000 ember vesztette életét (mégegyszer ennyi esett hadifogságba), ebből majd a fele a kitörés hadműveletben. Az ostrom alatti időben több tízezer nőt erőszakolnak meg, vagy kínoznak halálra.
Hivatalos adatok szerint 800 – 1000 katona jutott ki, de a szakértő történészek szerint több mint tízezer volt, akik a nagy kavarodásban kijutottak a mészárszékből, és elbújtak valahol. Vagyis a kitörés hadművelet kimondottan sikeres volt.
A városvédő katonaságok vezetői igazi férfiak voltak. Hűségesek, kitartóak, becsületesek. Ezekhez az emberi erényekhez pedig életük árán is ragaszkodtak. A kitörés éppen ezért lett a „Becsület Napja”.
Üzenetei: A kitörésben a legbátrabbak, legelszántabbak, vagy a legszerencsésebbek jutottak ki. Tehát mi is bátran, elszántan harcoljunk. Ebben a harcban, nem úgy mint Drezda esetében, azért csak-csak fegyver a fegyverrel, katona a katonával farkasszemet nézve harcolt. Ezért az esemény, az emléknap üzenete is egészen más. A túlerővel szembeni helytállás, az erkölcsi győzelem fontossága, a példamutatás, az emberi erények mentén való kiállás az igazi ember ismertetőjegyei.

Így élj!...és így halj!

Gyártó István - Jövőnk.info