Van egy masik is az USA_ban,egy no is.Ugylatszik ot nem kerik ki a nemetek,mert nemet allampolgar volt.De jo lenne elbeszelgetni vele arrol,hogy hany repulo tamadast elt tul,mint or.Ugyanis az orok legiriado eseten sem hagyhatjak el poszjukat,mert a batfabb hadifogjok szetszelednenek a repulo tamadasok alatt.Kiderulhetne az is,hogy a haditermelest folytato munkataborokat mint elsokent megtamadando objektumokat miert nem romboltak le a szovetseges nyugatiak es az oroszik is.Hadaszati tervezoik es felderitoik ennyire dilettansok lettek volna?

A holomese újabb csodás mozzanata: kabaré és tömeggyilkosság a gettóban

A ma reggeli Start Plusz című műsorban az ATV-n Rónai Egon beszélgetett Omri Nitzannal, az izraeli Cameri Színház főrendezőjével, Joshua Sobol Ghetto című darabjának rendezőjével. Amelyet természetesen a holokamu 70. évfordulójának tiszteletére mutatnak be héber nyelven, magyar felirattal, hiszen közismert, ebben az évben még nem igen hallottunk erről a mitikus eseményről, s költségvetési keretből szeretett kormányunk is meglehetősen szűkmarkúan csorgatta a pénzt a különböző zsidó szervezetek markába és emlékhelyek létesítésére.
Mi tagadás, ha álnaivak lennénk, holopassió ügyben az interjú megtekintése után már valóságos hololabirintusban érezhetnénk magunkat. Elöljáróban néhány szót a történetről. A darab 1944-ben a vilniusi gettóban játszódik. Sobol így ír művéről: „Az én nemzedékemben sok izraeli számára az európai zsidóság elleni népirtás ijesztő, visszataszító, noli me tangere (ne nyúlj hozzám) téma. Én is ösztönösen elfordultam tőle. …Minden akkor kezdődött, mikor egy barátom javasolta, hogy írjak egy rövid forgatókönyvet a II. világháború idején az Európában működő zsidó ifjúsági szervezetek tevékenységéről. Hozzáfogtam, hogy elolvassak néhány könyvet erről a témáról, és hajlottam rá, hogy az egész kérdést azzal intézzem el, hogy »túlexponált«, amikor hirtelen a vilniusi gettó kapcsán rábukkantam e jelmondatra: »Egyetlen színház sem temető«. Tehát kellett színháznak működnie a vilnai gettóban. Olyan színháznak, amely – ahogy a jelmondat tanúsítja – azt tette, amit a színháznak mindig is tennie kell: dacolni a valósággal, szembeszállni a konvencionális ízléssel, provokálni a képmutatást s a tiltott játékot, melynek nem tudunk ellenállni, mert tilos – az a bolond, kit a bölcs ember nem rejt el túl mélyen magában – színházzá teszi a gettóban.”
Maga a rendező is kedélyesen előadta a jelzett interjúban, hogy miközben a "nácik" száz- és ezerszámra hordták ki a zsidókat a vilniusi gettóból a környező területekre, erdőkbe, hogy ott agyonlőjék, meggyilkolják, lemészárolják őket, aközben a többiek a gettóban élvezték a színi előadásokat, és hahotáztak az "elvetemült náci fenevadakkal". Ugyanis Sobol közlése alapján a teátrum a német tisztek szórakoztatására épült, de hát, miként azt tudjuk, volt az bizony a gettókban és koncentrációs táborokban egyaránt a foglyok szórakoztatására is, mi több kupleráj és olykor még úszómedence is a drótkerítésen belül. Egyébként is kissé abszurdnak tűnhet, hogy a leendő áldozatok együtt röhögik könnyesre magukat az SS-tisztekkel egy színdarabon szórakozva, akik az előadás után lemészárolják majd őket. Teljesen hihető mind pszichológiailag, mind a józan racionalitás alapján, nemde?
Ráadásul eddig úgy tudtuk a holovallás főpapjaitól, hogy azok a "gaz nácikok" nem vegyültek az alacsonyabb rendű fajnak tekintett zsidósággal, márpedig a színházi nézőtér meglehetős intim közelséget teremt az emberek között. No, sebaj, kicsinységeken ne akadjunk fenn, elbír a hollókoszt-mítosz ennél sokkalta orbitálisabb logikai képtelenségeket is.
Persze van itt a színművel és Nitzan előadásával más bibi is. El kellene már dönteni végre, hogy a "tömeggyilkosságok" elkövetésére ezek az "aljas, démoni fasiszták" most sortüzet vagy Ciklon-B-t, vagy mi a fenét használtak. Mert ugye, ez sem mindegy. Hiszen egyszerűbb és praktikusabb, ráadásul anyagilag is olcsóbb lett volna a zsidókkal még a gettóban végezni, mint több száz kilométerre, hatalmas időigénnyel, pénzügyi ráfordítással, tisztviselők, hivatalnokok százezreinek mozgósításával, szállítójárművek és vasúti vagonok újabb százezreinek bevonásával őket elszállítani. Nem is szólva a koncentrációs táborok működési költségeiről, a hozzájuk tartozó hatalmas infrastrukturális háttérhálózat működtetéséről és fenntartásáról.
No de közismert, hogy a holovallás kizárólag csodás elemek konglomerátuma, s voltaképpen a Ghetto című darab évfordulósnak szánt bemutatásával ezek a szerencsétlenek csupán újabb hathatós érveket nyújtanak a "holokauszttagadók" számára, nem is szólva arról, hogy még van egy aprócska komikus elem is a történetben: a drámát a Vígszínházban mutatják be. Ejnye!
Sixtus Beckmesser - Kuruc.info

További részletek: http://kuruc.info/r/56/127845/#ixzz31lXHEDB6

Nem kellene visszontkeresetet benyújtani? http://tet.network.hu/blog/tet_klub_hirei/ideje-megtudni
http://antikommcsi.gportal.hu/gindex.php?pg=23537587&nid=5013691

NIF megjegyzés: A szövetséges hatalmak 1944-ben pontosan tudták, hogy emberek százezreit szállítják marhavagonokban Auschwitzba, ennek ellenére egyetlen bomba nem hullott a haláltábornak még a környékére sem, de ugyanúgy nem bombázták azokat a vasútvonalakat sem, amelyeken a deportálások zajlottak. Vajon miért? Talán csak nem azért, mert egy előre kitervelt aljas megegyezés áldozatainak szánták ezeket a szerencsétlen embereket, mert egy előre megtervelt forgatókönyv szerint kellett beáldozniuk őket a későbbi Izrael állam megalakításáért? Talán csak nem azért, mert meg volt a kvóta arra, hogy a Palesztinában létrehozandó zsidó államnak mennyi lehet a befogadó kapacitása? ..Ez az utolsó szalmaszál amelybe a náci mosdatók szoktak kapaszkodni, ha már megdőltek a "nem is volt Holokauszt" c. képtelenségek...akkor ez jön. Amúgy ugye azt még azok sem tagahatják, hogy azt a sok millió embert nem a szövetségesek bombázásának elmaradása okozta, hanm az imádott nácijaik. Amúgy meg éppen Magyarországról indultak gyalog menetek a legszörnyűbb körülmények közt a vasúti kocsik hiányában, a lemaradókat lelőtték.Szóval az álságos vitatkozóknak...a szövetségesek bomáztak, a hitleri Németország megtörésére, viszonozták pl a lengyel pilóták azt amit Varsóval tettek a nácik. Valahogy a varsói fotók nem kerülnek fel a hasonlóan elfogult oldalakra. Vajon miért?

Fáj az igazság az iparosoknak!?

Nem állok senki pártján, de semmivel se jobb a bigott keresztény, aki egy halottat imád és várja eljövetelét, se a bigott hindu, aki leszületni szeretne újra, mikor így is tele van már a Föld velük, se a bigott hajbókoló fanatikus Japán, se a még bigottabb muszlim, aki a földre borul alázatot hazudva, miközben puskát nyom a gyermeke kezébe, hogy gyilkoljon- mint a bigott zsidó...? egyik 19 a másik egy híján 20!!

Az emberben az a baj, hogy ostobább, mint a lúdtalpán totyogó liba. S aljasabb, mint egy lapuló vipera.

a cél szentesíti az ezköszt!

Nagyon tetszik a cikk!

Ferenczy által a névjegyzékben 437 000 zsidó lett bevagonírozva.
A VÖRÖSKERESZT adatai szerint Auschwitzba alig harmincezer érkezett meg
Több,mint 400 000 zsidó hova tűnt el a világban?A németek valójában név szerinti választ tudnának adni,de hallgatnak.

az én korosztályomnak már semmi köze hozzá az elhunytak unokáinak fizessenek az elkövetők unokái? Volt vagy sem elmúlt..a kegyelettel semmi gond aki bűnösnek érzi magát hajtson fejet emlékezzen fizessen aki nem az nem legyen ez lelkiismereti kérdés..Ilyen alapon spanyol ország a mai napig fizethetne az inkák leszármazottainak sőt..az egész keresztény világ hiszen a nevükben történt..

Az igazság az,hogy a szar parazitákat azért vitték munkatáborba a németek,mert nem voltak hajlandók a haza védelme érdekében dolgozni!Büntetésből vitték őket oda egyszer, másodszor,megbízhatatlanok voltak nemzetbiztonság vonatkozásában.

Kedves Gyuri testvérem!

Szuper jó válasz ennek a holokamu lázban élő agymosott un. jogállamnak ahol
a MAGYAR NEMZETI LOBOGÓT is letiltják a saját hazánkban.
Érdekes egy államforma.Hiszen a Jordán mellett élő gyűlölet népe azért
tanulja a magyar nyelvet hogy közös hazájuk legyen a miénkkel.
Csak egyet nem tud ez a sok féregnél alacsonnyabb rendű, nem elég beszélni a nyelvet tisztán ott szívnek is kell lenni ahol szív van szeretet is van.Na ilyen a MAGYAR ÉRZÉS!!!!!!!!!!!!!!!
Tiszta szívből kívánom az ország megtisztulását és ez be fog következni
ha tetszik nekik ha nem.

K. Lajos

http://tet.network.hu/blog/tet_klub_hirei/ideje-megtudni

kössz!!!! ez hasznos.

Még a szavazásokat is befolyásolják!!!!!!!!!

Azt a szenzációt olvastad már. AUSCHWITZ EGY ŐRE ÉL AZ usa-BAN. DE SZÍVESEN KIHALLGATNÁM A GÁZKAMRÁK ÜGYÉBEN.

Keressék a vagyonukat az amerikai Rothschildoknál, ott van náluk,nem nálunk.Kérjék tőlük a kárpótlást. Kérjék tőlük az összes kárpótlást,mert a második világháború borzalamaiért ők a felelősek és ők lettek belőle kőgazdagok.

Holokausztipari jogállam: börtönbüntetés – véleménynyilvánításért (II. rész)
Abszurdisztán fővárosában 2012. június 13-án – baljóslatú szám – az egyetemes jogtörténetben is alighanem párját ritkító, normális ésszel értelmezhetetlen – s mint ilyen, egyszersmind a patológia illetékességi és vizsgálati tárgykörébe tartozó – bírói döntés született: Dénes Veronika bírónő tanácsa Nagy György vádlottat az ún. holokauszttagadás vétsége miatt elmarasztalva egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, annak végrehajtását három év időtartamra felfüggesztve. Egyúttal elrendelte pártfogói felügyelet alá rendelését, s mellékbüntetésként külön magatartási szabályként előírta, miszerint a vádlott három évig nem vehet részt politikai rendezvényeken, továbbá legalább három alkalommal el kell látogatnia a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, vagy egyszer megtekintenie az auschwitzi emlékhelyet – azt az ítélet nem részletezi, hogy a három egységből álló táborkomplexum melyik részét, ami azért lényeges körülmény, mert a hivatalos, „mainstream-történetírás” álláspontja szerint Monowitzban, a hármas lágerben megsemmisítés nem folyt –, vagy a jeruzsálemi Jád Vásem emlékparkot, és az ott látottak alapján összefoglalnia és kifejtenie véleményét. Ha úgy tetszik, élménybeszámolót kell tartania a hatóságilag rákényszerített zarándokúton szerzett benyomásairól.

Mit szólna Dénes elvtársnő, ha Nagy György ilyen pólóban jönne haza?
("Nagytatám Auschwitzban halt meg - leesett egy őrtoronyból")
Dénes az ítélet indokolásában súlyosbító körülményként értelmezte, hogy Nagy György ellen a napokban „garázdaság” vétsége miatt már jogerős ítélet született, mivel korábban tojással megdobálta a világtörténelem legvéreskezűbb tömeggyilkosának, Maónak egyik magyarországi hívét, a Budapestet két évtizedes hivatali ideje alatt tönkretevő és totálisan lerohasztó Demszky Gábor volt főpolgármestert. (Őszintén szólva nem igazán értjük, hogy Demszky miért nem tölti már ez idő szerint jól kiérdemelt jogerős börtönbüntetését, hiszen ha valaki igen, ő alaposan rászolgált arra, hogy valamelyik bv-intézmény bentlakásos vendége legyen). Szó esik még az indokolásban arról is, hogy miután az elmúlt hetekben megerősödött a zsidó emlékhelyek elleni rongálássorozat, valamint a közelmúltban egy volt rabbit állítólag verbális támadás ért, ezért hozott a magas törvényszék precedensértékű, elrettentő ítéletet. Mielőtt részletesebben kifejtenénk álláspontunkat az egész procedúrával és a bírói végzéssel kapcsolatban, már most szögezzük le, hogy ezek a zsidók ellen irányuló vélt, fantasztikus atrocitások utóbb mindig hazugságnak bizonyulnak, s hála a Teremtőnek, amennyiben komolyabb veszély fenyeget, afféle eposzi csodás elemként isteni beavatkozás történik, Jahve közbelép és választottjai segítségére siet: csakis így történhetett, hogy a 80 esztendős Kertész Ákos hirtelen sámsoni erővel felvértezve és 50 évvel megfiatalodva, könnyedén elfutott egy gaz, őt megtámadni szándékozó neonáci suhancokból álló csoport tagjai elől olyan észveszejtő sprintben, hogy meg sem állt egészen Kanadáig. Nyilvánvalóan annak köszönhetően, hogy korunk új Mózese előtt az Atlanti-óceán irdatlan víztömege – ismételt csodás motívumként történetünkben – kettéválasztatott. Végezetül jegyezzük még meg, hogy Dénes Veronika – akárcsak korábban a kuruc.infós póló okán – ismételten szóvá tette a vádlott öltözetét, aki ez alkalommal „Tiszaeszlár” rovásos feliratú felső ruházat viselésével sértette a bírónő érzékenységét és Justitia méltóságát. Szerény megítélésünk szerint, egyrészt az ítésznek a világon semmi köze nincs ahhoz, hogy a megidézett a bíróságon milyen öltözékben jelenik meg, amennyiben az rendezett, tiszta és kulturált, másrészt a „Tiszaeszlár” felirat fölöttébb találó és adekvát is volt egyben, hiszen a két per közös nevezője az, hogy mind az 1883-as, mind a mostani, 2012-es büntetőeljárás koncepciós jellegű volt.
Írásunk első részében már feltártuk röviden, hogy az ún. liberális politikai filozófia lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadságának alapelvével teljes mértékben összeegyeztethetetlen a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv 269/C szakasza, amely nem mellesleg, sérti a szabad tudományos kutatáshoz való állampolgári alkotmányos alapjogot is. S ha már az ítélet rövid ismertetését szövegtani-grammatikai tények taglalásával zártuk, maradjunk a továbbiakban is ezek problémakörénél, illetve értelmezésénél. Hiszen az egész büntetőeljárás egy héber nyelven írott mondat miatt indult, s az üggyel kapcsolatos súlyos ellentmondások, valamint a nyelvi, történeti, jogi értelemben vett interpretációs zűrzavarok ide vezethetőek vissza.
A Nagy György által felmutatott táblán szó szerint ez a szöveg állt: „Há-soá lo hájtá”, azaz magyar fordításban ez azt jelenti, hogy „Nem volt vészkorszak”. Nos, a héber nyelvben a „soá” szó írott formája már az Ószövetségben előfordul, más népekkel – tehát nem csak a zsidókkal – és eseményekkel összefüggésben. S ez alapvető fontosságú tény történetünk szempontjából. Az inkriminált transzparensen ugyanis a „soá” szónak nem volt jelzője. Tehát a mondat tartalmából nem lehet egyértelműen és szükségképpen azt a következtetést levonni, hogy az a zsidó holokauszt néven ismertté vált eseményre vonatkozik. Ráadásul a soá szót napjainkban is használják a héberben más népirtások megnevezésére, például David Fenstein a Háárec című napilap 2010. április 22-ei számában közölt egy korrekt és tisztességes összefoglalót, amely Az örmény soá: rövid útmutató címmel jelent meg. Egy másik példát is említhetünk. A neves fotóriporter, a Jeruzsálemi Héber Egyetem Armenológia Tanszékének vezetője, Joáv Leff Mások soája: mi is soátagadók vagyunk című munkáját, amely Joszéf Algázi Egy kishitű naplója című világhálós kiadványában jelent meg. Mi több, azt is meg kell jegyeznünk, hogy a mai héberben egyebek között használják a „soá ekologit”, azaz „ökológiai katasztrófa”kifejezést is. Egyszóval, nem csak a zsidó holokauszt megjelölésére alkalmazzák a héber „soá” szót. Magától értetődik persze, hogy mindez a magyarországi jogszolgáltatás képviselőit a legkevésbé sem érdekelte, hiszen a fiatalembert mindenáron el akarták ítélni avégett, hogy példát statuáljanak már végre a törvény hatályba lépése után két évvel annak gyakorlati alkalmazására is. Aligha tévedünk nagyot, hogy hipotézisünk szerint egyetlen magyarországi hivatalos szerv, illetve médium ingerküszöbértékét nem érte volna el, ha a 21. századi inkvizíciós boszorkányüldözésnek és ördögűző eljárásnak alávetett fiatalember „örmény soá nem volt” feliratú hirdetőtáblával masírozik végig a fél Budapesten. Ez esetben viszont joggal vetődik fel – a mai jogi értelmezési kereteken belül – az a kérdésünk, hogy a jelenlegi magyarországi jogalkotók tevékenységük során diszkriminációs alapelveket érvényesítenek, s az egyes népeket, emberfajtákat nem tartják egyenjogúaknak és azonos értékűeknek? S amennyiben ez így van, milyen jogon vádolnak másokat kirekesztéssel, rasszizmussal, fajgyűlölettel? Tudniillik miért bűntett a zsidó soá tagadása, és miért nem az például az örményé? Arról már nem is szólva, hogy vajon miért nem Btk.-tényállás egy nemzet történelmi emlékezetének, múltjának ellopása és meghamisítása, konkrétan az első magyar királyi dinasztia zsidó származásúként való feltüntetése. Bár ismételten hangsúlyozzuk, hogy alapvetően és eredendően már azzal nem értünk egyet, hogy bármely történelmi esemény szabad kutatását és az azzal kapcsolatos véleményeket az államhatalom tabusítsa és kriminalizálja.
A leggyalázatosabb szakasza a szóban forgó ítéletnek azonban az, amely egyfajta penitenciaként kötelezi a vádlottat valamely rituális holokauszt-emlékhely felkeresésére. Igaz, nem kötelező jelleggel, de fakultatív alapon két, külföldi állam területén fekvő zarándokhelyet is felkínál. Milyen alapon? Egy normális ország normális igazságszolgáltatása még abban az esetben sem kötelezhetné saját állampolgárát efféle kényszerturizmusra, ha annak teljes úti- és szállásköltségét megtérítené. E „jogfilozófiai” megfontolás alapján akár azt is kiróhatta volna Dénes Veronika bírói tanácsa a „bűnösre”, miszerint kötelező a hároméves próbaidő alatt a Wiesenthal Center kötelékeibe lépnie, havonta nyilvános hamuszórással egybekötött performance és nemzetközi sajtótájékoztató keretében egy még bujkáló, 100 esztendős „fasiszta” háborús bűnöst vagy volt SS-állománytagot feljelentenie, és őket nagy médiacsinnadratta közepette a világ legigazabbikának, a minótauroszi mohóságú Efraim Zuroffnak átadnia.
Orwell világa megvalósult. Az „elvetemült” fiatalembernek meghurcoltatása lezárulásának utolsó aktusaként jelentést, útinaplót kell írnia a zsidó emlékhelyeken szertett benyomásairól, melynek alapján a gondolatrendőrségi pártfogó megítélheti, miként is lépett az eltévelyedés kárhozatos útjáról a világ igazai kiválasztottjainak társaságába vezető üdvös ösvényre. Minthogy e sorok írója már többször és több volt koncentrációs tábor területén is megfordult, bizonyos kételyek ébrednek benne a hatóságilag elrendelt holokauszt-tanulmányutaknak a bíróság által kívánt hatást és célt meghozó végeredményét illetően. Eretnek dilemmánk és ördögtől sugallt gondolatunk ugyanis az, hogy amennyiben Nagy György magyar állampolgár elzarándokol példának okáért Auschwitzba, s ott a közvetlen tapasztalati tények, valamint a józan racionalitás alapján némileg más konklúzióra jut majd, miként azt a nagy tekintélyű ítélőszék határozata megalkotásakor remélte, nos, akkor vajon hogyan tovább? Történetesen mi következik akkor, ha Auschwitz-jegyzőkönyvének utolsó mondata, immár latin betűkkel és magyarul írva, így hangzik majd: És mégis mozog a Föld!
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Utószó: Végül, de nem utolsósorban ez úton is szeretném kifejezni hálás köszönetemet Hering Józsefnek, aki rendkívüli szakértelmével és értékes tanácsaival óriási segítséget nyújtott e cikk megírásához.


További részletek: http://kuruc.info/r/7/97531/#ixzz1y2Lh6USJ

De legalább elismerik,hogy a cigányok zsidók. A szobrot is zsidó készíti. Ha zsidók ,akkor a bolsevikok vezette szovjetek, s franciákat,angolokat, ameriaikat vezető izraeliták miatt belső ellenségei voltak a németeknek, ezért nem lehetett sem a zsidók ,sem a cigányok kezébe fegyvert adni. 1944-ben még 14 millió nem német dolgozott a német hadsereget ellátó német hadiiparban.
1941 telén már német hátország lakosságánál élelmezési gondok voltak.Az évek múltával a helyzet csak rosszabbodott.Akkor ne csodálkozzunk,hogy a munkatáborokban a 14 millió ember ellátása még nagyobb gond volt.
a cigányok mindig is ingyenélő paraziták voltak. A cigány szervezetek most sem tudnak a törvények elelnére elszámolni a közpénzekkel.

Talán már le kellene írni a holokauszt hivatalos forgatókönyvét nekik, mint a talmudot 1000 év elteltével,hogy észben tudják tartani.

Szegények, ahogy vinnyognak,még jobban fognak vinnyogni,mert minden hülyeség egyre jobban fokozza a többségben az ellenállás lángját.
Nem tudják,hogy az igazságtalanság igazságtalanságot szül,a hazugság dörgedelmes haragot. Most a holokauszt históriával kapcsolatban annyit foglalkoznak,mint a kereskedelmi adókon a termékbemutatókon.
Nagyon távol kell tartani a gyerekeinket ettől, mert tudat alatt ez a sok elmebetegség beépül a tudatukba, s ennél nagyobb veszély nincs számunkra.Hatékony ellen agymosást kell nap mint nap folytatni ellene,minden nap vissza kell térni ellenpropagandával erre, de még így is nagy a veszélye annak,hogy nem a kívánt irányban épül be a személyiségébe a holotéma.

Összesen 271 301 zsidó halt meg a II. világháborúban.Néhány százalékát valóban elégették,ezt hívják a zsidók égőáldozatnak idegen nyelven.

A jóslat fele bevált,börtönbüntetést kapott de 2 év hat hónapot.

De nekünk a fő problémánk a cigányok.

Bizony igazad van Gyurikám, ezektől megszabadulni nagyon nehéz lesz. Teljesen egyetértek veled. De én mégis azt érzem, van lehetőség. Csak nem csüggedni. Kűzdeni akkor is, ha nincs remény. Gondold el, Sólyom köztársasági elnök Orbán Viktor tanára volt az egyetemen. Milyen titkot tudott róla, hogy köztársasági elnökké tették?

De azt hiszem, ha a Jobbik most csak a célra koncentrál, megütheti a Fideszt 2014-ben. Én azt mondtam eddig, hogy nem nyerni, és a Fidesz belepuszrul, mint a szocialisták a 2006-os választási győzelmükbe. De nem. Most már szerintem nyerni, mert a Fidesz hihetetlenül gyenge lábakon áll. Ha Orbán megalázódik, vagyis veszít, omlik az egész Gólem. Ezért most a Jobbikot vinni a vállunkon. Egy apróka győzelem is elég lesz. Az ő küldetése a Fidesz elsöprése.

Sajnos a Jobbiknál sem látom a szocializmus nagyon errős kidomborításának lehetőségét. Kereszténység van, sőt keményen. Nacionalizmus is, mi az, hogy. Viszont a szocialista vonal meg sincs említve. Már pedig a nemzetnek, ahogy ma kinéz, nagyon elege van a kapitalizmusból. Ebből a vad fajtájából. Meglátjuk.

Akkor is, azért is!

Előzmény

Gondolom ennek része ez az érettségi tétel is:

6. Ismertesse a magyarországi zsidókat érintő törvényeket és rendeleteket 1920-1944 között, valamint a magyarországi holocaust történelmi körülményeit és sajátosságait!
 4TK/15: 79; 17: 84-87; 23-24: 110, 116-117; 26-27: 123-126, 129; 31-32: 151-152, 155, 158-159
Kronológia:
• 1920: numerus clausus (zárt szám).
• Első zsidótörvény (Imrédy alatt fogadták el; 1938): vallási alapon határozza meg, hogy ki zsidó; a sajtó, a színház, a film területén 1949 végéig, a kereskedelemben és az iparban 5 év alatt 20%-ra kellett leszorítani a zsidók arányát.
• Második zsidótörvény (Teleki idején fogadták el; 1939): harmadíziglen kell igazolni, hogy valaki zsidó vagy sem, szabadfoglalkozású pályákon: max. 6%, ipar, kereskedelem: max. 12%, a zsidó finánctőkére is csapást akart mérni.
• 1941 végén elfogadták a harmadik zsidótörvényt, megteltek az internálótáborok és megkezdték a munkaszolgálatos egységek szervezését. A zsidó – ’nem zsidó’ házasságot és nemi kapcsolatot is megtiltja; fajgyalázásnak titulálja.
• 1943 ’IV’. Földjük sem lehet.

Mindez történik 1920 és 1944 között csonka Magyarország területén, de hatással van a magyarlakta területek összességére is; fontos az 1938-as megnagyobbított Magyarország is.
A Tanácsköztársaság „dicsőséges 131 nap”-ja után (1919. március 21.-július 31.) erős zsidóellenes hangulat uralkodott az országban köszönhetően a vörös terror ésszerűtlen intézkedéseinek. 1919. május-júniusában a „monitor-lázadás” és a paraszt felkelések vetítették előre a későbbi választ a szélsőbal csapásra.
Az 1920-as békeszerződések után Teleki Pált kérte fel Horthy Miklós kormányalakításra. Az új kormány első intézkedései között szerepelt egy, az értelmiségi túlképzés csökkentését célzó törvény, a numerus clausus, amibe a nemzetgyűlés jobb- és szélsőjobboldali kisebbsége nemzetiségi megszorításokat erőszakolt. A törvény előírta, hogy a felsőoktatási intézményekbe az országban élő „népfajok és nemzetségek” országos arányszámuknak megfelelően kerüljenek felvételre. Ez a törvény mindenekelőtt a zsidó származású magyarokat juttatta hátrányos helyzetbe: célja a zsidók visszaszorítása a magyar értelmiségi rétegből a Szegedi gondolat jegyében. Az elkövetkező évek a Bethleni konszolidáció jegyében teltek: a magyarországi általános igény a politikában az I. világháború után elvesztett területek visszaszerzése volt. Az 1929-1932-es világválság munkanélküliséget és elégedetlenséget szült, aminek hatására tovább folytatódott az I. világháború után kezdődött jobbratolódás, de az erős középosztálynak köszönhetően nem fordul át se szélsőjobba, se szélsőbalba.
Az 1930-as évekre Magyarország kényszerpályára került: a revíziót csak az antant ellenében Németországgal és Olaszországgal szövetkezve lehet megvalósítani. Magyarországra mégsem jellemző a német „zsidóellenesség”; még 1944-ben is Judapestnek hívták Budapestet.
Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt (1936. október – 1938. május) Németország fokozódó nyomásának ellensúlyozására kísérletet tettek a Londonhoz és Párizshoz fűződő kapcsolatok erősítésére. A magyar-német kapcsolatok romlása a kisantantot tárgyalásokra ösztökélte, de megoldás nem születhetett az érdekek összeférhetetlensége miatt. A miniszterelnök a szélsőjobboldal megosztására törekvő politikája buktatta meg, amikor Hubay Kálmánnal egyezséget kötött.
A miniszterelnök-váltás idején tárgyalta a parlament az első zsidótörvényt, amit már Imrédy Béla alatt – sokak tiltakozása ellenére – szavaztak meg (1938). A törvény célja – csakúgy, mint előbb a numerus claususé – is az volt, hogy a zsidók tűnjenek el a magyar gazdasági életből. Az orvosi, mérnöki, ügyvédi kamarákban nem haladhatták meg a zsidók a 20 %-ot. Ennek ellenére a kamarán kívül maradt zsidóság nem halt éhen köszönhetően a szakmai szolidaritásnak: név által átruháztak a munkákat.
Ezt követte a felsőházi törvény módosítása: a zsidó vallás megtűrt vallássá minősült át, ezért a két főrabbi kikerült a felsőházból. Miután a parlament a miniszterelnök házszabály-módosítási kísérletét leszavazta, Imrédy lemondott. Teleki kérésére azonban Horthy még egyszer bizalmat adott neki, de az újraválasztott miniszterelnök nem tanult hibáiból. Imrédy csupán hatalma megerősítésére törekedett szervezeti úton. Közben pedig a nyilasmozgalom egyre féktelenebbé vált: 1939 februárjában robbantásos merényletet követtek el a Dohány utcai zsinagóga ellen. Imrédy helyzete tarthatatlanná vált, ezért zsidó dédszülőjére hivatkozva lemondatták a németbarát politikust. Teleki Pál feladatának tekintette az előretörő szélsőséges erők visszaszorítását és a békés revízió folytatását.
1939 májusában elfogadta a parlament a még Imrédy által beterjesztett második zsidótörvényt, amely faji alapon különböztette meg a zsidóknak minősülőket. Ez a törvény már az állami és köztisztviselőket is sújtotta. A nagyhatalmak közti feszültség növekedését Magyarországon az egyre erőteljesebb német és szélsőjobboldali nyomás jelezte.
A harmadik zsidótörvény Bárdossy miniszterelnöksége alatt született 1941 augusztusában, ami megtiltotta a zsidók és nem zsidók közti házasságot. 1941-ben 20 ezer zsidót deportáltak galíciai hadműveleti területekre. Bárdossy németbarát politikája után Horthy Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek, hogy lazítson a Németországhoz fűző kötelékeken, és kapcsolatot teremtsen a szövetséges hatalmakkal. 1942 októberében Berlin azt követelte, hogy Magyarországon távolítsák el a zsidókat a gazdasági és kulturális életből; tegyék kötelezővé számukra a sárga csillag viselését, és kezdjék meg munkatáborba szállításukat, hiszen a környező országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország) mindez már megtörtént, és ezekből az országokból mintegy 100 ezer zsidó menekült már hazánkba. A kormány visszautasította a követeléseket.
Hitler nyomására Horthy menesztette Kállay-t és kinevezte az új, németbarát kormányt Sztójay Döme miniszterelnökségével. 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot, letartóztatták a baloldali és ellenzéki politikusokat; feloszlatták a kisgazdapártot, a szociáldemokrata pártot, betiltották a baloldali és demokratikus lapokat.
Áprilisban megkezdték a zsidóknak minősítettek gettókba gyűjtését, május-júniusban pedig német koncentrációs táborokba hurcolták a vidéki zsidóságot. 1944. június végéig Magyarország területéről több mint félmillió magyar zsidót hurcoltak el német koncentrációs táborokba. Budapest több mint 200 ezer zsidó lakosának elhurcolását azonban Horthy megakadályozta. Horthy aktívan visszatérve a politikai életbe Sztójayt leváltotta, és Lakatos Gézát nevezte ki helyére. Előbb Szovjet segítséggel próbált kilépni a háborúból, majd katonai vonalon szervezte meg a kiugrást. 1944. október 15-én bejelentette a kiugrást, arra azonban nem számított, hogy a németbarát és nyilas tisztek oly mértékben vannak jelen mindenütt, hogy tervét meghiusíthatják. Október 16-án kicsikarták proklamációja visszavonását, és Szálasi Ferenc kormányfővé történő kinevezését. Az ország középső és nyugati részén ezzel kezdetét vette a nyilas rémuralom. Hadszíntérré vált az ország, és megsemmisült a nemzeti vagyon 40%-a. A főváros gettóba kényszerített több mint 200 ezres zsidóságának közel felét elpusztították. Egy részük a Duna-parti gyilkosságok áldozata lett, másokat gyalogmenetben indítottak az ausztriai és németországi táborokba. E halálmenetek során vesztették életét Radnóti Miklós, Sárközi György és Szerb Antal is.
Összességében a háború alatti országterületről több mint 550 ezer, a trianoni országterületekről közel 300 ezer zsidónak minősített magyar állampolgárt pusztítottak el a nácik és a nyilasok.
Vázlat:
• 1919 után a belpolitika főbb irányzatai:
o Tanácsköztársaság: a kommunista párt jelentős része zsidó politikus.
o a trianoni területelcsatolás és a kommunista kormány tevékenysége az egész nemzetből zsidó-ellenes hangulatot vált ki
o keresztény nemzeti kurzus: a belpolitika fő irányzata; ehhez kapcsolódóan revizionizmus, és irredentizmus.
• Németország felé elkötelezettség
o Németországban a zsidók nem megbízhatóknem dolgozhatnak
o vannak kivételek (Richter Gedeon; Weiß Manfréd): a német revíziót teljes német tőkével akarja Hitler megvalósítani: célja a Nagynémet egység létrehozása.
• zsidókat érintő törvények:
o numerus clausus és a zsidó-törvények
• 1944 – német megszállásszuveneritás elvesztése
o megjelölés
o javak beszolgáltatása
o munkaszolgálat, deportáció, gettó
• zsidómentés
o a katolikus püspöki kar elítélő levele
o Raoul Wallenberg, Joó Sándor

Háttér:
Magyarország társadalmának 5%-a volt izraelita; akik a gazdaságban foglaltak el fontos pozíciókat. A pénztőkések gazdasági és politikai hatalmát a szélsőjobboldal előretörése és a zsidótörvények így egyre jobban megtépázták. A jórészt zsidó származású nagytőkések gazdasági érdekeltségeiket 1944-ig még megőrizték, de a gazdaság irányítását át kellett engedniük a „keresztény középosztály” képviselőinek.
Magyarország politikai irányzatai közül az urbánusok és a nyilasok álltak közel az antiszemitizmushoz.
Az urbánusok részben szociáldemokrata, részint polgári gyökerekkel rendelkeztek. Kifogásolták a népiek korszerűsítési elképzeléseit; a nemzeti eszmények ápolásában pedig mindenek előtt a szélsőséges nacionalizmus és antiszemitizmus lehetőségét látták.
A nyilasok, vagy nemzetszocialisták a világválság idején jelentek meg Magyarországon. Több apró, náci mintára szerveződő csoportból tömörültek össze 1935 után Szálasi Ferenc köré, aki 1935-ben megalapította a Nemzet Akaratának Pártját. Szálasinak soha nem sikerült igazi egységet teremtenie, szerveződését 1938-ban háromévi fegyházzal „értékelték”. Ekkor Hubay Kálmán kezébe került a mozgalom irányítása, aki az 1939-es választásokon sikerre vitte a Nyilaskeresztes Pártot: megszerezte a képviselői helyek 19%-át.
Munkaszolgálat: fizetést kapnak érte, nem csak háborús időben kell. Régen köztörvényes bűnözőknek vagy azoknak, akik megtagadják a háborús szolgálatot. Később kommunistáknak, szociáldemokrata-vezetőknek, zsidóknak.
Revizionizmus: általánosan: mozgalom, irányzat valamely döntés felülvizsgálatára. Rokon a restaurációval. Magyarországon az I. világháború után törekvés a trianoni határok felülvizsgálata: nem mondanak le a határon túli magyarokról, és az 1920-as területekről. Londonban ellenzéki csoportosulás támogatja a magyarországi revizionizmust. A bécsi döntések is a revizionizmus megvalósítását támogatták.
Gettó: zsidótelep.
Monitor-lázadás: nevét a monitor nevű gyorsmozgású hadihajótípusról kapta. A lázadásban ugyanis két őrnaszád és egy monitor hajó is részt vett: egy laktanyát kezdtek el bombázni. A júniusban történő felkelés innen kapta nevét.
Szegedi gondolat: fajvédők: célja a keresztény nemzeti kurzus állandósítása. A tanácsköztársaság leverése után politikai hegemónia megszerzése Horthy vezetésével. „Szegedi”: Horthy itt szervezte meg, és innen irányította tiszti különítményét.
Keresztény nemzeti kurzus: a magyarság erősítésére. Keresztény = nem zsidó; nemzeti = magyar kultúra mellett.
Irredentizmus: visszaállítani mindazt a területi egységet, ami Magyarországnak volt. A magyarországi revizionista törekvések gyűjtő politikai irányzata az I. világháború után. A Kis-antant megpróbálja derékba törni ezeket a törekvéseket.
Bethleni konszolidáció: 1921-ben Gróf Bethlen István lett a miniszterelnök 10 évre: elkötelezett jobboldali keresztény politikus. A bethleni konszolidációt (helyrehozatal) 1927-ig ’számítjuk’, és legfőbb tevékenysége a gazdaság, társadalom, infrastruktúra ’helyreállítása’, illetve Trianon felülvizsgálata, a revizionizmus.
Holocaust: eredetileg: tűzben elégő áldozat. Később: zsidók megsemmisítése.
Raoul Wallenberg: svéd diplomata. A nyilas rémuralom alatt a zsidókon védlevelek és útlevelek hamisításával segített.

Kedves Lászlo, ezeknek nem gurult el semijük "csak a lehetöséget használják ki ".. amit az Emberek, hagynak nekik..

Előzmény

Bombaként robbant az ún. holokauszt ünnepnapja előtt egy nappal megjelent hír a Magyar Nemzetben: Államcsőddel fenyeget a holokausztper, osztja meg olvasóival az egész magyar nemzetre nézve félelmetes hírét a lap.
Jellemző, hogy a lábujjától a feje búbjáig cionista Klubrádió sem állta meg reggeli műsorában szemlézni a cikket. Igaz, a lényeget – az államcsődre vonatkozó részt – kihagyta belőle.
Leghamarabb egy hónap múlva dől el, hogy egy chicagói bíróság magyarországi, de Amerikában élő zsidók javára dönt-e, és megítél 14 ezer milliárd forintnyi kártérítést több magyar bank ellen, amelyeknek semmi közük az ügyhöz. Ha igen, attól a pillanattól kezdve vége minden magyar álomnak.
Történik ez a per akkor, amikor korábban már megállapodást kötöttek a MAZSIHISZ-szel, hogy az a ki tudja hányadszori kártérítés után lemond mindenfajta zsidó követelésről a magyarországi zsidóság nevében.
A közszolgálati "MR1" ma a Déli Krónikában erről a falrengető és mindenki bőrére menő hírről egyetlen szót nem ejtett. A krónikának az első témája a holokauszt ünnepe volt, hosszú perceken át.
Az "MR1", magyarul Kossuth Rádió irányításáért Gazsó L. Ferenc és Molnár Pál felelős.
Őket már korábban is bíráltuk. Ami azonban ma történt, az az elviselhetetlen gyávaság minden mértékén túlmegy.
Ez a szervilizmus, ez a csúszás-mászás még Németországban vagy Hollandiában is elképzelhetetlen lenne.
Bennünket nem érdekel, hogy a műsor szerkesztője a cionista lipótvárosi Bálint István.
Bennünket sokkal inkább az érdekel, hogy a magyar közszolgálati rádióadók eme legfontosabbika a cionista érdekeket szolgálja.
Ebből elég volt.
Kérjük olvasóinkat, hogy e két vezetőnek a Magyar Rádió honlapján elérhető címére juttassák el véleményüket, és fejezzék ki felháborodásukat.
Ha ma hazánkban van cenzúra, az a cionisták cenzúrája. Ha most nem állunk a sarkunkra, cselédek leszünk saját hazánkban.
Abruzzo

Falusy Márton: Végjáték a Síp utcában?
2011. április 11. 10:05

Falusy Márton - Hunhír.info
A Szombat című zsidó újság honlapján jelent meg nemrég Vári György Végjáték című írása, amely hosszadalmasan taglalja, miféle bolsevik módszerekkel dolgozik Zoltai Gusztáv (szül. Zucker Gerzson), a mazsihisz örökös führere. Ha már leplezetlenül egymást gyilkolják a zsidók, akkor nagy baj lehet. Ráadásul nemcsak a mazsihisz nevű gittegylet belső harcai miatt főhet Zoltai-Zucker – no meg csicskása, Feldmájer – feje: a készülő egyházi törvény és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) kuratóriumának a kormány által tervezett átalakítása is hozhat kellemetlen meglepetéseket.


Nézzük először a készülő egyházi törvényt. Az ügyben illetékes Szászfalvi László államtitkár nemrég azt nyilatkozta, hogy a „történelmi egyház” kategóriába azon egyházak kerülhetnek, amelyek legalább száz évesek vagy legalább 25 ezer tagjuk van. Szászfalvi hozzátette: lehetséges, hogy a két kritériumnak együttesen kell majd megfelelni, erről nincs még végleges döntés. Úgy hírlik, a KDNP a két kritérium együttes alkalmazása mellett kardoskodik (ebben az esetben a hitgyülis szekta nem emelkedne történelmi rangra).

Kérdés persze, miként lehet egy-egy egyház létszámát megállapítani. Szászfalvi szerint támpontot adhatnak a népszámlálás adatai, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a személyi jövedelemadójuk egy százalékát felajánlók számát veszik figyelembe.

A mazsihisz azt állítja magáról (lásd honlapjuk „Rólunk” rovatát), hogy a négy történelmi egyház egyike. Tényleg az? Először is: a „rendszerváltozás” táján alakult meg ez a szervezet, tehát „legalább” száz évesnek nem nevezhető, mivel a mazsihisz „elődei” más néven és más szervezeti formában működtek. Másodszor: a mazsihisz nem öleli fel valamennyi, hazánkban működő zsidó hitközséget (például a Köves Slomó rabbi vezette EMIH sem mazsihisz-tag). Harmadszor: a mazsihisz biztosan nem tud felmutatni 25 ezer tagot. Köztudott, hogy az elmúlt években mintegy ötezer zsidó ajánlotta fel személyi jövedelemadójának 1 százalékát a Síp utcai különítmény javára, ez létszám pedig csak egy jelentéktelen szektára elég. Ha tehát az új egyházi törvény a fentebb említett két kritériumot együttesen alkalmazza, akkor a mazsihisz kirepül a „történelmi” kategóriából, aminek bizonyára sok magyar honpolgár örülne.

Nézzük ezek után, mi zajlik a MAZSÖK háza táján, mert – ha igazak a hírek – itt kaphatja a második nagy pofont a Feldmájer-Zoltai duó. A MAZSÖK-öt – idézem az alapító okiratból a kissé zavaros szöveget - „az örökös nélkül elhalt, zsidó származású, vallású, sérelmet szenvedett személyek után a zsidó közösség kárpótlására, a közösség életben maradt tagjai javára és érdekében” még a Gyurcsány-kabinet hívta életre. Ezt a közalapítványt tehát a Magyar Köztársaság Kormánya alapította, s kellő vagyonnal is kibélelte: 4 milliárd forintnyi – életjáradékra váltható – kárpótlási jeggyel, 1,2 milliárd értékű ingatlanokkal és 12,4 millió forintra becsült muzeális tárggyal. A MAZSÖK kuratóriumának tagjait az alapító – a kormány, illetve annak nevében a kultúráért felelős miniszter – kéri fel a hazai és nemzetközi zsidó szervezetek jelöltjei, illetve neves közéleti személyek köréből. A kuratóriumnak húsz tagja van, a testület egyik társelnöke az izraeli Eliezer Gilad, a másik pedig régi kedvencünk, a pufajkás Zoltai-Zucker. Van a közalapítványnak felügyelő bizottsága is, amelynek – az alapító okirat szerint – Suchman Tamás az elnöke, tagjai között pedig olyan „kipróbált” szocialista politikusokat lelünk, mint Donáth László vagy Steiner Pál.

Két nappal ezelőtti hír, hogy a kormány még ebben a hónapban – új szervezetek bevonásával – átalakítja a MAZSÖK kuratóriumát. Információk szerint például a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség küldötte is bekerül a testületbe. A Független Hírügynökséget „megbízható minisztériumi forrás” úgy tájékoztatta: számolnak azzal, hogy a kuratórium átalakítása vitákkal jár majd, de „ezt bevállalják” – akár a mazsihisz ellenében is. A kormány azért akar új szervezeteket bevinni a MAZSÖK-be, mert – a hivatkozott minisztériumi forrás szerint – „ezek a szervezetek kevésbé kárpótlási kérdésekkel foglalkoznak, sokkal inkább az élhető és nyugodt közösségi élet megteremtésében érdekeltek”. Lehet, hogy ez a kuratóriumi átalakítás lesz a végjáték kezdete? Hiszen eleddig a MAZSÖK is csupán a mazsihisz egyik nyúlványaként működött, Zoltai-Zucker volt az úr itt is, ott is. Őt pedig a kárpótlás címen lenyúlható lóvén kívül szinte semmi sem érdekli...

S most nézzük, mi a helyzet a mazsihisz berkeiben zajló választásokkal. Mert éppen tisztújítás zajlik a zsidóknál, s Zoltai-Zuckerék eljárása botrányt váltott ki zsidó berkekben. Főként a Heisler-ügyről van szó, amelyet a sajtó nem nagyon taglalt. Holott érdekes történet ez, bár még nincs vége...

Talán nem sokan tudják, négyévenként tisztújítás zajlik a mazsihiszben. Nemcsak a csúcson, hanem az ún. templomi körzetekben és hitközségekben is. Az elmúlt hetekben új elöljáróságot, valamint közgyűlési küldötteket is választottak. A fővárosi templomi körzetek két helyre küldhetnek küldötteket: a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) és a mazsihisz közgyűlésébe is (Zoltai-Zucker nemcsak a mazsihisz, hanem „természetesen” a BZSH ügyvezető igazgatója is).

A Dohány utcai körzetben mérette meg magát Heisler András, akinek apja, Heisler László a Dohány utcai körzet elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke volt másfél évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig. Hiába azonban az apát övező tisztelet, fiát csupán BZSH-küldöttnek választották meg, mazsihisz-küldöttnek nem. Majdnem elfelejtettem: a Dohány utcai körzet elnöke „természetesen” szintén Zoltai-Zucker. Ő „természetesen” nem felejtette el, hogy Heisler András volt már egyszer (2003-2005 között) a mazsihisz elnöke. S Heislernek nagy a bűne: ő volt az első mazsihisz-elnök, aki meg akart szabadulni Zoltai-Zuckertől.

Amikor Heisler András 2003-ban a mazsihisz elnöke lett, nagy tervekkel állt elő. Meg akarta újítani a szövetséget, s többek között a szervezet átláthatatlan gazdálkodását is rendbe akarta tenni. Zoltai-Zucker – és a tőle függő apparatcsikok – azonban ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Heisler végül döntő lépésre szánta el magát: négyszemközti beszélgetésen arra kérte Zoltai-Zuckert, vonuljon nyugdíjba. Az említett beszélgetés idején a most 76 éves Zoltai-Zucker éppen hetvenedik évét taposta - Heisler javaslata tehát ésszerű volt. Zoltai-Zucker megígérte, hogy gondolkodik a dolgon, néhány nap múlva választ ad, majd vette a kalapját és távozott. Néhány órával később felhívta Heislert, s közölte: összehívja a mazsihisz rendkívüli közgyűlését. Így is történt: három nappal a beszélgetés után összeült a közgyűlés, amelyben nagy számban voltak jelen a Zoltai-Zuckertől egzisztenciálisan függő küldöttek. Nyilvánvaló volt, hogy Zoltai-Zucker puccsot készített elő. A történet azért elképesztő, mert Zoltai-Zucker munkáltatója Heisler András volt, tehát a beosztott puccsolta meg saját főnökét. Miután a közgyűlésen a felheccelt küldöttek nyílt szavazással bizalmat szavaztak Zoltai-Zuckernek, Heisler nem tehetett mást: a csúfos bukást megelőzendő önként lemondott az elnökségről. Utóda a Zoltai-Zuckert mindenben kiszolgáló csicskás, a mélysetét csokornyakkendős Feldmájer Péter lett.

A történet külön érdekessége, hogy a Heisler bukását eredményező rendkívüli közgyűlés összehívása szabálytalan volt, tehát Zoltai-Zucker és puccsista csapata megsértette a mazsihisz alapszabályát. Márpedig ha a Fővárosi Bíróság 63.365/1990. számú végzésével bejegyzett, 32. sorszám alatt egyházként bírósági nyilvántartásba vett jogi személy (ez a mazsihisz) törvénytelenséget követett el, akkor a törvényesség helyreállítása érdekében bírósághoz lehetett volna fordulni. De kit érdekelt ez akkoriban?

A bukás után Heisler nyilatkozott az egyik hetilapnak. A mazsihisz gazdálkodásával kapcsolatban például ezt mondta:

„Már az elnökségem alatt érkezett egy szokatlanul jelentős, mintegy 100 millió forintos örökség. Úgy gondolom, hogy a Mazsihisz elnökének és vezetőségének egy ilyen jelentős forrásról azonnal tudomást kell szereznie. Ehhez képest csak akkor értesültünk róla, amikor az apparátus már el is költötte a pénzt. /…/ Volt egy másik konkrét eset, ahol 70 milliós extrabevételünk felhasználása is hasonlóképpen zajlott.”

Heisler az említett interjúban arról is beszélt, milyen „hűbéri viszonyok” uralkodtak (és uralkodnak) a Síp utcában:

„Lemondásomkor a hűbéri viszonyokhoz hasonlítottam ezt a függőségi rendszert. Zoltai vezetési technikája, hogy tudatosan felépített egy bázist olyanokból, akik erkölcsileg, egzisztenciálisan vagy anyagilag függnek tőle. Ha őt valaki megtámadja, akkor ez a bázis mozgósítható. A közgyűlés 20-30 vagy talán még magasabb százaléka például közvetlenül Zoltai beosztottja. De a munkáltatói kapcsolatokon túl, egy sokkal szélesebb körben is kialakult ez a függőségi viszony. Katasztrofális, hogy ma sok vidéki hitközség úgy érzi: azt a pénzt, amiről a közgyűlés határozott, és ami a magyarországi zsidóság forrásaiból jár nekik, azt a ’Gusztitól’ kapják, mások meg a szociális segélyt fogják fel úgy, hogy azt az ügyvezető igazgató úr adja nekik.”

Mint egy maffia, nem igaz? Zoltai-Zucker – a „Keresztapa” szerepében...
Heisler bukása óta sok víz lefolyt a Dunán, s Zoltai-Zucker körül botrány botrányt követett. Sok jel mutat arra, hogy végre megérett az idő az igencsak öregecske munkásőr bukására, aki viszont semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy hatalmát megőrizze.

Szóval a Dohány utcai körzetben BZSH közgyűlési küldöttnek megválasztották ugyan Heisler Andrást, de Zoltai-Zucker csapata megakadályozta, hogy mazsihisz-küldött is legyen. Féltek, nehogy ismét megpályázza a mazsihisz elnöki tisztét. S ekkor fura dolog történt.

Két vidéki hitközség és a lágymányosi körzet is felajánlotta Heislernek, hogy induljon náluk a jelöltségért. Heisler élt a lágymányosi körzet ajánlatával, elindult, s a BZSH, valamint a mazsihisz közgyűlésének küldöttévé választották. A nem várt fordulat hallatán a Síp utcai törpe führer felkapta a fejét, s gyorsan akcióba kezdett. Mivel a részletekre is kitérő alapos beszámoló talán összezavarná a kedves Olvasót, ezért csak a végkifejletre szorítkozom. A budapesti hitközség választási bizottsága április elsején beidézte Heisler Andrást, akinek meghallgatása két órát vett igénybe. Az volt ugyanis a „baj”, hogy a bizottság szerint Heisler két körzetben élt választójogával, s két körzetben is jelöltette magát, márpedig – szólt a vád – ez ellentétes az alapszabállyal. A bizottság szerint ugyanis csak egy körzetben lehet indulni és szavazni. Heislert a meghallgatás után kiküldték, várakozzék a folyosón, amíg megszületik a döntés. Heisler várakozott, de mindhiába. A választási bizottság tagjai szépen hazaosontak, s levélben tájékoztatták Heislert, hogy budapesti és országos mandátumától is megfosztották. A lágymányosi körzetet pedig új választásra utasították. (Az új választás állítólag április 8-án lezajlott, de a lágymányosi körzet honlapján jelen sorok írásakor még mindig Heisler András szerepel fővárosi és országos küldöttként.)

A lágymányosi rabbi, Radnóti Zoltán azonban nem hagyta annyiban a dolgot: körlevélben tájékoztatta a híveket a történtekről, s ez a körlevél az interneten is elérhető. A körlevélből megtudjuk, hogy a Heisler elleni eljárás ellentétes volt az alapszabállyal, amely nem tiltja, hogy valaki egyszerre több körzetben is induljon. Ráadásul a négy évvel ezelőtti választáson több „fontos” ember is indult és szavazott több körzetben, ezért Radnóti a választási bizottsághoz fordult, s kérte: a tisztázás érdekében bocsássák rendelkezésére a 2007-es jegyzőkönyveket és választói névjegyzékeket. Bár az alapszabály szerint joga van betekinteni a kért iratokba, azt a választ kapta, hogy kérelmét terjessze az ügyvezető igazgató, vagyis Zoltai-Zucker elé. Megtette, de választ egy hét elteltével sem kapott...

S zárásul még egy történet. A Hegedűs Gyula utcai körzetben olyan demokratikus választás zajlott, amilyet a világ még nem látott. Ebben a körzetben Egri Oszkár az elnök. Egri a BZSH jogi ügyeit intézi, tehát ő is Zoltai-Zucker famulusa. (Adalékul: amikor a Magyar Gárda elleni perben felperesi oldalon megjelent a mazsihisz is, éppen Egri Oszkár képviselte a Síp utcai különítményt.) Nos a Hegedűs Gyula utcai körzetben – bizonyára véletlenül – a választási bizottság tagjai lettek a közgyűlési küldöttek, ráadásul ők alkották a jelölőbizottságot is. Tehát előbb jelölték, majd megválasztották magukat, s ezt a választást bizottság tagjai – vagyis saját maguk – jóvá is hagyták. Igazi bolseviki eljárás...

A kedves Olvasó persze joggal mondhatja: kit érdekel, ki lesz a mazsihisz új führere? Egyik kutya, másik eb – mondhatnánk. Ez azért nem ilyen egyszerű. Zoltai-Zucker bukásával nem egyszerűen a mazsihisz „pufajkás” korszaka érne véget. Zoltai-Zucker ugyanis – ikon. Ő az a zsidó, akinek láttán nehéz nem antiszemitának lenni. Több mint két évtizedes regnálása alatt ez a pufajkás törpe mindent megtett azért, hogy gerjessze az antiszemitizmust. Hiszen minél nagyobb az antiszemitizmus, annál jobban lehet halászni a zavarosban, annál több pénzt lehet lenyúlni. Zoltai-Zucker ügyködése azonban sikertelen volt: hiába igyekezett, nem zúdult a zsidókra a Zoltai-Zucker által várva-várt antiszemita áradat, egyetlen rabbit sem pofoztak fel az utcán, egyetlen zsinagóga ablakait sem zúzták be. Hiába gyűlölködött, „antimagyarkodott”, számítása nem jött be. Ez az alak ritka sikert könyvelhet el: zsidók és magyarok egyként rühellik. Ezért már az is nagy „siker” lenne, ha bukása után olyan vezető kerülne a mazsihisz élére, akit nem a minél több kárpótlási pénz, nem az állandó „holocaustozás” érdekel. Vagyis aki nem akar az ún. „holocausttal”, a folyamatos antiszemitázással üzletelni. De mint írtam, a történetnek még nincs vége...