Szenzáció: egy holotúlélő dokumentumot talált a gázkamrák létezésére vonatkozóan!
Vége a holokauszttagadók ámokfutásának, megvan ugyanis az első dokumentum, amely azt igazolja, hogy a gaz nácik a gázkamrában megöltek valakit!
Daniel Goldsmith holokauszttúlélő és Bernard Lens, a dachaui koncentrációs tábor felszabadításában is részt vevő második világháborús veterán október 11-én látogatást tett az Indiana államban található Hilltown város Szent Ágnesről elnevezett katolikus Iskolájában. A két férfiú a diákoknak hosszasan mesélt a háború idején átélt élményeiről. Az előadáson megjelent gyerekek nem voltak teljesen tájékozatlanok, mert tanáraik előzőleg elolvastatták velük Elie Wiesel nagyszerű és abszolút hiteles Éjszaka című könyvét.
Daniel Goldsmith elmesélte a tanulóknak, hogy szüleivel együtt Antwerpenben élt, és nyolcéves volt, amikor a háború kitört. Nem sokkal később különböző zsidóellenes rendszabályok keserítették meg a jóságos zsidók életét, így például nem tölthettek be fontos állásokat, nem lehettek bírók, tanárok, nem jelenhettek meg nyilvános helyeken, sőt a zsidó gyerekeket még az iskolákból is hazazavarták. Éjszaka kijárási tilalommal is sújtották őket, 1942-ben pedig már sárga csillagot is kellett viselniük.
1942 augusztusában 39 éves édesapjának munkatáborba kellett vonulnia. Másokkal együtt ő sem gondolta volna, hogy a nácik ki akarják irtani a zsidókat. Sőt azt hitte, a háború már nem tart sokáig. De tévedett. Amikor édesapja a végzetes útjára elindult, azt mondta a fiának, vigyázzon édesanyjára és nővérére addig, amíg ő visszatér. De nem tért vissza.
1942 szeptemberében a gaz nácik végigdúlták az utcát, ahol laktak. Édesanyja elbújtatta gyerekeit a padláson egy takaró alá. A nácik betörtek a házba, sőt egyikőjük feljött a padlásra, lámpájával bevilágította a helységet, de nem találta meg őket. Majd azután a hős édesanya beállt a náciellenes földalatti mozgalom soraiba, gyerekeit pedig egy zárdában bújtatta el. De mivel a nácik még oda is behatoltak zsidók után kutatva, édesanyjuknak ki kellett menekítenie őket onnan. Nővérét egy katolikus családnál helyezte el, míg a 12 éves Goldsmith egy árvaházba került. Ahol is – minő borzalom – katolikus oktatásban részesítették, sőt rendszeresen ministrálnia is kellett.
De 1944 májusában a vadállati gonoszságú nácik az árvaházba is betörtek, és magukkal vitték Goldsmith-t, valamint öt másik zsidó fiút. Vagonra rakták őket, azonban közülük a legidősebbnek, a 16 éves Josephnek, egy pengével sikerült felhasogatnia a vagon oldalát, és amikor a szerelvény lassított, mindnyájan megszöktek.
De kétségbe voltak esve, mert egy erdőbe értek, és nem volt sem enni-, sem innivalójuk, és számos sérülést is elszenvedtek a szökés során. De egy katolikus pap a segítségükre sietett, aki azután különböző családoknál helyezte el a fiúkat. Goldsmith is egy katolikus família házának padlásán talált menedéket. Íme, mindenki láthatja, milyen jóságos emberek vannak a katolikusok között, akik bújtatták az üldözött zsidókat!
1944 őszén amerikai katonák szabadították fel a várost, ahol Goldsmith is lakott. Nemsokára megtalálta édesanyját, akitől megtudta, hogy édesapja az auschwitzi koncentrációs táborban vesztette életét. Goldsmith nővére is túlélte a borzalmakat, de csak nagy nehézségek árán sikerült rávenni arra, hogy hagyja ott a családot, melynél a háború alatt meghúzta magát, és költözzön vissza anyjához és bátyjához. Végül édesanyjuk sógora, egy amerikai katona segített, és 1948 áprilisában a család elhajózott New Yorkba.
És ekkor, az elbeszélésnek ezen a rendkívüli pontján következett be az újabb népirtásra készülődő revizionisták és holokauszt-tagadók összes érvét ízzé-porrá zúzó bejelentés. Goldsmith ugyanis közölte, hogy az 1990-es években olyan iratokat talált, amelyekből kiderül, hogy apját gázkamrában ölték meg. Óriási jelentőségű esemény, hatalmas fordulat a történettudományban, ugyanis a mai napig egyetlen olyan dokumentum sem került elő, mely igazolná, hogy bárkit is gázkamrában végeztek volna ki a második világháborúban a német koncentrációs táborokban. Goldsmith pedig már az 1990-es években rátalált az oly régóta keresett dokumentumokra. Vajon miért nem állt elő velük eddig? Hol vannak a szóban forgó iratok? De ezt inkább ne feszegessük, hiszen nyilvánvaló antiszemitizmus volna.
“Ti vagytok a legutolsó generáció, amelynek tagjai élve láthatnak egy holokauszt-túlélőt” – kesergett Goldsmith a diákok előtt. Majd a lelkükre kötötte, hogy sohase feledjék el, ami történt, és arra biztatta őket, legyenek jó emberek, olyanok, akik nem közömbösek, hanem szembeszállnak a gonoszsággal, intoleranciával és az antiszemitizmussal.
Az éppen aznap 91. születésnapját ünneplő háborús veterán, Bernard Lens pedig Dachau felszabadításáról mesélt a gyerekeknek. „Meg voltam döbbenve, nem hittem el, amit láttam” – idézte fel rettenetes emlékeit. De hogy látott-e gázkamrát, örök titok marad. Azonban csontvázzá soványodott nőket és férfiakat, és rengeteg halottat bizonyosan látott. Még a kemencék előtt felhalmozott hullahegyekről készült fényképeket is megmutatta a döbbent diákoknak. Az egyik fotón egy elektromos kerítés mellett fekvő csonttá soványodott emberi testet lehetett felfedezni. Az illető öngyilkossági szándéktól vezérelve fogta meg a kerítést, mert nem bírta tovább elviselni a szenvedéseket – elevenítette fel a borzalmakat Bernard Lens. Aki szerint egyébként valószínűleg nem voltak gázkamrák Dachauban, mivel, mint mondta, a „tuberkulózis, a rabszolgamunka, az éhezés és az orvosi ellátás hiánya ölte meg az embereket”. (Mármint persze csak Dachauban. Auschwitzban ugye, mint tudjuk, aki meghalt, az mind csakis gázkamrában halhatott meg.)
A megrendítő beszámoló végén a diákok feltehették kérdéseiket a holotúlélőnek és a hős amerikai katonának. “Képzeljük el, ha nem lett volna gyűlölet – elmélkedett Goldsmith -, akkor a holokauszt soha nem történt volna meg.” „Soha nem felejthetjük el, ami történt, mert nem engedhetjük meg, hogy megismétlődjön” – foglalta össze a végső tanulságot Daniel Goldsmith holokauszt-túlélő, akinek sikerült végső csapást mérnie a revizionizmusra.
Perge Ottó - Montgomerynews.com nyomán
Kapcsolódó hírek:
Deborah Lipstadt hazug vagy hülye (netán mindkettő egyszerre)?
"Kegyeletsértő" és "ízléstelen" cselekedet-e tiltakozni a holokauszt-propaganda ellen?
A "nagy tudású" holotörténészek nyolccal beszorozták a svájci határról visszaküldött zsidók számát
Erre a hétre is jutott egy holokárpótlás-követelés - ezúttal Amerikából