Denis Avey a második világháború veteránja, akit - miután a németek fogságába esett - egy Auschwitztől néhány kilométerre lévő hadifogolytáborba internáltak. Utóbb fantáziadús mesekönyvet firkantott arról, hogy két esetben is hogyan jutott be a monowitzi (Auschwitz III) koncentrációs táborba, hogy tanúskodhasson az ottani "rémségekről" http://www.antidogma.hu/node/1922.

A tíz országban kiadott Az ember, aki bejutott Auschwitzba (« The Man who broke into Auschwitz ») c. könyvben ez az Andersen babérjaira törő egykori hadifogoly elmeséli a rendkívüli stratégiáját, amely lehetővé tette számára nem csak azt, hogy megszökjön a saját táborából, de azt is, hogy behatoljon Auschwitzba, és helyet cseréljen egy zsidó fogollyal.

Miután besöpörte az ilyen alkalomhoz illő/kötelező méltatásokat és Gordon Brown akkori brit miniszterelnök kitüntetését, egyesületek és magánszemélyek elkezdtek kételkedni a vadregényes történet hitelességében.

Így például a magafajta mitománokat hivatalból istápoló Zsidó Világkongresszus is azt kérte a kiadótól, hogy keressen bizonyítékokat a fantasztikus sztorira. Egy ideig a jeruzsálemi Jad Vasem holoszentély is fel akarta venni az Igazak (vagyis a zsidómentők) listájára, mielőtt a bizonyítékok hiányára hivatkozva hátraarcot nem csinált.

Közben a kételkedők listája egyre csak bővült... Auschwitz "főtörténésze", Dr. Piotr Setkiewicz azt állítja, hogy ez a történet egyszerűen nem lehetséges.

Az angol hadifoglyok auschwitzi táborának (az E715 tábor) túlélői sem hiszik el a történetet, nagyon valószerűtlennek tartva azt.

Dr Setkiewicz rámutat az elbeszélés számos következetlenségére: Denis Avey néha Ernstnek, egy németországi zsidónak, máskor Hansnak, egy hollandiai zsidónak mondja a partnerét. Monowitz vagy Birkenau? Denis Avey a jelek szerint nem mindig tudja megkülönböztetni e két helyszínt. Sőt mi több, azt állítja, hogy átment a híres "Arbeit Macht Frei" felirat alatt, amely viszont - pechére - az Auschwitz I. tábor kapujában található, tíz kilométerre az Auschwitz III.-tól.

Nyilván csak a véletlen műve lehet, hogy egy bizonyos Charles Coward, az E715 tábor egy másik egykori foglya is hasonló hőstettekről számolt be (avagy a mitománok osztódással szaporodnak). « The password is courage » (1962) címen könyv és film meséli el csodálatos kalandját, amelynek ugyan többé már egyetlen történész sem ad hitelt, a filmet azonban változatlanul "igaz történetnek" minősítik.

És a bedemártonok rendületlenül hisznek is neki. De szerencsére hovatovább már csak a magafajta retardáltak (vö. http://www.antidogma.hu/node/2808 ).