Olvasói levél - Ismét izzik a holokauszt...
2011. december 1. 03:37:04

A holokauszt-történet első és legfontosabb mondata ugye így hangzik: 'Érkezés és a peronon történő szelekció után a gyerekeket, munkaképteleneket és öregeket azonnal vitték a gázkamrákba és elpusztították őket'

Ez tettenérhető különböző 'irodalmi' megnyilvánulásokban is például Kertész Imre Sorstalanság regényében, ahol a főszereplő gyermekkórházba kerül a táborban (gyerekkórház ott ?! ez már az eretnekség netovábbja!) és ki is gyógyítják tifuszából.

Ezekre a gondolatokra normális ellenérveket (a fasisztázáson kívül) soha nem hallottam.

Ha egyetlen mondatba akarnám sűríteni elméleti kétségeimet, akkor ezt kérdezném: Hihető e az, hogy a világ egyik legfejlettebb technikai és kultúrnemzete az összeomlás időszakában (ne feledjük a fő történések a dogma szerint 1944 tavaszán-nyarán voltak, amikor összeomlott a keleti front és az angolszászok partra szálltak Normandiában) amikor nem volt üzemanyag és vasúti kocsi, amikor a frontot nem tudták ellátni, nos ekkor erőforrásait nem kímélve arra összpontosított, hogy több millió szerencsétlent átutaztatva Európán - első számú vezetőjének parancsa nélkül - a lehető legdilettánsabb módon, egy erre teljesen alkalmatlan, lassan ható, ön és robbanásveszélyes féregirtó segítségével legyilkoljon??

Bizony ez teljesen hihetetlen, és csak azokat szállították a táborokba, akikre a szintén fojtogató munkaerőhiány miatt szükség volt. Ezeknek a száma nem volt csekély, de milliókról szó sincs.

A közvélemény általában nincs tisztában olyan alapvető dolgokkal sem, hogy soha nem találtak és nem tudnak felmutatni egyetlen olyan holttestet vagy vázmaradványt sem, ahol ki lehetne mutatni a ciánhidrogének egykorú vegyi beágyazódását. (ilyet nemigen lehet hamisítani)

Az állítólagos 4 millió ilyenből egy felet sem!!

Erre persze általában az a válasz, hogy mert elégették az összeset a krematóriumokban. No igen, de a csontok nem égnek el, ugye azokat csontmalomban kell leőrölni, ami közel s távol nem volt Auschwitzban. (főleg nem olyan kapacitású, ahol 4 milliót lehetett volna ledarálni)

Az egykori állítólagos megsemmisítő táborok területét (Treblinka, Majdanek, Chelmno, Auschwitz stb..) ausztrál cégek talajröntgenekkel 30 m mélyen átvizsgálták, de nem találtak semmit. A dogma technikai képtelenségeit ugye számos szakértői jelentés (a legismertebb az ún. Leuchter jelentés) feltárta, mellette szóló szakértői szintű munkát mind a mai napig senki sem tudott felmutatni.

Még egy technikailag konzisztens gázkamra vázlat sem készült el sohasem. Az elmélet számos tekintetben visszavonulót is fújt. Lecsökkentették az Auschwitzra eső halottak számát 1,3 millióra, kivezettek a köztudatból számos képtelen horror történetet. De a dogma, mint az ezer fejű hidra másfelé tekeredve, más alakba bújva, de nem engedett a hatmillióból.

A hiányzó halottakat áttestálva Treblinkára, Chelmnóra vagy éppen a keleti front különleges egységeire folytatja képtelen karrierjét. Ha majd egyszer szabadon megírható lesz a történet teljes szineváltozása, akkor majd rácsodálkozhatunk, hogy a mai történet már alig hasonlít a kezdeti puritán kinzásokkal kicsikart primitív hazugsághalmazra. De amíg ezért csak börtönt lehet kapni az ún. demokrácia legnagyobb dicsőségére, addig erre aligha akad vállalkozó.

A magyar történésekkel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy az 1941-es népszámlálás 480 ezer zsidót talált az akkori területen. A származást ugye akkoriban jó alaposan megvizsgálták, tehát nem valószínű, hogy nagyon nagyot hibázott volna a Királyi Statisztikai Hivatal. Nos ebből a 480 ezerből most már úgy áll, hogy 600 ezret vittek és pusztítottak el, de nem ritka a 800 ezres szám feltűnése sem.

A következő cseppet sem tudományos számítások szerintem sokkal közelebb állnak a valósághoz, mint az utólag kiagyalt rémmesék. A 480 ezer majdnem pontosan fele-fele arányban oszlott meg Budapest és Vidék között. Kb 120 ezer munkaszolgálatos szolgált a hadseregben, ők ugye érinthetetlenek voltak, őket nem lehetett elszállítani sehova. Budapesten kb 200 ezer zsidó érte meg a szovjet bevonulást (ebbe természetesen a frontról visszaszivárgó muszosok is benne voltak, (ezek számát nem ismerjük) tehát kiszámolható, hogy vidékről kb 120-130 ezer embert szállíthatott el kb fele-fele arányban a német és a magyar vasút. A német vasúti feljegyzések kb 60-65 ezer emberről beszélnek a saját részükről.

A kiszállított 120-130 ezer ember harmada-negyede 30-40 ezer ember sajnos a rossz körülmények és főleg a tifusz következtében elpusztult. Az innen visszakerülő emberek tömegei és a Budapesten kiszabadult emberek több mint fele a következő években az éppen formálódó Izrael állam felé vette az irányt, ahol több mint 200 ezres létszámukkal a létrejövő állam egyik masszív alapzatát adták.

Ezt a számot izraeli források is megerősítik, megemlítve, hogy az akkori zsidó nagyvárosok (Tel Aviv, Haifa) hatalmas monolit magyar városrészekkel rendelkeztek. Ezt lehet válaszolni, ha megkérdezik, hogy akkor hová tűnt az a sok zsidó? Hát oda...Izraelbe távoztak el.

Ez általában a sok egyéni történetben is nyomon követhető. Az, hogy arról mesélnének, hogy 'mindenkim odaveszett' viszonylag ritka, bár azért előfordul. Inkább az a jellemző, hogy 'Pali bácsi meghalt, de a nővérem és Stanci néni Haifába kerültek, én már nem tudtam utánuk menni' Budapesten kb 80-90 ezer, vidéken kb 5 ezer zsidó nemzetiségű maradt.

A 600-800 ezer holokauszt áldozatról természetesen szó sem lehet, pontosan az ilyen mértéktelen túlzásokkal szennyezik be a valóban elpusztult ártatlan emberek emlékét. Az utóbbi időben úgy tűnik növekszik a cionista visszavágási kisérletek száma és intenzitása.

Hatalmas új kártérítési igények merültek fel a magyar állammal és különféle szervezeteivel szemben, valamint erősödött a magyarsággal szembeni kollektív felelősség felvetésének kérdése. Mindez természetesen a szokásos kettős mérce szerint. Az természetesen eszükbe sem jut, hogy alig 4 év múlva egy olyan szinte száz százalékig zsidó államvezetés és annak szintén döntően ugyanilyen származású terrorszervezete a magyar történelem legnagyobb hajtóvadászatát kezdi meg és viszi végig.

Ezen gondolatmenet alapján természetesen őket is kollektív felelősség terhelné a 15.000 legyilkolt és 350.000 börtönbe juttatott magyar emberért, nem beszélve a kitelepítettekről és más módon meghurcoltakról valamint a megfélemlített 9,5 millióról.

Az aljasságnak és a bosszúállásnak ezt a szintjét soha senki mégcsak meg sem közelítette Magyarországon. A holokauszt-történet karrierje azért reméljük most már a végéhez közeledik. Az ezredforduló előtti 0,5-1 százaléknyi ember, aki önmagának is félve merte bevallani, hogy nem hiszi ezt a képtelenséget, 2006-2007 -re már 15-17 %-ra duzzadt. Azóta ilyen adatokkal nem találkoztam de becsléseim szerint már bőven 30 % felett jár ez a szám.

Azért ne legyünk hurráoptimisták: még nagyon sokan megkérdőjelezhetetlen szent történetnek tartják ezt, főleg az idősebb korosztályban, ahol az utóbbi évtizedek agymosása sajnos megtette hatását. A dogma teljes bukása valószínűleg egybe fog esni a cionista világrendszer bukásával.

A jelenleg szigorúan tiltott téma szabad kutatása esetén valószínűleg ezrével fognak előkerülni olyan adatok, amelyek a XX. század legnagyobb csalásának hátterét megvilágítják majd. Mivel ez a dogma a cionista érdekérvényesítés egyik legalapvetőbb fegyvere, ezért ne legyen kétségünk: kíméletlenül, foggal-körömmel ragaszkodni fognak hozzá.

Minden egyes ember, akit érveinkkel a magunk oldalára tudunk állítani egy koporsószeg a csalás és hazugság világbirodalmának koporsóján. Tudjuk, érezzük, hogy egyre többen vannak ilyenek, szolid és türelmes felvilágosítással járuljunk hozzá számuk gyarapodásához!

Pónya Attila