Azt természetesen nem mondom, pontosabban egyátalán nem gondolom, hogy a Jordán-partiak uralta Németország innentől majd elindul egy olyan úton, ami a mindent elöntő holokauszt-ipar megfékezésére irányul, és azt sem állítom, hogy a közeljövőben bármilyen változás is beállna a németek részről mutatott zsidó seggnyalás tekintetében. Azonban az biztos, hogy a napokban nyilvánosságra került hírek szerint, a német alkotmánybíróság a múlt év végén hozott egy olyan döntést, ami bárhogy is nézzük, mindenképpen keresztbe tesz a gátlástalan cionista nyomulásnak.

Az egész történet még hét évvel ezelőtt Türingiában kezdődött, amikor egy este, egy akkor még 82 éves férfi, a későbbi vádlott betért a helyi kocsmába. Éppen kikérte a sörét, amikor észrevette, hogy a pult felett elhelyezett tévében a II. világháborúról szóló dokumentumfilm megy. Az idős ember néhány keresetlen szóval rávilágított a filmben elhangzó képtelenségekre és csúsztatásokra, majd a kocsmárossal is vitába keveredve fennhangon kijelentette, hogy az egész holokauszt egy hatalmas nagy hazugság.

A komoly indulatokat kiváltó kocsmai nézeteltérés azonban akkor este nem ért véget, mivel az öregúr két nap múlva ismét visszatért, de ekkor már korabeli dokumentumokat is vitt magával, amivel a saját álláspontját akarta alátámasztani, de legfőképp azt, hogy a náci Németország nem alkalmazott a háború során emberek tömeges kiirtására gázkamrákat. A konfliktus végül odáig fajult, hogy a kocsmáros feljelentést tett az öreg ellen holokauszttagadás miatt.

A német hatóságok annak rendje és módja szerint lefolytatták az eljárást, és 2006 júniusában, első fokon „tiltott irodalom terjesztésért és a nemzetiszocialista bűntettek tagadásának vétsége” miatt 2.100 euró pénzbüntetésre ítélték a vétkest. A döntést az öregúr megfellebbezte, de az ítéletet 2007 áprilisában felsőfokon is jóváhagyták. Ezt követően fordult a vádlott az alkotmánybírósághoz mondván, hogy neki a német alaptörvény értelmében, a szólásszabadság jegyében jogában áll a véleményét kifejteni.

Az alkotmánybíróság tavaly novemberben tárgyalta kérdést és nem kis meglepetésre hatályon kívül helyezte a korábbi bírósági ítéleteket. A Karlsruhéban székelő testület a beadványt vizsgálva megállapította, hogy ugyan Németországban a holokauszt tagadása és a Harmadik Birodalom tevékenységének a helyeslése alapvetően bűncselekmény, de ennek ellenére nem büntethető az a személy, aki szűk környezetben tagadja a holokauszt dogmáit feltéve, ha ezt annak a tudatában teszi, hogy a hangoztatott nézetei nem merítik ki a bujtogatás és az izgatás tényállását.

Az indoklás szerint egy kisebb társaságban lezajló vita után nem áll fenn annak a veszélye, hogy a holokauszt tagadását továbbterjesztik. A korábbi vádlott „a háború kirobbantásának felelősségéről folyó összeszólalkozás során tért ki a zsidóüldözésre és a véleményszabadság lehetőségét kihasználva cáfolta a holokausztot”, ezért az alkotmánybíróság szerint a vádlott „a korábbi bírósági eljárások során jogosan hivatkozott az alaptörvény garantálta szólásszabadságra.” [az eredeti alkotmánybírósági döntésért katt IDE]

A hírt természetesen hatalmas ajvékolással fogadták mind a németországi, mind a nemzetközi zsidó szervezetek, akik azonnal a törvényhozás megcsúfolásáról beszéltek mondván, az ítélet megnyitja a kaput a holokauszttagadók előtt. Charlotte Knoblock, a Zsidó Világkongresszus elnökhelyettese szőrszálhasogatásnak nevezte az esetet és kijelentette, hogy „az ítélet útmutatás a holokauszt legális cáfolata felé”. Ronald Lauder, a szervezet elnöke pedig egyenesen a hatmillió meggyilkolt zsidó és azok utódainak az arculcsapásáról beszélt és nyomatékosan felszólította a bíróságot, hogy vizsgálja felül döntését.

Azt hiszem talán nem túlzás azt mondani, hogy piciny guano került a nagy holokamu palacsintába, amit most a nagy okosok elkezdtek a kisujjukkal kikapirgálni. Szép mutatvány lesz ebből bármit is visszacsinálni, az nem kétséges. Annak pedig külön van valami finom bája, hogy a metéltek pont onnan kaptak egy jó nagy orrba gyűrést, ahonnan végképp nem számítottak rá, hisz Németország, a német vezetés manapság az Egyesült Államokkal karöltve a cionista törekvések legnagyobb szószólója és szekértolója.

De legyen majd bárhogy is, a németek akarva-akaratlanul, de kis rést ütöttek a pajzson. Így a kérdés most már az, hogy ez elég lesz-e arra, hogy szélesebb körben is értelmes és legfőképp kétoldali vita kezdődjön a ma még dogmaként kezelt kérdésekről.

Persze nagy illúziónk ez ügyben, azért ne legyenek.