„Hivatalos statisztikákra támaszkodom. A Földön, mint mondták, kb. 16 millió zsidó élt. Most hatmillióval kevesebb van. Vajon rádöbbennek, hogy mit akarok mondani? Hatmillió egyén. (...) Igen, mindnyájan halottak, és csúnya halállal haltak, most tűzzel-vassal, fojtógázokkal, oltatlan mésszel, halálra kínzottan. Tizenhatból hat, marad tízmillió, amely alig számít a keleti front szörnyű hekatombáihoz viszonyítva"

Ez a szöveg a francia nyelvű Cahiers antiracistes c. földalatti zsidó kiadványban jelent meg, egy bizonyos Bernard Abraham Lecache nevű zsidó tollából, és ami legszebb az egészben:1943 decemberében! Ha jól értjük tehát, a „hivatalos statisztikák" szerint 1943 decemberére már hatmillió zsidót irtottak ki a nácik, noha a holo-propaganda a háború végéig likvidált zsidók számát ugyancsak hatmillióra taksálja. Vagyis, ha a fizikától, a kémiától, az orvostudománytól és más reáldiszciplínáktól eltérően legalább a formális logika szabályai nem vesztették el érvényüket a holokauszt vonatkozásában, akkor ez azt jelenti, hogy a háború utolsó másfél évében a nácik rosszvoltából már egyetlen zsidónak sem görbült meg egyetlen hajszála sem. Mindez enyhén szólva is eléggé zavarba ejtő...

Arról nem is beszélve, hogy a hatmilliós szám egy „potenciális holokauszt zsidó áldozatainak" kontextusában - mintegy önbeteljesítő jóslatként - már a XIX. század végétől (!) rendszeresen felbukkan az angolszász zsidó sajtóban.

Don Heddesheimer revizionista szerző 2003-ban megjelent The First Holocaust - Jewish Fund Raising Campaings with Holocaust Claims During and After World War I (Az első holokauszt - Zsidó pénztarháló kampányok a holokausztra való hivatkozással az első világháború alatt és után) c. könyvében dokumentumokkal alátámasztva bizonyítja, hogy az amerikai zsidó szervezetek hisztérikus kampányokkal igyekeztek minél több pénzt kizsarolni a hiszékeny publikumtól az állítólag életveszélyben lévő zsidók megmentésére. A megcélzott összeg egyébként hatmillió dollár volt...

Az alábbiakban egy távolról sem teljes körű válogatás következik a zsidók által 1897 és 1942 között a kabalisztikus hatmilliós szám igézetében folytatott prediktív és ex pre facto holo-propagandából. Épületes. Legalábbis a gondolkodó elmék számára.

1897. május. / The Open Court Monthly: A Róma elleni Bar-Kochba felkelésben „közel hatmillió zsidó vesztette életét"...

1900. június 11. / The New York Times: Stephen Wise rabbi „hatmillió élő, vérző, szenvedő érvről" beszél a cionizmus érdekében szónokolva.

1905. november 1. / The New York Times: Lemondott posztjáról Konsztantyin Pobjedonoszcev, a Szent Szinódus főügyésze, Oroszország „leggyűlöltebb embere", aki 1890 és 1902 között „hatmillió zsidó családot űzött ki Oroszországból"...

1906 / The New York Times: Oroszországi utazásából visszatérve Paul Nathan berlini zsidó újságíró a „hatmillió" oroszországi hitsorsosára váró megpróbáltatások ecsetelésével igyekszik megnyitni az amerikai, angol és német emberbarátok bugyellárisát, nem mulasztva el felhívni a figyelmüket arra, hogy „az orosz kormány által tanulmányozott politika a zsidókérdés 'megoldására' a szisztematikus és gyilkos megsemmisítés".

1911-1912 / The American Jewish Year Book: „Oroszország 1890 óta szándékos tervet fogadott el hatmillió zsidó kiűzésére vagy kiirtására..."

1914 A They Who Knock At Our Gates (Akik az kapuinkon kopogtatnak) című bevándorláspárti „zsoltár" „hatmillió oroszországi zsidó mártíromságáról" beszél.

1919. október 31. A The American Hebrew közzéteszi Martin H. Glynn, New York Állam volt kormányzójának cikkét, aki szerint a „zsidók keresztre feszítését meg kell állítani", annál is inkább, mert „a tengerentúlról hatmillió férfi és nő kér segítséget..."

1920. május 9. / The New York Times: Úgy látszik, az apokaliptikus hangvételű felhívások és könnyfakasztó beszámolók ellenére a zsidóknak sikerült számszerűen igencsak épségben átvészelniük a Nagy Háborút, hiszen két évvel később a lap még mindig és ismét csak „hatmillió férfi, nő és gyerek rettenetes halálának fenyegetésével" riogat.

1921. július 20. / The New York Times: A szovjet hatalom hanyatlásával és az ellenforradalmi mozgalom megerősödésével „Oroszország hatmillió zsidója a mészárlás általi kiirtással szembesül".

1939. április 7. / The Jewish Criterion: A pittsburghi zsidó lap „hatmillió európai zsidó végzetére" apellálva próbálja megpumpolni az amerikai hitsorsosokat.

1940. június 26. The Palm Beach Post: Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus kápója szerint a nácik végső győzelme esetén „hatmillió európai zsidó pusztulásra van ítélve".

1942. karácsonya: Egy bizonyos Victor Gollancz pamfletjében arról hadovál, hogy a nácik által megszállt Európában élő „hatmillió zsidó közül sokakat - egy-kétmilliót - szándékosan meggyilkoltak a nácik és csatlósaik. (...) A gyilkosságok véletlenszerű kivégzések, tömeges kivégzések, tömeges áramütések, tömeges elgázosítások ... formáját öltötték magukra. (...) Mindez nem a háború része, hanem az európai zsidóság kiirtásának szándékos, nyíltan hirdetett politikája. (...) ... néhány hónapon belül ennek a hatmillió zsidónak mind egy szálig vége lesz...

(harcunk.com)