Általam Mélyen Tisztelt Olvasó!

Megértem a felháborodásodat én is voltam az ami te és meguntam,hogy
folyamatosan erőlködtünk pár óra legkésőbb másnap szabadlábon voltak
és ott folytatták ahol abbahagyták.Sajnos ez a gengszterváltás ami 89-90-ben
volt úgy látszik nem fog vér nélkül lezajlani.De így volt ez a történelem folyamán mindig a nagy változások áldozattal jártak,talán nem tanultak
történelmet híres politikusaink.Itt egy mail lajoska2@freemail.hu írjál.

Esküvel kell legitimálni az új alkotmányt
Kárpát-medence |
Kötelesek lesznek esküt tenni az új alkotmányra többek között az állami és önkormányzati alkalmazottak, rendvédelmi dolgozók, katonák. A kormány megbízottai jelenleg azt vizsgálják, hogyan terjeszthető ki ez a kötelezettség a lehető legszélesebb körre.
A „Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat” kötelező kifüggesztése után újabb megerősítést követel saját maga számára a jakobinus diktatúra. Újabb legitimáció a kirakatot színesítő alkotmány számára.
Színjáték – az utolsó felvonáshoz közeledve.

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info

Eljött az ideje hogy megint disznókat neveljünk, mert az az egyetlen hús amit a kiválasztottak nem esznek meg.

Egy gusztustalan, undorító alak!!!

Sajnos ártatlanok is vannak akik a magyarokért küzdöttek és most a börtönben vannak. Őket kell kiszabadítani!

Előzmény

Na kérem szépen fáj az igazság nekik, és ettől majdhogynem a falra másznak. Háát igen a világuralmi törekvéseik útjában lévő népeket minden adott eszközzel igyekeznek eltaposni. márpedig az alábbi népek az útjukban állnak: Palesztina, Irán, Irak (amit már elfoglaltak), Líbia, Magyarország (ellenáll, ép ezért tették tönkre), és majd a többi EU ország is erre sorsra jut majd.

Tisztelt élősködő elit. (a háttérben lévőkhőz szól)
Hogy tudd nem minden Magyar tök hülye ahhoz hogy erre ne válaszoljon. Hogy tudd te is csak egy ember vagy, nem pedig Isten, így mivel hogy tudatosult bennem hogy ember vagy, tehát halandó, ezért hamar el is patkolhatsz, aztán találkozhatsz a Mindenhatóval.
Csak hogy tudod kedves élősködő elit, a halálnak nagyon sok formája lehet, Vagy a Magyarok türelmével sokáig élhetsz, és vénségedre elpatkolsz egy nyugdíjjasothonban külföldőn (mert itt biztos hogy nem), vagy ha nem jön egy forradalom, amikor lehet hogy felkötnek egy lámpaoszlopra, belelőnek a Dunába, és ezer más módszerrel is elpatkolhatsz. (van mit tanulnunk a Palesztínoktól)
Vagy ami a számodra legrosszabb megfosztunk attól amivel a hatalmadat gyakorlod az alatvalóidon, vagyis a vagyonodtól, ahogy azt te is teszed ezzel a néppel.
Két lehetőséged van, az egyik hogy alaposan megváltozol, és ember lesz belőled,, vagy ha ez nem megy, és ha kedves egy picit az életed gyorsan távozztok külföldre mert a türelmünk az van, de tudd hogy nem túl véges....
Gondolkodj, cselekedj bölcsen kedves elit.

Mumusok márpedig léteznek

2011. 03. 25. péntek. - 12:25
Nehezen tudok már kiigazodni a líbiai helyzeten. Mivel elfogulatlan tájékoztatást nem kapok az afrikai országban zajló eseményekről (ismerjük a nyugati médiát, ugye?), ezért nem tudom, hogy valóban a líbiai nép akarata nyilvánul-e meg Kadhafival szemben, vagy felforgatók lázító munkájának érik-e be a gyümölcse. Az sem kristálytiszta a számomra, hogy Kadhafi megtorló válaszai tényleg oly brutálisak-e, ahogyan azt mondják, vagy sem. Egy biztos: ismét akad a világnak egy mumus, akit jól legyőzhet, meg egy ország, amit jól „megdemokratizálhat".

Mumusokra pedig szükség van. Legalábbis a cionista világkormánynak. Ugyanis mindig kell egy „gonosz diktátor", akit jól meg lehet regulázni, és az országát utána jól „fel lehet szabadítani". (A 'felszabadítani' szó a cionista szótár értelmezése szerint: leigázni, kirabolni, kolonizálni.)

Tegnap Hitler, Ho Si Minh, Szaddám Husszein. Ma az ahmadinezsádok és kadhafik vannak porondon. A lényeg az, hogy mindig van kit/mit, és legfőbbképpen miért bombázni. Előre a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok nevében a pénzért, a kőolajért és a hatalomért! Líbia népe ne izgulj, itt az USA és az EU, hogy segítsen rajtad! Bár az én szerény véleményem az, hogy akár Kadhafi, akár a koalíciós erők győznek, ti mindenféleképpen veszíteni fogtok.

Magyarként pedig izgatottan várom, hogy az én kis hazámat mikor akarják majd „megdemokratizálni". Úgy igazán, keményen megdemokratizálni...

M. Gábor - Kitartás.hu

Kikapcsolódni indultam, Gyöngyöspatára...
Sun, 2011/03/27 - 09:24 Kategóriák:Publicisztika Gyöngyöspata
Kedves meghívást kaptam Eszes Tamás gyöngyöspatai telek és pincetulajdonostól és egy drótposta váltás után ígéretemhez híven kora délelőtt megpakoltam hátizsákomat egy oldal füstölt mangalica szalonnával, vereshagymával, barnára sült szép kerek kovászos kenyérrel és egy butykos házi szilvóniummal.

Kora délután a Budapestről induló autóbusszal beérkeztem Patára, a főparancsok uram által megadott útvonalon elindultam a Kecskekő irányába. Az előzetes tájékoztatás szerint egyedül végig gyalogoltam a Bem utcán, ahol a kapucnis helybéli tágra nyílt szemekkel konstatálta "határsértésemet".

A Bem utca vége egy patkónyomokkal kitaposott föld úttal folytatódott, jobb oldalt patakkal, a patakon túl a távolban néhány borospincének tűnő építménnyel.

Miután a patakba dobált köveken sikerült száraz lábbal átkelnem (mint a zsidók Mózessel a Vörös-tengeren), tájékoztatást kértem a pincesor első napbarnított gazdájától, merre található a Kecskekő utca.

Az útbaigazító a kezében tartott, sugárban folyó slaggal -mint Toldi Miklós- egy hegy irányába mutatott, mely úgy nézett ki távolból mint egy sün, vastüskék álltak ki belőle.

Visszafordultam, át a patak akadályán és elindultam a megadott irányba, fel a hegyre.

Útközben jobbról-ballról gazzal benőtt összeborult szőlőtőkék, kik már rég elvesztették támaszukat, néhány szőlőkaró kitörve, a többi pedig az alatta lévő putri-sorban elhamvadva.

Se gondozott telek, se pince, sem tulajdonos a környéken sem, a távolban egy tetőcserepektől részben megfosztott romos épület, az út szélén egy betonkád, ahol a régi szép időkben az akkor még el nem űzött szőlősgazdák permetlevet kevertek...

Miután felértem a csúcsra, rádöbbentem hogy ismét "lukra futottam", úgy döntöttem, ha már itt vagyok, teljen hát a nap a "megbékélés jegyében", irányba vettem a már távolból is látható "fekete sereget".

A sokasághoz érve egy korosabb rekedt hangú üknagymama tartott lelkes közönségének -valamint Száva Vincének- szívszorító visszaemlékezést, hogyan védték meg a véráztatta magyar földet a cigányok kéz a kézben magyar őseinkkel.

A meghatottságról kicsorduló könnyem még fel sem száradt, két nyolc-tíz év körüli fiúcska szaladt hozzám, cigarettáért esdekelve, én pedig felvilágosítottam az aprótalpúakat hogy ilyen korban még nem szabad dohányozni, mert megeszi a rák a mellyüket, miután a következő trükkel álltak elém: -adjak nekik pííízt, mert nem tudnak iskolába menni.

Buksiukat megsimogatva elmeséltem nekik, hogy milyen egészséges dolog ebben a jó időben mezítláb iskolába járni, minek utána csalódottan eloldalogtak.

Végre kezébe vette a mikrofont Száva Vince, a messziről jött nagy ember, aki munkát-kenyeret követelt nagyérdemű közönségének, mondókáját megfűszerezve rasszistanyilasnácifasistázással, Gyöngyöspatát ellepő civilbe öltözött "gárdistákokkal", Kanadába emigrálással, csupán a "megbékélés jegyében".

A hallottak után elém tárult a nem egészen fél órája látott, gazdátlan, gazzal benőtt, támasz nélkül árválkodó szőlősor.

Van ám itt munka, lehet gazolni, szőlőt metszeni, kötözni, kapálgatni és majd ősszel -csakis annak-, nem pedig a mások által gondosan megművelt szőlőtőkéknek a gyümölcsét leszüretelni.

Végül is a szalonnasütésből, a baráti kikapcsolódásból semmi sem lett, a hátizsákban lapuló szalonnát csak a "madár látta", én pedig a jobb sorsra érdemes mátraaljai falucskából távozván nem ám nyilast, de még egy árva, rozsdás nyílhegyet sem találtam...

(motoros - Szent Korona Rádió)

Egy kissé ledöbbentem hogy léteznek ennyire beteg elméjű "lények"

Ez a deviáns genetikai hulladék nem fog senkinek hiányozni ,követhetné a pártja is!!!

Visszaüthet a líbiai beavatkozás
Terrorcselekmények veszélyére figyelmeztette a NATO-tagállamokat a brit elhárítás (MI5) a líbiai hadműveletek kapcsán.
Egybehangzó csütörtöki brit lapértesülések szerint az MI5 Nagy-Britanniában élő líbiaiak egymás közötti kommunikációjának megfigyeléséből jutott arra a következtetésre, hogy a Kadhafi-rezsim rejtőzködő ügynökei merényleteket tervezhetnek a nemzetközi katonai beavatkozás bosszúja gyanánt.
A Daily Mirror című baloldali brit napilapnak a biztonsági szolgálatok egy név nélkül idézett illetékese azt mondta, hogy senki nem tudja, hány líbiai ügynök tevékenykedik Nagy-Britanniában, ám Kadhafi líbiai vezető "mindig is hatalmas terrorexportőr volt".
A forrás szerint Kadhafi - miután most "sarokba szorították" - "ismét régi módszereihez folyamodhat" terrorcsoportok újbóli támogatásával.
Brit elhárítási források szerint fennáll az a veszély is, hogy a líbiai ügynökök megint kapcsolatba lépnek az észak-írországi britellenes milíciákkal.
A brit elhárítás már az 1970-es években tudta, hogy Kadhafi rezsimje volt az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) egyik legjelentősebb fegyverszállítója. Az IRA arzenáljából nem hiányzott az egykori Csehszlovákiában gyártott, nagy hatóerejű Semtex robbanószer sem; a katolikus milícia az esetek többségében ezt is líbiai közvetítéssel "importálta".
Az IRA az észak-írországi békefolyamat egyik legnagyobb áttöréseként 2005-ben leszerelte ugyan fegyverzetét, és közölte, hogy felhagy a fegyveres harccal, ám az MI5 több olyan szakadár republikánus milíciáról is tud, amelyek nem fogadják el a rendezést, és továbbra is merényleteket terveznek.
(MTI)

Berend Béla levele, 1944

2011. 03. 24. csütörtök. - 09:51
Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom Legfőbb Pártvezetőségének!



Berend Béla 1944-ben.

Alulírott, főrabbi vagyok, a Zsidó Tanács tagja, meggyőződéses cionista. Fajnak tartom a zsidóságot, külön nemzetiségnek és végleges megoldásnak a Zsidó Országot. Célom azonos az Önökével: a zsidóság kivándoroltatása. De ez csak a háború után lehetséges. Ha ezer évig tudtak várni a zsidókérdéssel, várjanak még néhány hónapot, amíg elül Európában a harci lárma, és azt a problémát az összes érdekelt nemzetek és világzsidóság hivatott képviselőinek bevonásával egész világra szóló érvényességgel rendezni lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem egyedül magyar, hanem európai, sőt világkérdés. Ennek megfelelően véglegesen és közmegnyugvásra csakis nemzetközi úton oldható meg.

Addig azonban szüntessenek meg mindennemű uszítást, bántalmazást, kegyetlenkedést. Toroljanak meg minden rémtettet, amit karszalagos banditák követnek el, mert ezek a halálra rémült, védtelen, üldözött zsidókon elkövetett kegyetlen gyilkosságok örök időre beszennyezik a Nyilaskeresztes Párt és a magyarság nevét az egész művelt emberiség és a világ közvéleménye előtt.

Ha a Legfőbb Pártvezetőség garantálja a gettó biztonságát, meg egyes személyek és családok életbiztonságát - majd nem lesznek bujkálók, mert senki nem vállalja a bujkálással járó életveszélyes kockázatot, ha egyszer biztonságban meghúzhatja magát.



A "zsidókat kiirtani szándékozó" hungarista hatóságokhoz beadott kérvény a zsidóság elleni atrocitások kivizsgálása végett.

Teljesen alaptalan és nevetséges állítás, hogy a bujkáló zsidók a Hungarista Állam legfőbb belső ellenségei, mert ezek kémkednek, és merényleteket terveznek és hajtanak végre. A Párt nyomozati szervei és a Rendőrség még egyetlen olyan esetet sem bocsátott nyilvánosságra, amelynek értelmi szerzői vagy végrehajtói zsidók lettek volna. Légből kapott vádaskodás ez. Különben is, kik lennének a zsidók közül a szabotálók, kémek és merénylők? Hiszen mindkét nembeli fiatalságunk 50-60 éves korig vagy munkaszolgálaton, vagy sáncmunkán van, távol otthonától és szeretteitől! Az öregek, a betegek, a kisgyermekek talán?

Beköltöztünk a gettóba. Elkülönültünk a magyarságtól. Elszenvedtünk eddig is sok sújtó rendelkezést, és hajlandók vagyunk továbbra is minden elfogadható hatósági utasítást vagy parancsot teljesíteni, de a kormányzat és főleg a párt állja a szavát, legyen ura a helyzetnek, tegye meg a magáét, és tanítsa móresre saját szerveit és közegeit.

Hiszen még a Gestapo - amelynél engesztelhetetlenebbül soha senki sem gyűlölte a zsidóságot - is nyújtott bizonyos fokú védelmet a Zsidó Tanácson keresztül a pesti zsidóságnak.

Kérjük a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalomtól, hogy saját reputációja érdekében, biztosítsa a gettólakók védelmét, puszta életét, a szűkösen megszabott napi élelemfejadagot, és fegyelmezett pártszolgálatosaival tartsa távol a gettótól meg a védett házaktól az árpádsávos nyilas karszalaggal visszaélő közönséges rablókat és gyilkosokat, mert ezek csak szégyent hoznak és gyalázatot a Hungarista Párt nevére.

Tegyék lehetővé és biztosítsák is, hogy ha éhezve, fázva, dideregve és szenvedve is, legalább a gettóban vészelhesse át, a csekélyszámú megmaradt zsidóság az ostrom hátralevő, nehéz napjait.

Nyugodjanak meg: az utolsó 6 év eseményei minden egyes magyarországi zsidóban, férfiban-nőben egyaránt megérlelték a megmásíthatatlan elhatározást: Kivándorlunk! Nem maradunk itt! Még ha kérlelnének sem! Kis türelmet kérünk csak még!

Tanácstagtársaimmal együtt készséggel vennénk részt egy nagyon őszinte és közvetlen hangú, fenti tárgyú megbeszélésen, hogy bizonyos elviselhető türelmi állapotot hozhassunk létre, mindkét fél érdekében.

Személyem és a zsidóságról vallott felfogásom felől Bosnyák Zoltán, a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet igazgatója és a „HARC" főszerkesztője, valamint Sarlósy József, az V. ker. Nyilaspárt egyik vezető embere adhat bővebb felvilágosítást.



Budapest, 1944. dec. 15.

Illő tisztelettel:

dr. Berend Béla sk.

főrabbi, tanácstag



Budapest VII.

Síp-u. 12. I. em. 17.

Tarlós előbb beszél, aztán gondolkodik
Kárpát-medence |
A Fidesz-es főpolgármester nemrég a terek átkeresztelése kapcsán beszélt a Szabadság téri orosz emlékmű esetleges áthelyezéséről.
A hasonló lépések részei egy rendszerváltozásnak, ám ha érdemi változtatások nincsenek, akkor nyilvánvaló, hogy a rendszer a régi maradt, csak a külsőt kozmetikázzák. A Roosevelt teret átnevezik – de egy másik teret meg Roosevelt-re keresztelnek. De lenne Elvis Presley tér is – röhej! A Moszkva tér újra Széll Kálmán tér lenne (már csak a Fidesz-es tervezetet is nyomatékosítva). Nem túl markáns lépések.
Ennek kapcsán beszélt a képviselő a Szabadság téri emlékmű áthelyezéséről is – amitől most visszakozott. Nyilván Moszkva rosszallásával találkozott. Hihetetlen, hogy ezt maguktól képtelenek átlátni!
Mi meggyőződéses antibolsevisták vagyunk, történelmi értékítéleteinkben a szovjet megszállás a legkevésbé sem tekintendő felszabadulásnak. Ennek ellenére reálisan tudjuk értékelni a jelenlegi állapotokat, benne Oroszország mai szerepét is. Ezek szerint a diplomáciai érzékünk is jobb, mint az elvtelen jakobinus társaságnak.
A Szabadság téri emlékmű kérdésének megoldását rég kifejtettük. Itt nincs olyan momentum, ami gyökeres változást kívánva akadályozná az eredményes végrehajtást. Vagy építeni egyáltalán nem tudnak?

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info

Sajnálom, hogy az emberek többsége nem ismeri a valódi Hungarizmust, és bízik abban, hogy az aktuálpolitika majd megoldja a helyzetüket. Lantos János érthetően és egyértelműen tudtára adta mindazoknak, akik figyelemmel kísérték mondanivalóját: "A megoldás egyedül csak a Hungarizmus lehet!" Ezért fontos feladatunk, hogy minél több embertársunkkal tudjuk megismertetni a valódi Hungarizmust!
Kitartás!

MNG: Hogy akkor most hungaristák lettünk-e?

2011. 03. 23. szerda. - 17:55
A 21-i, rendőrpalotánál tartott demonstráció után számtalan híroldalon találkoztam a riogató felfedezéssel, miszerint kibújt a szög a zsákból és az MNG tulajdonképpen hungarista. Egyesek örömére, mások bánatára kijelentem, nem vagyunk hungaristák. (Ha akarnánk, lehetnénk.)

Szerencsére a nemzeti oldalak nem estek ebbe a „hibába" és valóban tényszerű beszámolókat készítettek az eseményekről.De nézzük, mi is történt: 03.21-én az MNG tiltakozó demonstrációval kívánta felhívni a figyelmet arra, hogy a választási ígéretekkel szemben nem történt meg az elszámoltatás, a politikai foglyok még mindig börtönben vannak, nem javult a közbiztonság és a „nemzeti" kormány ugyanúgy üldözi a gárdistákat, mint az elődje.

A felszólalók közt volt Lantos János (a képen), a Pax Hungarica Mozgalom részéről, felszólalt Zagyva György Gyula országgyűlési képviselő, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom jeles tagja és Gonda László is, a Kossuth tériek egyik vezéralakja, az MNB 2006 vezetője. Érdekes módon azzal senki nem jött elő, hogy akkor most mi HVIM tagok lettünk, vagy netán az MNB tagjai voltunk eddig titokban. Régebben sem kérdezte senki, hogy zsidók lettünk-e, amikor Reiner Péter felszólalt több gárda rendezvényen. Ez viszont most jó indoknak ígérkezett, hogy megpróbáljanak ránk sütni egy újabb bélyeget, amivel tovább lehet riogatni az embereket a gárdák kapcsán.

Meghívott vendégünk kimondott véleményétől nincs okom - divatos szóval élve - elhatárolódni, mivel jómagam tiszteletben tartom a szólás- és véleményszabadságot.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az MNG céljai megváltoztak volna. Tesszük tovább a dolgunkat azért, hogy Hazánk ismét elfoglalhassa méltó helyét az európai országok között és azért, hogy Nemzetünk tagjai hajlott hátú rabszolgák helyett ismét emelt fővel és egyenes derékkal járhassanak. Ezen dolgoztunk eddig is, ezt tesszük ezután is, ha tetszik, ha nem.

Ináncsi József
MNG orsz.vez.

(Forrás: Magyar Nemzeti Gárda)

Putyin is elítélte a nyugati beavatkozást
Nagyvilág |
Putyin alapvetően elhibázottnak nevezte az ENSZ Biztonsági Tanácsának azt a döntését, hogy a líbiai polgárháborúba való beavatkozást jóváhagyta, és a középkorban meghirdetett keresztes hadjáratokhoz hasonlította azt. Szintén elítélte azt a tendenciát, hogy bárhol a világban konfliktus adódik, az amerikai hadsereg azonnal ott van, hogy beavatkozzon. Az elnök azzal vádolta Washingtont, hogy lelkiismeret, és komolyabb logika nélkül elhamarkodott lépéseket tesz, egyáltalán nem számol hosszú távú következményekkel.
A moszkvai ballisztikus rakéta gyárra utalván kijelentette: az események előrehaladta rákényszeríti Moszkvát, hogy megerősítse védelmi képességeit. Oroszország tartózkodott a szavazástól, ami a líbiai légtérzárat jóváhagyta, és mindig is élesen elítélte a katonai beavatkozást, hiszen a nyugati katonai akció orosz érdekszférát is sért.
Az USA által vezetett alakulatok megsemmisítették az épületet, ami korábban Kadhafi rezidenciája volt. Nyugati források szerint Kadhafi vezérlő- és irányító központja teljesen megsemmisült a légicsapások során. Médiajelentések szerint Kadhafi egyik fia meghalt a légicsapások során szerzett égési sérülésektől. A támadássorozat Kadhafi közvetlen környezete ellen irányult, pedig az USA korábban azt állította, a vezető nincs a célpontok listáján, a cél a „lakosság védelme”. Civilek tucatjai haltak meg, mióta Nagy-Britannia, Franciaország és az USA megindították támadásaikat az ország ellen.
Bár korábban csak líbiai légtérzárról volt szó, a nyugati hatalmak gazdaságuk hanyatlásával rá vannak utalva az észak-afrikai országok kőolajforrásaira.
Fenyvesi Áron - Jövőnk.info

Örömmel látlak! Kitartás!

Sajnos a nagy árvizek megmutatták hazánkban is azt, ami Észak -Amerikában New Orleansban játszódott le,ha nem is olyan mértékben.

Nekünk is megvannak a négereink, akiket senki nem hívott az országunkba, senki nem lett honosítva,de itt vannak az USA jóvoltából, amely akkor ugyanazok irányítása alatt volt,mint ma.

A fosztogatás és a rablás nálunk is jellemző volt.

Még a segítséget nyújtókat is kirabolták,megkárosították,meglopták.
ÍAzt hiszem mindenki tudja,hogy kikről beszélek, amikor e szavakat leírom.

Kadhafi kontra Sarkozy – már csak egy kávét kérünk
Publicisztika |
A nyugati hatalmak álszent módon (kizárólag politikai-üzleti megfontolás alapján) szembefordultak korábbi támogatottjukkal. Franciaország megkezdte a katonai fellépést, ami érdekes eseményekhez vezethet még.
Kadhafi egy veszélyes ember, sértődöttségében annak idején felrobbantatta az angol utasszállító repülőgépet is. Sarkozy-t, akinek a közelmúltban a választási költségeit fizette, most legnagyobb ellenségének tekinti – szintén sértődöttségből. Kadhafi jellemére (jellemtelenségére) alapozva könnyen elképzelhető, hogy a háborút nem fogja otthon tartani.
Talán már el is indultak Franciaországba a végrehajtói (vagy eddig is ott lapítottak), akik pár millió dollárért csinálnak egy kiadós tűzijátékot. A pénz most nem számít, és ez súlyos fenyegetettség Sarkozy-nek. Nem holmi kontár megoldás várható, hanem egy kiadós műsor, nagyon sok halottal.
A komédia, hogy ebben a játékban két félzsidó cionista báb mérkőzik egymással. Mi már csak egy kávét kérünk.

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info

Nem írom, hogy tisztelt, és azt sem, hogy úr... ugyanis akik sértegetnek egy egész társadalmat, azokat nem lehet tisztelni sem és urazni sem, mert mindkét estben a hazudozás vádja vetülne rám. Igaz, még írni sem volna szabad egy olyan embernek, aki a polgárok pénzén élősködik, és mert sokja van, lenézi azt, akinek semmije sincsen. Azért én mégis írok Önnek, mert azt a pártot képviseli, amelyre én is szavaztam – életemben utoljára – a 2010-es parlamenti választásokon.

Orbán Viktor azt mondta a választások előtt és utána is, hogy kellő alázattal kell szolgálni a nemzetet, az országot, a polgárokat. Ön azonban ezt a szót, fogalmat nem ismeri: alázat. Ön az immár hírhedt felvételen olyan szavakat és gondolatokat adott hallgatói tudtára, amelyek nem egyeznek a Fideszről alkotott véleményemmel, bár ez a vélemény még a választások idejéből való, s erősen kezd kopni. Az utóbbi napokban ez a kopás egyre erősödik. Mert olyan megnyilvánulásokat, olyan cselekedeteket látok, amelyek cáfolják az Önök ígéreteit. Cáfolják azt, hogy Önöknek a nemzet, a nép számít, s, hogy Önök a nemzetet, a népet hivatottak szolgálni. Melyik nemzetet? A gazdagot vagy a szegényt, a határon túlit, vagy annak csak a vezetőit? Hiszen amikor egy sajnálatos jogi ügy miatt az Ön párttársa nem megy el Kézdivásárhelyre a március 15-i ünnepségre, ahol tízezer székely várta, akkor ehhez aligha van hozzáfűzni való. Kiderült ugyanis, hogy nem a nemzet, a nép, az ünnep számít Önöknek, hanem a melldöngetés, a szereplés, az ilyen-olyan ülepfényesítés okán megkapott ilyen-olyan kitüntetés.

És most Ön: - ha valaki szegény az annyit is ér... - mondta, s ezzel a Fidesz bennem kialakult képe bizony fakulttá vált. Mint az összekarcolt szélvédő, amelyet nem engednek át a vizsgán. Amikor hallottam ezt a kommunistákra és liberálisokra jellemző néhány mondatot, akkor eszembe jutottak olyan emberek, akik szegények voltak, de mérhetetlenül többet értek Önnél. Nagyapám, a vak mesterember szegény volt, mert a kommunisták elvették a vakon és kétkezi munkával összeszedett kis boltocskát, és a budai két műhelyt, amelyben a budai vakoknak adott munkát. Igaz a budai vakok közül egyet, egy segédet, a kommunisták hátulról agyonlőttek... pedig a fehér bot látványa ezt megakadályozhatta volna. Walter Jenőnek hívták ezt a segédet, akinek szintén vak felesége koldus-szegényen halt meg... Szóval nagyapámtól mindent elvettek, s 70-től 80 éves koráig kellett dolgoznia, hogy nyugdíja legyen... De másik nagyapámról és családjáról is írhatnék Önnek, és párttársainak: - Ő miért volt szegény? Mert tőle is elvettek a kommunisták mindent. Ő is nyolcvan felett volt, amikor befejezte a munkát. Keserű gondolatati voltak, hiszen szegény rokonokon is segíteni kellett. Olyan rokonokon, akik szegények voltak, mert tőlük is elvették egy élet munkáját, és sokáig a Hortobágy szépségeivel ismerkedhettek ingyen lakásból… egy istállóból. Deportálták őket ugyanis. Igaz, előtte a családi ékszereket a háborút követően – lehet épp az Ön rokonai – egy kiló zsírért és egy vekni kenyérért elvették tőlük.

Hadd folytassam apámmal, aki doktori diplomájával fémcsiszoló volt, mert politikailag megbízhatatlanná nyilvánították, de anyám ennek ellenére nem ment el a rendelőbe, hogy kiirtson minket, hanem öt gyermeket nevelt föl apámmal tisztességesen úgy, hogy olykor saját szájuktól vonték meg a falatot, hogy nekünk jusson. Sokszor azt ettük gyermekkoromban, amit a budai ferencesektől kaptunk… De ezek az idős, nincstelen emberek, akik Önnek – feltételezem, mert Önt még nem rúgták ki két lábbal - és a Fidesznek semmit sem érnek, fejenként 1000 forintot adtak fel minden alkalommal, amikor a Fidesz erre csekket mellékelve kérte őket!

Magamról nem beszélek, mert nem szokásom saját ügyeimet az olvasók elé tárni. Ám, beszélek barátaimról, hozzátartozóimról, akiknek azért nincsen semmijük, mert nem loptak és csaltak, hanem tisztességesen éltek, dolgoztak. Ezt Ön elképzelni sem tudja. Művész-mesterember barátom maholnap feléli mindenét, mert Önök és elődeik nem a kultúrát, a tisztességet támogatták 20 éve, hanem a harácsolást, és a hamis vagyonnyilatkozatokat beadó alja-elitet. Közeli hozzátartozóm 16 évig volt polgármester – nemzeti, keresztény elkötelezettségű -, de mert nem lopott ma semmije nincsen, ellentétben sok ismert milliárdossal, akik ugyanezt nem mondhatják el magukról. Igaz, e hozzátartozómnak a szívében Papp Lajos professzor hat eret cserélt… mert polgármesterként tisztességesen akart dolgozni. Említhetném még két barátomat, akiknek mindenük odaveszett a gazdasági válság miatt, noha amijük volt, becsületes munkával keresték. Egyikük még csendes és nyugodt öregkort biztosító házát is elvesztette... Ön nem? Vajon miért?

A szegénység tehát nem függ össze az emberi értékkel, mert mint a szépség, a gazdagság is belül van, az emberi magatartás és kulturáltság ismérve. Ön lehet bármilyen gazdag, számomra szegény marad. Szellemi és lelki szegény, aki pártjának gyurcsányferencévé vált. Hiszen mondatai után Önt azonosítják – én is azonosítom – a Fidesszel, s Önökről az jut eszembe ezután, hogy megalázták a dédnagyszüleimet, a nagyszüleimet, és a szüleimet. Engem nem, hiszen én harminc-egynehány év belpolitikai újságírás után nem is vártam mást az elittől… s csak szánni tudom Önöket, akik a Parlamentben lopják a napot és a választók pénzét, lehetőségeit, életterét, s elősegítik a nyomorát is.

Javaslom azonban, hogy bocsánatkérés mellett mondjon le minden politikai funkciójáról, vagyonát ossza szét a szegényeknek, és szórjon hamut a fejére. Ön sem nem magyar, sem nem keresztény, sem nem a nemzetéért aggódó és tevő politikus. Ön végtelenül szegény és szánalmas ember, aki mint szocialista és liberális barátai kellő intelligencia nélkül azt gondolják, hogy a pénz és a vagyon tesz valakit emberré, értékessé. Pedig tévednek. Hiszen erre jó, de keserves példa ma Japán… S mint Széchenyi mondta, a haza igazi ereje a kiművelt emberfőkben van. No, Ön nem tartozik ezek közé. Ha a Fidesz erkölcsi erejét nem akarja megroppantani, akkor Ön mondjon le, távozzék a Parlamentből, s kövesse azokat az őseit, akik tudták, és megtanították Önnek, hogyan kell gyűjtögetni, meggazdagodni és lenézni mindenkit, akinek kevesebbje van Önnél.

Szégyellje magát lázárjános!

Stoffán György

Szivemből szóltál.

Előzmény

Si tacuisses...

2011. 03. 18. péntek. - 10:15
...philosophus mansisses. Békés Márton még mindig vezekel. Ez az a cikk, amit neki meg kellett írnia. Részben ennek betudhatók a tudatos csúsztatások, s ami még rosszabb, a súlyos ténybeli tévedések. Ez elnézhető lenne Himler Márton lapjánál, az Amerikai Népszavánál. A nolte-i tézist (fasizmus = kommunizmus) úgy mantrázza, mint Mód Aladár a dimitrovi tézist. Ezen már fönn sem akadunk. Ám lássuk az említett cikket!



A békétlen zsidócsahos...

A hírek szerint ugyanis a rendőrség tudomására jutott, hogy egy mezőkövesdi portán Szálasi-emlékművet emeltek a Pax Hungarica Mozgalom (a korábban betiltott Vér és Becsület Kulturális Egyesület utódszervezete, amelynek elnevezése Szálasi egyik kitalációjából származik) tagjai.

A Pax Hungarica Mozgalom (PHM) nem - a korábban feloszlatott - Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) utódszervezete (ilyen hülyeséget csak az LMP-s Athena Intézet mond). A VBKE alapvetően nemzeti, nemzetiszocialista irányultságú bőrfejű zenekarok fellépését támogatta, valamint ehhez kapcsolódóan közösségszervező tevékenységet (ünnepségek, előadások, túrák lebonyolítása) folytatott. A PHM egyértelműen hungarista szervezet, míg a VBKE nem volt az, több más - az általános politológiai meghatározások szerint - szélsőjobboldali irányultságú tagot foglalt magában, így ideológiailag heterogén volt. Az már mellékes, hogy az emlékoszlopot nem a PHM emeltette, hanem részt vett a felavatásán.

A nyilasvezető halálának 65. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésnek Kárpáti Sándor, "egy lelkes mezőkövesdi hungarista, aki egyben a betiltott Magyar Gárda borsodi kapitánya" portája adott helyet, az emlékoszlopot Domokos Endre János leplezte le. A betiltott Vér és Becsület egykori és a Pax Hungarica Mozgalom jelenlegi vezetője után ifj. Tompó László (a Gede Kiadó szerkesztője, irodalomtörténész, aki tavalyi, Magyar Szigeten tartott zsidózásával vált ismertté) és Németberta Péter (a Bácsfi Diána-féle, egykori Magyar Jövő Csoport tagja) tartott beszédet. Nem szervezeti szinten, hanem magánemberként részt vett az eseményen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (a Jobbik szövetségese, amelynek tiszteletbeli elnöke, Zagyva György Gyula, a párt parlamenti képviselője) néhány tagja is.

Kis pontosítás a naprakészség okán. Ifj. Tompó László nem a Gede Kiadó szerkesztője.

A Szálasi-emlékoszlop elhelyezői ravasz módon magánterületen állították fel a téglalap alakú mementót, amelyen jól látszik, hogy alsó felén az egykori hungarista párt zászlajának módosított verziója szerepel (vagyis nyolc helyett kilencszer vágott árpádsáv, amelyen piros alapon fehér rombuszban egy zöld H-betű van, amely a fehér hátteret nyilaskeresztre hajazó formában szeli fel), felső részébe pedig egy Szálasi-melldomborművet építettek, amelyen viszont már a hamisítatlan - és ilyen formán a Btk. 269. szakasza B) bekezdésének hatálya alá eső - nyilaskereszt szerepel.

Történeti jelleggel készült a dombormű, ahogy a temetőkben a szovjet katonasírokon is ott található az ötágú vörös csillag, vagy a debreceni strandolókba belegéppuskázó, gyermekeknek robbanó babákat ledobó, Békés Márton által körülrajongott „liberátorok" emlékművein a másik ötágú, Európát leigázó csillag.

Egy kis büntetőjogi pontosítás. A Btk. 269. paragrafusának (és nem szakaszának) B szakaszában (és nem bekezdésében) így rendelkezik a (2) bekezdés:

Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

Egyébként próbálják meg elbontatni: úgy fognak járni, mint az MSZP a turullal. Legalább világos lesz, hogy a FIDESZ és az MSZP egykutya, mind a kettő kóser, megfelel a jaltai világrend igazságtipró rendszerének, amitől való szabadulás Európa és Magyarország feltámadásának záloga.

Azonban az igazi logikai bukfenc, Révai-féle dialektika itt következik:

A valóságos Szálasi-emlékoszlop és a képzeletbeli Rákosi-emlékmű közötti párhuzam korántsem a légből kapott. A magyar történelemben ugyanis - méghozzá egy éven keresztül! - előfordult, hogy a nyilas mozgalom vezére és az illegális kommunisták vezetője közös platformra került, méghozzá nem is olyan messze egymástól. 1) Rákosi Mátyást először 1925-ben ítélték el illegális politikai tevékenységéért, fegyházbüntetése nagy részét 1930-tól kezdve a szegedi Csillagbörtönben töltötte. 1934-ben ismét elítélték, ezúttal a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért. Egészen 1940 októberéig - összességében 15 éves börtönbüntetése leteltének végéig - ült a dél-magyarországi város híres büntetésvégrehajtási intézetében, amikor egy államközi megállapodás keretében a Szovjetunióba került. 2) Szálasi Ferencet 1938 nyarán ítélték három éves börtönbüntetésre számos perének összegeként, amelyet szintén a szegedi Csillagban kezdett leülni. Az 1940. augusztus végi második bécsi döntés idején kihirdetett közkegyelem hatálya azonban rá is kiterjedt, így 1940 szeptember közepén amnesztiával szabadult. Rákosi és Szálasi tehát 1938 nyarától 1940 őszéig együtt ült a Csillagban. 1939 nyarától kezdve pedig hivatalosan szövetségesek is voltak, hiszen "anyaországaik", a sztálini Szovjetunió és a hitleri Német Birodalom, 1939 augusztusában a moszkvai Molotov-Ribbentrop paktum keretében megnemtámadási szerződést kötött egymással.

Rákosi elítélése a magyar államrend valós megdöntésére való kísérlet miatt történt. Szálasi legitim úton akarta átvenni a hatalmat. A korral foglalkozó történészek többsége tudja, hogy Szálasit koncepciózusan ítélték el. A korban nem volt kodifikált büntető eljárásjog, csak büntető perjog, így a politikai rendőrség tucatjával gyárthatott „bizonyítékokat". Ő organikusan akarta megújítani a komoly belső problémákkal, elsősorban szociális problémákkal küzdő Magyarországot. Ahogy Deák Ferenc beállította a történeti alkotmányt kora szerves folyamába (közjogi restaurációval kezdve), úgy akarta Szálasi a koreszményt a magyar jog szerves (tehát élő, nem merev) valóságába beletestesíteni.

Amíg Rákosi Sztálint bújta, addig - börtönnaplója alapján - Szálasi többek között Bangha Bélát, Klemm Kálmánt, német és magyar geopolitikai szakirodalmat bújt, és mindenekelőtt a Szentírást. Ezen kívül rendszeres lelkiéletet (gyónás, szentáldozás) élt. A párhuzam már itt ordítóan hamis a pillangókisasszonyhoz hasonló bócher-gyerek és a wagneri hőstenor között.

„Hivatalosan szövetségesek voltak." Ez a legnagyobb hülyeség, szándékos hazugság. Békés Márton - képzett politológusként és olvasmányélményei alapján is - világosan tisztában van a német hitlerizmus és a magyar hungarizmus közötti elvi különbségekről. Szálasi a Volksbund szélsőséges törekvéseit nem tűrte, mert szerinte a Hungarista Nemzet része a német népcsoport is. Föl is róják a német követi jelentések, hogy Szálasi még mindig az avittas szentistváni alapokon akar nemzetiszocializmust építeni.

Szálasi Hitlerrel szemben is érvényesítette hatalomra jutása után a politikáját, míg Rákosi Sztálin „leghűségesebb magyar tanítványa" volt. Nem véletlen, hogy Szálasival utoljára számoltak a németek.

Szálasit, aki a konnacionalista Európa elkötelezettje volt, mélységesen bántotta a német vezetésben meglévő sovén aspiráció. Ezért mondta azt, hogy „Németországban még távolról sincs nemzetiszocializmus", és az utolsó kormányülésen azt, hogy „a háborút Németország vesztette el, nem a nemzetiszocializmus".

A lengyel néppel is együtt érzett, de reálisan látta, hogy a lengyel „két tenger köze" birodalmi aspiráció keretében a lengyelek - az angolok által gyáván fölheccelve majd cserbenhagyva - Berlin elfoglalására készültek. A lengyel néppel szembeni német magatartáshoz hozzájárult az erőszakolt lengyelesítés is a két világháború között (elsősorban az erőszakkal megszerzett Felső-Sziléziában), sőt a galíciai ukrán nép lengyelesítésére tett kísérlet is. Természetesen ezzel nem a lengyel néppel szemben elkövetett német vagy orosz igazságtalanságokat akarom letagadni, de ezen jogtiprások, üldözések, tömeggyilkosságok, asszimilációs politikák mindhárom nemzet egymást a másik nélkül elképzelő, túlzó sovinizmusából eredtek. Erre is megoldást kínált a hungarista konnacionalizmus, ami épp ezért európai, sőt világgondolat.

Szálasi így írt (1939. szeptember 1.), mikor megtudta, hogy kirobbant a háború:

Hallom a „Csillag"-ban, hogy ma délután eldől Lengyelország és Németország között a danzigi ügy. Lengyelország sorsa meg van pecsételve. A lengyel népet sajnálom, minden szeretetem velük van; ellenben a lengyel kormányt oda kívánom, ahová való és ahonnan jött: a pokolba. Pylsudszky sírjában is elátkozza utódait a kormányon. És megérdemelten.

Az amerikai paleokonzervatív gondolkodó, Patrick J. Buchanan magyarul is megjelent művében (Churchill, Hitler és a felesleges háború) világosan leírja, hogy a megváltozott angolszász politika hergelte föl a lengyeleket, hogy segítik őket, támadó háború esetére is! A lengyelek pedig támadásra álltak föl a németek ellen. Hitler egyértelműen a Szovjetuniót akarta meghódítani, angolszász és olasz szövetségben. Ha kiegyeznek Hitlerrel Sztálin helyett, még ma is állna a Brit Birodalom és az európai civilizációval együtt a kereszténység és a fehér nagyrassz nem lenne történelme legnagyobb válságában.

Hitler és Sztálin között megnemtámadási szerződés és nem katonai szövetség köttetett. Ellenben a malterkanalas lord, a sátánista Churchill („ha Hitler megtámadja a poklot, az Ördöggel is szövetséget kötök") katonai szerződésben állt a Szovjetunióval, és „feltétel nélküli", azaz totális megadást kívántak a tengelyhatalmaktól. Összenőtt, ami összetartozik.

Egy fontos adalék. Rákosit kirúgták a Szovjetunióba páros lábbal, és a kutyát sem érdekelte a személye. Szálasit kiszabadulásakor virággal köszöntötték, mint a legnagyobb ellenzéki és üldözött párt vezetőjét. Szálasi nem ment Németországba, nem is fogadták volna feltétlenül szívesen. Szálasit a magyar nép emelte diadalmas Siegfriedként vezérévé üldözése alatt, míg a mimei Manót, a „zsidó kiskirályt" (Berija) a szovjet szuronyok tették „Rákosi apánkká", a nép legnagyobb rettegése és megvetése közepette.

Szomorú, hogy a magát orthodox lutheránusként és konzervatív közgondolkodóként meghatározó Békés Márton a „körúti tintasakterek" (Prohászka) nívóján hazudozott Szálasiról.

Gondos Ferenc - Kitartás.hu

Százmillióval kevesebb a mentőknek
Kárpát-medence |
A Magyar Nemzet tudósítása szerint százmillióval kevesebbet kapnak a mentők az idén. A megvonás már nem csak az új járművek beszerzését, hanem magát a működést, az üzemanyagot, a szervizelést és a fizetéseket is érinti.
Végül is teljesen normális dolog ez a kormánytól. Mi a manónak a magyarnak mentő meg orvos? Nyugodtan forduljon csak fel, nincs semmi szükség ebben az országban magyarokra - gondolják ők, és meg is tesznek mindent ezért! A rájuk szavazgató oktondiaknak pedig ezzel meg is köszönik a közreműködést. Jó lenne, ha megjönne az esze a rendszert életben tartó 'szavazgatóknak'.
Egy normálisan működő államrend alapja a benne élő nemzettagok jó (élhető) életkörülménye. Aki ezek ellen tesz, saját népét árulja el. Még most sem szól a vészcsengő?
Tálas András - Jövőnk.info

Nálunk is felhívhatnák a figyelmüket:: MENJ VISSZA VÁNDOR NEM LEHET KÉT HAZÁD!!!

Olvasónk "Jézus zsidóságáról"
Kedves Kurucok!

Hülyék vagyunk-e mi, keresztények? A pápa, a pápák sora, a papság annak néz minket vagy nem? Netán a Biblia hazudik nekünk? A kérdés hamar eldönthető, nem is kell túlságosan beletemetkezni. Csapjuk fel az elején a Szentírást, rögtön az első két oldalon választ kapunk kérdéseinkre.

"Jézus Krisztus evangéliuma szent Máté szerint.
Jézus Krisztus nemzetségtáblája.
Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia.
Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és testvérei. Júda fiai Támártól Fáresz és Zára, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám, Árám fia Aminábáb, Aminábáb fia Náászon, Náászon fia Szálmon. Szálmon fia Ráhábtól Booz, Booz fia pedig Dávid király.
Dávid király fia Uriás feleségétől Salamon volt. Salamon fia Roboám, Robomán fia Ábia, Ábia fia Áza, Áza fia Jozofát, Jozofát fia Jorám , Jorám fia Oziás, Oziás fia Joátám, Joátám fia Ákáz, Ákáz fia Ezekiás, Ezekiás fia Manasszes, Manasszes fia Ámon, Ámon fia Joziás, Joziás fiai pedig Jekoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után Jekoniás és fia Szálátiel volt, Szálátiel fia Zorobábel, Zorobábel fia Ábiud, Ábiud fia Eliákim, Eliákim fia Azor, Azor fia Szádok, Szádok fia Ákim, Ákim fia Eliud, Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mátán, Mátán fia Jákob, Jákob fia pedig József, Mária férje. Mária a Krisztusnak nevezett Jézus szülőanyja.”

Eddig világosan látjuk, hogy József Ábrahám nemzetségéből származik, tehát vérzsidó.
Az apró betűs lábjegyzet már próbál „magyarázni”, miszerint „Szent Máté nemzetségtáblája azt bizonyítja, hogy Jézus Ábrahám törzséből és Dávid király családjából származott”.

Igen? Tehetjük fel a kérdést, miért? Miért következik ebből, hogy Jézus zsidó?

Nézzük a következő lábjegyzetet még ugyanezen oldal alján:

„Mária héber formája Mirjám, arám jelentése úrnő. József nem természetes atyja Jézusnak, ezért az evangélista megszakítja a felsorolást, és nem is mondja Jézust az ő fiának. (Kiemelések tőlem.) Mivel azonban Mária és József törvényes házassága idején született, a nyilvánosság és a törvény előtt József volt az atyja”. De nem vér szerinti atyja, teszem hozzá!

Tovább az evangélista:

„Jézus születése. Jézus Krisztusnak ez az eredete: Anyja Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt és mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.””

Józsefnek tehát nem vér szerinti leszármazottja Jézus. Vér szerinti leszármazottja ellenben anyjának, Máriának. Aki veszi a fáradtságot és végigolvassa a Bibliát, egyetlen szó, egyetlen betű utalást nem talál arra vonatkozóan, hogy Mária héber lenne. Neve nem héber, beszélni arámiul tanítja meg fiát. Miért nem héberül? Azért nem mert nem Júdeában élnek, hanem Galileában. Galilea lakossága nem zsidó, hanem kivetettek, alacsonyabb származásúak. Nem élhettek Júdeában, a „magasabb rendű fajta” közelében. Innen jár be egyébként Jézus tanítani, okítani a „nagy tudású rabbikat” atyjának, az Úrnak bölcseleteire. Jézus próféta volt.

Ha tehát anyja nem volt zsidó, miért lett volna az Jézus? A még mai és érvényben levő fajelmélet szerint csak az anyai ágon zsidó a zsidó. A többi megvetésre érdemes pária. Akkor miért ragaszkodik mindenki – a pápát is beleértve – ehhez a rögeszméhez? Netán ez is a zsidók vég nélküli felmagasztalása?

Akkor legalább már a Szentírás ezen részét írják már át, akkor a jövő keresztény nemzedékei már tényleg elhiszik, hogy Krisztus zsidrák volt.

Ui.: Láthattuk Mel Gibson megdöbbentően kemény filmjét, a Passiót. A film kendőzetlenül mutatja be a zsidóság gyűlöletét, brutalitását, kegyetlenségét, lihegő bosszúszomját. Nem utolsósorban annak vitán felüliségét, hogy a zsidók juttatták Krisztust a keresztre. XVI. Benedek elődje (akit most készül boldoggá avatni), II. János Pál a film vatikáni levetítése után teljesen az események hatása alatt csak ennyit mondott: „Így történt”.

Megkérdezném Benedek pápától, hogy most akkor hogyan is van? Ő most felülírja óriási hatású elődje kijelentését? Nem képes a sarkára állni és beinteni a hébereknek?

Kitartás:

MT

Salzburgban a Hungarista Mozgalom szórványa március 10.-én mondatott engesztelő gyászmisét Szálasi Ferenc és a bolsevizmus elleni harcban hősi halált halt összes magyar mártírok és hősök lelki üdvéért. A Makart-téri templomban tartott gyászmisére a salzburgi hungaristák meghívó útján szeretettel vártak minden nemzeti érzésű magyart.

A gyászszertartás alatt a hungaristák mellett a nemzeti emigráció több tagja is lerótta a kegyelet adóját vértanúink iránt.

A mise végeztével a miséző plébános döbbenetes hatású beszédet mondott. Lelket megrázó, szellemet lenyűgöző szavai könnyet csaltak hallgatói szemébe és mélyből feltörő gondolatai, becsületes magyar szívének visszhangja felejthetetlen élmény volt. Egy magyar ember beszélt, aki nem pártok szekerét tolja - de nem hajlandó megtagadni az igazságot csak azért, mert annak kimondása napjainkban ellenkezik a „realitással". Egy magyar pap szólt híveihez, aki nem hajlandó pártoskodni a „nem szalonképes" hősök megtagadásával, igazságaik és áldozataik elhallgatásával, de kötelességének tartja pártokon, érdekeken, klikkeken felül és kívül hirdetni, hogy a becsület és vértanúság előtt akkor is meg kell hajolni, ha a mártírok neve nem jó csengésű a becsületet, vértanúságot, hitet kigúnyoló törpe jelleműek előtt.

Íme, a gyászmisét követő beszéd teljes szövege:

„Testvérek!

Nem akarok komikussá válni azzal, hogy én beszéljek nektek Szálasi Ferencről. Ti jobban ismertétek őt, mint én, közelebb voltatok hozzá, személyes kapcsolatban álltatok vele. S amikor ti harcoltatok, én egy bácskai plébánia ölén remegtem, híveimmel együtt, a dúló csaták borzalmaitól.
Mégis, nem állhatom meg, hogy egy-két gondolatot ki ne emeljek azokból, amelyek itt a szentmise alatt leptek meg.

Privát beszélgetések közben mondottam többször: egy hibát követett el Szálasi: miért ment haza meghalni? Mentette volna életét! Ma lenne egy fix kristályosodási pont ebben a széteső, laza, önmarcangoló, civakodó emigrációban; lenne egy fix pont, akit vagy nagyon szeretnének, vagy nagyon gyűlölnének. - S most mégis meg kell önmagamat cáfolnom: amit tett, az nem volt hiba! Mert ugyanezt tette az Istenfia is. Lejött az égből a földre, emberré inkarnálódott. Hihetetlenül, szédítően nagy tett, istenien végtelen gesztus. S mégis - céljának végrehajtására nem vett több időt igénybe, mint három évet, de ezt sem egészen. Miért halt meg olyan fiatalon? Miért nem tanította a világot 85-90 éves koráig? Hisz megtehette volna: Isten volt. S miért hallgatott 30 évig? Hisz 12 éves korában már bámulatba ejtette a teológiai iskolák bölcs véneit. - Az isteni eszméknek nem kell az idő érlelése. Az igaz eszméknek pecsét kell, az eszméknek igazolás kell. Az Istenfia meghirdette eszméit: erre elég volt a nem egészen 3 évi tanítás, s aztán rájuk tette szenvedéseivel, vérével a pecsétet. S ez a vér, ezek a kínok, a töviskoszorú és vérizzadás, a megaláztatás és a keresztfa örökéletűvé biztosították Jézus tanait.

De Isten szentjeiben is ugyanezt a módszert követi. Szent Imre herceget elvette a magyar nemzettől, pedig látta, tudta, hogy mekkora szükség lett volna rá emberi bölcsesség szerint. Isten mégis elvette őt és eszményt, ideát magasztosított belőle. És Szent Imre így többet használt a magyarságnak, mert így örök példakép lett. Ha életben marad és elél 70-80 évig, csak saját korára hatott volna.

Szálasi elment. A börtön, az akasztófa, a vértanúság gyötrelmei közt eszménnyé vált, kínjaival tette fel a pecsétet sokat gúnyolt eszméire. Ellenfelei csak nyálazni tudták e tanokat, csak fecsegni tudtak róluk - ő meghalt értük. Ez az áldozat, ez a hősi halál igazolta a hungarizmus eszméit.

Meg kellett halnia, mert nagyon szerette Urát, Istenét, Megváltóját: Krisztust. Meg kellett halnia: nem volt sem a párisi, sem a londoni, sem a new yorki nagypáholyok embere, nem volt szabadkőműves bizalmi, megbízott, ágens. Sőt ellenkezőleg: mélyen hívő, hitét praktizáló katolikus volt. Már ez elég volt önmagában arra, hogy akasztófára küldjék őt azok a nyugati páholyok, melyek a Patrona Hungariae tanra Trianonnal és Parissal feleltek, melyek a szabadkőműves Benest és kommunista Csehországát tették meg nyugati bálvánnyá.

Közvetlen környezetében élt magyaroktól és itt a mattsee-i és salzburgi osztrák papoktól tudom, hogy Szálasi mily buzgón járt szentmisére, mily példásan végezte el szentgyónásait, mily férfias hittel járult a szentáldozáshoz. Az ő száján a hit és vallás nem üres politikai szólam volt, hanem átélt és praktizált valóság. Börtönében, halála pillanatáig társalgott lelkiatyjával.

Soha el ne feledkezzetek minderről, ti, akik eszméinek apostolai, továbbvivői vagytok. Mozgalmatok alapdogmái közül ki ne engedjétek lopni a pozitív keresztény hitet és ennek alapítóját, a Názárethi Jézust! Legyetek Szálasi Ferenchez e pontban is méltók, ha a szabadkőmíves, ateista nyugat nem is szeret emiatt titeket.

És legyetek hozzá méltók abban is, hogy önzetlenül szolgáljátok a hungarumot: a magyar hazát, a magyar népet, a magyar kultúrát, a magyar jövőt. Szálasi lelki, jellembeli nagyságát az ő kopott felöltőjével lehet igazán lemérni. Ha igaz mindaz, amit puritán önzetlenségéről hallottam, - pedig nincs semmi okom arra, hogy a tanúskodók szavaiban kételkedjem - akkor leemelt kalappal kell megállni emléke előtt.

Otthon is láttuk, hogy miképpen siettek meggazdagodni az állami kisebb-nagyobb húsosfazekak mellé került „önzetlen" hazafiak. De amit itt nyugaton láttunk és látunk, hallottunk és hallunk, az halálosan kiábrándító. Dollárért minden és mindenki eladó! Dollárért eladták Szálasi ellenfelei és gyilkosai az ezeréves magyar határokat, dollárért írtak magyar múltat piszkoló, nyálazó könyveket, dollárért beálltak - Izaiás szavaival élve (56, 10) - „néma kutyáknak" s hallgatnak, amikor hangosan kellene kiabálniok, dühösen, vészt jelezve kellene „csaholniok". - S ezek a dollárért mindent eladó ú. n. magyarok vádolják azt a Szálasit, aki kopott felöltőben volt magyar államfő. De Mussoliniről is tudjuk, hogy vasalt láda számra voltak mesés kincsei, Peronról olvashattuk ugyanezt, Hitler is épített magának egy sasfészket, Sztálin elvette népétől mindenét, Truman pedig hatalmas összegért eladta a LIFE-nek azokat a bizalmas információkat, melyeket a MacArthur ügyet kivizsgáló szenátusi bizottságnak megtagadott: pénzért szívesen eladta azokat a felvilágosításokat, amelyeket a kongresszusnak közérdekből nem volt hajlandó átadni, - ugyanakkor Szálasi Ferenc kopott felöltőben volt államfő.

Legyetek hozzá ebben is méltók. Mutassátok meg a magyarságnak, hogy önzetlenül is lehet a nemzetet, a hazát, a népet szolgálni. S amikor megvesztegetéssel, pénzzel csinálják a világpolitikát, - amikor a bolsevizmus ellen is fegyverek helyett s eszmei harc helyett csak pénzeszsákokat állítanak, - amikor még a levegővel is a korrupció miazmáit és baktériumait leheljük be itt nyugaton, - akkor ti Szálasi Ferenc példáját kövessétek, aki az eszméit nem árulta el pénzért, de azoknak hatalomra jutásából sem csinált magának anyagi előnyöket.

Ellenségeinek pedig azt üzenjük, hogy ne keverjék össze az eszmét a pártban sürgött-forgott egyedek emberi hibáival. Az evangéliumokban, az apostoli levelekben meg Szent hagyományban reánk maradt Jézusi eszméket sem lehet megvetni az egyház kétezer éves történelme folytán élt keresztények emberi hibái és bűnei miatt. Ha úgy gondolják, hogy pártemberek kompromittálták a tiszta, a jó, a becsületes, az igaz eszmét, vagy Szálasi puritán életpéldáját, - akkor ők iparkodjanak ezt az eszmét kompromittálás nélkül szolgálni!

Befejezésül pedig azoknak, akik e szentmisébe is politikumot akarnak belemagyarázni, a következőket mondanám:

a) Szálasi Ferenc engedelmes fia volt a róm. kath. anyaszentegyháznak, hitét, vallását aktívan gyakorolta, - a szentgyónásban lelkét rendszeresen tisztogatta, a szentáldozásban Krisztusát hittel magához vette, akasztófájára pap kíséretében ment, utolsó órájára hittel készült: semmi okunk nincs rá, hogy azt a gyászmisét megtagadjuk tőle, mely kijár minden róm. kath. hívőnek, aki bűnbánattal ment ki ebből a világból.

b) Minden civilizált államban az a szokás, hogy az elhunyt államfő halálozási évfordulóján gyászmisét mondanak érte. Ezt megkapta Ferenc József, Károly király is. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jogot elvitassuk Szálasi Ferenctől, aki a nemzet szabályszerűen, alkotmányosan megválasztott államfője volt.

c) Ferenc József még „Isten kegyelméből uralkodó királynak vallotta magát, - a parlamentáris jogokat követelő mozgalmat véres háborúval nyomta el, - de a kiegyezés után nagystílűen el tudott nézni az aradi vértanúk kultusza s azok évenkénti gyászistentisztelete felett. Úr volt, gentleman és gavallér.

A yaltai, potsdami és nürnbergi demokraták, illetőleg azok szürke kis eszmetársai se nem urak, se nem gentlemanek, se nem gavallérok, mert minden demokráciás jelszavuk és elveik ellenére sem akarnak belenyugodni abba, hogy politikai ellenfeleiket legalább sírjukban hagyják békében pihenni. Az ilyen kötekedők kritikája azonban magában hordja saját ítéletét.

d) Petőfi írja egyik versében: - „Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék én." - Nos, én nem voltam soha életemben egyetlen politikai párt tagja sem, így Szálasi pártjához sem tartoztam, programját sem tanulmányoztam tüzetesebben. De itt az emigrációban a hungarizmus mellé álltam. Miért? Mert a lepergett 10 év Szálasit igazolt s nem pedig azokat a nyugati politikusokat, akik őt háborús bűnösnek bélyegezték s kiszolgáltatták halálra, - sem pedig azokat a magyar politikusokat, akik ellenfelei voltak s gyilkosai lettek. A háború utáni politikai irodalom nem Szálasit leplezte le, - nem Szálasira bizonyította rá Kelet-Európa, Kína, Kórea, Indokina elárulását, az atombomba titkainak szovjet kézre játszását, a legyőzött, kizsigerelt, halálra gázolt bolsevizmus újra felerősítését és világveszedelemmé fejlesztését, - nem Szálasi a felelős azért, hogy a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosát: Sztálint ültették Nürnbergben és a kelet-európai népbíróságokon a bírói székbe, nem Szálasi a felelős Tito tömegmészárlásaiért, nem Szálasi kezéhez tapadnak a jugoszláviai és oroszországi megsemmisítő-táborok szörnyűségei, nem Szálasi rendelte el a balti népek kiirtását, nem Szálasi gyilkoltatta le az Oroszországban és a csatlós államokban eltüntetett százezer és százezer hadifoglyot és deportáltat. Szálasinak felróják, hogy az alig 26 éve elrabolt ezer éves magyar határok revízióját hirdette, de gyilkosainak szabad volt a kétezer éve nem létező Izrael revízióját hirdetni és megvalósítani! Szálasi Ferencnek meg kellett halnia azért, mert azt hirdette, hogy az ezeréves határokon belül békés konnacionalizmusban éljen minden fia hazánknak, - de hóhérainak szabad volt egymillió őslakó arabot elűzni ősei földjéről s fantáziát elállító nyomorba taszítani.

Hát akkor miért Szálasi a rossz és miért az ő vádlói a jók, akik mind e szörnyűségeket elkövették? Mondjuk ki nyíltan s ne kerteljünk: Szálasinak volt egy nagy politikai bűne éspedig az, ami McCarthy szenátor, Mac Arthur tábornok, Chiang Kai Sek generális, Singhman Ree államelnök, ami Franco generális bűne is: s ez a bűn az, hogy antibolsevista volt megalkuvás nélkül! Ha McCarthy, vagy Mac Arthur, Chiang Kai Sek, vagy Singhman Ree történetesen Budapestnél harcoltak volna a bolsevista hadseregek ellen, akkor őket is felaggatta volna háborús bűnösként Roosewelt és Truman, meg az ő famulusuk, Sztálin. - Ezt az antibolsevizmust nem tudták megbocsátani Szálasinak azok, akiknek világtervében - első pontként - szerepel a bolsevizmus diadalra juttatása: a Morganok, a Morgenthauk, a Baruchok, a Kaganovicsok, a Slanskik, a Rákosiak, a Pauker Annák, a Kun Bélák, a Szamuellik, az atomtolvajok népe, - azok, akiknek főgondjuk volt az elmúlt 10 év alatt a bolsevizmusból világhatalmat csinálni, akik az UNO-ból bolsevista világközpontot alakítottak, - akik a koreai és a vietnami frontokon saját vezérlőtábornokaikat és saját katonáikat árulták el azzal, hogy a minisztériumok legtitkosabb hadijelentéseit sorra átjátszották az ellenségnek, - akik sajtójukban agyonhallgatják a bolsevizmus szörnytetteit és még ma is csak a nácik és nyilasok bűnein tudnak háborogni: ezek Szálasi vádlói.

Mi tehát emelt fővel mondunk Szálasiért szentmisét, ha ez ezeknek az ellenfeleknek nem tetszik. Hogy ki a megbélyegzett, - az mindig attól függ, hogy kinek a kezében van a bélyegző. Nos, ezeknek a világokat eláruló gengsztereknek kezében nem ismerjük el a bélyegző jogát!

Szálasi Ferenc itt a koporsódat szimbolizáló katafalk felett valljuk meg: mi a te bűntársaid vagyunk: antibolsevisták! S akik téged emiatt halálra adtak, azok gyilkosok! Igaz, ennek megvallásához még ma is bátorság kell. Krisztus Jézus akasztófája-keresztje alatt is bátorság kellett ahhoz, amit a jobb lator és a kivégzőosztag századosa tettek, amikor a jelenlevő Főtörvényszék bíró urainak füle hallatára megvallották: Názárethi, te valóban ártatlan vagy, te valóban az voltál, aminek állítottad magadat s amiért bíráid ide juttattak: az Isten Fia, annak a másik országnak Ura, - ártatlan Istenember. Bíráid tehát közönséges gyilkosok. - Az apostolok gyávák voltak e vallomásra: szétfutottak, remegve bezárkóztak, gyáván megtagadták. A zsidó lator ellenben és a római pogány százados bátran vallomást tettek mellette. A tömeg, mely kínjait élvezte, gyötrelmein mulatott, haláltusáját kikacagta, megkínzott, vonagló, haldokló testét leköpdöste, gúnyvicceket faragott rá, míg a fán függött: mellét verve oszlott szét bitófája alól: ez is tanúskodás volt.

Szálasi Ferenc, te - aki Jézus Krisztust szeretted, - imádtad, az Oltáriszentségben magadhoz vetted, - sokkal jobban imponálsz nekünk, mint azok, akik ÕT a világból kiűzték és ma is kiűzik, akik Jézust megölték és ma is öldösik, megfeszítették és ma is feszegetik, - s akik ma azt a világprogramot vallják, amit a római megszálló haderők főparancsnokának bírói széke előtt ordítoztak: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk - nem kell királyunknak, - el vele, -feszítsd meg őt!

Szálasi Ferenc: a légionárius utódai már temelletted tanúskodnak, - a jobb érzésű latrok is rájöttek már, hogy ártatlanul taszítottak a gyilkos bírák a latrok közé, -- a gondolkozni nem tudó tömeg is veri már a mellét, - s ha egy mindent elpusztító istenítéletes, sziklákat repesztő, eget elsötétítő, sírokat megnyitó, templomkárpitokat hasogató, földrengéses nagypénteki iszonyat végét nem veti a világnak, akkor az eljövendő politikai és történelmi húsvét Téged igazol."

A beszéd elhangzása után a gyászmise résztvevői megilletődött lélekkel távoztak.

Forrás: Út és Cél (betiltva.com nyomán)

Szanyi Retek Hogy a qrva anyátokba tudtok szem rebbenés nélkül hazudni. Tudjátok férgek ennek az lesz a vége hogy a Magyar nép kiontja a beleteket!!!! Mégis minek nézitek ti a Magyarokat??? Istenem hogy szakítaná rátok a haragját és kisöpörné ezt a sok élősködő férget. Polgárháborúban az ilyeneket dobják először a tábor tűzre meg a zsidó hazug hellereket!!!!!A sok fekete retek nem félelemkeltő ? Uszítók ti vagytok, a cigány bűnözőket a rendes emberekre ! Miért nem költöztetitek magatok mellé a cigányokat ? zsidó cigány testvér nép(mind a kettő a gyűlöletből táplálkozik) éljetek együtt izraelben.

Már be is bukott a budapesti cigánytüntés simlis főszevezője
2011. március 11. 21:17

Hunhír.info
A Nemzetgazdasági Minisztérium pénteki közleménye szerint a tárca örömmel támogat minden olyan vállalkozást, amely cserébe munkahelyeket teremt. Különösen, ha mindez az ország hátrányos helyzetű térségeiben történik. Ennek megfelelően a Nemzetgazdasági Minisztérium készen állt arra, hogy bevonja az uborkatermesztéssel foglalkozó Borsod megyei igrici cigányokat foglalkoztatáspolitikai programokba. A rafinált uszító nem kapta meg habokra a százmilliókat, így a cigányokat eszközül felhasználva, kilóra megvéve, politikai célokra akarta felhasználni a labilis személyiségű " mélyszegényeket".

Mint a tárca fogalmaz, a készségesség sajnos egyoldalú maradt, a vállalkozás - amelynek alapítója - Nótár Zoltán, a budapesti cigány tüntetés szervezője, a cigányok fő uszítója - többszöri egyeztetést követően sem tudott megfelelő költségtervet bemutatni, a programhoz saját forrása nincs, azt kizárólag állami pénzből - több mint 400 millió forintból - szeretné megvalósítani. A szövetkezet a támogatáshoz feltétlenül szükséges úgynevezett elismerés iránti kérelmet sem nyújtott be a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. A vállalkozó - akivel a korábbi kormányok egyébként saját bevallása szerint szóba sem álltak - azt szeretné, hogy a költségvetés előre bocsásson a rendelkezésére többszázmilliós összeget, tulajdonképpen pályáztatás nélkül.

A Nemzetgazdasági Minisztérium sem most, sem a későbbiekben nem nyújt támogatást olyan vállalkozásoknak, amelyek nem kívánják figyelembe venni a jogszabályi kereteket. A tárcának nem feladata az sem, hogy a működőképességét bizonyítani nem képes cégeket a szigorú keretek között működő állami költségvetés "kontójára" tőkésítsen fel - adta közre a tárca. A rafinált uszító nem kapta meg habokra a százmilliókat, így a cigányokat eszközül felhasználva, kilóra megvéve, politikai célokra akarta felhasználni a labilis személyiségű " mélyszegényeket".

Perge Ottó: Válasz a Weimari végnapok Európában és Magyarországon című írásra + viszontválasz
Érdeklődéssel olvastam Kereszteslovag kiváló írását (Weimari végnapok Európában és Magyarországon). A cikk majd minden sorával egyetértek. Nem osztom azonban a szerző optimizmusát.
Pedig talán jó lenne, ha Kereszteslovagnak igaza lenne, még akkor is, ha a „kemény kéz” politikája sokak számára igencsak kellemetlen lesz. A cikk szerzője szerint „..ennek az anarchiának és civilizációs lepusztulásba vezető folyamatnak előbb-utóbb egy drasztikus politikai fordulat és a kemény kéz politikája fog majd véget vetni, mint a történelem során eddig még mindig”. Majd később: „Persze, kétségkívül előbb-utóbb fellobban Európa-szerte az új, tisztító árja forradalom tüze, s színre lép majd egy nagy kaliberű, zseniális politikus is...” Igaz, Kereszteslovagnak is vannak kétségei az újjászületés esélyét illetően, mert rögtön hozzáteszi, hogy „ennek (mármint egy tisztító, árja forradalomnak – P.O.) ma még semmi jelét nem észlelhetjük a nemzetközi politikai horizonton”. Később pedig kijelenti: „Amennyiben pedig mindez mégsem következne be, akkor fehér civilizációnk belefullad a multikulturalitás fertőjének etnokaotikus posványába.”
Véleményem szerint pontosan ez fog történni: „fehér civilizációnk belefullad a multikulturalitás fertőjének etnokaotikus posványába”. Az európai civilizáció sorsa a második világháborús szövetséges győzelemmel beteljesedett. A diadalmaskodó liberalizmus és kommunizmus valóban elindította a Nyugatot azon a lejtőn, melyről nem lehetséges többé visszakapaszkodni. Jó ideig magam is a nemzetiszocialisták propagandafogásának gondoltam azokat a kijelentéseiket, melyek szerint ők a „nyugati kultúra” megmentéséért harcolnak, és a bolsevizmus ellen „keresztes háborút” folytatnak. Így igaz: a második világháború gigantikus összecsapása során eldőlt a nyugati civilizáció sorsa. A hanyatló kultúrák, az összeomló birodalmak agóniája hosszú ideig – akár évszázadokig – is eltarthat. A folyamatot egy bizonyos ponton túl feltartóztatni már nem lehet. Mi pedig túljutottunk azon a „bizonyos ponton”. Az okok a következők:
1. Európa demográfiai hanyatlása immár megállíthatatlannak tűnik. A népesedési folyamatoknak megvannak a maguk következetesen érvényesülő törvényszerűségei. Egyre kevesebb gyermek születik, akik maguk is egyre kevesebb és kevesebb gyermeknek adnak majd életet. A 24. órán már túl vagyunk. A néhány évtized múlva hatalomra jutó „nagy kaliberű, zseniális politikus” nem lesz képes elhárítani a népesedési katasztrófát. Ahhoz ugyanis azonnali, szigorú abortusztilalom, az orális fogamzásgátlás betiltása, szigorú erkölcsi alapú cenzúra, a hagyományos családmodell helyreállítása, a női munka jelentős korlátozása és általános életforma-változás és vallási újjáéledés lenne szükséges. Mindez immár megvalósíthatatlan.

2. Az európai őslakosság drámai mértékű fogyatkozásának következményeképpen viszont a sok millió bevándorló jelentősen szaporodik. Nincsen lehetőség a több tízmillió főt kitevő, és jelentős részben már Európában született idegen eredetű népesség kitoloncolására, miképpen nem lehetséges a bevándorlók szaporodásának megfékezése sem. Ha bárki is ilyesfajta drasztikus intézkedésekkel próbálkozna, alighanem lázadás törne ki, és súlyos etnikai összecsapásokra kerülne sor. Egyáltalán nem biztos, hogy a vénülő és a fogyasztói „civilizáció” emlőin nevelkedett európai népek képesek lennének megfékezni a fiatal, életerős etnikumok esetleges felkeléseit.

3. A bevándorlók ellen nem lehetne „kirekesztő” törvényeket hozni, mert az európai gazdaság nélkülük már ma is működésképtelen. Bizonyos, nem túl jól fizetett és „lenézett” foglalkozásokat szinte kizárólag idegenek végeznek az elkényelmesedett és rohamosan öregedő bennszülöttek helyett. (Megjegyezném itt, hogy az az „idegen” etnikumú európai, akinek a szülei is a kontinensen látták meg a napvilágot, semmiképpen sem tekinti magát „idegennek”.)

4. Minden kultúra középpontja és éltető eleme a vallás. A Nyugat vallása, a kereszténység azonban napjainkra lényegében elenyészett. Létezik még, persze, de valahogy úgy, ahogyan a Római Birodalomban a kereszténység uralomra jutása után évszázadokig élt még a római vallás. A kereszténység ereje kimerült, sajnos nem történelemformáló erő többé, a nyugati világ emberének gondolkodását és életét egyáltalán nem befolyásolja. Az európai civilizáció megmentéséhez ma már nem lenne elegendő egy „árja forradalom”, hanem gyökeres életforma-váltás is szükséges lenne hozzá, amely azonban csakis egy vallási újjászületés nyomán képzelhető el. Vallási reneszánsznak ugyan vannak jelei, de nem Európában, hanem a muzulmán világban.

5. Soha senki nem cáfolta meg Oswald Spenglernek, a kiváló német szellemtörténésznek (1880-1936) a Nyugat alkonya című művében (1918-22) kifejtett álláspontját. Spengler meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy minden kultúrának van tavasza, nyara, ősze és tele. A kultúra lassan kifejlődik, hatalmas teljesítményeket produkál, majd hanyatlani kezd, megöregszik, és meghal. A kultúrát hordozó nép esetleg tovább él, de új, életerős népek jönnek, melyek elfoglalják a régi nép(ek) helyét, és új, eleinte talán primitívnek, vadnak tűnő kultúrát teremtenek. De a kereszténység, vagy az antik kultúra is primitív és vad volt születése pillanatában. A hanyatló, öregedő kultúrákat Spengler civilizációnak nevezte, melyek szerinte új, nagy teljesítményekre már nem képesek, habár gazdasági téren még ideig-óráig fel tudnak mutatni eredményeket.
Sajátos ellentmondás, hogy az elemzőtől, a publicistától, általában a gondolkodótól egyrészt objektív vizsgálódást, az általa felismert igazság kifejtését várják el, másrészt ugyanakkor azt is, hogy lelkesítsen, és erősítse a jövőbe vetett hitet. Vagyis legyen részrehajlás nélküli elemző és hitet adó propagandista is egyszerre. A kétféle elvárás nem mindig egyeztethető össze: főleg akkor adódik nehézség, ha a gondolkodó – Oswald Spengler és más, a nyugati kultúra elkerülhetetlen bukását jósoló filozófusok véleményét osztva - sötéten látja a jövőt. Sietve szeretném azonban hozzátenni: a nyugati kultúra lassú agóniájával és várható halálával nem szűnik meg az élet a Földön, és a történelem is folytatódik. A radikális jobboldali elemzők és értelmiségiek nagy előnye, hogy nem köti őket gúzsba a „politikailag korrekt” gondolkodás kényszerzubbonya, ezért olyan megállapításokra jutnak, amelyekre mások még csak nem is gondolnak, vagy ha gondolnak is, nem merik kimondani azokat. Fontos ugyanakkor, hogy tetteinket, a radikális jobboldal politikai stratégiáját ne illúziók és vágyak vezéreljék. Ezért szembe kell néznünk a sokszor könyörtelennek tűnő valósággal.
Perge Ottó

Viszontválasz Perge Ottó írására
Érdeklődéssel olvastam az általam már régóta nagyra becsült - sajnos, nagyon kevés ilyen kolléga áll ma történelemórán a katedrán - Perge Ottó kritikai észrevételeit a Weimari végnapok Európában és Magyarországon című írásomra.
Mindenekelőtt egy félreértést szeretnék tisztázni: recenzesem minden állítását osztom magam is civilizációnk történetét illetően, mindössze egy kitételt korrigálnék cikkemmel kapcsolatosan. Természetesen és reálpolitikusan nem vagyok, nem lehetek optimista. Akárcsak Perge Ottó, magam is látom, hogy civilizációs lejtmenetünk egy új 476 szimbolikus vagy nagyon is konkrét bukásához és lángtengeréhez fog vezetni. Európa 1945-ben meghalt. Ami utána következett, annak már semmi köze a tiszta, nem judeokeresztény krisztusi tanításokhoz, Pompeius és Caesar, Uticai Cato és Marcus Antonius heroikus, de az ellenfelet tisztelő, lovagias és férfias etikájához, a gótika csodájához, egyáltalán semmihez, amit az európai értékekhez asszociálhatunk. Tömören: 1945 óta a bolsevik kollektivizmus és a jenki-cionista hedonizmus és individualizmus kőtáblára vésett normái szerint zajlik politikailag abszolút korrekt közéletünk. Vesztünkre. Nem mellesleg: a legtöbb embertársunk magánélete is. S ez valóban, immár a vég...
Mindazonáltal - elvi lehetőségként - azért pengettem meg egy lehetséges optimista végkifejlet éteri és idealisztikus húrjait, mert ezzel a görög sorstragédiákra jellemző iszonyattal nem túlságosan felemelő élmény nap mint nap együtt élni.
Végezetül Albert Camus Mythe de Sisyphe (Sziszüphosz mítosza) című tanulmányára hivatkoznék. A szerző vallja, hogy az ember egy elidegenedett értelmetlen, abszurd világban él, tökéletesen magára hagyatva, a segítség minden reménye nélkül, s minden kísérlet, amely ezen változtatni próbál, eleve kudarcra van ítélve, ahogy Sziszüphosznak sem sikerült soha felgörgetnie a sziklát a hegy tetejére. Azonban Camus ennek ellenére azt vallja, hogy nem az öngyilkosság a helyes magatartás, az ember úgy emelkedhetik felül a sorsán, bizonyíthatja emberi magasabbrendűségét, hogy méltósággal tudomásul veszi helyzetének kilátástalanságát, s mégsem szűnik meg küzdeni ellene. Tehát a végszó: boldognak kell képzelnünk Sziszüphoszt.
Mindössze ennyi. Ez úton is hálás köszönetemet fejezem ki Perge Ottónak értékes kiegészítéséért.
Kereszteslovag