A mai magyar társadalom egyik legidegesítőbb rákfenéje a sok közül; a notórius külföldmánia. Mindenki idézze fel magában, hogy hány ismerősétől hallotta vagy hallja azt, hogy amint lehetőség adódik, ő biza' telepakolja a poggyászt, aztán vissza se néz a határról. Elmegy, lelép, meglóg, lepattan, eliszkol, mert ő itten, ebben a k***a országban (copyright by Fletó) nem tud megélni.  A magán-exodus után, kint a nyugati Kánaánban pedig hősünknek más dolga sem lesz, csak kanyarítani egy-két karika kolbászt a kerítésből a friss cipóhoz, s a finom falatok majszolása közben így sóhajtozni: de jó, hogy elhúztam abból a pöcegödörből!

Kedves Leendő Emigránsok!

Először is: ha már hétvégen a nagymamához nincs pénz leutazni, pedig szegényke ott vár bennünket a rengeteg süteménnyel, akkor külföldre letelepedni honnan lesz? Elővarázsoljátok a cilinderből?  Vagy mi a szösz? Szóval húzzátok ki a biliből a kezeteket, és felejtsétek el az önkábítást. Mert ez bizony önkábítás. A sör, a nyugtató s a TV mellett szintén örömteli bódulatot okoz arról álmodozni, hogy a hajóról megpillantjuk majd a Szabadság-szobrot New York kikötője felé menet, s onnantól kezdve csak a pénz fogjuk számolgatni cowboykalapban. Csak hát, mint minden bódulat; ez is hamis.

Másodszor is: Ha van is tőke arra, hogy kimenjetek, akkor kint mi lesz? Hülyére fogjátok magatokat keresni a WC - pucolással? Életetek végéig idegenként fogtok élni egy olyan országban, ahol a befogadó nemzet joggal fog megvetéssel tekinteni rátok, mert eljöttetek belekapaszkodni az őáltaluk megteremtett (nem is annyira) jólétbe?

Harmadszor: Magyarország problémája nem egyedi, hanem globális probléma. Itt a földgömb észak-nyugati részén gyakorlatilag minden ország a zsidó pénzügyi világkormány gyarmata. Egyik-másik gyarmat között maximum a GDP a különbség, a bajok ugyanazok. Nem vall nagy problémamegoldó készségre cseberből-vederbe menni.

Negyedszer: Itt hagynátok a hazátokat, amelynek egész lényeteket köszönhetitek, csak azért mert külföldön több a pénz?  Ugye tetszik tudni, hogy melyik nép mentalitása az, hogy „ott a hazám, ahol hasznom van"?

 Summa summarum: Tudom, hogy nehéz, de nem az a megoldás, hogy eliszkolunk, amikor nagy a baj. Az előttünk álló embert próbáló feladatokhoz minden dolgos-harcos magyar kézre szükségünk van. A mi történelmi feladatunk az, hogy felépítsük unokáiknak, dédunokáinknak azt a Magyarországot, ahol büszkén, szabadon, függetlenül élhetnek majd. S legfőképpen: magyarként. Nekik ne legyen szükségük hamis képzetekre, szökéstervekre, póthazára. 

 Végezetül álljon itt egy versszak, amelynek üzenetét időszerű lesz többet ízlelgetni:

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

 M. Gábor - Kitartás.hu