A revízió és a Hungarista Birodalom nem építhető fel a honképes és talajgyökeres kárpát-medencei népek közötti kölcsönös tisztelet nélkül. A széthúzás az idegenszívűek érdeke. Erre világít rá ez az 1854-es szöveg, mely hiába másfél évszázada íródott, ma is elkélne még, hogy milliók tanuljanak belőle.

Ismerős a módszer napjainkból?

Bizonyára én is szeretem, hogy magyar embernek születtem s ha még egyszer ujra születhetnék s beleszólásom volna, megint magyarnak születnék. De azért távol vagyok a gondolattól, hogy a kik nem születtek magyarnak, azokat mind szerencsétlen embereknek tartsam. A magyar ember bizonyára bír mindazon tulajdonságokkal, mik becsületet, hírt, és jóllétet szereznek, de azért épen semmi szükség sincs arra, hogy e tulajdonokat másokban el ne ismerje.

Semmi sem volna korszerűtlenebb eszme, mintha mai időkben, midőn minden nép a míveltség valódi értéke által iparkodik magát a világban sokat jelentővé tenni, mi magunkat gőgösnek mutatnók mások törekvései irányában.

Ha mit azt állítanók, hogy különb agyagból vagyunk gyúrva, mint például horvát és szláv polgártársaink s avult példabeszédekkel iparkodnók fenntartani a nemzeti büszkeséget; két rosszat követnénk el: - egyet magunk iránt, másikat polgártársaink iránt. Egyfelől magunkkal elhitetnők, hogy csupán születésünk által olyan előjogokkal ruházott fel bennünket a természet, mellyek minket minden más népek fölé emelnek legkisebb fáradságunk hozzájárulása nélkül s azt nyernők vele, hogy a nálunknál nagyobbak kinevetnének; másfelől megbántanók azon honfitársainkat, kikben a nemzeti míveltség utáni törekvés épen oly tiszteletre méltó, mint mi bennünk s azt nyernők vele, hogy a nálunknál kisebbek bennünket gyűlölnének.

Már pedig nekünk szeretetre van szükségünk.

Azért ha a magyar faj életre valóságát be akarjuk bizonyítani (és be is fogjuk bizonyítani) ne kezdjük azt a tőlünk idegen nyelvü fajok kigunyolásával; hanem azzal, hogy tudjunk nekik példát mutatni a közös míveltség felé való haladásban; s ha látjuk törekvéseiket, nyújtsunk segédkezet nekik.

Ha a magyar szorgalma által magának jóllétet szerez.

Ha esze által magát tekintélyessé teszi.

Ha míveltsége által eléri a legelső népeket.

És ha mind e törekvésben karöltve halad a nálánál nagyobbakkal és kisebbekkel.

Akkor bizonyitotta be, hogy életre való.

Akkor büszkesége árán vásárolt szeretetet és a mi a szeretet alapján fekszik, az a legerősebb fundamentomra van építve.

A magyar fajnak egy nagy hivatása van.

Hivatása bebizonyitani, hogy a keleti fajok mennyire képesek a míveltségre?

Ez által mindig a világ szemei előtt fogunk állani.

És e hivatást csak szellemi és anyagi tehetségeinek kellő kifejtése által fogjuk elérhetni, nem pedig hiú öndicsérgetés által. Azt állitva, hogy Istennek választott népe vagyunk, kiket saját törekvésünk nélkül első hely illet a világban, magunkat ámitjuk, másokat elidegenitünk.

Hanem ha azt mondjuk, hogy leszünk oly jók, mint akárki más, akkor igazunk van és ha fáradatlanul törekszünk azon ajándékait a természetnek, miket népünk szívébe, lelkébe s hazánk földébe gazdagon lerakott, kellőleg felhasználni; - akkor valóban be is bizonyítandjuk azt.

Vasárnapi Ujság (I.) - 1854. március 5.

(epa.oszk.hu)