Az elmúlt hónapokban a különböző médiumoktól zengett az ország, mégpedig azzal a hírrel, hogy Kovács Béla, jobbikos európai parlamenti képviselő az Európai Unió ellen kémkedik Oroszországnak. Ezen kívül már évek óta hallhatjuk azt is, hogy mind a nyugati, mind a hazai sajtó bírálja Oroszország intézkedéseit belföldön és nemzetközi szinten egyaránt. Pár példa ezekre: abortusztilalom (de nem teljeskörű!), a liberális média korlátozása, a homokos-propaganda visszaszorítása, Irán és Szíria támogatása, ukrán helyzet; valamint szerintünk egy szóban összefoglalva Oroszország egyfajta „re-szovjetilizálást” hajt végre a volt Szovjetunió területén.

Oroszország törekvéseinek vizionálója, egy igen magas, bár gyakorlati szempontból súlytalan pozíciót betöltő személy: Alexander Dugin. Ő a Moszkvai Állami Egyetem Politológiai és Szociológiai intézetének az igazgatója, a Duma jelenlegi tanácsadója. Munkássága és a jelen kor történései között sok hasonlóság figyelhető meg.

Alexander Dugin nézetei visszaköszönnek hazánkban is, mégpedig leginkább a Jobbik berkein belül. Vona Gábort és a már korábban említett Kovács Bélát Dugin egy moszkvai előadás keretében vendégül is látta. A pártvezető azóta kijelentette, hogy szívesen látná hazánkat egy Eurázsiai Unión belül, s nemrég így nyilatkozott: „Az eurázsianizmus számomra azt jelenti, hogy Magyarország Európa és Ázsia között egyfajta közvetítő tud lenni.” Kovács Béla pedig ezeket a nézeteket az Európai Parlamenten belül hangoztatta, miszerint az EU-nak szakítania kellene az Amerikai Egyesült Államokkal, és szoros együttműködést kellene kötnie Oroszországgal.

Alexander Dugin hazájában 1997-ben tűnt fel, amikor is megjelentette "A geopolitika alapjai: Oroszország geopolitikai jövője" című művét. Ez a könyv tulajdonképpen egy eurázsiai-birodalmi eszmét hirdet, mely a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig húzódna. Dugin ezt az új eurázsiai gondolatot, mely szerint Oroszországnak egyesítenie kellene Európát és Ázsiát, az 1920-as, 1930-as években élt orosz emigránsoktól vette át, majd radikalizálta. Művében, melyet egyfajta útmutatónak szánt Oroszország befolyásának kiterjesztéséhez, fokozott Amerika és NATO ellenesség figyelhető meg. Ez a mű lassan húsz éve íródott, mégis láthatjuk a hatását: 2014. május 29-én Oroszország, Kazahsztán, valamint Belorusszia aláírta az Eurázsiai Gazdasági Unió alapokmányát, ugyanakkor Örményország is bejelentette csatlakozási szándékát, s így június 15-étől csatlakozhat ezen unióhoz. A működése ezen államszövetségnek 2015. január elsején kezdődne. Röviden felvázolva: vámunióval kezdve, gazdasági szövetség kialakításán át létrejönne az Európai Unió vetélytársa, mely több mint 170 millió lakossal rendelkezik, s az energetikai piacon világelső.

Több Oroszország-kutató szerint Oroszországnak nincs akkora súlya, mint a Szovjetuniónak. Erre abból következtetnek, hogy az ország gazdasága súlyosan függ az energiahordozók exportjától, Kínával nem azonosak az érdekeik, nincs meghatározó súlya a nemzetközi politikában (jelenlegi státuszát is mint a Szovjetunió örököse, az atomfegyverek miatt kapta), stb.

Ugyanakkor ellenérvekkel is találkozhatunk: Oroszország hatalmas összeget fektet a katonai beruházásokba. Több országgal, mint például Kínával is óriási energetikai üzletet köt, nem is véletlenül, elvégre az oroszok az energiaszektor nyújtotta lehetőségekkel igyekeznek politikai tőkét kovácsolni a nemzetközi színtéren; valamint igyekszik szomszédai közt befolyását még inkább erősíteni. Ezen kívül megfigyelhető egy tendencia Németország és Franciaország között, miszerint versengenek abban, hogy ki tud szorosabb kapcsolatot létesíteni Oroszországgal. Mindebből arra következtethetünk, hogy Oroszország felfelé ívelő pályán halad.

Visszatérve Alexander Dugin munkásságához: elutasítja a liberalizmust, a szocializmust és a fasizmust, illetve azok rokon-ideológiáit. Dugin az úgynevezett „negyedik utasságot” e három ideológia pozitívumaiból kombinálta össze: társadalmi „egyenlőség”, tradíciók és család tisztelete, patriótaneveltetés, a gazdaság a nép szolgálatában, hasonló kultúrájú és történelmű népek békés egymás mellett élése, stb.

Mindez egy magát jobboldali beállítottságúnak, hazafinak, esetleg nemzetiszocialistának valló ember számára egész szimpatikus. Ugyanakkor vannak olyan elemei is a „dugini ideológiának”, mint például különböző „bolsevista értékek” (már ha vannak olyanok) tisztelete, harc a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen, valamint a muzulmán és zsidó vallásoknak teret enged a kereszténységgel szemben. (Az Oroszországban élő muzulmán közösségekkel hírportálunk korábban már foglalkozott: ITT)

Ugyanakkor feltehetjük a kérdést: mi szolgálja Magyarország érdekét?

Egy jó ideje hazánkban is megjelent az eurázsianizmus. Ez elsősorban a Jobbik propagandájában tűnik fel. A magyarországi radikális párt szerint a jelenlegi kormány nem tudja kellőképpen megoldani az energiahordozók tekintetében a nagy importfüggőséget. Oroszország számukra azért célország, mert szerintük mezőgazdasági szempontból potenciális felvevőpiac lehet.

Gondolkozzunk el ezen egy kicsit! Ha józan paraszti ésszel egy földrajz atlaszra ránézünk, mit látunk Oroszország domborzati térképén? Hatalmas síkságot. Síkság=mezőgazdaság gondolkodásmódból kiindulva Oroszországnak esze ágában sem lenne egy nála, több mint 180-szor kisebb ország mezőgazdasági termékeit felvásárolni.

Ugyanakkor jelenlegi kormányunk is kétkulacsos politikát folytat: teret enged az orosz tőke beáramlásának, melynek egyik legnagyobb tétele a paksi atomerőmű orosz segítséggel való bővítése. Ez azért volt kézenfekvő, mert Oroszország hatalmas kőolaj- és földgáztartalékokkal rendelkezik, talán hosszú távon megfizetődik a bővítés miatt felvett orosz hitel.

Ugyanakkor tény, hogy hazánk több évszázadon át Németországgal tartott jelentős gazdasági kapcsolatot. Leegyszerűsítve: mivel hazánk egy agrár ország (csonkahazánk területének közel hetven százaléka művelhető földterület), terményeinket kivittük az erős iparral rendelkező országokba, ezek közül is leginkább Németországgal építettünk ki szoros gazdasági kapcsolatot. Cserébe minőségi iparcikkeket importáltunk. Az Európai Unió gazdasági motorja jelenleg szintén Németország. A német tőke napjainkra olyan mértékben beáramlott hazánkba, hogy Nyugat-Magyarországot akár át is keresztelhetnénk Kelet-Ausztriára. A német tőke hatásával különböző településeken találkozhatunk, példának okáért megemlíthetjük az Audi gyárat Győrött, a BASF vegyipari leányvállalatot Solymáron, valamint az sem véletlen, hogy az elsőként megépített autópályánk, az M1-es Budapestet és Bécset köti össze.

Levonva a végkövetkeztetést napjaink eseményei alátámasztják azt a tényt, hogy az orosz medve ébredezik, s ezt leginkább a nemrégiben kialakult ukrán helyzeten láthatjuk. Viszont nem állíthatjuk vakon azt, hogy Oroszország lenne Európa utolsó védőbástyája – akár gazdasági, akár kulturális szempontból. Hungaristaként nem engedhetjük meg azt a luxust magunknak, hogy külföldről várjuk a sült galambot. Ahelyett, hogy idegen hatalmakért lelkesednénk, azon kell munkálkodnunk, hogy Európa védőbástyája újra a Magyar Birodalom lehessen.

Bihari Szabolcs - Kitartás.net