Habár a hazai fegyvergyártás ékköve a Gepárd-puska, más miatt is büszkék lehetünk. Cikkünkben olyan hazai tervezésű kézifegyvereket mutatunk be, melyeket jelenleg is használnak honvédeink.

- PA-63

PA-63A PA-63 típus az 1950-es évek terméke. A pisztollyal szemben támasztott egyik alapvető követelmény az volt, hogy képes legyen használni a Varsói Szerződés standard pisztolylőszerét, a 9x18 mm-es Makarovot. A német Walther PPK – amely korának egyik legjobb maroklőfegyvere volt - alapján lett kifejlesztve, sorozatgyártását a FÉG végezte. Mivel felmerült a gyanú, hogy az említett germán típus „lenyúlásáról” van szó, így a pisztolyt alumíniumtokkal készítették. A PA-63 2x7 darab lövedékes tárral rendelkezik, de csak 10 db lőszert kaptak a pisztolyok. A típus gyakran összetévesztik a Makarov PM-mel, amely szintén PPK-klón, de a magyar és a szovjet típusnak szinte semmi köze egymáshoz.

A pisztoly egyik hátránya, hogy a tárcsere gyakran túl lassú. A markolat stabil fogást biztosít kezelőjének. Az alumíniumtok könnyűvé tette a pisztolyt, de az anyag lágysága miatt a visszarúgás ereje megnőtt, ez pedig a célzás rovására ment. Ha túl erősen fogják, akkor használója kezében kárt is okozhat. Az mindenesetre elmondható, hogy gyakorlott ember kezében nagyon pontos. További problémákat jelentett a kiképzés folyamán, hogy kétkezes fogás esetén, a hátramozgó szán gyakran „lenyúzta” használójának hüvelykujjáról a bőrt. Habár a fegyvernek fő tulajdonsága a pontosság, mindent összevetve, ma már nem felel meg a korszerű katonai pisztolyok által támasztott követelményeknek. Ennek dacára, mind a Magyar Honvédség katonái, mind pedig a kékruhások még mindig használják.

Technikai adatok - tömeg: (üresen) 595 g, (töltve) 665 g, kaliber: 9 mm, hossz: 175 mm, belövési távolság: 25 méter, használt lőszertípus: 9x18 mm Makarov, a lövedék kezdősebessége: 315 m/s, tárkapacitás: 2x7 db

- 96M P9RC

P9RCA P9RC, Kameniczky József által, 1990-ben megálmodott félautomata pisztoly, melyet a FÉG gyártott sorozatban. A P9RC-vel a PA-63-as típust igyekeztek leváltani, amely a magyar katonai és rendőri egységeknél az egyik legelterjedtebb pisztoly. A tervező, a Smith & Wesson M59 modelljét vette alapul, amelyből a P9R született és ennek egyik továbbfejlesztett változata a P9RC. A kilencvenes évek közepén időszerű volt, az addig használt standard pisztolyok leváltása. A tenderen több külföldi típus is jó eséllyel indult, de végül mégis a hazai győzött. 1996-tól a P9RC lett a Magyar Honvédség és 1997-től a rendőrség szabvány típusa. Bár 2000-től kezdődően már a H&K USP-jét preferálták, de pénzügyi okok miatt sok alakulatnál mégis használatban maradt.

A 96M P9RC pisztoly rövid távolságon, kb. 40-50 méterig hatásos és elméletileg 500 méteren belül képes halálos sebet ejteni a kilőtt lövedék. A maroklőfegyver kezelése és használata egyszerű, rövid idő alatt tűzkésszé lehet tenni. A markolat kialakítása biztos fogást eredményez. A típushoz rendszeresített pisztolytáskák is rendkívül kényelmesek. Az első lövés után a pisztoly automatikusan betölt, í¬gy addig lehet lőni, amí¬g a tár ki nem ürül. Az utolsó lövés után a szán nyitott helyzetben marad, így jelezve, hogy a további tüzeléshez tárcsere szükségeltetik.

Technikai adatok - tömeg: (üresen) 950 g, (töltve) 1175 g, úrméret: 9 mm, használt lőszertípus: 9x19 mm Parabellum, lövedék kezdősebessége: 390 m/s, tárkapacitás: 14 db, teljes hossz: 203 mm,

- KGP-9

KGP-9A nyolcvanas évek közepéig a különféle magyar fegyveres alakulatok automata fegyverként a különböző típusú gépkarabélyokat használták és semmilyen géppisztollyal nem voltak felszerelve. Bizonyos helyzetekben a gépkarabély túl nehéz, a kelleténél erősebb lőszerrel rendelkezik és a mozgásban, helyezkedésben is hátrányt jelent. A problémát felismerve, 1986-ban döntés született, hogy a hazai ipar lehetőségeit kihasználva, teljesen itthoni fejlesztésű géppisztolyt konstruáljanak, amelyekkel fel lehet szerelni az egységeket. A géppisztoly megalkotásához Horváth Zoltán, a FÉG konstruktőre fogott hozzá. Célja az volt, hogy egy kifejezetten közelharcban használatos, 9x19 mm-es Parabellum lőszerrel tüzelő, nagy tűzerejű fegyvert tervezzen.

A tesztpéldányok a nyolcvanas évek utolsó éveiben már elkészültek és akkor a Komondornevet kapta. A Haditechnikai Intézet megvizsgálta a géppisztoly és úgy döntött, hogy az alkalmas harcászati feladatok ellátására. Aztán jött a módszerváltás és a fegyver kényszerpihenőre került. 1993-ban, azonban elővették a terveket, ebben nagy szerepe volt a Bel-és Honvédelmi Minisztérium élénk érdeklődésének. Gyártása is - igaz korlátozott számban - megkezdődött és a már legyártott géppisztolyok a csapatokhoz kerültek. A géppisztolyra a rendőrség nemet mondott és helyettük külföldi típusokat szereztek be, azonban a BVI a legyártott példányok nagyobb részét átvette és rendszerbe állította. A Magyar Honvédség sem volt teljesen érdektelen a típus iránt, így némi késéssel, de 2006-ban rendszeresítették a KGP-9-est.

Érdemes megemlíteni, hogy katonáink még egy géppisztoly-típust használnak, a világ legjobbjának tekintett MP-5-öst. A magyar géppisztoly tűzgyorsaság és a lövedék kezdősebessége tekintetében megelőzi a német társát. A rendőrség állománya az MP-5-ösön kívül az izraeli UZI géppisztolyt használja. A KGP-9 töltve könnyebb, mint az UZI. Sőt, hatásos lőtávolsága és tűzgyorsasága csaknem kétszerese, mint a héber géppisztolynak és több tekintetben is szinte azonos tulajdonságokkal rendelkeznek. A 90-es évek elején lezajlott összehasonlító vizsgálatok is alátámasztották ezt. Ennek tükrében érdekes kérdés, hogy mégis miért a külföldi típusokat alkalmazzák a karhatalomnál? A megrendelés már csak azért is fontos lett volna, mert a gyártó cég éppen a gazdasági nehézségek miatt nem tudott nagyobb számú fegyvert legyártani.

A csapatpróbák is majdnem kudarcba fulladtak. Nagy valószínűséggel a nagyfokú nemtörődömség és a szervezetlenség volt ennek az oka, csaknem megtörve a típus karrierjét. Megesett olyan esete is, hogy a kijelölt katonai alakulathoz a géppisztoly megérkezett, de a használati utasítás nem. Végül 1996-ban született meg a honvédség felső vezetésénél a döntés a KGP-9 gyorsított ütemű fejlesztésére. Történt mindez úgy, hogy gyakorlatilag a fegyver már évek óta készen volt. A tervezési hibák kiküszöbölése után a további tesztek rendben zajlottak. Ennek során megállapították, hogy a géppisztoly élettartama 12000 lövés és mindezt úgy éri el, hogy a lövedékek szórása és kezdősebessége egyáltalán nem mutat romlást.

Több, más géppisztollyal szemben újítása és egyben előnye a magyar típusnak, hogy csöve cserélhető és standard csövén kívül egy hosszabbal is felszerelhető. A műanyagból előállított első markolat leszerelhető. Ennek helyére fegyverlámpát vagy akár lézeres célmegjelölőt is fel lehet rakni. Sajnos a fegyver egyik hátránya, hogy az üres tár nem esik ki magától a súlya miatt, hanem azt egy határozott mozdulattal kell kirántani. A tárcsere akár egy kézzel is megbízhatóan végrehajtható. A fegyvert jobb- és balkezes lövész is egyaránt használhatja. A fegyver nagyon pontos és sorozatlövések esetében is jól kezelhető, a szórás minimális.

Technikai adatok - űrméret: 9 mm, használt lőszertípus: 9 x 19 mm Parabellum, tárkapacitás: 25 db, tömeg: (üresen) 2,87 kg, (töltve) 3,13 kg, teljes hossz: 642 mm (kihajtott válltámasszal), elméleti tűzgyorsaság: 1100 lövés/perc, lövedék kezdősebessége: 390 m/s, pontos lőtávolság 100 m, maximális lőtávolság: 350 m

- AK-63

AK-63Magyarországnak a Varsói Szerződés keretén belül fegyvereket kellett gyártani, ezzel is szolgálva a népnyúzó kommunizmust. 1956 után természetesen nem engedték, hogy harckocsikat vagy repülőgépeket gyártsunk teljes egészében. Azonban szükség volt az ipari kapacitásra, így kézifegyvereket "termelhettünk". Szükség is volt újabb típusok kifejlesztésére, hogy a „blokk” lépést tartson a nyugati fejlesztésekkel. A lőszertípus természetesen adott volt, pontosan a 43 mintájú 7,62x39 mm-es töltény. A magyar mérnökök igazi mestermunkát végeztek és ez lett az AK-63.

A típus megtartotta az AK-47 egyszerű stílusjegyeit és olyannyira sikeres lett, hogy később ez lett a kézifegyver-fejlesztés alapkonstrukciója. A 63-as nem egyedüli kézifegyver hungarikum volt, mert korábban a Lámpagyár mérnökei már terveztek egy típust, ami az AK-47 javított változatának volt tekinthető. Ez az AK-55 megjelölést kapta és 1963-ig gyártották. A 63-as ennek volt a váltótípusa. Az új fegyver alapja az 1958-ban rendszeresített, szintén magyar tervezésű AKM típus volt. (Ez a legelterjedtebb AK-variáns - a szerk.) Bár a 63-as modell jellemzői megegyeztek az elődjeivel, nagy előnye volt, hogy gyártása és összeszerelése gyorsabban történt és gazdaságosabb volt, mert kevesebb alapanyagot igényelt.

Az AK–63-at 1964-től műanyag tussal és mellső pisztolymarkolattal gyártották, amely újításnak számított akkor a keleti tömbben. Ez a megoldás azzal az előnnyel is járt, hogy a tüzelésből fakadó visszarúgó erőt, igaz csekély mértékben, de tompítani tudta. Később kiderült, hogy bizonyos helyzetben a műanyag alkatrészek eltörnek, így 1976-tól kezdve gőzzel kezelt bükkfára cserélték a problémás részeket. Ezt AK-63 F (F, mint fatusú) néven gyártották. Ezen alváltozat bal oldalára már infravörös célzókészüléket is fel lehet helyezni. 1980-tól kezdve, behajtható válltámasszal, D jelzéssel, deszantosoknak tervezett változatot is gyártottak.

Főleg külföldi felhasználásra, korlátozott számban gyártottak egy 5,56 mm-es félautomata változatot, SA-85 néven. A 63-as igazi exportsiker lett és szinte az összes kontinens fegyveres konfliktusában megfordult. Harcoltak vele a horvátok szabadságharcukban, az irak-iráni háborúban (mindkét oldalon), az irakiak később használták a nyugati erőkkel szemben, sőt a salvadori polgárháborúban is felbukkant. Az AK–63-as típusokat jelenleg is alkalmazza a Magyar Honvédség, modernizálásuk időszerű.

Technikai adatok - űrméret: 7,62x39 mm, tömege: (30-as tárral) 3,75 kg, hossza: 870 mm, csőhossz: 415 mm, elméleti tűzgyorsaság: 600 lövés percenként

- AMP-69

AMP-69Ezt a típust, a szintén magyar fejlesztésű AMD-65-ből alakították ki, pontosabban Zala Károly, a FÉG mérnöke. Magyarországon a hetvenes évek közepén először a Néphadsereg, majd egy évre rá a belügyminisztérium – főleg a pufajkások - is a rendszeresítése mellett döntött. A típus gyakorlati haszna az volt, hogy egy olyan kézifegyverrel lássák el a csapatokat, amely megfelelő hatékonysággal képes puskagránátokat kilőni. Többféle töltetet képes célba juttatni, így repeszgránátot (PGR-69), kumulatív töltetet (PGK-69), illetve könnygázgránátot. A célzást egy külön, a fegyverre szerelhető optikai irányzékkal oldották meg. A gránátok célba juttatását megemelt lőporos indítótöltényekkel hajtják végre, melyek ötös tárban helyezkednek el.

Sajnálatos módon a fegyver akkor vált igazán ismertté, amikor a 2006-os véres oszlatások alkalmával néhány szemfüles zsurnaliszta dokumentálta az AMP-69-el felszerelt kékruhás banditákat. Két évvel ezelőtt a típust visszaadták a Honvédségnek, és a gyorsreagálású egységekhez került, akik különféle helységharcok szimulálása során veszik hasznát. A fegyver technikai részleteiről annyit érdemes tudni, hogy a gránátot nem a gyakrabban használt éles lőszeres, lövedékcsapdás megoldással (amely bonyolultabb szerkezet és csökkenti a lőtávot) indítják útnak. Az AMP-69-nél, egy csőtorkolatra szerelt, ún. tromblonra húzzák a gránátot és onnan az indítótöltény lövi ki, majd a forró lőporgázok indítják be a gránát saját „motorját”, a cső elhagyása után. Minden egyes lövésnél kézzel kell aktivizálni a fegyvert az újabb lövéshez.

Technikai adatok - űrméret 7,62 mm, tárkapacitás 30 db-os, vagy 6 db-os íves szekrénytár tömeg 3,47 kg (optikai irányzék, tár és puskagránát nélkül), fegyver hossza: 920 mm (kihajtott válltámasszal), csőhossz 415 mm, pontos lőtávolság 350 m, maximális lőtávolság: kb. 3000 m

(Szent Korona Rádió)

• Döbbenet: a cseh hadsereg segít a "magyar hadseregnek"
• Akusztikus lövésérzékelő az amerikai gyalogosoknak
• Egy F-15 már veszteséglistára került
• Csaknem megint végeztek egy izraeli acélszörnnyel
• Hunnia égboltjának vérvörös Pumái (10. rész)
• 65 éve jutott vörös kézre Budapest (6. rész)
• 2010.03.27. Hadak Útján - A kalasnyikov