1789-et írunk, a helyszín Franciaország. Útjának indul egy eszme, melyet eddig csak földalatti rejtekeikben élő alkotóik ismertek. Céljuk az volt, hogy felforgató munkájuknak köszönhetően több évszázadra álomba ringassák Europát és azokat az államokat, ahol teret nyer alkotásuk.Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! - kiáltották, és innentől emberek tömegeit vezették meg, akik saját problémáikra láttak megoldást ezekben az egyenként nagyszerű jelentésű, de együtt megvalósíthatatlan gondolatokban.

Azt hitték, ez gyógyír lesz a nyomorúságukra, de csak ezután jöttek rá, hogy tévedtek, és az igazi zsarnokság csak ezután következett. Az egyenlőségnek köszönhetően az addig káros és haszontalan emberek is állampolgárok lettek, és a nemzet teljes jogú tagjai. Akkor kezdődött a rémálom, 1789-ben, de az európai emberek jóhiszeműsége és züllöttsége okán a mai napig tart Európa igazi sötét kora. A liberalizmus megfertőzte az embereket, és csak ennek köszönheti a létét. Elhiteti a szabadságot velünk, és azt, hogy van választási lehetőség. De igazából választani csak két dolog között lehet: maradsz-e ebben a rendszerben, részt veszel a gépezetben, mint egy fogaskerék, melyet egy másik hajt, ő tőle függ mit csinálsz, vagy másik úton indulsz el. Mindenesetre a demokratikus diktatúra nem lesz elnéző és figyeli azokat, akik nem a liberális korszellem, hanem más eszmék követői, figyeli azokat, akik az igazságot tudják és terjesztik is. A szabadság valójában rabság, az egyenlőség jelszava pedig az Európától faji és vallási tekintetben idegen elemek beözönlését jelenti. Sötétek a felhők a világ felett.

Néha azonban a legnagyobb viharban is pár fénysugár áttör a sötét felhők közt. De ezek nem a Dantonok, Churchillek, vagy Orbánok. Nem a jellemtelenek közül kiemelkedő, de náluk is betegebb és jellemtelenebb férgek, akiket a rendszer saját nagyjainak állít ki. Ők minden fénysugár eltakarásán fáradoztak, vagy fáradoznak a mai napig, hogy élni tudjanak, mert csak ebben a rendszerben tudnak megélni az ilyen élősködők, csak az ő érdekük hogy fennt maradjon. Az igazi fénysugarak azok, akiket a rendszer a legnagyobb gonosztevőnek kiált ki: Szálasi, Hitler, Mussolini.

Pedig csak utána kell néznie az embereknek, igazából ki is öletett halomra ártatlan embereket. De sajnos az emberek addig sem jutnak el, hogy gondolkozzanak. Készen eléjük tesz dolgokat a rendszer, és ők ezt kérdés nélkül elfogadják! A vírus ellen, amit úgy hívnak hogy demokrácia, nincs sok ellenállás az emberekben. Megtörte az erkölcsöket is, és azt súgja: légy minél erkölcstelenebb és feljebb juthatsz. Arra nevel, hogy gázolj át embertársaidon, ugyanakkor arra is, hogy ami idegen, az milyen szép, de ami hagyomány, annak nincs helye ebben a "modern" világban. És persze elnézőnek kell lennie a "másokkal" (vagyis bevándorlókkal, zsidókkal, cigányokkal és buzikkal), de nem a másként gondolkodókkal (vagyis a "nácikkal") szemben.

Mi több, alkalmazkodjon, esetleg házasodjon, vagy csak simán csináljanak gyereket az idegenfajúkkal, ha éppen nem lesz homokos. De mint tudjuk, ez így mégsem igaz, amíg a buzik parádézhatnak az adónkból és védik őket a rendőrök, addig nekünk a város szélére, kiszorítva, tiltásokon keresztül kell megemlékeznünk igazi hősökre. Mert a valódi európai ember adott ilyet a világnak. De ma csak az igazából tehetségtelen, és csak a semmirekellők által választott Martin Luther Kingeknek, Bajcsy-Zsilinszky Endréknek, és a "Holocaust áldozatainak" van emléknapja. Ebben a rendszerben megtehetik azt a bűnözők, hogy "sztárok" legyenek. Itt nyitva van a kapu az összes olyan dolog előtt, ami ellen évszázadokig harcolt Európa. Az európai emberek szépen kiássák a sírját kontinensünknek. Az alvó Európa nyakához egyre szorosabban nyomják késüket a rajta kívül élő erők, és csak lassan, vagy egyáltalán nem ébredezik, pedig meg kell magát védenie, hiszen ezt más nem teheti meg.

Európa mindig akkor volt a legnagyobb bajban, mikor testvérháborúk dúltak, de most az áruló jelenti a legnagyobb gondot. Az az áruló, mely a liberalizmus által lett néptárssá és állampolgárrá. Tudja ő is jól, hogy a demokrácia nem működik. Tudják azok is, akikhez erőszakkal "importálták" sok kivégzésen és romboláson át. Tudja mindenki. Mégis van képük azt hangoztatni, hogy ennél működőbb rendszer nincs. De hazudnak, ahogy hazudtak mindig, és ahogy hazudni fognak addig, míg össze nem zúzzuk az építményüket. Ezért fontos nekünk az igazság, a legapróbb részlet is. Azért fontos, mert a tetteiknek magyarázatot hazugságokkal adnak, és adtak mindig. És az összes hazugságukat csak újabb szemfényvesztéssel fedik el, viszont ha a rendszer alapjából az első darab megsemmisül, vele az egész szertefoszlik.

1789-ben a hazugság rendszere elkezdett terjedni, és uralma alá vonni egy békés szándék látszatával a világot. De a káoszból hamarosan kiemelkedett egy Napóleon. Később, 1922-ben, majd 1933-ban és 1944-ben ismét voltak akik megálljt parancsoltak a liberalizmusnak és torz testvérének, a kommunizmusnak. Ezekben az időkben soha nem látott és valódi öröm volt százezrek arcára írva, akik a nemzetiszocializmust ünnepelték. Nem mások nyomására, nem pénzért. Azért tették, mert tudták, és érezték hogy ez helyes. Látták, hogy a maffia amit a liberálisok nem bírtak sem kezelni, sem megállítani, azt a fasiszták pár év alatt elintézték. Látták, hogy a romokban heverő Németország hogyan lesz birodalommá. Látták, hogy a fejlődés minden eddiginél gyorsabb és biztosabb. Dolgozhattak, és a megkeresett pénzük mellé nagyobb fizettséget is kaptak: megbecsülést. Látták az emberek Magyarországon, hogy egy üldözött mozgalom betartotta a szavát, és azt amit évekig hirdetett. És látni fogják, ahogy Europa romjai közül újra kiemelkedünk és eljön a Rend korszaka. Ameddig becsületes ember élni fog e földön, az tudja, hogy a liberális demokrácia egy vicc. Amint ez valakiben világossá válik, az rá fog jönni arra, hogy számára a búcsú a demokráciától elkerülhetetlen.

Georgius - Kitartas.hu