Szeretem a történelmet, és kiváltképp szeretem a történelmi párhuzamokat. A történelem valóban az élet tanítómestere, és számos aktuális üzenetet hordoz a régmúlt - minden nemzedéknek, aki veszi a fáradtságot arra, hogy figyeljen a "csacska regősökre". A múltban nem elmerülni kell, hanem tanulni belőle. Fukuyamával ellentétben én nem gondolom úgy, hogy a történelem halott lenne, sokkal inkább, hogy az ismétli önmagát - a díszlet változik, az alapkérdések maradnak. Hogy is ne maradna, hiszen az írott történelem óta mit sem változott az ember természete, s bár akadnak kivételes egyéniségek, az emberek többsége, ha hatalomra jut, egyből úgy képzeli, hogy tudása, esze és akaratereje a szánalmas többség fölé emeli.

A nagy egyéniségek azonban, éppen attól válnak rendkívülivé, hogy még amennyiben rendkívüli képességekkel is rendelkeznek, elméjüket nem borítja el a hatalom csábító szirénhangja, hanem készek életüket, anyagi lehetőségeiket a nemzet, a nép érdekében, egy magasabb eszmei cél érdekében feláldozni. A történelmi balszerencse számos ilyen derék magyart adott e hazának, meghökkentő, hogy mindig akkor emelkedtek ezek a csillagok, mikor nemzetünk komoly bajba került. Gondoljunk csak Zrínyi Miklósra, II. Rákóczi Ferencre, Széchenyire vagy akár nyugodtan, Szálasi Ferencre!

És meghökkentő, de ezek az emberek többnyire mindig koruk társadalmi vezetőrétegének ellenszenvétől kísérve végezték nemzetgyógyító ténykedésüket. A történelmünket ugyanakkor mindig is végigkísérte a szerencsehajhász, léha ingyenélők, tartományurak, gőgös önhitt nagyurak széthúzása és kicsinyessége is, kiknek nem számított az árpádi magyar nemzet sorsa, hanem csak az, mekkorát szakíthatnak le maguknak a haza területéből. Az ideálissal szemben ők képviselték a realitást, az emberit az istenivel szemben. A feudalizmusnak hívott hűbéri társadalom, e tekintetben csupán annyiban különbözött a mai, demokratának nevezettől, hogy akkoriban jó, ha volt tíz ilyen önhitt, gőgös tökfilkó - ma közel 386 ilyen gazember terpeszkedett a nemzet nyakára.

Demoszthenész, ha élne, fillipikák tucatját zúdítaná ezekre a pitiáner gengszterekre, erre az ezerfejű hidrára, mely hol mint a polip csápja tekeredik a nemzet testére, hol mint sunyi mamelukhad szívja el életerejét nemzetünknek. Na és persze ott van, s mindig a középpontban nyüzsög, az a fajta parlamenti görény, akinek igazán minden negatív jelzőből egyaránt kijár, akikből most tizenkettő egy narancstucat, az effélékből lesznek az Orbán lábszagával szimbiózisban élő humán bacillusok, akik most fellelkesülvén, ötletbörzét tartanak - mindig a nép rovására - s élen járnak a megszorításokban. Ezek a paraziták onnan azonosíthatóak be tökéletes pontossággal, hogy állandóan többek, nagyobbak akarnak lenni vélt mesterüknél. Ilyesféle parlamenti dögevő a fideszes Dancsó József is, aki most, követvén az orbáni parancsot - kiigazításnak hazudott megszorítás - túl akar tenni vágyának imádott tárgyán, s olyan bizarr javaslatott terjesztett a T. (?) ház elé, hogy egyből kisült a patrícius gőg, az öntelt, kivagyi szellemiség.

Dancsó - a zsidó uzsorás archetipusa

E törpe nagyság, kinek ősei még minden bizonnyal Galiczia hegyvidékjén zsigerelték ki és döntötték alkoholizmusba zugkocsmájuk révén a szegény lengyel parasztot, most, itthon, mint valami kényúr, tetszeleg önmaga és választott bálványa előtt. Te nyomorult ficsúr, te Dancsó, vagy milyen néven is úrhatnámkodol itt! Önéletrajzod valóban megrajzolja kitűnő pályádat, melyet a nemzet hippodromjában futottál. Hogy bányaló maradtál, az látszik, mert olyan dolgokba ütötted bele azt a szép bróker orrodat, amelyekbe talán nem illő beleszólnod. Javaslatod, mely a táppénz elvonását tartalmazza, megrajzolja egyben szellemi íved, s intelligenciád, s minden portrénál ékesebben mutatja meg valódi énedet is. Ugyanis, veled ellentétben nem mindenki él fényes parlamenti fizetésből, s nem mindenki volt az OTP tanácsadójaként busásan megfizetve. Bizony, olyanok is vannak, kiknek nem telik wellnes-hétvégékre, csak zsíroskenyérre, párizsira - te talán a kutyádnak is különb eledelt szánsz. Magyarországon milliók mögött nem a hitközség, csak az adósság áll, és a sok gond, mely a vállukat nyomja. Ezért tud igazán elkeserítő lenni ez a sok ostoba tulok, ez a sok parlamenti elefánt, mely a szegénység porcelánboltjában akar szociális igazságot szolgáltatni, sajnálván a költségvetés sarokszámait.

De hé, emberek! Vegyük már észre magunkat! Nem egy ordító nagy igazságtalanság, egy borzasztó nagy tévedés piramisán üldögélünk láblógatva? Hát kit kell szolgálnia a költségvetésnek? Ugye, senki sem gondolja komolyan azt, hogy a dancsó-féle zsírbrókereket, akik libamájtól koszos szájukat még mindig szóra nyithatják parlamentünk falai között?

Bizony hogy nem - mert a költségvetésnek úgy kell a jövő céljai szolgálnia, hogy nem feledkezhet meg soha a legegyszerűbb, a legnyomorultabb, a legkiszolgáltatottabb magyar emberekről sohasem! És ez az, amiről ezek a nagyszerű ügyvédek, brókerek, orvos urak megfeledkeznek, a sok summa cum laude végzett papírjukkal a szívük helyén. Elvennéd a táppénz felét? Igazán remek - de mikor terjesztesz elő olyan javaslatot, népnyúzó uraság, ami a parlamenti képviselőktől venné el a lakhatási támogatást? Belegondolt-e a tisztelt bróker úr abba, mit jelent 5 ezer forintot kapni egy nap egy beteg embernek? Mondjuk egy rákbeteg embernek? Mire elég ötezer forint, ha mondjuk egyedülálló, s munkavégzésre súlyos - netán halálos - betegsége miatt alkalmatlan? Futnja-e majd lakossági gázárra, vagy a leukémiás tüzeljen fával? (Lehetőleg panelban.) Jut majd párizsira is, vagy a beteg ember egyen csak zsíros kenyeret? (Úgy biztosan meggyógyul.) Mire elég 5 ezer forint, ha úgy kényszerül táppénzre valaki, hogy gyermekeit egyedül neveli? Futtassa csak végig magában a Dancsó úr ezeket a lehetőségeket, s majd rájön arra, miért szorul még az egyszerű orosházi fideszes keze is ökölbe, ha majd meghallja Dancsó úr nevét...

Dancsóval és a hozzá hasonló parlamenti ülepnyalókkal az a baj, hogy nem a mi valóságunkban élnek. Képzeletbeli kastélyt építenek fel maguknak, melyben a gonosz táppénzcsalók elorozzák a jóféle Dancsóktól azt a lehetőséget, hogy azok, még tovább gazdagodjanak. Miattuk, miattunk van, hogy ez a derék disznó egy évben csak kétszer tud elmenni Hawaiira, s nem havonta egyszer - mert a szemét táppénzcsalók kilopják a pénzt az államkasszából, s így nem marad elég, hogy az orbáni szja-rémálom segítségével még vastagabbra hízlaljuk Dancsó úr (liba)máját....

Ébresztő, emberek!

A Dancsó-féléknek, akiknek bankó van a szíve helyén, bizony sosem elég! Ha szótlanul hagyjátok, ezek racionalizálás ürügyén még a koszos gatyátokat is elveszik!

Hagyjuk? Elég baj az.

Miért nem szerveződtök népmozgalomba, kizsákmányolt magyarok? Hív és vár benneteket a jelen nagy történelmi mozgalma, a Hungarizmus!

S ti, parlamenti nyomorultak, elég legyen ebből a mocskos zusiványkodásból, amit műveltek, a mi pénzünkön, de a saját szórakozásotokra! A megszorítást kezdjétek magatokon - s ne az mondja meg, ki a táppénzcsaló, aki életében még egy tisztességeset nem dolgozott!

Mert jönni fog ezer és tízezer ököl, aki az asztalra vág: EBBŐL ELÉG!
S kiáltják majd teli torokból, éhes gyomorral, mégis felemelt fejjel, büszkén-lázadón:

Jöjjenek a nemzet napszámosai, jöjjenek a haza megmentői, jöjjenek végre már a hungaristák!

A népnyúzó demokráciának, mint egy rossz álomnak vége lesz - a Hungarista Birodalom zászlaját már fújja a tavaszi szél!

(Enkidu - jobbradikal.blogspot.com)