Varga Imre: Műhelyből a koporsóba2011. március 03. 14:56
Hunhír.info

Évek óta tartó tendencia a nyugdíjkorhatár emelése, illetve a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségeinek szűkítése. Bár eddig a Fidesz tagadta a további megszorítások életbe léptetését, a nyugdíjakkal kapcsolatban, a Széll Kálmán tervben bejelentett elképzelések arra utalnak, hogy a közeljövőben milliók életét megkeserítő intézkedések várhatók.

A munkavégzéssel és a nyugdíjazással kapcsolatos törvényeket főleg olyan értelmiségiek dolgozzák ki, és fogadják el, akik soha életükben nem végeztek nehéz, vagy egészségre ártalmas fizikai munkát. Gyakorlati tapasztalatok híján, nincsenek tisztában azzal, hogy akadnak foglakozások, amelyek már a 60. életév betöltése előtt tönkreteszik az ember egészségét, elveszik erejét.

Gondoljunk csak bele annak a munkásnak a helyzetébe, aki egész életében egy kovácsműhelyben dolgozott. Fiatalon, egészségesen még elegendő az erő a 25 kilós izzó vasdarabok fogóval történő mozgatásához, ám ennek elvárása egy megöregedett, betegségekkel küszködő személytől nagyfokú kegyetlenség. De azt is jó lenne megtapasztalniuk a fideszes törvényhozóknak, hogy milyen érzés, fájó derékkal, gyulladt, visszeres lábakkal 12 órát állni a munkapad vagy a futószalag mellett. Számos más példát is fel lehetne sorolni annak bizonyítására, hogy vannak olyan munkakörök, amelyek ellátóitól nem szabadna sajnálni a kedvezményes nyugdíjazást.

Persze, az eddig politikai okok miatt, a társadalom kárára kiváltságokat élvező rendőröket nem sorolnám ezek közé. Ők előszeretettel hivatkoznak az olyan, csupán elméletben létező kötelezettségeikre, mint például az ország másik végébe való átvezénylés, vagy az irodai szolgálatból a határőrizethez történő áthelyezés lehetősége. Csakhogy az ilyen lépések mindig az érintettel való egyeztetés után, vele egyetértésben, és soha nem kényszerből történnek meg. Olyan rendőrrel viszont már beszéltem, aki bevallotta, hogy nem szeret dolgozni, azért választotta ezt a foglalkozást.

Tapasztalataim szerint ebben a kérdésben főleg olyan személyek igyekeznek okoskodva osztani az észt, akik soha életükben nem végeztek kemény fizikai munkát. Itt van például a Hír tévé üdvöskéje, a jól láthatóan elpuhult Csintalan Sándor, aki napjában többször is elmondja, hogy meg kell barátkoznunk az életfogytiglan tartó munka gondolatával, majd hozzáteszi, hogy a családja eltartása érdekében ő is dolgozni fog, ameddig csak bír.

A baj csak az, hogy Sanyi nem tud különbséget tenni az általa folytatott szájtépés és a nehéz fizikai munka között. A képernyőn történő okoskodás, és többi általa folytatott lumpen intellektuális tevékenység ugyanis szórakozásként, unaloműzésként is felfogható. Amit Csintalan a saját munkavégzésének nevez, az egy kellemes időtöltés, ami a teljes szenilitás előtti állapotig folytatható, és nem teszi tönkre az ember egészségét.

Történetesen pályám kezdetén, tíz éven keresztül fizikai munkásként dolgoztam, és tudom, hogy milyen érzés koszos, olajos ruhában 12 órát állni folyamatosan a munkapad mellett. Ahhoz képest, amit melósként megtapasztaltam, az alkotó szellemi munka kényelmes kedvtelés, amit nem kényszerből végez az ember. Persze, unalmas irodai rutinmunka is létezik, de a tűrőképességet leginkább próbára tevő tevékenységekhez képest, az is könnyed pihenésnek tűnik.

Egyébként a nehéz és egészségtelen munkát végző emberek eddig is korán haltak. Sokuknak még a korkedvezmény sem adhatta meg a megérdemelt és megdolgozott pihenés jogát. Amennyiben a Fidesz tervei változtatás nélkül valósulnak meg, a jövőben biztos, hogy nem fognak gondot okozni a nyugdíjbiztosító költségvetésének. Néhány évtizednyi járulékfizetés után egyenes lesz az útjuk a műhelyből a temetőbe.