Morális mélypont? -

"Morális mélypont

Szombaton a Blaha Lujza téren, egy 5. emeleti ablakból a betonra zuhant egy meztelen férfi. Hogy valamiért kiugrott, vagy kieset, esetleg kilökték, az most mellékes, és megmondom őszintén, hogy nem is érdekel. Ami érdekel, az az emberek megdöbbentő és fájdalmas közönye.

A helyszín Budapest egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja, nincs olyan napszak, hogy ne lenne itt minimum öttucat ember, valaki hatalmas robajjal a betonba csapódik, az emberek pedig átlépnek a test felett, és rezignáltan mennek tovább a dolgukra, mintha semmi sem történt volna. Még ha valaki nem is látta a zuhanást, akkor is egy pucér ember hasal az esőáztatta betonon, november közepén, de ez az ember nem csak úgy ott feküdt, hanem a saját vértócsájában zihálva kapkodott levegő után.

Rengetegszer látom különféle természetfilmekben, hogy a főemlősök kivétel nélkül segítenek bajbajutott társaikon, még egy jóval nagyobb ragadozóval is felveszik a küzdelmet, ha kell, de úgy látszik, hogy a főváros népe nem ér fel a majmok erkölcsi nagyságához. A Homo Sapiens oda sem néz, tudomást sem vesz egyik fajtársa megrázó tragédiájáról. Egyetlen ember volt, aki látva az esetet, leugrott egy éppen induló buszról, és megpróbált valamit tenni. Több híradás is hősként állította be, pedig csupán azt tette, amit egy egészséges társadalomban mindenkinek kutya kötelessége lett volna, segített.

Egyetlen ember a hatalmas közömbös tömegből… Senki nem hívott mentőt, senki meg sem állt. Eltöprengek, hogy hogyan jutottunk el idáig morálisan, mi kellett ahhoz, hogy gyakorlatilag minden emberség kivesszen belőlünk, és ebben a kérdésben is, ugyanoda lyukadtam ki, mint sok minden másban, a modern korszellem, az ego individuuma, mely gátlástalanul áttipor egy másik ember haldokló testén is, mert mindenki annyira csak magával van elfoglalva a világban. Ez az oka annak is, hogy országunk ott tart, ahol tart, senkiben nincs alázat, vagy áldozatkészség a közös iránt, mindenkinek csupán igényei vannak…

Eleinte még lélegzett, de egyre lassabban vette a levegőt – mondta az Origónak Ferenczi Gábor, aki egyedüliként próbált segíteni a tragikus sorsú emberen. Ferenczi önként jelentkezett az interjúra, mert – mint mondta – ezzel is szeretne változtatni az emberek mentalitásán. Barna hajú, szakállas, fiatal férfi, aki néha könnyezve, néha káromkodva, kiabálva mesélte el a szombaton történteket.

Ferenczi egy buszon volt éppen, amikor megtörtént a baj. Leugrott a járműről és odarohant. Először nem is hitte el, hogy igazi emberről van szó. "Arccal a betonnak volt, nem tudott lélegezni. Láttam, hogy oldalra kell fordítanom a fejét, lehajoltam hozzá. Azokat a hangokat nem felejtem el" – fogalmazott.

Hasztalan próbált rávenni bárkit is arra, hogy letakarják az aszfalton fekvő meztelen embert, így készülhettek róla azok a méltatlan fotók – mondta.

A test köré egyre nagyobb tömeg gyűlt, ötvenen-százan is összeverődhettek, de az emberek zavartalanul bámultak, beszélgettek, fényképeztek, csak egy volt köztük, aki segíteni próbált, de ő is csak egy papír zsebkendőt tudott felajánlani. Ferenczi olyanra is emlékszik, aki nevetgélt. Az egyik bámészkodó azt vetette, neki oda, hogy "azóta meghalt a csóka, szóval hiábavaló volt".

Az autósok lelassítottak, de tovább is mentek mind, sokan közülük telefonjaikkal rögzítették a látványt. Egyik se kérdezte meg, hogy tud-e valamit segíteni – mondta a szemtanú.

Ferenczi szeretné, ha legalább néhányan elgondolkodnának, hogyan kellene egy ilyen helyzetben emberségesen viselkedni. Az internetes reakciókat látva úgy gondolja, nemcsak azokkal van baj, akik ott voltak, hanem mindenkivel. "Nem tudom, hogy ez globális probléma-e, de azt tudom, hogy ez így nem emberi" – mondta.

A segítő férfi megdöbbent a mentők és a rendőrök közömbösségén is. A helyszínen megjelenő rendőr első kérdése az volt, hogy rendőrt hívtak-e már. A halotthoz tartozó nővel is kegyetlenül beszéltek Ferenczi szerint. Az egyik mentőt hiába kérte, hogy kísérje fel a nőt a szállodába, az csak annyit válaszolt: "miért?". Végül neki kellett a roskadozó nőt átkarolni és felkísérni a szállodába. A posztoló rendőr alig akarta őket átengedni a kordonon, ezt már káromkodva kérte ki magának Ferenczi.

Este a történtek hatására annyira kikészült, hogy maga is összeesett. Végül felhívta a mentők ügyeletét, hogy mit kell ilyenkor tenni. Az ügyeletes azt javasolta, hogy igyon valami töményet, és forduljon szakemberhez, mert az átélt élmények sokszor vissza fognak térni."

http://www.deres.tv/content/moralis-melypont

A zsidó önérzet,,1-2 év,,és örömódát kell majd mondanunk értük,,ha ülünk,és hallgatunk szép csendben.Bízom Magyar hazafi testvéreimben,hogy erre ebben az országban nemfog sor kerülni_Ámen

A fagyálló csapdájában

Magyarországon, ha valaki megpróbálja megvédeni nehezen megszerzett saját tulajdonát, akkor könnyen szembe találhatja magát a törvény szigorával. Ezt a keserű igazságot most az a vácszentlászlói szőlősgazda is megtapasztalhatta, aki a gyanú szerint némi fagyállóval ízesítette meg a borát, miután megunta, hogy naponta lopnak belőle. Most emberöléssel vádolják.

A fagyálló és bor házasítására végső elkeseredésében került sor. A rendőrségben nem bízott, az utóbbi években már nem is tett feljelentést, mert teljesen fölösleges időpocsékolásnak vélte. A tolvajok eközben egyre szemtelenebbé váltak. Nemcsak a borát dézsmálták, hanem vittek mindent, ami mozdítható volt. A legnagyobb természetességgel mesélték az áldozat rokonai a sajtónak, hogy rendszeresen járnak lopni, ha szükségük van valamire. Megszokták, hogy a törvény rájuk nem vonatkozik.
Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a liberális eszméket valló szépemlékű Kuncze Gábor korábbi belügyminiszter ajándékozta meg az országot a „megélhetési bűnözés” fogalmával, melynek köszönhetően zöld utat kaptak a piti tolvajok. Az általa bő évtizede kiszabadított szellemet azóta sem sikerült visszazárni a palackba, sőt a kiengedett Gin teljesen kezelhetetlenné vált. Ha még el is fogják a rendőrök a kisebb bűncselekmények elkövetőit, azok a legtöbbször megússzák a felelősségre vonást, vagy jelképes büntetést kapnak. Ettől pedig egyre magabiztosabbak lesznek, a terménylopások után jönnek a súlyosabb erőszakos bűncselekmények. Végül néhányukat annyira felbátorítja a magyar igazságszolgáltatás töketlenkedése, hogy a brutális emberöléstől sem riadnak vissza.
Az elsősorban a kelet-magyarországi régiót sújtó, de lassan az egész országban a mindennapokat színesítő kisebb-nagyobb vagyon elleni bűncselekményeket többségében már régen nem a napi betevő megszerzése érdekében követik el. Eklatáns példa erre a vácszentlászlói gazda esete, akinek főleg a borospincéjét fosztogatták. Nem vagyok okleveles táplálkozási tanácsadó, de azért azt én is meg tudom még mondani, hogy 40 liter bor nem feltétlenül szükséges a napi létfenntartáshoz.
Annak ellenére, hogy a hatóságok képtelen arra, hogy a biztonságunkat szavatolják, attól az alapvető jogtól is megfosztanak minket, hogy megvédjük magunkat és értékeinket. Lassan oda jutunk, hogy már a rágcsálók elleni mérget sem lehet otthon tartani, mert azért is mi felelhetünk, ha a betörő véletlenül megeszi azt. A bűnözők jogai, pedig tudjuk jól, hogy mindennél fontosabbak, azokat tiszteletben kell tartani. Talán épp itt lenne az ideje változtatni ezen a felfogáson.
Abba is érdemes belegondolni, hogy mi lett volna, ha Szent László királyunk az elharapódzó lopásokat a sértettek megbüntetésével kívánta volna orvosolni? Ez az út már ezer éve is járhatatlan volt, ahogy most is az.
(Jobbegyenes)

Össze kell dobni a rávalót, és venni nekik egy szigetet.- Lehetőleg jó messze a civilizáciotól- Ott gyakorolhatnák az önfentartást, és általában az emberi viselkedést