A fagyálló csapdájában

Magyarországon, ha valaki megpróbálja megvédeni nehezen megszerzett saját tulajdonát, akkor könnyen szembe találhatja magát a törvény szigorával. Ezt a keserű igazságot most az a vácszentlászlói szőlősgazda is megtapasztalhatta, aki a gyanú szerint némi fagyállóval ízesítette meg a borát, miután megunta, hogy naponta lopnak belőle. Most emberöléssel vádolják.

A fagyálló és bor házasítására végső elkeseredésében került sor. A rendőrségben nem bízott, az utóbbi években már nem is tett feljelentést, mert teljesen fölösleges időpocsékolásnak vélte. A tolvajok eközben egyre szemtelenebbé váltak. Nemcsak a borát dézsmálták, hanem vittek mindent, ami mozdítható volt. A legnagyobb természetességgel mesélték az áldozat rokonai a sajtónak, hogy rendszeresen járnak lopni, ha szükségük van valamire. Megszokták, hogy a törvény rájuk nem vonatkozik.
Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a liberális eszméket valló szépemlékű Kuncze Gábor korábbi belügyminiszter ajándékozta meg az országot a „megélhetési bűnözés” fogalmával, melynek köszönhetően zöld utat kaptak a piti tolvajok. Az általa bő évtizede kiszabadított szellemet azóta sem sikerült visszazárni a palackba, sőt a kiengedett Gin teljesen kezelhetetlenné vált. Ha még el is fogják a rendőrök a kisebb bűncselekmények elkövetőit, azok a legtöbbször megússzák a felelősségre vonást, vagy jelképes büntetést kapnak. Ettől pedig egyre magabiztosabbak lesznek, a terménylopások után jönnek a súlyosabb erőszakos bűncselekmények. Végül néhányukat annyira felbátorítja a magyar igazságszolgáltatás töketlenkedése, hogy a brutális emberöléstől sem riadnak vissza.
Az elsősorban a kelet-magyarországi régiót sújtó, de lassan az egész országban a mindennapokat színesítő kisebb-nagyobb vagyon elleni bűncselekményeket többségében már régen nem a napi betevő megszerzése érdekében követik el. Eklatáns példa erre a vácszentlászlói gazda esete, akinek főleg a borospincéjét fosztogatták. Nem vagyok okleveles táplálkozási tanácsadó, de azért azt én is meg tudom még mondani, hogy 40 liter bor nem feltétlenül szükséges a napi létfenntartáshoz.
Annak ellenére, hogy a hatóságok képtelen arra, hogy a biztonságunkat szavatolják, attól az alapvető jogtól is megfosztanak minket, hogy megvédjük magunkat és értékeinket. Lassan oda jutunk, hogy már a rágcsálók elleni mérget sem lehet otthon tartani, mert azért is mi felelhetünk, ha a betörő véletlenül megeszi azt. A bűnözők jogai, pedig tudjuk jól, hogy mindennél fontosabbak, azokat tiszteletben kell tartani. Talán épp itt lenne az ideje változtatni ezen a felfogáson.
Abba is érdemes belegondolni, hogy mi lett volna, ha Szent László királyunk az elharapódzó lopásokat a sértettek megbüntetésével kívánta volna orvosolni? Ez az út már ezer éve is járhatatlan volt, ahogy most is az.
(Jobbegyenes)

Itt tényleg rendet kéne csinálni !!De előbb az ORSZÁGHÁZBAN !!!

"Az Avas az országos bajok esszenciája" - interjú Vona Gáborral
- Ismeri-e az Avason élő emberek problémáit, gondjait?
Vona Gábor: Természetesen, hiszen nem először járok Miskolcon. Nagyon sok segélykérést kaptunk a városrészből, de az itt jelen lévő problémák az egész országban jelen vannak. Ami az Avast különösen problémássá teszi, az a bajok mérete, és az az elkeseredettség, ami az elmúlt időszak sorozatos cserbenhagyásai után az ott élő emberekben kialakult. Úgy vélem, hogy a városrész problémáinak megoldására egyedül a Jobbik programja lehet alkalmas.
- Az önök felvonulása megold-e valamit?
Vona Gábor: Soha nem mondtuk, hogy a demonstráció megoldást jelent, ez már igazából a kétségbeesésnek a felkiáltójele. A vonulás arra jó, hogy a közvélemény, a sajtó, a politika figyelmét ráirányítsa erre a kérdésre. Az elsődleges gond ugyanis az, hogy a hatalmon lévők nem akarnak ezzel foglalkozni. Mivel az MSZP és a Fidesz is az elmúlt ciklusokban kudarcot vallottak, nekik ez nyilván kényelmetlen. Szeretnék a problémát a szőnyeg alá seperni, csak jövünk mi, akik azt mondjuk, hogy nem lehet a szőnyeg alá seperni, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Nyíltan kell beszélni róla, még ha bizonyos köröket sért is. Ezért javasoltuk például a parlamentben a cigány-magyar együttélést vizsgáló bizottság felállítását. Ennek azt a szerepet szántuk volna, hogy tabuk nélkül, őszintén állítsunk fel diagnózist, és próbáljuk meg a különböző kivezető utakat megrajzolni. Hogy a parlamenti pártok ezt a javaslatot lesöpörték az asztalról, az azt mutatja, hogy nincs valódi szándék a megoldásra. Mert lehet, hogy a mi programunk nem minden elemében jó, de hogy ez így van-e vagy nem, azt nem úgy lehet eldönteni, hogy bennünket lerasszistáznak és szélsőséges pártnak neveznek. Hiszen az elmúlt választásokon bizonyítottuk, hogy egymillió ember támogatását élvezzük, tehát a Jobbik egy nagy néppárt. A mi programunkat ütköztetni kell a többi párt programjával, és meg kell nézni, hogy kinek van igaza. Ettől a szembesítéstől félnek tulajdonképpen.
- Itt az Avason önök hogyan oldanák meg a problémákat?
Vona Gábor: Fontos azt elmondani, hogy nem lehet az Avast úgy kezelni, mint egy szigetet, melynek a problémái megoldhatók úgy, hogy közben az országos gondokat nem oldjuk meg. Az Avas az országos bajok esszenciája. Azt gondolom, hogy azt a cigány-magyar együttélési programot kellene végrehajtani, amit a Jobbik szinte már a megalakulása óta vall. Ennek számtalan eleme van. A közvéleményben nagyon sok tévképzet él a mi programunkkal kapcsolatban, aminek például egyetlen olyan eleme sincs, amelyik különbséget tenne a magyar állampolgárok között etnikai, vallási vagy bármilyen más szempont alapján.
- Elmondaná a legfontosabb elemeket?
Vona Gábor: Az első és legfontosabb pont, hogy a problémáktól őszintén kell beszélni. A labda igazán a cigányság térfelén pattog. Az a kérdés, hogy azok az avasiak, akik az elfogadott társadalmi szabályokon kívül élnek, akarnak-e integrálódni. A másik, hogy kik azok az emberek, akik a cigányság vezetését felvállalják, és az ő érdekeiket képviselik. Sajnos azt tudom mondani, hogy az elmúlt húsz évben szinte kivétel nélkül gazemberek. Amíg a cigány vezetők a saját népüknek az ellenségei, addig ne várjunk megoldást és felismerést.
- Az Avason a civil szervezetek közösségépítő programokat folytatnak. Szerintük az eddigi eredményeket tönkreteszi a demonstráció.
Vona Gábor: A civil szervezetekkel kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok. Az elmúlt időszakban megtanulhattuk, hogy Magyarországon nincs civil szféra, ha van, nagyon vékony. Általában mindig valamilyen pártérdeket jelenítenek meg. Nem tudom, hogy ez esetben így van-e. Ha valóban tisztességes munkát végeznek az Avason, akkor nekik sok sikert kívánok, és a helyi Jobbik támogatására, együttgondolkodására számíthatnak. De ha ezek a szervezetek azt gondolják, hogy a valódi problémákat elleplezzék, hogy álmegoldásokkal hitegessék az embereket, akkor ebben nem leszünk partnerek. Egy őszinte demonstráció, ami arra ösztönöz mindenkit, hogy a problémákkal foglalkozzon, a közösségépítést csak segíteni tudja.
- Kriza Ákos polgármester úgy véli, politikai haszonszerzés, szavazatgyűjtés a demonstráció legfőbb célja.
Vona Gábor: Minden párt szeretne szavazatokat szerezni. A kérdés azonban az, hogy ki hogyan teszi ezt. Van, aki a problémák kikerülésével, mi például a problémákkal való szembenézéssel.
- Az Avason élők valódi problémamegoldást kértek önöktől, vagy azt, hogy vonuljanak?
Vona Gábor: Az avasi emberek segítségért kiáltanak. Amit most tenni tudtunk, hogy a demonstráció felvállalásával megpróbáljuk a figyelmet erre felhívni. Úgy gondolom, a sajtóban hisztériakeltés folyt a felvonulással kapcsolatban. Az ellentüntetők a mi demonstrációnk oldalvizén próbálnak megmutatkozni. De azt gondolom, a demokrácia ilyen, mindenkinek joga van demonstrálni. A legfontosabb azonban az avasi emberek sorsa.
- Ha ma valamilyen atrocitás történik, felvállalják?
Vona Gábor: Az ember azért tud felelősséget vállalni, amit saját maga tesz. Mi nem készülünk atrocitásra.
- Arra gondolok, hogy ha önök nem vonulnak, akkor nem szervez demonstrációt a Demokratikus Koalíciós és a cigány önkormányzat sem.
Vona Gábor: És akkor folytatódik minden ugyanúgy, ahogy eddig. Azért nem vállaltam volna a felelősséget.
Hegyi Erika - Boon.hu


További részletek: http://kuruc.info/r/2/102824/#ixzz29dLnJfCI

Horváth Aladár mikor veszi már vissza eredeti cigány-zsidó nevét. Erre at unió jogszabályai kötelezik.

Ugyanez vonatkozik a Zoltai , Németh Sándor,Köves Slomo félékre is.
Vagy nem tisztelik az Unió törvényeit avagy ajánlásait?
És fennen hangon hírdetik törvénytiszteletüket. Akkor ezzel hogyan is állunk, hadilábon?

Nézzük néhány kutató által leírtakat, ami igazolja az állításaimat.


«Sokszor a helybeliek kollektív emlékezetét sem szabad figyelmen kívül hagyni: az első dolog, amit Indiában megkérdeztem az ottaniaktól, az volt, tudják-e, honnan származnak az indiai cigányok. Szinte kivétel nélkül mindegyikük azt válaszolta, hogy Izraelből"».
Paul Polansky

«Izraelben többszáz roma család él, ők egyszerre cigánynak is és zsidónak is tartják magukat. Nagyrészük nemcsak hogy izraeli állampolgár, de megvan a „Yehudim”-státuszuk is, ami azt jelenti, hogy zsidó származású izraeli állampolgároknak minősülnek. Azok, akik európai állampolgársággal rendelkeznek, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldinek számítanak, és ugyanaz a tisztelet jár ki nekik, mint a más származású honfitársaiknak. Ezt saját európai hazájukban nem kapják meg, hiszen ott még mindig vannak cigányellenes megnyilvánulások. Izraelben mindez nem létezik. Az ott élő romák az izraeli állam szerves részét alkotják. Izrael talán az egyetlen állam a világon, ahol a romák otthon érzik magukat, nem úgy néznek rájuk, mint valami furcsa, idegen elemére a társadalomnak».
Tomas Milanovič

Izraelben is ugyanúgy van rasszizmus,nacionalizmus, kapaszkodjanak meg még apartheid is van, s népirtás is folyik, de a cigányok otthon vannak, ők az említett státust töltik be.

Kanadai főügyész: Semmit sem tesz a magyar rendőrség a cigány bűnbanda otthoni sejtje ellen
A magyar nyelvvel, a zavaros vallomásokkal és a magyar hatóságokkal is küzdenek az egyik kanadai bíróságon, ahol az ország legnagyobb emberkereskedelmi ügyét próbálják feltárni, amelynek minden főszereplője cigány. Az egyik gyanúsított ügyvédje szerint oktalanul kelti a "magyar romák" rossz hírét az ügyészség, amely mindent elhitt a tanúknak, igaz, a védelem sem áll betonbiztos lábakon.

John Sopinka Courthouse
A riport első része: Kanada legnagyobb emberkereskedelmi bűnügyének főszereplői a "nácik által elüldözött szegény romák"
- Tudott róla, hogy Magyarországon a testvérével együtt egy csalási és zsarolási ügy miatt 1998 óta körözték?
- Nem tudtam, csak tegnap, itt a bíróságon hallottam először.
- És azt tudta, hogy ezt onnan tudjuk, hogy dokumentumokat találtunk róla a testvére lakásán?
- Én nem tudtam, a bátyámért nem vagyok felelős, csak magamért.
Ez a párbeszéd a bő fekete talárt viselő hamiltoni főügyész, Toni Skarica és a vádlottaknak fenntartott üvegkalickába ültetett D. Gyula között zajlott le a kanadai város, Hamilton bíróságán október 19-én. Az Origó helyszíni riportot készített a bíróságon, ahol október harmadik hetében minden nap Kanada történetének legnagyszabásúbb emberkereskedelmi ügyével foglalkoztak, amelynek főszereplői cigányok.
Az októberi tárgyalásokra azért volt szükség, mert D. Gyula, a cigányokból álló emberkereskedő hálózat egyik előzetesben ülő gyanúsítottja kérvényezte a szabadlábra helyezését, a bírónak erről a kérvényről kell majd döntenie november 10-én. Ez a tárgyalás még csak előszele a tulajdonképpeni pernek, amely 2012 szeptemberében kezdődik majd, és a hatóságok szerint legalább fél évig tart. A harmincas, körözésekor kiadott fotójához képest erősen lefogyott cigány kilenc rokonával együtt több mint egy éve ül előzetes letartóztatásban Kanadában. Azzal gyanúsítják őket, hogy éveken át egy kiterjedt emberkereskedő hálózatot működtettek: szülővárosuk, Pápa környékéről szegény cigókat toboroztak, akiket Kanadába utaztattak egy jobb élet ígéretével, akiknek ehelyett pincékben elhelyezett matracokon kellett aludniuk, és fizetés nélkül dolgoztatták őket. Mindegyik érintett a fajtársaik közül kerül ki, és érkezésükkor a származásukra hivatkozva menedékkérelmet nyújtottak be a kanadai hatóságokhoz.
"A lényeg, hogy nem bűnös"
"Ez nem a Pokol Angyalai, nem a maffia, de mégis, mi szervezett bűnözésnek tartjuk" - mondta az Origónak adott interjújában a főügyész a második tárgyalási nap után. A nyomozók szerinte némi hezitálás után döntöttek úgy, hogy az emberkereskedelem mellett a szervezett bűnözés tényállását is megjelölik a cigány családok tagjaival szemben. Mindkettő rendkívül súlyos vádpont, mert akár életfogytiglani börtönnel is büntethető.
A bírósági tárgyalóterembe mindennap lábbilincsben hozták és vitték az őrök D. Gyulát. Mindennap ott ült a teremben a felesége és két fia, valamint több rokon. Egymás között cigányul beszélgettek. A rokonok előbb nyilatkoztak az Origónak, majd az egyik gyanúsított ügyvédjének kérésére visszavonták nyilatkozatukat. D. Gyula felesége végül csak annyit volt hajlandó kijelenteni: "A lényeg, hogy a férjem nem bűnös."
A folyamatos magyar tolmácsolás miatt lassan haladó tárgyalás közben a kanadaiak - a főügyész, a nyomozó, és a D. Gyulát védő ügyvéd - végig keményen küzdöttek a magyar nevekkel. Nehezen tudták kimondani például a "Gyula" vagy a Gyöngyi" neveket. Amikor D. Gyula ügyvédje már harmadszor sikertelenül próbálkozott a "Baranyai" vezetéknév kiejtésével, feladta a harcot, és megjegyezte: "Elnézést, de ez pont úgy hangzik, mint valami indiai kaja". A fűszeres, rizses ételre, a biryanira gondolhatott.
"Az egész mind hamis vád"
A vád tanújaként Lepa Jankovic, a nyomozást vezető rendőrtiszt szemezgetett a bizonyítékokból, órákon át tartott például a gyanúsítottak közötti rokoni kapcsolatok ismertetése. D. Gyula és más gyanúsítottak által kifizetett repülőjegyeket, meghívóleveleket is bemutattak, melyek egy-egy, az ügyben áldozatként szereplő munkás nevére szóltak. "Elég bizarr, hogy a házkutatások közben ennyi meghívólevelet találtunk, holott azokra nincs is szükség ahhoz, hogy valaki Kanadába utazzon" - jegyezte meg Jankovic.
Az ügyész kérésére a nyomozó a gyanúsítottak vallomásaiból is felolvasott, amikor D. Gyula védője, Paul Slansky felpattant, és hangosan tiltakozni kezdett, mondván, ezeken a napokon csupán az előzetes letartóztatás jogosságáról kellene beszélni, "ennek ellenére az ügyész szabályos tárgyalást csinál belőle, ez megengedhetetlen". A bíró elutasította az ügyvéd tiltakozását, azt a kérését viszont elfogadta, hogy a hatóságok szerint fizetés nélkül dolgoztatott embereket inkább "panaszosnak" nevezzék, mert az "áldozat" szó "eleve ítélkező kifejezés".
A nyomozó csaknem két napon át sorolta az ügy részleteit. "Az egész mind hamis vád" - mondta egyszer hangosan D. Gyula, amikor kivezették a teremből.
Az "áldozatok" is bűnözők
"Megkérném a tisztelt bíróságot, hogy engedjenek haza, hadd legyek a családommal, amíg kiderül az igazság!" - mondta D. Gyula, amikor őt hallgatták meg. Megígérte, hogy egy, a bírósághoz közeli lakásba költöznek, és ha újraindíthatja a vállalkozását, akkor minden hivatalos papírt bemutat arról, hogy nem feketén, hanem legálisan, és fizetésért alkalmaz munkásokat. Az ügyésznek a múltra vonatkozó kérdéseire viszont a legtöbbször "nem tudom"-mal válaszolt. Nem emlékezett, hogy mikor hol lakott, hogy melyik évben körülbelül mennyi volt a cége bevétele, és arra sem, hogy az ő e-mail címéről repülőjegyeket és meghívóleveleket küldtek haza Magyarországra.
Ügyvédje azzal érvelt mellette, hogy számára úgy tűnik, hogy a kanadai rendőrség (RCMP) csak a panaszosok vallomásaira alapozva tekinti emberkereskedelemnek az egész ügyet. Szerinte csak az ő vallomásaikban kerül elő például, hogy dolgozniuk kellett, de nem kaptak érte fizetést, vagy éppen keveset kaptak enni, és nem hagyhatták el a pincéket, ahol laktak. "Azért más is van a kezünkben" - vetette közbe Jankovic. "Önmagában az, hogy valaki kifizeti valaki más repülőjegyét, vagy meghívja az országba, még nem bűncselekmény" - folytatta a védő.
Slansky arról is érdeklődött, hogy a panaszosok vajon nem adtak-e be maguk is hamis menedékkérelmeket Kanadában, nem alaptalanul igényeltek-e egytől egyig segélyt. A nyomozó elismerte, hogy ez így van, de szerinte ezt utasításra tették. "Ezt tőlük tudjuk?" - kérdezte az ügyvéd, a válasz igen volt. Slansky szerint az sem olyan egyértelmű, hogy a munkások nem hagyhatták el a házat, hiszen többen is beszámoltak például egy közös kirándulásról a Niagara-vízeséshez. A védő kérdésére az is kiderült, hogy a panaszosok között három büntetett előéletű van - lopási, csalási ügyeik voltak. Slansky arra is utalt, hogy alig van arra bizonyíték, hogy a munkások ne kaptak volna fizetést, ez is csak a tanúvallomásaikból derül ki.
Havonta 600 dollár a segély
"Tudja, megpróbáltam kiszámolni, vajon mennyit lehet keresni az emberkereskedelemmel. Mondjuk van húsz ember, aki ingyen dolgozik építőipari munkásként - ez a gyanúnk -, és megkeres évente 50-100 ezer dollárt. Húsz munkás után évente akár kétmillió dollárt is kap a vállalkozó, ha ebből nekik nem ad semmit" - mondta Toni Skarica főügyész az Origónak, hozzátéve, hogy ezenkívül ott van még a csekkek ellopására és folyamatos beváltására vonatkozó gyanú is. "A nyomozati anyagokból tudom, hogy fél év alatt összesen csaknem egymillió dollárt érő csekkeket váltottak be" - mondta.
Ehhez viszonyítva Skarica szerint nem olyan nagy költség, hogy a gyanúsítottak a nyomozók szerint kifizették a Magyarországról érkező munkások repülőjegyét. "Mondjuk ezer dollárba kerül egy repülőjegy. Amikor megérkeznek, idehozod őket, berakod a pincédbe, ez egy pennybe sem kerül, legfeljebb az étkezésük. Viszont minden munkás igényel segélyt: ez havonta körülbelül 600 dollár, plusz mindenki kap körülbelül 1000 dollárt az elején, hogy berendezhessen magának egy lakást. Egy hónap alatt visszajön a repülőjegy ára."A bíró orra előtt tartóztattak le egy tanút
D. Gyula mellett tanúskodott az egyik tárgyaláson egy Lajos nevű férfi, aki korábban a D. család alkalmazottja volt, és a mai napig "a Gyuláéknál" lakik a pincében kialakított lakrészben. A férfi azt mondta, annak idején maga fizette a repülőjegyét, érkezésekor menedékjogot kért, aztán D.-ékhez költözött, és egy idő után dolgozott is nekik. Szerinte semmiféle bezártságról nem volt szó, a pincében szobák, fürdőszoba és közösségi helyiség is van, és akkor megy fel az emeletre, amikor csak akar. "Mindig rendesen kaptunk enni, a Gyula felesége főzött nekünk" - mondta, hozzátéve, hogy szerinte nem igazak egykori lakótársai szavai, akik egyáltalán nem voltak "rabszolgák". "Együtt jártunk bulizni, voltunk a Niagara-vízesésnél is" - mondta.
A nap végén váratlan fordulat állt be, a férfit a tárgyalóterembe érkező rendőrök minden előjel nélkül letartóztatták. Annyit mondtak, hogy parancsuk van erre, megbilincselték és elvitték. Másnap a rendőrök visszahozták, hogy folytathassa a vallomását, akkor derült ki, hogy mi lehetett az ellene felhozott gyanú. Ekkor már a főügyész tett fel neki kérdéseket - néha több mint ötször ugyanazt -, amelyekből kiderült, hogy a hatóságok szerint több visszaélést is elkövethetett a férfi.
A különféle hatóságoknál - a bevándorlási hivatalnál vagy a segélyt folyósító hivatalnál - elmulasztotta bejelenteni a lakcímét, csak egy postaládát jelölt meg elérhetőségként. A főügyész által bemutatott dokumentumokból az is kiderült, hogy miközben már munkavállalási engedélyt szerezve dolgozni kezdett munkásként, nem mondta le a segélyt, holott elvileg arra már nem volt jogosult. "Tudta, hogy ez csalás?" - kérdezte a főügyész az egyre jobban összezavarodó férfitól, aki ezután már nem tudott választ adni arra a kérdésre sem, hogy mekkora összeg szerepelt a tavalyi adóbevallásán, amelyet állítólag elkészített.
A lakosság érzéseire is figyelnie kell a bírónak
Paul Slansky, D. Gyula védője a történtek után az Origónak azt mondta, hogy ugyan valóban vannak a tanújuknak "szavahihetőségi problémái", szerinte azonban az általa elmondottak jól ellentételezik azt, amit a rendőrség és a panaszosok állítanak arról, hogyan éltek D.-ék házában.
A tárgyalóteremben foganatosított letartóztatás pedig az ügyvéd szerint nem lehetett véletlen. "Nem gondolom, hogy az RCMP vagy a CBSA [a határrendészet] most szerzett tudomást arról, hogy elmulasztotta bejelenteni a lakcímváltozást. Az ügyész talán nem tudott erről, de a rendőrség biztosan, mégis vártak. És a bíró orra előtt csinálták, hátha ettől kevésbé megbízható személynek tűnik majd. Lehet, hogy megszegte a szabályokat, lehet, hogy nem. De a tény, hogy ilyen körülmények között tartóztatták le, szerintem két dolgot jelenthet: vagy a tanút akarták a vallomása megváltoztatására bírni, vagy a bírót befolyásolni, hogy ne tekintse szavahihető embernek - vagy mindkettő".
Slansky szerint ettől függetlenül számukra kedvezően alakul az ügy, bár ezt a bíró arcáról nehéz leolvasni. Az idős bíró, aki a tárgyaláson többször megjegyezte, sokéves gyakorlat áll mögötte, végig pókerarccal figyelte az eseményeket. Amikor november 10-én eldönti majd, hogy kiengedjék-e a börtönből D. Gyulát, három tényező alapján kell döntenie. Mérlegelnie kell, hogy mennyire valószínű, hogy a gyanúsított szabályosan megjelenik majd a tárgyaláson, elkövet-e további bűncselekményeket, illetve, hogy a társadalmat zavarná-e, ha szabadlábra helyeznék.
A jövő szeptemberi tárgyalást egyből a felsőbíróságon tartják majd, vagyis az ítélet ellen nem lehet fellebbezni. A főügyész szerint a gyanúsítottak azért döntöttek úgy, hogy az első fokú eljárást átugorják, mert azt túlságosan hosszadalmas lenne, márpedig ők nem akarnak ennyi időt börtönben tölteni.
"Miért nem tesz valamit Magyarország?"
A főügyész szerint az ügy egyik érdekes problémája, hogy úgy tűnik, a magyar rendőrség kevéssé igyekszik, hogy megtalálja azokat, akik a kanadai hatóságok látókörébe kerültek, de Magyarországon vannak. A sértettek ugyanis megnevezték azokat az embereket, akik a D. család képviseletében megszervezték az útjukat. "Ismerjük a nevüket, és vannak bizonyítékaink. Azt hinnénk, hogy ha mi megpróbáljuk ezt az egészet felszámolni itt, akkor ők megpróbálják ugyanezt ott. Mégsem teszik" - mondta, hozzátéve, hogy csalódott emiatt. "Miért nem tesz valamit Magyarország? Ezt nem tudom megérteni."
Arra is utalt, hogy szerinte részben a magyar rendőrség hozzáállása miatt voltak először bizalmatlanok a kanadai hatósággal szemben az áldozatok. "Ha jól értem, Magyarországon sokan nem bíznak a rendőrségben. Itt viszont a rendőrség megpróbálta megvédeni őket, letartóztatott embereket, és a gyanúsítottak ma lényegében mind előzetes letartóztatásban vannak. Ez nagy különbség ahhoz képest, ami Magyarországon történik" - mondta. Az ORFK kedden a lapnak jelezte, hogy szívesen reagálnak a hamiltoni főügyész állításaira, de egyelőre ezt nem tették meg.
(Origó nyomán)



További részletek: http://kuruc.info/r/6/87816/#ixzz1dEMio3VI