Egyre több feszültséget okoznak Sheffieldben a "Szlovákiából" kivándorolt cigányok.

A leghevesebben éppen a korábbi generációs bevándorlók tiltakoznak ellenük, de Tony Blair egykori belügyminisztere is felemelte ellenük a szavát. Az angliai Sheffieldben általában tolerálják az eltérő kultúrákat, bár gyakran hallani a szigetország bevándorlóproblémáiról, itt az utóbbi években a pakisztániak, a jemeniek és a szomáliak békében éltek egymással és a nyomokban még fellelhető őslakossággal - legalábbis a Daily Mail festette idilli kép szerint.

Bárhogy is volt, mindez immár a múlt, hiszen emgérkezett az új vész. Köszönhetően a "Szlovákiából" Page Hallba bevándorolt népes cigány famíliáknak a mintegy negyed négyzetmérföldes körzet különböző kultúrák, etnikumok összecsapásának frontvonalává vált, sőt a múlt héten már valóságos lázadás kitörésével fenyegetett.

Egy jemeni és egy "roma" fiatal utcai verekedése nagy hírverést kapott, és a munkáspárti David Blunkett, aki több miniszteri tárcát is bírt Blair kormányaiban (többek között belügyminiszter is volt, és ebben a minőségében is találkozott a bevándorlás áldásos következményeivel) is sürgette a keményebb rendőri fellépést.

A jelenleg is képviselő Blunkett nem először szólalt meg a témában. Már az elmúlt év novemberében is próbálta verbálisan megnevelni a cigányokat, a számos panasz hozzá érkező kapcsán többek között az éjszakai huligánkodást, az utcák teleszemetelését, a mértéktelen alkoholfogyasztást és megvaduló fiatalokat tette szóvá. "Rá kell bírnunk a viselkedésének és a kultúrájának megváltoztatására a beáramló cigányokat," - nyilatkozta akkor a nácizmus nyelvén megszólalva - "mert különben itt robbanás lesz."

A brit lap több mint 900 felvidéki cigány családról tud Page Hallban, akik a probléma legfőbb forrását jelentik. A sok felnőtt és a gyerekek ezrei szinte ellehetetlenítik a helyi közszolgálatokat, a helyzet a helyiek szerint a pattanásig feszült.

A legszókimondóbbak maguk is bevándorlók, vagy azok gyermekei. Jellemző a 67 éves Mohamed Rasid megnyilvánulása, aki fél évszázada települt be Pakisztánból. Lázadásoktól tart, és kijelenti: "vissza akarom kapni azt az Angliát, amelyet szeretek!" Ráadásul állítása szerint elköltözni is nehéz a probléma elől, hiába távozna most már a környékről, mert a házaik a környéken elértéktelenedtek, hála a környék új lakóinak. "Minden héten több cigány érkezik Szlovákiából és ők semmit sem tudnak a mi brit útjainkról, vagy hogy hogyan kell viselkedni."

Rasid szomszédasszonya is hasonlóképpen panaszkodik: bár gyermekkora óta Page Hallban él, most már fél lemenni a boltba is a cigánybandák miatt, a kamasz fiát sem engedi el otthonról. "A cigányok egész nap nagy csoportokban tartózkodnak az utcán. Bárcsak egy varázspálca intésével elküldhetném őket!" - folytatja.

A polgárőrség gyűlésein a környéken élők bolti étellopásokról, száritókötélről elkötött ruhákról, kertből elemelt gyerekjátékokról és természetesen a járókelőket érintő agresszív fenyegetésekről számoltak be.

A lap természetesen megemlíti, hogy túlzóak lehetnek a történetek, és felidézi vidám tavalyi riportját, mely szerint a lakosok tinédzserkorú cigánykurvákra, valamint az egész nap az utcán italozó, illetve a segélyt fogadóirodákban elverő rejtett erőforrásokra panaszkodtak.

A lakosság nem elégszik meg a képviselői kérésre folyamatosan járőröző rendőrséggel sem, még keményebb fellépést várnak. A kevés őshonos brit, aki még a környéken maradt, az újakkal szemben a régi bevándorlók csoportjaival vállal közösséget.

A cigányok természetesen jól ismerik a betanult sémát, és rasszizmust kiáltanak. Az egyik asszony arról beszél, hogy ők azok, akik félnek, méghozzá a gyűlölet miatt, és roppant meglepő módon nem tetszik neki, hogy a náci rendőrök bizony megállítják őket mindennap. Az arabokkal, pakisztániakkal szemben pedig a keresztény vallásával takarózik, mondván az ebből fakadó különbségek miatt nem szeretik őket, az alkoholfogyasztást és mulatást tekintve - itthon is jól ismert - eltérő kultúrájuk miatt. (Kérdés, hogy az agresszió, a lopás, az igénytelenség és a prostitúció is a "keresztény" erkölcsiségükből következik-e.)

Persze a helyi közösségi központban próbálkoznak a "romaintegrációval", legalábbis angol nyelvtanfolyamokat szerveznek a beilleszkedést elősegítendő. Ahogy olyan felfoghatatlan rendpárti követelményekkel is szembesítik őket, minthogy ne szemeteljenek, vagy ne engedjék a gyerekeiket  egyedül ranadalírozni az utcán éjjelente.

A környék új lakosaival régi-új egészségügyi problémák is megjelentek. A rosszul táplált purdék haja hullik, túlzsúfoltságban élő csecsemők között akdnak férgesek és hepatitisesek, továbbá egyre jellemzőbb a tuberkulózis és a már-már feledésbe merült angolkór.

A 65 éves Mohamed Akra arra panaszkodik, hogy az adófizetők tartják el a munkakerülő jövevényeket, a rendőrség pedig a politikai korrektség árnyékában nem mer határozottan fellépni. Eközben több segély reményében különösen szaporának bizonyulnak.

A problémát sokan, így Rasid is a könnyen felmarkolható havi 2000 fontos segélyben látja, és köztudomásúnak számít, hogy az újonnan érkezőknek szinte az első útja a megfelelő intézményekbe vezet, hogy minden gyerek után minden létező támogatást bevasalhassanak.

A brit lap zárszavában természetesen szomorúan sajnálja a Kelet-Európában generációk óta elnyomott "romákat", és ironikusnak találja, hogy a jóléti Nagy-Britanniába megérkezve más korábbi migránsok kirekesztésével találják szembe magukat.

(Kuruc.info, Daily Mail nyomán)