A gyulaji cigányokat sem valami rendes
szakmára, hanem "önvédelemre" oktatják - a szegény romák ugyanis
köztudottan mindig csak védekezni szoktak
"Közmunkás akarok lenni!" címmel jelent meg egy
tipikusan balliberális hangvételű cikk a Népszabadságban. Kiderül
belőle, hogy milyen lelkesen dolgoznak a gyulaji cigányok, és hogy
milyen jó a közmunkaprogram. Ezeket a fordulatokat ismerjük már a
fideszes sajtóból is, így megkíméljük tőle olvasóinkat, inkább az
érdekesebb, mintegy véletlenül megírt részeket emeljük ki belőle.
Például azt, hogyan tanítják itt is verekedni a belterjesség miatt nagy
számban degenerált cigányokat...
(A szövegrészleteket meghagytuk eredeti formájukban, az alcímeket mi adtuk nekik.)
(...)
65%-ból 90% - két évtized alatt
Az ezerlelkes Tolna megyei településről – amelyet a
környéken „elcigányosodott” faluként emlegetnek – már sokan lemondtak. A
roma és nem roma lakosság aránya fokozatosan tolódik el a cigányok
irányába: tíz-tizenöt éve még 40 százalék volt az arányuk, ma már 65-70
százalék. Évente 20-23 gyerek születik a községben, két-három a nem
roma. Ha nem változnak a demográfiai mutatók, két évtizeden belül 80-90
százalék lesz a romák aránya Gyulajon.
– Nem vitás, hogy így egyre nehezebb lesz elérni a
célunkat – ismeri el a polgármester. – De ettől még nem mondhatunk le
az álmainkról: szeretnénk bebizonyítani magunknak és a nagyvilágnak,
hogy képesek vagyunk élhető falut varázsolni egy olyan településből,
amelyet sokan a pusztulás szimbólumának tartottak. Dalos Károlyné
tízévesen került Gyulajra, amikor erdész édesapját ide helyezték
állásba. A hamarosan nyugdíjas korba lépő faluvezető harminc évig
dolgozott a helyi iskola gazdasági igazgatójaként, mindenkit név szerint
ismer.
Óvodai jelek vezetéknevek helyett
Ami nem könnyű, tekintve, hogy a romák között
három vezetéknév van forgalomban, Bogdán, Horváth és Orsós, ez utóbbival
több mint négyszázan élnek Gyulajon. Az idősebbeket ragadványnévvel
különböztetik meg: főként egykori óvodai jelük alapján. Az Orsós Bözsi
vagy Mari nem sokat segít, de Szőlő Bözsiként vagy Szilva Mariként már
be tudják azonosítani őket. A legfiatalabbaknál nincs ilyen gond, a
romák többsége újabban a gyerekének két utónevet is ad, ebből legalább
az egyik idegen hangzású szappanopera-szereplőt idéz.
(...)
A téli alapkompetencia-képzésen huszonketten
vettek részt, közülük a legtöbben még a nyolc általánost sem végezték
el, a kurzus számukra főként az írás-olvasási alapismeretek felidézését
jelentette.
– Töltöttünk ki valamilyen nyomtatványokat, meg
mit is csináltunk? Ja, önéletrajzokat írtunk. Azt is elmondták, hogy
otthon zárjuk el jól a gyógyszereket a gyerekek elől, nehogy baj legyen –
Bogdán János, aki egyébként hat osztályt végzett el, nagyjából ennyire
emlékszik az alapkompetencia-képzésből. Szakmája nincs, a helyi
közmunkán kívül gyakorlatilag esélye sincs arra, hogy munkahelyet
találjon magának.
Az utána jövő generációknak sem terem sok babér a
falu határain kívül. A cigány gyerekeknek gyakorlatilag lehetetlen a
kitörés. – A mi roma gyerekeink üvegbura alatt élnek: ez egyrészt
megvédi őket, másfelől elzárja előlük a felemelkedés lehetőségét –
mondja Lacza Zoltánné, a gyulaji általános iskola igazgatója. – Évente
15-16-an végeznek, a tapasztalataink szerint jó, ha egyikük eljut az
érettségiig. Négyen-öten szakmát szereznek, ők általában vissza sem
jönnek. A többiek vagy el sem mennek, vagy feladják a középiskolát, és
hazatérnek. Itt állnak tizenévesen szakma nélkül. Vagy tudunk nekik
helyben munkát adni, vagy soha nem fognak dolgozni.
Ha úgy jön létre a szegregáció, hogy a magyarok elmenekülnek, az nem gond
Egyébként arra a kérdésre, hogy mik szeretnének
lenni felnőttként, a 10-12 éves gyerekeink hosszú ideig azt mondták:
szakács, pincér, eladó. Mostanában viszont a legtöbben azt válaszolják,
hogy közmunkások akarnak lenni. Érthető, hiszen egy ideje azt látják
odahaza: apa minden reggel felkel, és elindul a közmunkába. Miközben a
jogvédő szervezetek harcosan küzdenek a nagyvárosi szegregáció ellen,
kevesebb figyelem jut arra, hogy néhány kistelepülésen – mint például
Gyulajon – magától létrejött a szegregált általános iskola. Míg a falu
lakosságának a 70 százaléka roma, addig a 114 fős iskola diákjainak 98
százaléka cigány származású. A nem roma családok ugyanis áthordják a
környező községekbe a gyerekeiket.
Hemzsegnek a degenerált purdék a belterjesség miatt
– Van, aki nem is indokolja meg, aki mégis, az
bevallja, hogy a cigányok miatt viszi el a gyerekeit – mondja az
igazgatónő. – A kifogások egy része puszta előítélet, deaz is tény, hogy
a cigány családok kultúrája, viselkedése teljesen más, ráadásul a roma
gyerekek ötöde sajátos nevelési igényű (SNI), másik húsz százalékuk
beilleszkedési, tanulási és magatartási gondokkal küzd (BTM). Az
öröklött problémák egyik oka az, hogy a gyulaji beás cigányok szinte
csak egymás között házasodnak. A családfakutatás során kiderült, hogy
szinte az összes gyulaji roma attól a négy családtól eredeztethető,
amelyeket még az 1800-as évek elején az Esterházyak telepítettek le a
faluban.
Mivel a cigány gyerekek egymás között vannak az
általános iskolában, nem találkoznak a hátrányos megkülönböztetés szinte
semmilyen formájával. Lacza Zoltánné szerint azonban épp emiatt válnak
védtelenné, amikor elkerülnek a faluból: jóval nehezebben viselik a
származásuk miatti megaláztatásokat, mint azok a sorstársaik, akik
integrált iskolában nőttek föl. A kudarcok mellett az is visszahozza
őket Gyulajra, hogy már 15-16 évesen párkapcsolatban élnek, és mielőbb
családot akarnak alapítani.
Százmilliók iskolára, holott senki sem akar tanulni - a magyar intézményeknek meg filléreket adnak
A kistérségben feszültséget okoz, hogy a hátrányos
helyzetű „roma iskola” az elmúlt években a különböző pályázatokon jóval
több fejlesztési forráshoz jutott, mint a környékbeli intézmények. Az
iskolát 141 millió forintból újították föl, az óvoda 118 millió forintos
bővítése és rekonstrukciója szeptemberre fejeződik be. A
pedagógusellátottság felemás helyzetét jól jellemzi, hogy a 17 fős
tantestületből csak hárman élnek Gyulajon, a többiek bejárók, sőt van
hat „utazó tanár” is, ők az alacsony óraszámú tantárgyukat több
környékbeli településen is oktatják. Ugyanakkor a sok SNI-s és BTM-es
diák miatt két-két gyógy- és fejlesztőpedagógus, valamint egy
pszichopedagógus is foglalkozik a gyerekekkel.
"Alapvetően védekezési technika" - a cigányok pedig arról híresek, hogy mindig védekeznek (pl. idős magyar asszonyok ellen)
Hosszú távon csak az elhivatott pedagógusok
maradnak meg egy szegregált iskolában. Közéjük tartozik Szőts Gábor is,
aki egyrészt testnevelést tanít, másfelől felügyeli a műfüves focipálya
használatát, valamint aikido- és grapplingalapú mozgásfejlesztést oktat a
cigány gyerekeknek. Volt, aki megszólta: miért akarja erőszakra nevelni
a romákat. – Pont arról van szó, hogy megtanítom nekik, miként kezeljék
az agressziót – magyarázza. – Ez egy alapvetően védekezési technika, a
győzelmet a másik fél leszorítása jelenti. Önfegyelemre nevel, az én
diákjaim senkit sem fognak megtámadni az utcán.
(...)
"Most annak örüljünk, hogy végre méltóztatnak dolgozni?"
A nem romák között akadnak néhányan, akik nem
nézik jó szemmel a változásokat. Beszéltünk olyan helybelivel, akit
bosszant, hogy a különböző programok, fejlesztések főként a cigány
lakosságot célozzák. – Most annak örüljünk, hogy végre méltóztatnak
dolgozni? Hát ez a világ rendje, nem? Ott tartunk, mint Kádár alatt,
akkor is azért volt rend a faluban, mert a romáknak is el kellett
menniük melózni. Ez nem fejlődés. Visszatértünk a hetvenes évekbe –
fakadt ki egy ősz hajú nyugdíjas.
Kapcsolódó hírek:
"A cigányok csődbe viszik a kolozsi sósfürdőt" - a román lapokban gond nélkül meg lehet nevezni a kártékony elemeket
Sheffield, Anglia: Beilleszkedni képtelen bevándorló cigányok miatt lázadozik a helyi multikultúra
"Gettófelszámolás" Fidesz-módra: büntetés helyett kétmillió forintot adnak ajándékba az önkormányzati ingatlanokat tönkretevő retkeknek
Ami nálunk nem történhetne meg: a BBC dokumentumfilmet sugárzott a "rejtett erőforrások" valóságos mindennapjairól