Utánajártunk, hogy mi történt Nagykátán április végén, amiről azóta is beszélnek a környékbeliek. Amit megtudtunk, az felháborító, és nem értjük (igazából értjük), hogy erről miért nem cikkez a balliberális média.

Nagykáta (ahol két és fél évvel ezelőtt több száz cigány támadt a rendőrkapitányságra) kis híján Olaszliszkává változott április végén, amikor felfegyverkezett cigányok üldözni kezdtek egy fiatalokkal teli autót, és karókkal, baseball-ütőkkel támadtak neki egy biciklin menekülő fiatalnak. A közel egy hónapja történt lincselési kísérletről ellentmondásos pletykák keringenek, így az egyik megtámadott magyar fiatalt kértük meg, hogy segítsen felgöngyölíteni a szálakat.

Mint elmondta, 2012. április 25-én délután fiatalok megbeszélést tartottak egyik társuknál. A megbeszélés tárgya a korábbi, „Állítsuk meg Nagykáta város szemétbányává válását!” címen megtartott fórum elemzése volt, ahol megbeszélték a szemét felszámolásához szükséges további teendőiket. Ezt egybekötötték egy terepszemlével is, amely a Nagykáta határában található Kiss Ernő utca végénél kezdődő fenyves előtti több hektáros szeméttel borított terület egy részének bejárását foglalta magában. A terepszemle kb. 35-40 percig tarthatott, majd utána visszamentek, hogy kielemezzék a látottakat. Három társuk ekkor el is indult haza, őket körülbelül fél órával később követték a többiek is.

Egyikük biciklivel, ketten pedig autóval indultak el, amivel nem jutottak túl messzire, ugyanis váratlanul eléjük vágott két kocsi, amelyekből karókkal és baseball-ütőkkel felfegyverkezett cigányok ugráltak ki, és ordítozva rájuk támadtak. Már több helyen leverték a festéket az autójukról, mire sikerült kijutniuk a gyűrűből, kihasználva a két autó közötti szűk helyet, és a biciklis társuk után siettek, akiről azt hitték, hogy elmenekült. Mint kiderült, ösztöne a bújásra, lapulásra késztette, és így nem találtak rá. A támadók közeledte miatt gázt adtak, és egyenesen a rendőrségre hajtottak, miközben filmekbe illő autós üldözésben lehetett részük. A már pirosan jelző vasúti átjárón áthajtva rázták le az őket követő autókat, és szerencsésen megérkeztek a rendőrkapitányságra.

Eközben a meglapult társukat megtalálták a cigányok és mire kiért a rendőrség, addigra kb. negyvenen vették körül, és verték baseball-ütővel, rugdalták a fejét, fenyegették szamurájkardokkal, késekkel. Nem sokon múlt az élete.

Állítólag a cigányok között elterjedt egy pletyka, miszerint gárdisták támadtak rá egy családra, és ezen akartak bosszút állni, de mint kiderült, ennek semmi köze nem volt a valósághoz. Az utcák még a lincselési kísérlet után órákkal is teli voltak 20-30 fős csoportokat alkotó, nyíltan felfegyverzett emberekkel, akik egy újabb elterjesztett agyrém miatti félelmükben verődtek össze önkéntes karhatalommá. Szerintük ugyanis skinheadek verték a cigányokat.

Az egyik megtámadott fiatal így foglalta össze a napot: „Ott, akkor nem számított semmi és senki, még a rendőr sem! Azon az estén az öntörvényűség világában csak a szerencsének - az Isteni gondviselésnek - volt köszönhető, hogy senki nem halt meg! Noha Nagykátán halálos áldozatot nem követelt a lincselés, de egy este erejéig a város mégiscsak Olaszliszkává vált! Ez mindenképp figyelmeztetően kell, hogy hasson Nagykáta és Magyarország egész lakosságára. Ezt az ügyet nem szabad félvállról venni, mert ma még a szerencse itt járt köztünk, de holnap talán szerencse helyett gyilkosról és áldozatról beszélhetünk!”

(Szent Korona Rádió)