2011. március 21-én a Magyar Nemzeti Gárda tüntetést szervezett abból a célból, hogy a közbiztonság siralmas állapotára hívja fel a figyelmet, melyre meghívták a Pax Hungarica Mozgalmat is. A Mozgalom részéről én szólaltam fel. A tüntetést hatalmas média érdeklődés vette körül, milyen érdekes (habár ebben semmi csodálkoznivaló nincsen), hogy a nap, mint nap elkövetett, cigányok által véghezvitt bűncselekményekről mélyen hallgatnak.

Amint az várható volt, a zsidó érdekeltségű fősodratú médiánál igencsak kiverte a biztosítékot azon gondolatmenetem, melyet a demokráciáról mondtam el. Milyen fájdalmas lehet számukra, hogy történetesen ez nem volt más, mint a színtiszta igazság. A világhálót böngészve a sipítozó hangulatkeltésen kívül sehol nem akadtam olyan portálra, mely vette volna a fáradtságot, és megpróbál érvelni, hogy bebizonyítsa, hogy nem igaz az, amit mondtam. Mert nem is lehet. Persze, ilyenkor ismerjük a sablon választ; "nácikkal nincs mit vitázni". Erre mondhatjuk Aquinói Szent Tamással egyetemben, hogy; "Ne azt nézd, hogy ki mondja, hanem, azt hogy milyen érvekkel támasztja alá."

Az Index címlapján a következő címmel jelent meg a tudósítás a tüntetésről: A demokrácia a gazemberek államformája. A valóságtól igen nagy mértékben el lehetnek rugaszkodva, ha azt gondolják, hogy az átlag magyar ember ne így véli, még akkor is, ha ezt magában nem (még) fogalmazza meg, még akkor is, ha négyévente elmegy szavazni valamelyik zsidó bagázsra (a politikai közbeszéd pártoknak hívja őket), de ekkor is megfigyelhető, hogy sohasem valakire, hanem valaki ellen szavaznak. Egy a lényeg: az emberek nem bíznak már a rendszerben. Ezt lehet csűrni-csavarni, de az igazság attól még igazság marad. Azt is láttuk, hogy ez a hatalom, ez a rendszer mennyire semmibe veszi önnön törvényeit (véleményszabadság) is, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a beteges akarat, amit arra fordítottak, hogy megakadályozzák a Becsület Napja ünnepséget, ahol is Európa és Magyarország valódi hőseire emlékeztünk. Egy rendszer akkor érett meg igazán arrra, hogy elfoglalja helyét a történelem szemétdombján, amikor már ő maga is köp saját elveire. 

A világ minden pontján, ahol liberális demokrácia műdödik, előbb-utóbb a következő káros folyamatok indulnak el a társadalomban: az egyéni felelősség teljes hiánya, a mennyiségnek a minőség fölé való helyezése, a hazugságok, a kétszínűség és a gerinctelenség, a kettős mérce, az adott népek demográfiai mutatói mélyrepülésbe kezdenek, nem is beszélve a legfontosabbról, hogy az erkölcsi és szellemi nívó hihetetlen mértékben hanyatlani kezd, és az ember legalantasabb ösztöneit kelti fel és hozza felszínre.

Nincs ez másként hazánkban sem. A magyar munkás nem lát mást, mint, hogy reggeltől estig dolgozik, hogy máról holnapra tudjon élni, ennek ellenére folyamatosan egzisztenciális bizonytalanságban tartják, de mindezekkel párhuzamosan azt tapasztalja, hogy a politikusok bármit megtehetnek büntetlenül, felelősségrevonás nélkül, mindezért cserébe még többszázezres fizetést is felvesznek. A szociális kérdést tehát nemhogy nem tudják, de nem is akarják megoldani. Hiszen éppen ez a cél, hiszen a magyar ember másodrendű állampolgár ma Magyarországon.

A magyar emberek azt látják, hogy naponta köpik le őket magyarságukért, folyamatosan gyalázzák nemzeti büszkeségükben, állandó jelleggel súlykolják, hogy bűnös, hogy nem szabad büszkének lenniük származásukra, kultúrájára, értékeire. De ezzel práhuzamosan kötelező tisztelni mindenki mást. Kiváltképp egy népet, akit amellett, hogy sajálni illik (kötelező), nem mellesleg kártpótlásokkal tömni tele zsebüket. A nemzeti büszkeséget tehát nemhogy ápolni akarják, de azt totálisan igyekszenek megszüntetni.

Az erkölcsi relativizmus álruhájába bújtatva pedig hadjáratot hirdetnek minden ellen, ami keresztény, ami a magyarságot és Európát azzá tette, ami, tehát magyarrá és európaivá. Népünk és fajtánk ellenségei rájöttek arra, hogy a vallást, mint olyat, egyszerűen nem lehetkiírtani. Ezért ezt a természetes Isten utáni vágyódást az emberből úgy igyekszik tévútra vinni, hogy különféle valláspótlékokkal tömik tele fejüket és szívüket. Igyekeznek tehát az embert eltávolítani Istentől.

A fentebb kifejtett hármasság pedig a demokráciák elidegeníthetlen velejárói. Ezzel szemben áll a mi világnézetünk, amely azt vallja, hogy az ember transzcendens felé vágyódását a kereszténységben, a természetes egoizmusát a nacionalizmusban, a közösség keresését pedig a szocializmusban valósítja meg. A jövő útja ez lesz, és nem pedig a gazemberek államforjáma, mert a demokrácia valóban az.

Lantos János - Pax Hungarica Mozgalom, szórványvezető

Kapcsolódó:

- A rendőrpalota előtt tüntetett a Magyar Nemzeti Gárda (+képek, videó)

- Hogy most akkor hungaristák lettünk-e?