Si tacuisses...

2011. 03. 18. péntek. - 10:15
...philosophus mansisses. Békés Márton még mindig vezekel. Ez az a cikk, amit neki meg kellett írnia. Részben ennek betudhatók a tudatos csúsztatások, s ami még rosszabb, a súlyos ténybeli tévedések. Ez elnézhető lenne Himler Márton lapjánál, az Amerikai Népszavánál. A nolte-i tézist (fasizmus = kommunizmus) úgy mantrázza, mint Mód Aladár a dimitrovi tézist. Ezen már fönn sem akadunk. Ám lássuk az említett cikket!



A békétlen zsidócsahos...

A hírek szerint ugyanis a rendőrség tudomására jutott, hogy egy mezőkövesdi portán Szálasi-emlékművet emeltek a Pax Hungarica Mozgalom (a korábban betiltott Vér és Becsület Kulturális Egyesület utódszervezete, amelynek elnevezése Szálasi egyik kitalációjából származik) tagjai.

A Pax Hungarica Mozgalom (PHM) nem - a korábban feloszlatott - Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) utódszervezete (ilyen hülyeséget csak az LMP-s Athena Intézet mond). A VBKE alapvetően nemzeti, nemzetiszocialista irányultságú bőrfejű zenekarok fellépését támogatta, valamint ehhez kapcsolódóan közösségszervező tevékenységet (ünnepségek, előadások, túrák lebonyolítása) folytatott. A PHM egyértelműen hungarista szervezet, míg a VBKE nem volt az, több más - az általános politológiai meghatározások szerint - szélsőjobboldali irányultságú tagot foglalt magában, így ideológiailag heterogén volt. Az már mellékes, hogy az emlékoszlopot nem a PHM emeltette, hanem részt vett a felavatásán.

A nyilasvezető halálának 65. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésnek Kárpáti Sándor, "egy lelkes mezőkövesdi hungarista, aki egyben a betiltott Magyar Gárda borsodi kapitánya" portája adott helyet, az emlékoszlopot Domokos Endre János leplezte le. A betiltott Vér és Becsület egykori és a Pax Hungarica Mozgalom jelenlegi vezetője után ifj. Tompó László (a Gede Kiadó szerkesztője, irodalomtörténész, aki tavalyi, Magyar Szigeten tartott zsidózásával vált ismertté) és Németberta Péter (a Bácsfi Diána-féle, egykori Magyar Jövő Csoport tagja) tartott beszédet. Nem szervezeti szinten, hanem magánemberként részt vett az eseményen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (a Jobbik szövetségese, amelynek tiszteletbeli elnöke, Zagyva György Gyula, a párt parlamenti képviselője) néhány tagja is.

Kis pontosítás a naprakészség okán. Ifj. Tompó László nem a Gede Kiadó szerkesztője.

A Szálasi-emlékoszlop elhelyezői ravasz módon magánterületen állították fel a téglalap alakú mementót, amelyen jól látszik, hogy alsó felén az egykori hungarista párt zászlajának módosított verziója szerepel (vagyis nyolc helyett kilencszer vágott árpádsáv, amelyen piros alapon fehér rombuszban egy zöld H-betű van, amely a fehér hátteret nyilaskeresztre hajazó formában szeli fel), felső részébe pedig egy Szálasi-melldomborművet építettek, amelyen viszont már a hamisítatlan - és ilyen formán a Btk. 269. szakasza B) bekezdésének hatálya alá eső - nyilaskereszt szerepel.

Történeti jelleggel készült a dombormű, ahogy a temetőkben a szovjet katonasírokon is ott található az ötágú vörös csillag, vagy a debreceni strandolókba belegéppuskázó, gyermekeknek robbanó babákat ledobó, Békés Márton által körülrajongott „liberátorok" emlékművein a másik ötágú, Európát leigázó csillag.

Egy kis büntetőjogi pontosítás. A Btk. 269. paragrafusának (és nem szakaszának) B szakaszában (és nem bekezdésében) így rendelkezik a (2) bekezdés:

Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.

Egyébként próbálják meg elbontatni: úgy fognak járni, mint az MSZP a turullal. Legalább világos lesz, hogy a FIDESZ és az MSZP egykutya, mind a kettő kóser, megfelel a jaltai világrend igazságtipró rendszerének, amitől való szabadulás Európa és Magyarország feltámadásának záloga.

Azonban az igazi logikai bukfenc, Révai-féle dialektika itt következik:

A valóságos Szálasi-emlékoszlop és a képzeletbeli Rákosi-emlékmű közötti párhuzam korántsem a légből kapott. A magyar történelemben ugyanis - méghozzá egy éven keresztül! - előfordult, hogy a nyilas mozgalom vezére és az illegális kommunisták vezetője közös platformra került, méghozzá nem is olyan messze egymástól. 1) Rákosi Mátyást először 1925-ben ítélték el illegális politikai tevékenységéért, fegyházbüntetése nagy részét 1930-tól kezdve a szegedi Csillagbörtönben töltötte. 1934-ben ismét elítélték, ezúttal a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért. Egészen 1940 októberéig - összességében 15 éves börtönbüntetése leteltének végéig - ült a dél-magyarországi város híres büntetésvégrehajtási intézetében, amikor egy államközi megállapodás keretében a Szovjetunióba került. 2) Szálasi Ferencet 1938 nyarán ítélték három éves börtönbüntetésre számos perének összegeként, amelyet szintén a szegedi Csillagban kezdett leülni. Az 1940. augusztus végi második bécsi döntés idején kihirdetett közkegyelem hatálya azonban rá is kiterjedt, így 1940 szeptember közepén amnesztiával szabadult. Rákosi és Szálasi tehát 1938 nyarától 1940 őszéig együtt ült a Csillagban. 1939 nyarától kezdve pedig hivatalosan szövetségesek is voltak, hiszen "anyaországaik", a sztálini Szovjetunió és a hitleri Német Birodalom, 1939 augusztusában a moszkvai Molotov-Ribbentrop paktum keretében megnemtámadási szerződést kötött egymással.

Rákosi elítélése a magyar államrend valós megdöntésére való kísérlet miatt történt. Szálasi legitim úton akarta átvenni a hatalmat. A korral foglalkozó történészek többsége tudja, hogy Szálasit koncepciózusan ítélték el. A korban nem volt kodifikált büntető eljárásjog, csak büntető perjog, így a politikai rendőrség tucatjával gyárthatott „bizonyítékokat". Ő organikusan akarta megújítani a komoly belső problémákkal, elsősorban szociális problémákkal küzdő Magyarországot. Ahogy Deák Ferenc beállította a történeti alkotmányt kora szerves folyamába (közjogi restaurációval kezdve), úgy akarta Szálasi a koreszményt a magyar jog szerves (tehát élő, nem merev) valóságába beletestesíteni.

Amíg Rákosi Sztálint bújta, addig - börtönnaplója alapján - Szálasi többek között Bangha Bélát, Klemm Kálmánt, német és magyar geopolitikai szakirodalmat bújt, és mindenekelőtt a Szentírást. Ezen kívül rendszeres lelkiéletet (gyónás, szentáldozás) élt. A párhuzam már itt ordítóan hamis a pillangókisasszonyhoz hasonló bócher-gyerek és a wagneri hőstenor között.

„Hivatalosan szövetségesek voltak." Ez a legnagyobb hülyeség, szándékos hazugság. Békés Márton - képzett politológusként és olvasmányélményei alapján is - világosan tisztában van a német hitlerizmus és a magyar hungarizmus közötti elvi különbségekről. Szálasi a Volksbund szélsőséges törekvéseit nem tűrte, mert szerinte a Hungarista Nemzet része a német népcsoport is. Föl is róják a német követi jelentések, hogy Szálasi még mindig az avittas szentistváni alapokon akar nemzetiszocializmust építeni.

Szálasi Hitlerrel szemben is érvényesítette hatalomra jutása után a politikáját, míg Rákosi Sztálin „leghűségesebb magyar tanítványa" volt. Nem véletlen, hogy Szálasival utoljára számoltak a németek.

Szálasit, aki a konnacionalista Európa elkötelezettje volt, mélységesen bántotta a német vezetésben meglévő sovén aspiráció. Ezért mondta azt, hogy „Németországban még távolról sincs nemzetiszocializmus", és az utolsó kormányülésen azt, hogy „a háborút Németország vesztette el, nem a nemzetiszocializmus".

A lengyel néppel is együtt érzett, de reálisan látta, hogy a lengyel „két tenger köze" birodalmi aspiráció keretében a lengyelek - az angolok által gyáván fölheccelve majd cserbenhagyva - Berlin elfoglalására készültek. A lengyel néppel szembeni német magatartáshoz hozzájárult az erőszakolt lengyelesítés is a két világháború között (elsősorban az erőszakkal megszerzett Felső-Sziléziában), sőt a galíciai ukrán nép lengyelesítésére tett kísérlet is. Természetesen ezzel nem a lengyel néppel szemben elkövetett német vagy orosz igazságtalanságokat akarom letagadni, de ezen jogtiprások, üldözések, tömeggyilkosságok, asszimilációs politikák mindhárom nemzet egymást a másik nélkül elképzelő, túlzó sovinizmusából eredtek. Erre is megoldást kínált a hungarista konnacionalizmus, ami épp ezért európai, sőt világgondolat.

Szálasi így írt (1939. szeptember 1.), mikor megtudta, hogy kirobbant a háború:

Hallom a „Csillag"-ban, hogy ma délután eldől Lengyelország és Németország között a danzigi ügy. Lengyelország sorsa meg van pecsételve. A lengyel népet sajnálom, minden szeretetem velük van; ellenben a lengyel kormányt oda kívánom, ahová való és ahonnan jött: a pokolba. Pylsudszky sírjában is elátkozza utódait a kormányon. És megérdemelten.

Az amerikai paleokonzervatív gondolkodó, Patrick J. Buchanan magyarul is megjelent művében (Churchill, Hitler és a felesleges háború) világosan leírja, hogy a megváltozott angolszász politika hergelte föl a lengyeleket, hogy segítik őket, támadó háború esetére is! A lengyelek pedig támadásra álltak föl a németek ellen. Hitler egyértelműen a Szovjetuniót akarta meghódítani, angolszász és olasz szövetségben. Ha kiegyeznek Hitlerrel Sztálin helyett, még ma is állna a Brit Birodalom és az európai civilizációval együtt a kereszténység és a fehér nagyrassz nem lenne történelme legnagyobb válságában.

Hitler és Sztálin között megnemtámadási szerződés és nem katonai szövetség köttetett. Ellenben a malterkanalas lord, a sátánista Churchill („ha Hitler megtámadja a poklot, az Ördöggel is szövetséget kötök") katonai szerződésben állt a Szovjetunióval, és „feltétel nélküli", azaz totális megadást kívántak a tengelyhatalmaktól. Összenőtt, ami összetartozik.

Egy fontos adalék. Rákosit kirúgták a Szovjetunióba páros lábbal, és a kutyát sem érdekelte a személye. Szálasit kiszabadulásakor virággal köszöntötték, mint a legnagyobb ellenzéki és üldözött párt vezetőjét. Szálasi nem ment Németországba, nem is fogadták volna feltétlenül szívesen. Szálasit a magyar nép emelte diadalmas Siegfriedként vezérévé üldözése alatt, míg a mimei Manót, a „zsidó kiskirályt" (Berija) a szovjet szuronyok tették „Rákosi apánkká", a nép legnagyobb rettegése és megvetése közepette.

Szomorú, hogy a magát orthodox lutheránusként és konzervatív közgondolkodóként meghatározó Békés Márton a „körúti tintasakterek" (Prohászka) nívóján hazudozott Szálasiról.

Gondos Ferenc - Kitartás.hu

Válasz