Eszes Beáta

„Az emberek úgy gondolják, hogy amit látnak, az szörnyű, de nem az ő dolguk, félnek, lehúzzák a redőnyt. Az a meggyőződésem, hogy a negatív, a gonosz hatalom sikereinek ez a záloga" *
Ranschburg Jenő

A mezőkövesdi Szálasi Ferenc-emlékoszlop avatása kapcsán Bolgár György a Galamusban interjút készített Magyar György ügyvéddel arról, hogy egy magánterületen mikor válik büntethetővé az önkényuralmi jelkép használata, hiszen az emlékoszlopon nyilaskereszt - tiltott önkényuralmi jelkép - látható, amelynek a nagy nyilvánosság előtti használata vagy propagálása büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekmény, vétség, amely pénzbírsággal sújtható.

Akkor most húzzuk fel azt a bizonyos redőnyt, és ne féljünk szembenézni a valósággal és a saját - kontinuitásban megélni kívánt - magyar múltunkkal. Senki nem teszi fel azt a banális kérdést, hogy a felavatott emlékoszlopon Szálasi Ferenc nyilaskeresztes nemzetvezető dombormű-arcképe kit és mit ábrázol. A hírportálok egy része egyenesen Szálasi-szobor címmel adott hírt a több kattintás reményében, ahol akár teljes bronzvalójában szemünk elé tárult Szálasi alakja. Amely azonban talapzattal már kilátszana a nagy nyilvánosságtól eltakaró kerítés mögül, így a bátor résztvevők a kerítés magasságát éppen hogy meghaladó magasságú emlékoszlopot avattak dombormű-arcképpel, alatta Szálasi ismert 44-es rádióüzenetéből az idézettel: „Nemzetünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha."

A honlap híre bejárta a közösségi portálokat, még mielőtt az országos hírportálok és a rendőrség reagáltak volna rá.

A banális kérdést azért kellett volna újságíróknak, ügyvédeknek és legfőképp politikusoknak feltenniük, mert ha megadják rá a választ, hogy Szálasi Ferencnek és nyilaskeresztes (hungarista, nemzeti szocialista ideológiájú) uralmának, így a magyar holokauszt záróakkordjának állít dicsőítő emléket az oszlop, akkor ennek a következménye a Btk. 269/C. §-a, amely így szól: „Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Németország releváns törvényében a dicsőítés kitétel is benne van, amely súlyosabb büntetést von maga után, mint egy súlyában kisebbítő vélemény. Ez az a bizonyos „holokauszttagadás-törvény" néven közismertté vált passzus, amelyet még az előző kormány idején nyújtottak be, ám megannyi vitát követően a 2010-es új kormány képviselői terjesztették az Országgyűlés elé, kiegészítve kommunista bűnökre vonatkozó rendelkezéssel. A holokauszt szót kicserélték nemzeti szocialistára, majd a Fidesz-KDNP kormány vezette Országgyűlés 2010. májusában elfogadta. Mi több, e törvény kommunista bűnökre vonatkozó passzusaira hivatkozva már vádat is emeltek Biszku Béla ellen.

A Szálasi-emlékoszlop esetében a nagy nyilvánosság kitétel éppen az emléket állítók kifejezett szándéka alapján teljesült azáltal, hogy a beszámolót az interneten is közzétették. Ezt a feltételt a nyilaskereszt jelkép esetében Magyar György ügyvéd is így minősítette. Abban bizonyára mindenki egyetért, hogy egy emlékoszlop emléket állít, egy meghatározott személyt ábrázoló emlékmű pedig pozitív kapcsolatot ápol az emlékezők és az emlékezet között. Banálisnak tűnhet ezt rögzíteni, de azt látva, hogy mindenki a tárgyi szimbólummal törődik, a politikus személyével és a hozzá kötődő korszakkal nem, noha az avatók, mint honlapjukon meg is írták, nekik állítottak dicsőítő emléket, a leleplezés előtt magyar nemzeti jelképet, nemzeti színű szalagot használtak, a rendezvényt nemzeti jelképpel, a Szózattal zárták - azaz a hivatalos nemzeti jelképekkel, a társadalmi szervezet részvételével és az emlékoszlop tárgyával végképp kizárták a magánemberi jelleget -, ott kétségeim támadnak azt illetően, hogy értjük-e, miről van szó. Akarjuk-e érteni? Az inkriminált honlap és nem egy hírportál szélsőséges hozzászólói értik, és üdvözlik. Értik az eseten elképedő demokrata állampolgárok is. A politikusok nem értik, akik a törvényt alkották? A rendőrség nem érti, amelynek tudomására jutott ez a bűncselekmény is?

A törvény ratifikálása előtt széles politikai és társadalmi vita alakult ki alapvetően jogvédők és nem szélsőségesek között, hogy az mennyiben korlátozza az alkotmányos szabad szólásszabadság elvét. A különösen a holokauszt és kommunizmus bűnét elkövető Európa államainak gyakorlatát azért követte Magyarország is a konszenzussal ratifikált törvénnyel, mert arra a következtetésre jutottak a törvényhozók, hogy ilyen eszmék vallása és terjesztése romboló hatással van az állampolgárok alapvető jogaira és a társadalom egészére nézve, mivel uszító, kirekesztő magatartást közvetít tagjai számára. Másrészt az európai és immáron magyar gyakorlat a törvényben kodifikálja azt a társadalmi emlékezetkultúrára való törekvést - tehát jogfilozófiai oldalról a törvény azt a pedagógiai célt testesíti meg -, amellyel különösen a magyar társadalom még jócskán adós önmagának, hogy ugyanis a saját közössége ellen elkövetett bűneivel szembenézzen, és társadalmi emlékezetében megfelelően feldolgozza, erkölcsi értékrendjében elhelyezze őket.

Az avatásról tudósító honlap kitakarta a bátor avatók arcát, nevüket nem közölte, kivéve az avatást végrehajtó, betiltott, ám a jelek szerint működő Pax Hungarica Mozgalom vezetőjének, Domokos Endre Jánosnak és a magántelek tulajdonosának nevét. A mozgalom így vall eszméjükről a saját honlapjukon: „A Hungarizmus a nemzetiszocialista világnézet és korszellem magyar gyakorlata. A Hungarizmus ideológiai rendszer. (...) A Hungarizmus nem a faji türelmetlenség, hanem a fajnemesítés alapján áll. A vérségi asszimilációt mint vérnemesítő tényt népcsoportjai között elismeri, egyedül és kizáróan csak a vérrontó és fajrontó elemeket zárja ki és különíti el." Céljai közt említi továbbá „a magyar szellemi és kulturális élet megtisztítását a vallás- és nemzetellenes elemektől." A nemzetről kulturális közösségként beszél, tehát a megtisztítás a nemzetre értendő.

Kétségeink sem lehetnek afelől, hogy az emlékművet leleplező szervezetnek és így vezetőjének mások kirekesztésére és akár a „megtisztítás" fogalmának leple alatt mások életének veszélyeztetésére irányuló céljai vannak, ahogy ezt Szálasi korszaka meg is tette. Olyan eszméket terjeszteni, társadalmi cselekvési célként kitűzni, amelyek alkotmányos emberi alapjogokat durván sértenek, ez sosem tartozhatnak a szabad véleménynyilvánítás jogkörébe, mert az alapvető emberi jogok közt a fizikai és méltóságbeli sérthetetlenség és az egyenlőség elve alkotmányos értelemben primátust élvez minden egyéb alapjoggal szemben.

A még mindig kétkedők számára: az avatást propagáló honlap által megnevezett résztvevők közt van az a Németberta Péter, aki Bácsfi Diána oldalán lendítette a karját előre 2004-ben, egy soproni nyilas-hungarista eseményen.

Vélhetően a rendőrségi nyomozás megindulásának hatására a Jobbik sietve kiadott egy sajtóközleményt, miszerint ők és hozzájuk közel álló szervezetek nem vettek részt az avatáson. Ezt a közleményt a Pax Hungarica Mozgalom is közzétette saját honlapján, ahol a kommentelők a számukra is nyilvánvaló szervezeti és ideológiai összetartozás megtagadását Boss-öltönyös árulásnak minősítették. A mozgalom a Nemzeti Gárdával mai napig közös társadalmi megmozdulásokat szervez.

Míg a Jobbik elnöke a bíróság előtt tagadta a Magyar Gárda Mozgalom és a párt közötti kapcsolatot, amely alapján akár maga a Jobbik is feloszlatható lett volna, addig az egyértelműen szervezeti átfedéssel működő Új Magyar Gárdával nyíltan vállalja a kapcsolatot (az előzővel a bíróság falain kívül is azt tette, hivatalos kampányuk része volt, ez köztudott). A sokadik néven reinkarnálódó Gárda mind tagjaiban, mind működésében erős átfedést mutat az elődeivel, a szakadás ellen épp a tagok emelik fel szavukat. A szervezeti átnevezés gyakorlatát Szálasi kezdte el betiltott és folyton újjászervezett mozgalmaival és pártjaival, a Szent Koronára felesküvés hagyományát is Szálasi miatt érezte követendőnek a Jobbik, így vállalva kontinuitást eszméivel a demokratikus magyar törvényhozás házában, a Parlamentben. Az elhatárolódás azért is hiteltelen, mert az avatás - így az ott részt vevő szervezettel és eszméjével közösséget vállaló - harmadik megnevezett résztvevője az az Ifj. Tompó László, aki irodalomtörténésznek aposztrofálva magát jobbikos rendezvények kedvelt előadója magyar történelmből és a Horthy-korszakból.

Utalnék újra a nemrég elhunyt Ranschburg Jenő által nevezett „redőny-effektusra", amivel azokat a nem zsidókat jellemezte, akik a házak ablakaiból végignézték, ahogy a magyar közigazgatás, a csendőrség által összegyűjtött zsidókat végighajtották az utcán a kijelölt gettók, majd a marhavagonok felé, és akik elől ők a lehúzott redőny mögé bujtak, félve szembenézni azzal, ami saját szomszédjukkal, ismerősükkel, barátjukkal, egy másik magyarral történik. Valójában ez adott lökést ahhoz, hogy valamennyi parlamenti párt politikusa, valamennyi, a hírről tudósító hírportál és újságíró, ezek szerint ügyvédek helyett is rákérdezzek: valójában kitől és mitől félünk? Arcukat letakaró, egymástól elhatárolódó, kerítés mögé bújó, jelképeket átrajzoló, de azért elvetemült, közösségellenes, beteg eszméket valló, nyilvánosságot csak egymás háta mögé bújva vállaló emberektől? Senki nem magyarázza el nekik, hogy önmagukat gyűlölik önnön gyűlölködésükkel? A törvény arra való, hogy ne alkalmazzuk? Eltekinthet bárki állampolgárként állampolgári kötelességétől, hogy ha tudomására jut egy Btk-ba ütköző cselekmény, tehát bűncselekmény, jelentse? Meggyőződésem (volt), hogy a jogalkotók és végrehajtók célja ezzel a törvénnyel egy „első eset" kapcsán főleg az lesz, hogy erősebb legyen a társadalmi elítélés, mintsem a tényleges letöltendő börtönbüntetés kiszabása, és annak maximalizálása. Ez a törvény véleményem szerint - ahogy jogszociológusok fogalmazzák meg a törvények társadalmi célját a jogi korlátok állításán és szankcionáláson túl - alapvetően pedagógiai célt is szolgálna a társadalmi értékrend kijelölésével és védelmével. Amiről oly sokat beszél a kormány. Nem eltekintve attól, hogy a releváns törvények értelmében kiszabott büntetésekre európai precedensek adnak útmutatót. Nem beszélve arról, hogy kirakat-hivatkozásként használt kurucon túl betiltott szervezetek honlapjai virágoznak a Médiahatóság legnagyobb örömére és tétlenségére.

Szálasi és a Jobbik Szent Koronára való felesküvése kapcsán a 269/C.§ törvény egyik beterjesztője, Lázár János mondta egy interjúban éppen a törvény beterjesztésének napjaiban: „Azért kell az országnak erős kormány, hogy betartassa a törvényeket. Senkinek nem kell majd félnie, mi mindenkit megvédünk."

A mai napig egyetlen parlamenti párt sem jelentetett meg a honlapján a nyilas eszme nyílt propagálásáról elítélő véleményt, az MSZP honlapján egy (vélhetően) mezőkövesdi tanár - az eszakonline-on közzétettel - nyilatkozata szerepel, az LMP, a Fidesz és a Jobbik nem találta említésre méltónak erre hivatalosan, írásban reflektálni.

(Galamus)