(Szekt)ATV archívum: Meg(se)döbbentő szemelvény az aljasság világlátásából Szakvélemény '39-ből: skizofrén volt a nemzetvezető
2014. március 11. - 19:42
Rovatok:
Lapszemle
Magazin:
Történelem
Share on favorites Share on email Share on print Share on pdfonline |

Előkerült az elveszettnek hitt, nagy valószínűséggel soha nem publikált korabeli elemzés Szálasi Ferenc elmeállapotáról. A szakértői jellemzés kórosan torzult, zavaros, skizofrén személyiségként írja le a később emberiség elleni és háborús bűntettek miatt kivégzett nyilasvezért.

Karsai László "történész" (szép család - Karsai László - , antifasiszta Zsidó származású történész, Karsai Elek fia, hisz a holokausztban és annak jelentőségében, Karsai Dániel - ügyvéd, alkotmányjogász, a holokausztozó Karsai László fia, saját bevallása szerint jogvédő, aki minden rendelkezésre álló jogi eszközzel küzd a véleménye szerint "emberi jogokat sértő, kirekesztő, uszító" azaz a magyar- és nemzetpártoló eszmék ellen - a szerk.) régóta dolgozik a hungarista „nemzetvezető” politikai életrajzán. Őrült volt-e Szálasi? A kérdés minél árnyaltabb megítéléséhez szeretett volna felhasználni egy 1939-ben, állítólag a szegedi Csillagbörtönben készült elmeorvosi szakvéleményt, amelynek létezéséről a történész csak a közelmúltban szerzett tudomást. Nem sikerült felkutatnia az iratot. A szakvéleményt sokáig az országos pszichiátriai intézet múzeumában őrizték, de a „Lipót” bezárásakor nyoma veszett. Legalábbis különféle hivatalos szervektől Karsai ezt a választ kapta, bárhová fordult.

A témáról szóló NOL-cikk megjelenése után kiderült, hogy a keresett dokumentum nem vált kámforrá: más helyen, de most is ugyanabban a gyűjteményben található, ahol eddig. - írta a Népszabadság. A szakvéleményt a máskülönben evangélikus Bakody Aurél lipótmezei főorvos, egyetemi tanár, törvényszéki elmeorvos írta. Az 1939-es időpont stimmel, a helyszín azonban nem. Bár a szélsőséges nézetei miatt bebörtönzött Szálasit ekkortájt valóban Szegeden, a híres-hírhedt Csillagbörtönben tartották fogva, a szakvélemény Budapesten készült. Méghozzá Benárd Ágoston keresztényszocialista országgyűlési képviselő felkérésére. (A szintén orvosként végzett, elkötelezett antikommunista Benárd leginkább arról ismert, hogy népjóléti és munkaügyi miniszterként egyik aláírója volt a trianoni szerződésnek. Tiltakozása jeléül 1920. június 4-én, aláírás közben állva maradt, majd kijelentette, hogy a kényszer hatására kötött szerződés betartását nem tartja kötelezőnek.) A lipótmezei főorvos személyesen nem találkozott Szálasival, szakvéleményét az 1935-ben kiadott Cél és Követelések című, 16 oldalas Szálasi-műre alapozta. Bakody Aurél hangsúlyozta, hogy eljárása szakmailag nem kifogásolható: az elmeorvos gyakran van olyan helyzetben, például végrendeleti perek esetében, amikor kizárólag írásművekből kiindulva alakítja ki véleményét. A főorvos előrebocsátja, hogy elmebetegek és kóros elmeéletű nem elmebetegek különös gyakorisággal fordulnak elő a politikai életben, főleg a forradalmi jellegű mozgalmakban. Ismeretes az is – folytatja –, hogy minden nagyobb elmekórházban találni olyan teljesen rendezett viselkedésű és összefüggő gondolkodású elmebetegeket, akiknek elmeéletét az úgynevezett schizisek, hasadások jellemzik. Mindez sokszor csak fogalmazványaikból állapítható meg. Erre adnak is alkalmat bőven. Gyakran – írja Bakody Aurél – egész életüket azzal töltik, hogy „intézetekben vagy kávéházakban a legkülönbözőbb világboldogító memorandumokat szerkesztik, s ezzel elárasztják a hivatalos helyeket, sajtót, sőt nemegyszer a politikai életet is”. A skizofréniás (schizophreniás) elmebetegségek nagy csoportjába tartozó emberekről van szó: a főorvos nem hagy kétséget afelől, hogy meggyőződése szerint ebbe a csoportba tartozik Szálasi Ferenc is. A szóban forgó 16 oldalas kiadvány egyébként Szálasi első, rövid úton betiltott pártja, a Nemzet Akaratának Pártja (NAP) programadó munkája. Az írásművet elemezve Bakody Aurél megállapítja, hogy az általa nagy külföldi diktátornak nevezett Mussolinitől eltérően Szálasinál a „mértéktelen aránytalanság” a meghatározó. A főorvos gazdagon idéz a szövegből: a feltűnéskeltő, furcsa, bizarr szavak és a különcködő mondatfüzérek rendre a skizofrén betegek kórképét juttatják eszébe. Esetenként a logikus felépítés, máskor a tartalmi elemek hiányára hívja fel a figyelmet. Szálasinak a népek társközösségéről szóló eszmefuttatását ezzel a megjegyzéssel kommentálja: „én nem értem, hogy mi a társközösség, ennek használatát csak az igazolhatja, hogy igen bölcsen hangzik, bár nem az” A pátosz biblikus foka a világi könyvekben a megszállottság tünete. Bakody Aurél több példával szemlélteti, hogy a skizofrén logika – amelynek egyik alapvető sajátossága a „kótyagos fantaszticizmus” – minő „értelmi silányságokhoz, sőt értelemkizáró frázisokhoz vezet”. Csak az író „saját csodálatában való affektív elmélyedésével magyarázható, hogy ezt fel nem ismeri”. Bakody Aurél végkövetkeztetése szerint Szálasi munkája a „skizofrén lelkiállapotra jellemző elmetünetek oly sokaságát mutatja”, hogy vele szemben a „legsúlyosabb elmeorvosi aggályok, sőt bizonyítékok állanak fent”. A főorvos többször utal rá, hogy ennek ellenére a „messiásváró” magyarok körében népszerűségre tehet szert: a „magyar jövő érdekében” ezért azt javasolja, hogy Szálasit és a mozgalmat szeparálják egymástól. Talán sosem fogjuk megtudni, hogy Benárd Ágoston önszorgalomból vagy politikai megbízást teljesítve kérte fel a lipótmezei főorvost. Annyi biztos, hogy a megbízó titoktartást ígért, és Bakody Aurél kifejezetten kérte is, hogy – bár a kompetens szakemberek előtt hajlandó helytállni – elemzését ne hozzák nyilvánosságra. Óvatosságból nem is írta alá a hétoldalas, sűrűn gépelt szakvéleményt, amely a konkrét eseten túlmutató összegzést is tartalmaz:

„Az autisztikus, köldöknéző skizofrén ember az, aki a realitást teljesen kizárva gondolatmenetéből építgeti a légvárakat, s mint politikai tényező ezzel a kritikátlanokat egyfelől elragadja, másfelől magával viszi az irreális, megvalósíthatatlan követelések ingoványára. Ez a legnagyobb veszély egy skizofrén néptribun esetében.” A Szálasiról készült elmeorvosi szakvéleménnyel kapcsolatban Karsai csütörtökön az ATV reggeli műsorában azt mondta, Bakody elemzésének ismeretében immár nem kérdés: Szálasi nem csupán fanatikus, megszállott, önmaga fontosságától eltelt ember volt, hanem a szó orvosi értelmében is elmebeteg.

Megjegyzés/Tanulság: Lám ilyen fényben tüntetik fel aljas, hamis vádakkal a kor - vértanú, Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt - meghatározó politikusát a ferde hajlamú történelemírás csáklyásai az azóta kényszerrel elbutított nemzedékeknek. Hiszen ezen hóhéraink, sírásóink pont az Igazság elhantolásán munkálkodnak éjt nappallá téve. Írásaink, kordokumentumaink azért jelennek meg, hogy egyrészt tanuljunk belőlük, másrészt mindezt ne tűrjük, ne hagyjuk annyiban, főleg hallhatással addig fajulni, míg egyszer csak a mi lelkünkön (is) száradna! Dicsőség a Hősöknek!



Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat

Szálasi Ferenc és három minisztertársa pozitív emberek voltak

2013. 03. 10. vasárnap. - 22:12
Kedves Magyar testvéreim!

Hatvanhét évvel ezelőtt, 1946. március 12-én végezték ki az utolsó törvényes magyar kormány első emberét, a nemzetvezető Szálasi Ferencet és három miniszterét, Beregfy Károlyt a honvédelmi, Rajniss Ferencet a vallás- és közoktatásügyi, Vajna Gábort a belügyminiszteri tárca élén. Ha volna egy szemernyi becsület az őket kivégzők szellemi utódaiban, bizony most ők is fejet hajtanának emlékük előtt, hiszen nem önmagukért, hazánkért adták a legdrágábbat, életüket, akiket ezért emigráns költőklasszikusunk, Alföldi Géza szavaival joggal tarthatunk az „Úr fiai"-nak:

Az Úr fiai ők, valamennyi.
Leborulok szent emlékük előtt.
Uram, áldj meg, hogy ne legyünk gyávább,
Mint ezrek, ők, az előttünk-menők!
Mutasd, Uram, hogy merre visz az út,
Méltónak lenni hozzájuk boldogan!
Vezess, Uram, hősi szent csatákra,
És oltsd belénk vérünk, hogy tudjuk, hogyan!

Igen, a hogyan ugyanis az örök hamleti kérdés számunkra, amelyre pályájukkal, erkölcsi-szellemi tartásukkal ők meg is adták a választ, ezáltal hősökké válva, amiért mást akartak, éspedig jobbat s azt jobban, mint oly sok kortársuk, vagyis egy testben, lélekben ízig-vérig keresztény erkölcsi alapokon és szociális igazságosságon alapuló Nagy-Magyarországot, a külső és belső ellenségeinktől való megszabadulást, lerázva valamennyi nemzeti életünket megrontó, Széchenyi István által ostorozott bűnünket, azt, hogy oly sokan akarunk elsők lenni, vezető állásba kerülni, különben szárnyaszegett madárnak tekintjük önmagunkat, hogy eközben felfuvalkodottak, önhittek, gőgösek, túlságosan személyeskedők, rendszerint részletekben elmerülők vagyunk, hogy nem vagyunk a helyünkön, hajlamosak vagyunk egyéni rátermettségünk ellenére való hivatást választani, hogy nincs elégséges összetartás bennünk, testvéri érzés, jóindulat egymás iránt, van viszont állandó áskálódás, kenyéririgység, hogy rendszerint meghunyászkodunk, nem állunk helyt azért, amit teszünk, hanem helyette gyáván megfutamodunk, hogy gyökérnélküli lángolással kezdünk munkához, de kicsinyes, önös érdekekből aztán hamar abba is hagyjuk, hogy a társadalmi különbségeket nem tudjuk áthidalni, elfogadni, hogy gazdagok és szegények mindig lesznek, hogy örökösen címkórságban szenvedünk, ranglétrára mindenáron felkapaszkodók, álláshalmozók vagyunk, fékezhetetlenek, nem vetünk gátat sem örömeinknek, sem bánatainknak.

Mindezen bűneink bizony Horthy Miklós negyedszázados kormányzósága alatt is tovább burjánoztak, megszülve ezzel a nemzeti és szociális igazságosságot egyként érvényesíteni és érvényesíttetni hivatott hungarista mozgalmat, a történelem Ura adta pillanatban olyan férfiúkat adva, mint amilyenek például ők voltak négyen, akik Adyval tudták s tudatosították, hogy (legalábbis lélekszámban) kis népeknek még lélegzetet venniük is csak radikálisan lehet, akik megtapasztalták vele, a költővel oly sokszor, hogy bizony „nekünk Mohács kell":

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

Amikor a hatvanhét évvel ezelőtt ezen a napon kivégzett mártírjainkra emlékezünk, gondoljunk arra, az ő példájuk mennyire segít bennünket annak megértésében, hogy még „félpercnyi békesség"-et sem ismerő pozitív emberek termelhetik csak meg az igazságosság gyümölcsét, a békét, a magyar békét, a pax hungarica-t.

Éppen ezért itt és most kell idézni Klebelsberg Kunót, az egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki a magyar ifjúságot 1928-ban így intette rádióbeszédében:

„Magyar fiúk, magyar lányok! Az iskolában már megtanultátok, hogy Nagy-Magyarország területe 325 000 négyzetkilométer volt, a trianoni Magyarországé pedig csak 92 000 négyzetkilométer. Tudjátok azt is, hogy Nagy-Magyarországon 21 millió ember lakott. A trianoni Magyarországnak ellenben csak nyolcmillió lakosa van. Majdnem egyharmadára zsugorodott össze hazánk. Ha mindennek dacára sem akarjuk a nemzetek sorában elveszíteni azt a helyet, amelyet a magyarság korábban elfoglalt, akkor a mi munkánk eredményének legalábbis annyinak kell lennie, mint amennyit régebben a történeti Magyarország huszonegymillió lakosa véghezvitt.

De emelnünk kell nemzetünk belső értékét is. Fokoznunk kell nemcsak az egyes ember teljesítőképességét külön-külön, hanem a nemzet együttes összmunkájának eredményét is. Ehhez pedig az kell, hogy több legyen a magyarság kebelében a pozitív, mint a negatív ember.

Milyen a negatív ember? A negatív ember a fölmerő kérdésekkel szemben rendesen nemet mond. Ha valamely új eszme vagy terv merül föl, akkor nem azon töri a fejét, hogy meg lehet-e azt valósítani, hanem csak a nehézségeket és az akadályokat nézi, és többnyire azt jósolgatja, hogy nem lesz az egészből semmi, amivel még azokat is elcsüggesztheti, akiknek az alkotó munkához hajlamuk és kedvük van. A negatív ember irigy, mások hibáit nagyítja, kiszínezi, az iparkodókat leszólja, a bizakodókat kigúnyolja. Rendesen sokat beszél, másokat fölényes hangon bírál, és eközben többnyire kiiktatja az erejét, nem marad már benne energia a hasznos cselekvésre.

Milyen ezzel szemben a pozitív ember? A pozitív ember bizakodó, jóakaratú. Magával szemben szigorú, mások hibáival szemben elnéző, mert az alkotó munkából jól tudja, hogy milyen nehéz valamit megcsinálni és milyen könnyű tévedni. A pozitív ember szolgálatkész, és amennyire teheti, segít mindenkin. A szót nem igen fecsérli, inkább kevés beszédű, viszont a munkában öröme telik, életének fő célja az alkotás.

Az olyan nemzet, amelynek sorában a negatív emberek többségre jutnak, veszve van. Magyar fiúk, magyar lányok! Legyetek ennek a hazának dolgos, pozitív gyermekei!"

Igen, kedves magyar testvéreim! Szálasi Ferencre és három minisztertársára keresve sem találhatnánk karakterológiailag kifejezőbb szót, mint hogy pozitív emberek voltak a már akkor is oly sok negatív ember között. Ám korántsem csak az iskolaépítő kultuszminiszter akkori szavai illenek ennyire mindnyájukra, hanem Szent Páléi is: történetesen kivégzésük napjára, március 12-ére esik Nagy Szent Gergely pápa, hitvalló és egyháztanító ünnepe, s az enapi szentmise szentleckéjében a népek apostola tanítványához, Timóteushoz az alábbi intelemmel fordul (2 Tim 4, 1-5):

„Kérve-kérlek az Isten előtt és Jézus Krisztus előtt, ki ítélni fog eleveneket és holtakat, az ő eljövetelére és az ő országára: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ints, kérj, fedj minden türelemmel s tudománnyal. Lesz ugyanis idő, mikor majd az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük s elfordítják fülüket az igazságtól, de odaadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat, légy józan."

Igen, Szálasi Ferenc, Beregfy Károly, Rajniss Ferenc és Vajna Gábor akár alkalmas, akár alkalmatlan volt, intették, kérték, feddték nemzetünket, ezért elmondhatták Szent Pállal ők is (2Tim 4, 7):

„A jó harcot végigharcoltam, a pályafutást bevégeztem, a hitet megtartottam, készen vár reám az igazság koszorúja, melyet megad nékem azon a napon az Úr, az igazságos bíró, mindazoknak, kik sóvárogják az ő eljövetelét."

Requiem aeternam dona eis Domine,
Et lux perpetua luceat eis.

(Elhangzott 2013- március 10-én az Új Köztemetőben)

ifj. Tompó László - Kitartás.hu

Szálasi Ferenc és három minisztertársa pozitív emberek voltak

2013. 03. 10. vasárnap. - 22:12
Kedves Magyar testvéreim!

Hatvanhét évvel ezelőtt, 1946. március 12-én végezték ki az utolsó törvényes magyar kormány első emberét, a nemzetvezető Szálasi Ferencet és három miniszterét, Beregfy Károlyt a honvédelmi, Rajniss Ferencet a vallás- és közoktatásügyi, Vajna Gábort a belügyminiszteri tárca élén. Ha volna egy szemernyi becsület az őket kivégzők szellemi utódaiban, bizony most ők is fejet hajtanának emlékük előtt, hiszen nem önmagukért, hazánkért adták a legdrágábbat, életüket, akiket ezért emigráns költőklasszikusunk, Alföldi Géza szavaival joggal tarthatunk az „Úr fiai"-nak:

Az Úr fiai ők, valamennyi.
Leborulok szent emlékük előtt.
Uram, áldj meg, hogy ne legyünk gyávább,
Mint ezrek, ők, az előttünk-menők!
Mutasd, Uram, hogy merre visz az út,
Méltónak lenni hozzájuk boldogan!
Vezess, Uram, hősi szent csatákra,
És oltsd belénk vérünk, hogy tudjuk, hogyan!

Igen, a hogyan ugyanis az örök hamleti kérdés számunkra, amelyre pályájukkal, erkölcsi-szellemi tartásukkal ők meg is adták a választ, ezáltal hősökké válva, amiért mást akartak, éspedig jobbat s azt jobban, mint oly sok kortársuk, vagyis egy testben, lélekben ízig-vérig keresztény erkölcsi alapokon és szociális igazságosságon alapuló Nagy-Magyarországot, a külső és belső ellenségeinktől való megszabadulást, lerázva valamennyi nemzeti életünket megrontó, Széchenyi István által ostorozott bűnünket, azt, hogy oly sokan akarunk elsők lenni, vezető állásba kerülni, különben szárnyaszegett madárnak tekintjük önmagunkat, hogy eközben felfuvalkodottak, önhittek, gőgösek, túlságosan személyeskedők, rendszerint részletekben elmerülők vagyunk, hogy nem vagyunk a helyünkön, hajlamosak vagyunk egyéni rátermettségünk ellenére való hivatást választani, hogy nincs elégséges összetartás bennünk, testvéri érzés, jóindulat egymás iránt, van viszont állandó áskálódás, kenyéririgység, hogy rendszerint meghunyászkodunk, nem állunk helyt azért, amit teszünk, hanem helyette gyáván megfutamodunk, hogy gyökérnélküli lángolással kezdünk munkához, de kicsinyes, önös érdekekből aztán hamar abba is hagyjuk, hogy a társadalmi különbségeket nem tudjuk áthidalni, elfogadni, hogy gazdagok és szegények mindig lesznek, hogy örökösen címkórságban szenvedünk, ranglétrára mindenáron felkapaszkodók, álláshalmozók vagyunk, fékezhetetlenek, nem vetünk gátat sem örömeinknek, sem bánatainknak.

Mindezen bűneink bizony Horthy Miklós negyedszázados kormányzósága alatt is tovább burjánoztak, megszülve ezzel a nemzeti és szociális igazságosságot egyként érvényesíteni és érvényesíttetni hivatott hungarista mozgalmat, a történelem Ura adta pillanatban olyan férfiúkat adva, mint amilyenek például ők voltak négyen, akik Adyval tudták s tudatosították, hogy (legalábbis lélekszámban) kis népeknek még lélegzetet venniük is csak radikálisan lehet, akik megtapasztalták vele, a költővel oly sokszor, hogy bizony „nekünk Mohács kell":

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szívű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.

Amikor a hatvanhét évvel ezelőtt ezen a napon kivégzett mártírjainkra emlékezünk, gondoljunk arra, az ő példájuk mennyire segít bennünket annak megértésében, hogy még „félpercnyi békesség"-et sem ismerő pozitív emberek termelhetik csak meg az igazságosság gyümölcsét, a békét, a magyar békét, a pax hungarica-t.

Éppen ezért itt és most kell idézni Klebelsberg Kunót, az egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki a magyar ifjúságot 1928-ban így intette rádióbeszédében:

„Magyar fiúk, magyar lányok! Az iskolában már megtanultátok, hogy Nagy-Magyarország területe 325 000 négyzetkilométer volt, a trianoni Magyarországé pedig csak 92 000 négyzetkilométer. Tudjátok azt is, hogy Nagy-Magyarországon 21 millió ember lakott. A trianoni Magyarországnak ellenben csak nyolcmillió lakosa van. Majdnem egyharmadára zsugorodott össze hazánk. Ha mindennek dacára sem akarjuk a nemzetek sorában elveszíteni azt a helyet, amelyet a magyarság korábban elfoglalt, akkor a mi munkánk eredményének legalábbis annyinak kell lennie, mint amennyit régebben a történeti Magyarország huszonegymillió lakosa véghezvitt.

De emelnünk kell nemzetünk belső értékét is. Fokoznunk kell nemcsak az egyes ember teljesítőképességét külön-külön, hanem a nemzet együttes összmunkájának eredményét is. Ehhez pedig az kell, hogy több legyen a magyarság kebelében a pozitív, mint a negatív ember.

Milyen a negatív ember? A negatív ember a fölmerő kérdésekkel szemben rendesen nemet mond. Ha valamely új eszme vagy terv merül föl, akkor nem azon töri a fejét, hogy meg lehet-e azt valósítani, hanem csak a nehézségeket és az akadályokat nézi, és többnyire azt jósolgatja, hogy nem lesz az egészből semmi, amivel még azokat is elcsüggesztheti, akiknek az alkotó munkához hajlamuk és kedvük van. A negatív ember irigy, mások hibáit nagyítja, kiszínezi, az iparkodókat leszólja, a bizakodókat kigúnyolja. Rendesen sokat beszél, másokat fölényes hangon bírál, és eközben többnyire kiiktatja az erejét, nem marad már benne energia a hasznos cselekvésre.

Milyen ezzel szemben a pozitív ember? A pozitív ember bizakodó, jóakaratú. Magával szemben szigorú, mások hibáival szemben elnéző, mert az alkotó munkából jól tudja, hogy milyen nehéz valamit megcsinálni és milyen könnyű tévedni. A pozitív ember szolgálatkész, és amennyire teheti, segít mindenkin. A szót nem igen fecsérli, inkább kevés beszédű, viszont a munkában öröme telik, életének fő célja az alkotás.

Az olyan nemzet, amelynek sorában a negatív emberek többségre jutnak, veszve van. Magyar fiúk, magyar lányok! Legyetek ennek a hazának dolgos, pozitív gyermekei!"

Igen, kedves magyar testvéreim! Szálasi Ferencre és három minisztertársára keresve sem találhatnánk karakterológiailag kifejezőbb szót, mint hogy pozitív emberek voltak a már akkor is oly sok negatív ember között. Ám korántsem csak az iskolaépítő kultuszminiszter akkori szavai illenek ennyire mindnyájukra, hanem Szent Páléi is: történetesen kivégzésük napjára, március 12-ére esik Nagy Szent Gergely pápa, hitvalló és egyháztanító ünnepe, s az enapi szentmise szentleckéjében a népek apostola tanítványához, Timóteushoz az alábbi intelemmel fordul (2 Tim 4, 1-5):

„Kérve-kérlek az Isten előtt és Jézus Krisztus előtt, ki ítélni fog eleveneket és holtakat, az ő eljövetelére és az ő országára: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, ints, kérj, fedj minden türelemmel s tudománnyal. Lesz ugyanis idő, mikor majd az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük s elfordítják fülüket az igazságtól, de odaadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat, légy józan."

Igen, Szálasi Ferenc, Beregfy Károly, Rajniss Ferenc és Vajna Gábor akár alkalmas, akár alkalmatlan volt, intették, kérték, feddték nemzetünket, ezért elmondhatták Szent Pállal ők is (2Tim 4, 7):

„A jó harcot végigharcoltam, a pályafutást bevégeztem, a hitet megtartottam, készen vár reám az igazság koszorúja, melyet megad nékem azon a napon az Úr, az igazságos bíró, mindazoknak, kik sóvárogják az ő eljövetelét."

Requiem aeternam dona eis Domine,
Et lux perpetua luceat eis.

(Elhangzott 2013- március 10-én az Új Köztemetőben)

ifj. Tompó László - Kitartás.hu

A Nemzetvezető születésnapja
Történelem Share on favorites Share on email Share on print Share on pdfonline |
116 éve, 1897. január 6-án Kassán született Nemzetvezetőnk, Szálasi Ferenc. A Hungarista Mozgalom alapítója eszméivel, tetteivel, kimagasló egyéniségével, nemzete iránt érzett elkötelezettségével méltán került történelmünk nagyjai közé. Élete, munkássága példaként lebeg mindannyiunk szeme előtt.
Emlékezzünk róla ezen a napon életútjának felelevenítésével!
1915. szeptember hadnagy és századparancsnokként vonul be a seregbe. 36 hónapig teljesít arcvonal szolgálatot.
1919. januárjában Kassáról jön Magyarországra.
1923-tól 2 évig hadiiskolába járt, elsősorban szociológiával foglalkozott.
1926-1929. Honvédelmi Minisztérium VI/4. Osztályának munkatársa
Párizsi tanulmányút után, Debrecen, majd ismét Budapest következett (1930-1932) a szolgálatban.
1933. május 1. Vezérkari őrnaggyá léptetik elő (Gömbös Gyula).
1934. októberében nyugállományba vonulását kéri.

1935. március 1. Nyugállományba vonul és megalakítja a Nemzet Akaratának Pártját (NAP).
1935. márciusában kiadja a Cél és követelések brosúráját. Ez politikai programja is egyben.
1936. október 6. Gömbös meghal. Keresztes-Fischer Lajos, Horthy katonai irodájának főnöke elsüllyeszti az ország helyzetéről szóló Szálasi Ferenc jelentést és megakadályozza – több esetben is - a Szálasi-Horthy találkozót.
1937 tavaszán betiltják a NAP–ot, mert lapjukban az Új Magyar Munkás-ban bírálják a kormányt, a liberalizmust, a nagytőkét, a kommunista internacionálét.
1937. április 15-én (első alkalom minek később folytatása is lesz) bebörtönzik Szálasit.
1937 nyara: britek ajánlatot tesznek Szálasinak, hogy támogatják a Hungarista Mozgalmat, ha beleegyezik egy délkelet-európai konföderációba. Nem egyezkedik Szálasi, de rá jön, hogy korábban Hungária Egyesült Földek megnevezés megtévesztő a Kárpát–Duna medence eggyé tételére vonatkozóan, ezért ettől fogva Hungarista Magyar Birodalom elnevezést használja.
1937. október 24. Megalakul a Magyar Nemzeti Szocialista Párt.
1938 tavaszán letartóztatják a hungarista vezetőket, betiltják a MNSZP-t.
Ellentételezésként Hubay Pál bejelenti az újabb hungarista pártot. Nemzeti Szocialista Magyar Párt (NSZMP).
1938. július 6. Szálasit letartóztatják. 3 évre ítélik. Szeged Csillagbörtön.
1939. február 24-én Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter betiltja a hungarista pártot, de Hubay Kálmán Szálasi eszméivel, a választásokra megalakítja a Nyilaskeresztes Pártot, mely szövetségeseivel együtt 20%-át szerezte meg a képviselő helyeknek. Ez összefüggött azzal is, hogy a nép Szálasiban nem bűnöst, hanem mártírt látott.
Hubay, Ruszkay, Málnási Ödön erőltetik a németekhez való orientációt. Szálasi nem hajlandó engedni a nemzethez és az államfőhöz való hűségéből, ezért 1942. február 23-án kizárja őket a pártból.
1944. március 19-én a német csapatok bevonulnak Magyarországra.
Szálasi 1944. május 3 –án találkozik először Horthyval, majd legközelebb augusztus 29–én, és végül október 16–án két alkalommal egyszer délelőtt, illetve délután 5-5 percre.
1944. október 15. hungarista hatalom átvétel. Alkotmányosan, törvényesen.
1944. október 16. Horthy megbízza Szálasit a kormányalakítással, majd lemond kormányzói tisztéről. Az államfői tisztséget nem töltik be, helyette kormányzói tanács működik Szálasi Ferenc Nemzetvezetővel. A Parlament elfogadta a változásokat.
Szálasi Ferencet 1944. november 4-én beiktatják.
1944. december 4–én találkozik Hitlerrel.
1946. március 12-én kivégezték a Markó utcai fogházban.
"... a lelkébe akarom égetni minden parasztjának, munkásának, értelmiségének, nőjének, gyermekének, ifjának és katonájának, hogy nemzetünk szolgálatában meg lehet halni, de elfáradni soha. Isten legyen nemzetemmel.”
Jövőnk.info

Ez megint egy nagy szélhámosság.Nem egy dokumentumot gyártottak már le ée kiderült,hogy hamisítvány,mert még hamisítani sem tudnak tökéletesen. Az égetés és hamisítás egyaránt a nevükhöz tapad az egész világon, s csodálkoznak,hogy mindenütt közutálatnak örvendenek. 6000 év óta ez a helyzet. Ezért szívták mindenütt azt a bizonyost,nem tanulnak , megint szívatásnak vetik alá magukat.
Maga Karsai egy hiteltelen ember.

Berend Béla levele, 1944

2011. 03. 24. csütörtök. - 09:51
Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom Legfőbb Pártvezetőségének!



Berend Béla 1944-ben.

Alulírott, főrabbi vagyok, a Zsidó Tanács tagja, meggyőződéses cionista. Fajnak tartom a zsidóságot, külön nemzetiségnek és végleges megoldásnak a Zsidó Országot. Célom azonos az Önökével: a zsidóság kivándoroltatása. De ez csak a háború után lehetséges. Ha ezer évig tudtak várni a zsidókérdéssel, várjanak még néhány hónapot, amíg elül Európában a harci lárma, és azt a problémát az összes érdekelt nemzetek és világzsidóság hivatott képviselőinek bevonásával egész világra szóló érvényességgel rendezni lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem egyedül magyar, hanem európai, sőt világkérdés. Ennek megfelelően véglegesen és közmegnyugvásra csakis nemzetközi úton oldható meg.

Addig azonban szüntessenek meg mindennemű uszítást, bántalmazást, kegyetlenkedést. Toroljanak meg minden rémtettet, amit karszalagos banditák követnek el, mert ezek a halálra rémült, védtelen, üldözött zsidókon elkövetett kegyetlen gyilkosságok örök időre beszennyezik a Nyilaskeresztes Párt és a magyarság nevét az egész művelt emberiség és a világ közvéleménye előtt.

Ha a Legfőbb Pártvezetőség garantálja a gettó biztonságát, meg egyes személyek és családok életbiztonságát - majd nem lesznek bujkálók, mert senki nem vállalja a bujkálással járó életveszélyes kockázatot, ha egyszer biztonságban meghúzhatja magát.



A "zsidókat kiirtani szándékozó" hungarista hatóságokhoz beadott kérvény a zsidóság elleni atrocitások kivizsgálása végett.

Teljesen alaptalan és nevetséges állítás, hogy a bujkáló zsidók a Hungarista Állam legfőbb belső ellenségei, mert ezek kémkednek, és merényleteket terveznek és hajtanak végre. A Párt nyomozati szervei és a Rendőrség még egyetlen olyan esetet sem bocsátott nyilvánosságra, amelynek értelmi szerzői vagy végrehajtói zsidók lettek volna. Légből kapott vádaskodás ez. Különben is, kik lennének a zsidók közül a szabotálók, kémek és merénylők? Hiszen mindkét nembeli fiatalságunk 50-60 éves korig vagy munkaszolgálaton, vagy sáncmunkán van, távol otthonától és szeretteitől! Az öregek, a betegek, a kisgyermekek talán?

Beköltöztünk a gettóba. Elkülönültünk a magyarságtól. Elszenvedtünk eddig is sok sújtó rendelkezést, és hajlandók vagyunk továbbra is minden elfogadható hatósági utasítást vagy parancsot teljesíteni, de a kormányzat és főleg a párt állja a szavát, legyen ura a helyzetnek, tegye meg a magáét, és tanítsa móresre saját szerveit és közegeit.

Hiszen még a Gestapo - amelynél engesztelhetetlenebbül soha senki sem gyűlölte a zsidóságot - is nyújtott bizonyos fokú védelmet a Zsidó Tanácson keresztül a pesti zsidóságnak.

Kérjük a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalomtól, hogy saját reputációja érdekében, biztosítsa a gettólakók védelmét, puszta életét, a szűkösen megszabott napi élelemfejadagot, és fegyelmezett pártszolgálatosaival tartsa távol a gettótól meg a védett házaktól az árpádsávos nyilas karszalaggal visszaélő közönséges rablókat és gyilkosokat, mert ezek csak szégyent hoznak és gyalázatot a Hungarista Párt nevére.

Tegyék lehetővé és biztosítsák is, hogy ha éhezve, fázva, dideregve és szenvedve is, legalább a gettóban vészelhesse át, a csekélyszámú megmaradt zsidóság az ostrom hátralevő, nehéz napjait.

Nyugodjanak meg: az utolsó 6 év eseményei minden egyes magyarországi zsidóban, férfiban-nőben egyaránt megérlelték a megmásíthatatlan elhatározást: Kivándorlunk! Nem maradunk itt! Még ha kérlelnének sem! Kis türelmet kérünk csak még!

Tanácstagtársaimmal együtt készséggel vennénk részt egy nagyon őszinte és közvetlen hangú, fenti tárgyú megbeszélésen, hogy bizonyos elviselhető türelmi állapotot hozhassunk létre, mindkét fél érdekében.

Személyem és a zsidóságról vallott felfogásom felől Bosnyák Zoltán, a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet igazgatója és a „HARC" főszerkesztője, valamint Sarlósy József, az V. ker. Nyilaspárt egyik vezető embere adhat bővebb felvilágosítást.



Budapest, 1944. dec. 15.

Illő tisztelettel:

dr. Berend Béla sk.

főrabbi, tanácstag



Budapest VII.

Síp-u. 12. I. em. 17.

Salzburgban a Hungarista Mozgalom szórványa március 10.-én mondatott engesztelő gyászmisét Szálasi Ferenc és a bolsevizmus elleni harcban hősi halált halt összes magyar mártírok és hősök lelki üdvéért. A Makart-téri templomban tartott gyászmisére a salzburgi hungaristák meghívó útján szeretettel vártak minden nemzeti érzésű magyart.

A gyászszertartás alatt a hungaristák mellett a nemzeti emigráció több tagja is lerótta a kegyelet adóját vértanúink iránt.

A mise végeztével a miséző plébános döbbenetes hatású beszédet mondott. Lelket megrázó, szellemet lenyűgöző szavai könnyet csaltak hallgatói szemébe és mélyből feltörő gondolatai, becsületes magyar szívének visszhangja felejthetetlen élmény volt. Egy magyar ember beszélt, aki nem pártok szekerét tolja - de nem hajlandó megtagadni az igazságot csak azért, mert annak kimondása napjainkban ellenkezik a „realitással". Egy magyar pap szólt híveihez, aki nem hajlandó pártoskodni a „nem szalonképes" hősök megtagadásával, igazságaik és áldozataik elhallgatásával, de kötelességének tartja pártokon, érdekeken, klikkeken felül és kívül hirdetni, hogy a becsület és vértanúság előtt akkor is meg kell hajolni, ha a mártírok neve nem jó csengésű a becsületet, vértanúságot, hitet kigúnyoló törpe jelleműek előtt.

Íme, a gyászmisét követő beszéd teljes szövege:

„Testvérek!

Nem akarok komikussá válni azzal, hogy én beszéljek nektek Szálasi Ferencről. Ti jobban ismertétek őt, mint én, közelebb voltatok hozzá, személyes kapcsolatban álltatok vele. S amikor ti harcoltatok, én egy bácskai plébánia ölén remegtem, híveimmel együtt, a dúló csaták borzalmaitól.
Mégis, nem állhatom meg, hogy egy-két gondolatot ki ne emeljek azokból, amelyek itt a szentmise alatt leptek meg.

Privát beszélgetések közben mondottam többször: egy hibát követett el Szálasi: miért ment haza meghalni? Mentette volna életét! Ma lenne egy fix kristályosodási pont ebben a széteső, laza, önmarcangoló, civakodó emigrációban; lenne egy fix pont, akit vagy nagyon szeretnének, vagy nagyon gyűlölnének. - S most mégis meg kell önmagamat cáfolnom: amit tett, az nem volt hiba! Mert ugyanezt tette az Istenfia is. Lejött az égből a földre, emberré inkarnálódott. Hihetetlenül, szédítően nagy tett, istenien végtelen gesztus. S mégis - céljának végrehajtására nem vett több időt igénybe, mint három évet, de ezt sem egészen. Miért halt meg olyan fiatalon? Miért nem tanította a világot 85-90 éves koráig? Hisz megtehette volna: Isten volt. S miért hallgatott 30 évig? Hisz 12 éves korában már bámulatba ejtette a teológiai iskolák bölcs véneit. - Az isteni eszméknek nem kell az idő érlelése. Az igaz eszméknek pecsét kell, az eszméknek igazolás kell. Az Istenfia meghirdette eszméit: erre elég volt a nem egészen 3 évi tanítás, s aztán rájuk tette szenvedéseivel, vérével a pecsétet. S ez a vér, ezek a kínok, a töviskoszorú és vérizzadás, a megaláztatás és a keresztfa örökéletűvé biztosították Jézus tanait.

De Isten szentjeiben is ugyanezt a módszert követi. Szent Imre herceget elvette a magyar nemzettől, pedig látta, tudta, hogy mekkora szükség lett volna rá emberi bölcsesség szerint. Isten mégis elvette őt és eszményt, ideát magasztosított belőle. És Szent Imre így többet használt a magyarságnak, mert így örök példakép lett. Ha életben marad és elél 70-80 évig, csak saját korára hatott volna.

Szálasi elment. A börtön, az akasztófa, a vértanúság gyötrelmei közt eszménnyé vált, kínjaival tette fel a pecsétet sokat gúnyolt eszméire. Ellenfelei csak nyálazni tudták e tanokat, csak fecsegni tudtak róluk - ő meghalt értük. Ez az áldozat, ez a hősi halál igazolta a hungarizmus eszméit.

Meg kellett halnia, mert nagyon szerette Urát, Istenét, Megváltóját: Krisztust. Meg kellett halnia: nem volt sem a párisi, sem a londoni, sem a new yorki nagypáholyok embere, nem volt szabadkőműves bizalmi, megbízott, ágens. Sőt ellenkezőleg: mélyen hívő, hitét praktizáló katolikus volt. Már ez elég volt önmagában arra, hogy akasztófára küldjék őt azok a nyugati páholyok, melyek a Patrona Hungariae tanra Trianonnal és Parissal feleltek, melyek a szabadkőműves Benest és kommunista Csehországát tették meg nyugati bálvánnyá.

Közvetlen környezetében élt magyaroktól és itt a mattsee-i és salzburgi osztrák papoktól tudom, hogy Szálasi mily buzgón járt szentmisére, mily példásan végezte el szentgyónásait, mily férfias hittel járult a szentáldozáshoz. Az ő száján a hit és vallás nem üres politikai szólam volt, hanem átélt és praktizált valóság. Börtönében, halála pillanatáig társalgott lelkiatyjával.

Soha el ne feledkezzetek minderről, ti, akik eszméinek apostolai, továbbvivői vagytok. Mozgalmatok alapdogmái közül ki ne engedjétek lopni a pozitív keresztény hitet és ennek alapítóját, a Názárethi Jézust! Legyetek Szálasi Ferenchez e pontban is méltók, ha a szabadkőmíves, ateista nyugat nem is szeret emiatt titeket.

És legyetek hozzá méltók abban is, hogy önzetlenül szolgáljátok a hungarumot: a magyar hazát, a magyar népet, a magyar kultúrát, a magyar jövőt. Szálasi lelki, jellembeli nagyságát az ő kopott felöltőjével lehet igazán lemérni. Ha igaz mindaz, amit puritán önzetlenségéről hallottam, - pedig nincs semmi okom arra, hogy a tanúskodók szavaiban kételkedjem - akkor leemelt kalappal kell megállni emléke előtt.

Otthon is láttuk, hogy miképpen siettek meggazdagodni az állami kisebb-nagyobb húsosfazekak mellé került „önzetlen" hazafiak. De amit itt nyugaton láttunk és látunk, hallottunk és hallunk, az halálosan kiábrándító. Dollárért minden és mindenki eladó! Dollárért eladták Szálasi ellenfelei és gyilkosai az ezeréves magyar határokat, dollárért írtak magyar múltat piszkoló, nyálazó könyveket, dollárért beálltak - Izaiás szavaival élve (56, 10) - „néma kutyáknak" s hallgatnak, amikor hangosan kellene kiabálniok, dühösen, vészt jelezve kellene „csaholniok". - S ezek a dollárért mindent eladó ú. n. magyarok vádolják azt a Szálasit, aki kopott felöltőben volt magyar államfő. De Mussoliniről is tudjuk, hogy vasalt láda számra voltak mesés kincsei, Peronról olvashattuk ugyanezt, Hitler is épített magának egy sasfészket, Sztálin elvette népétől mindenét, Truman pedig hatalmas összegért eladta a LIFE-nek azokat a bizalmas információkat, melyeket a MacArthur ügyet kivizsgáló szenátusi bizottságnak megtagadott: pénzért szívesen eladta azokat a felvilágosításokat, amelyeket a kongresszusnak közérdekből nem volt hajlandó átadni, - ugyanakkor Szálasi Ferenc kopott felöltőben volt államfő.

Legyetek hozzá ebben is méltók. Mutassátok meg a magyarságnak, hogy önzetlenül is lehet a nemzetet, a hazát, a népet szolgálni. S amikor megvesztegetéssel, pénzzel csinálják a világpolitikát, - amikor a bolsevizmus ellen is fegyverek helyett s eszmei harc helyett csak pénzeszsákokat állítanak, - amikor még a levegővel is a korrupció miazmáit és baktériumait leheljük be itt nyugaton, - akkor ti Szálasi Ferenc példáját kövessétek, aki az eszméit nem árulta el pénzért, de azoknak hatalomra jutásából sem csinált magának anyagi előnyöket.

Ellenségeinek pedig azt üzenjük, hogy ne keverjék össze az eszmét a pártban sürgött-forgott egyedek emberi hibáival. Az evangéliumokban, az apostoli levelekben meg Szent hagyományban reánk maradt Jézusi eszméket sem lehet megvetni az egyház kétezer éves történelme folytán élt keresztények emberi hibái és bűnei miatt. Ha úgy gondolják, hogy pártemberek kompromittálták a tiszta, a jó, a becsületes, az igaz eszmét, vagy Szálasi puritán életpéldáját, - akkor ők iparkodjanak ezt az eszmét kompromittálás nélkül szolgálni!

Befejezésül pedig azoknak, akik e szentmisébe is politikumot akarnak belemagyarázni, a következőket mondanám:

a) Szálasi Ferenc engedelmes fia volt a róm. kath. anyaszentegyháznak, hitét, vallását aktívan gyakorolta, - a szentgyónásban lelkét rendszeresen tisztogatta, a szentáldozásban Krisztusát hittel magához vette, akasztófájára pap kíséretében ment, utolsó órájára hittel készült: semmi okunk nincs rá, hogy azt a gyászmisét megtagadjuk tőle, mely kijár minden róm. kath. hívőnek, aki bűnbánattal ment ki ebből a világból.

b) Minden civilizált államban az a szokás, hogy az elhunyt államfő halálozási évfordulóján gyászmisét mondanak érte. Ezt megkapta Ferenc József, Károly király is. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jogot elvitassuk Szálasi Ferenctől, aki a nemzet szabályszerűen, alkotmányosan megválasztott államfője volt.

c) Ferenc József még „Isten kegyelméből uralkodó királynak vallotta magát, - a parlamentáris jogokat követelő mozgalmat véres háborúval nyomta el, - de a kiegyezés után nagystílűen el tudott nézni az aradi vértanúk kultusza s azok évenkénti gyászistentisztelete felett. Úr volt, gentleman és gavallér.

A yaltai, potsdami és nürnbergi demokraták, illetőleg azok szürke kis eszmetársai se nem urak, se nem gentlemanek, se nem gavallérok, mert minden demokráciás jelszavuk és elveik ellenére sem akarnak belenyugodni abba, hogy politikai ellenfeleiket legalább sírjukban hagyják békében pihenni. Az ilyen kötekedők kritikája azonban magában hordja saját ítéletét.

d) Petőfi írja egyik versében: - „Ha nem születtem volna is magyarnak, e néphez állanék én." - Nos, én nem voltam soha életemben egyetlen politikai párt tagja sem, így Szálasi pártjához sem tartoztam, programját sem tanulmányoztam tüzetesebben. De itt az emigrációban a hungarizmus mellé álltam. Miért? Mert a lepergett 10 év Szálasit igazolt s nem pedig azokat a nyugati politikusokat, akik őt háborús bűnösnek bélyegezték s kiszolgáltatták halálra, - sem pedig azokat a magyar politikusokat, akik ellenfelei voltak s gyilkosai lettek. A háború utáni politikai irodalom nem Szálasit leplezte le, - nem Szálasira bizonyította rá Kelet-Európa, Kína, Kórea, Indokina elárulását, az atombomba titkainak szovjet kézre játszását, a legyőzött, kizsigerelt, halálra gázolt bolsevizmus újra felerősítését és világveszedelemmé fejlesztését, - nem Szálasi a felelős azért, hogy a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosát: Sztálint ültették Nürnbergben és a kelet-európai népbíróságokon a bírói székbe, nem Szálasi a felelős Tito tömegmészárlásaiért, nem Szálasi kezéhez tapadnak a jugoszláviai és oroszországi megsemmisítő-táborok szörnyűségei, nem Szálasi rendelte el a balti népek kiirtását, nem Szálasi gyilkoltatta le az Oroszországban és a csatlós államokban eltüntetett százezer és százezer hadifoglyot és deportáltat. Szálasinak felróják, hogy az alig 26 éve elrabolt ezer éves magyar határok revízióját hirdette, de gyilkosainak szabad volt a kétezer éve nem létező Izrael revízióját hirdetni és megvalósítani! Szálasi Ferencnek meg kellett halnia azért, mert azt hirdette, hogy az ezeréves határokon belül békés konnacionalizmusban éljen minden fia hazánknak, - de hóhérainak szabad volt egymillió őslakó arabot elűzni ősei földjéről s fantáziát elállító nyomorba taszítani.

Hát akkor miért Szálasi a rossz és miért az ő vádlói a jók, akik mind e szörnyűségeket elkövették? Mondjuk ki nyíltan s ne kerteljünk: Szálasinak volt egy nagy politikai bűne éspedig az, ami McCarthy szenátor, Mac Arthur tábornok, Chiang Kai Sek generális, Singhman Ree államelnök, ami Franco generális bűne is: s ez a bűn az, hogy antibolsevista volt megalkuvás nélkül! Ha McCarthy, vagy Mac Arthur, Chiang Kai Sek, vagy Singhman Ree történetesen Budapestnél harcoltak volna a bolsevista hadseregek ellen, akkor őket is felaggatta volna háborús bűnösként Roosewelt és Truman, meg az ő famulusuk, Sztálin. - Ezt az antibolsevizmust nem tudták megbocsátani Szálasinak azok, akiknek világtervében - első pontként - szerepel a bolsevizmus diadalra juttatása: a Morganok, a Morgenthauk, a Baruchok, a Kaganovicsok, a Slanskik, a Rákosiak, a Pauker Annák, a Kun Bélák, a Szamuellik, az atomtolvajok népe, - azok, akiknek főgondjuk volt az elmúlt 10 év alatt a bolsevizmusból világhatalmat csinálni, akik az UNO-ból bolsevista világközpontot alakítottak, - akik a koreai és a vietnami frontokon saját vezérlőtábornokaikat és saját katonáikat árulták el azzal, hogy a minisztériumok legtitkosabb hadijelentéseit sorra átjátszották az ellenségnek, - akik sajtójukban agyonhallgatják a bolsevizmus szörnytetteit és még ma is csak a nácik és nyilasok bűnein tudnak háborogni: ezek Szálasi vádlói.

Mi tehát emelt fővel mondunk Szálasiért szentmisét, ha ez ezeknek az ellenfeleknek nem tetszik. Hogy ki a megbélyegzett, - az mindig attól függ, hogy kinek a kezében van a bélyegző. Nos, ezeknek a világokat eláruló gengsztereknek kezében nem ismerjük el a bélyegző jogát!

Szálasi Ferenc itt a koporsódat szimbolizáló katafalk felett valljuk meg: mi a te bűntársaid vagyunk: antibolsevisták! S akik téged emiatt halálra adtak, azok gyilkosok! Igaz, ennek megvallásához még ma is bátorság kell. Krisztus Jézus akasztófája-keresztje alatt is bátorság kellett ahhoz, amit a jobb lator és a kivégzőosztag századosa tettek, amikor a jelenlevő Főtörvényszék bíró urainak füle hallatára megvallották: Názárethi, te valóban ártatlan vagy, te valóban az voltál, aminek állítottad magadat s amiért bíráid ide juttattak: az Isten Fia, annak a másik országnak Ura, - ártatlan Istenember. Bíráid tehát közönséges gyilkosok. - Az apostolok gyávák voltak e vallomásra: szétfutottak, remegve bezárkóztak, gyáván megtagadták. A zsidó lator ellenben és a római pogány százados bátran vallomást tettek mellette. A tömeg, mely kínjait élvezte, gyötrelmein mulatott, haláltusáját kikacagta, megkínzott, vonagló, haldokló testét leköpdöste, gúnyvicceket faragott rá, míg a fán függött: mellét verve oszlott szét bitófája alól: ez is tanúskodás volt.

Szálasi Ferenc, te - aki Jézus Krisztust szeretted, - imádtad, az Oltáriszentségben magadhoz vetted, - sokkal jobban imponálsz nekünk, mint azok, akik ÕT a világból kiűzték és ma is kiűzik, akik Jézust megölték és ma is öldösik, megfeszítették és ma is feszegetik, - s akik ma azt a világprogramot vallják, amit a római megszálló haderők főparancsnokának bírói széke előtt ordítoztak: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk - nem kell királyunknak, - el vele, -feszítsd meg őt!

Szálasi Ferenc: a légionárius utódai már temelletted tanúskodnak, - a jobb érzésű latrok is rájöttek már, hogy ártatlanul taszítottak a gyilkos bírák a latrok közé, -- a gondolkozni nem tudó tömeg is veri már a mellét, - s ha egy mindent elpusztító istenítéletes, sziklákat repesztő, eget elsötétítő, sírokat megnyitó, templomkárpitokat hasogató, földrengéses nagypénteki iszonyat végét nem veti a világnak, akkor az eljövendő politikai és történelmi húsvét Téged igazol."

A beszéd elhangzása után a gyászmise résztvevői megilletődött lélekkel távoztak.

Forrás: Út és Cél (betiltva.com nyomán)