A liberális korszellemtől átitatott Európában, Magyarországon az elvhűség valami olyan elvont fogalom, melyet jobb esetben kigúnyolnak, de legalábbis túlhaladott dolognak tartanak. Nem tartják túlságosan kifizetődőnek, és ez akkor, ha a liberalizmus "értékrendjének" szemszögéből vizsgáljuk, így is lehet. Mi viszont nem onnan szemléljük. Az igazság pedig a mi oldalunkon áll.

Az élet minden területén az a közfelfogás, hogy az tud érvényesülni, aki van elég dörzsölt, van elég ravasz, de nekünk sohasem volt szokásunk virágnyelven megfogalmaznunk gondolatainkat, tehát az, aki van elég aljas.

A társadalom vetülete a politika, és ez ugyanígy áll fordítva is, tehát a politika vetülete a mindenkori társadalom. Éppen ebből következik az az igazság, hogy valóban, minden népnek olyan kormánya van, amelyet megérdemel. Minden politikai erő tüneti kezelést kíván csupán végrehajtani, hiszen amennyiben nem ezt tenné, úgy nem lenne lehetősége érvényesülni. Mi a problémák gyökereit határozzuk meg, éppen ezért vagyunk "szalonképtelenek".

Ez a kor a tömegek kora. De a történelmet nem a tömegek írják. De írják mindig azok a bátrak, akik mindig is kissebbségben voltak. Éppen ezért hazug és félrevezető arról hadoválni, hogy van választásuk az embereknek a parlamentáris demokráciában. Ugyan. Csupán szavazógépeknek vannak felhasználva arra, hogy válasszanak az általuk felkínált pártokra, melyek nem mások, mint a rendszer különböző arcai. De valójában mindnek egy a lényege. Ki kell lépnünk a rendszerből.

Alapvető szemléletváltásra van szükségük a nemzetben gondolkodó erőknek is. A délibábos álmok kergetése helyett kemény önszerveződő munkára van szükség. Mindenki úgy, ahogy saját képességei alapján a legjobbnak gondolja. Ez a legelső és legfontosabb lépés.

Gyakran halljuk azokat az észrevételeket, javaslatokat, tanácsokat, melyeket nekünk, hungaristáknak címeznek, miszerint csomagoljuk burkoltabb formába ideológiánkat, fogalmazzunk finomabban, s így talán nagyobb tömegbázisra tudunk szert tenni. Rögtön az elején szögezzük le, a liberális-zsidó rendszer urainak teljesen mindegy, hogy 1%-ban, vagy pedig 100%-ban tér el valaki az általuk felállított status quo-tól.

Ezek a tanácsok többnyire a magát nemzeti oldalhoz tartozónak gondoló emberektől jönnek. Érvrendszerük szerint a Hungarizmus önmagában jó, de már annyi mocskot hordtak össze róla, hogy lehetetlen elfogadtatni az emberekkel. Ezért hát hajoljunk meg (persze ezt ők nem így nevezik), s adjuk fel tulajdonképpen elveinket, igazodjunk a rendszerhez azt remélve, hogy ezáltal pillanatnyi előnyökhöz juthatunk. A válaszunk erre egyértelmű; nem!

Ez képtelenség, ha - ahogy ők is mondják - a Hungarizmus önmagában jó, akkor nekünk nincs mit szégyellni rajta, mondjuk ki bátran az igazságot bárhol, bármikor!  Mert nem vagyunk hajlandóak szembe köpni elődeinket. Ha ezt megtennénk, akkor már nem lennénk többé hungaristák. Márpedig mi hungaristák vagyunk, hisszük, hogy nemzetünk számára ez az egyetlen helyes út és cél.

"Ideológiában megalkuvás, kiegyezés nincs, még akkor sem, ha csak egy "i" betűről van szó. Vagy jó és győz, vagy rossz és elbukik. A Hungarizmus jó, ennélfogva győzni fog." - Szálasi Ferenc