Miért, s miért nem, de pár napja unalomig menő vita indult a Kuruc.info-n Horthy kontra Szálasi témában. Hogy ez az időszerű hungarizmust elfedő, a hungarizmust a múltba helyező ellenséges taktika része, vagy a tehetetlen, helyzetértékelés és jövőkép nélküli úgynevezett nemzeti oldal pótcselekvése, kérdés, de gyakorlatilag ez lényegtelen is.

A Horthy kultuszt illető véleményünk ismert. A kérdést pedig a tények válaszolják meg, így mindenféle vitát értelmetlennek tartunk ez ügyben.

Horthy a hamis kultusszal ellentétben inkább hátráltatta az ország revíziós lehetőségeit (lásd ide vonatkozó cikksorozatunk), szociális elképzeléseit a „büdös paraszt, büdös proli, büdös baka” hármas jellemezte, kifejezetten filoszemita volt (a korszak gyakorlatilag egy zsidófeudalizmus volt), kormányzását pedig árulással fejezte be (akik ezért felmentik, nem nagyon szólhatják le állandó árulásaikért a románokat sem), amiért kötelet érdemelt volna. Ehelyett a háború után, a többi „bűnös” államok kivégzett vezetőivel, és a szintén kivégzett magyar kormányfőkkel ellentétben ő a Chorin (zsidó) bankház életjáradékán élt tovább haláláig. Horthyt nyugodtan emlegethetjük egy lapon Károlyi Mihállyal és Antall Józseffel, mint a nemzet legnagyobb árulói.

Szálasi ezzel szemben a társadalmi rétegek békéjét hirdette meg, birodalmi gondolkodásának középpontjában a népek összefogásán alapuló Pax Hungarica ált, következetes aszemita nézeteket vallott, a rövid hungarista uralom alatt pedig Dobóhoz és Zrínyihez hasonlóan küzdött a nemzet becsületéért. Életjáradék helyett kötelet kapott a zsidóktól. A korszak magyar érdekű válaszát ő adta meg.

Ezek tények. A kérdés további boncolgatása a történészekre tartozik.

Ha valaki pedig másként értékeli a tényeket, szíve joga. Az állandó, értelmetlen vitatkozás helyett előre kellene már nézni. Mert pont olyan gumicsont ez a jövőkép és stratégia nélküli nemzeti oldalnak, mint a Koppány-István vita (mely a berögzött történelmi csúsztatásaival szintén megérne egy misét). A történelmet ismerni kell, le kell vonni a tanulságokat – aztán tovább lépni. Nem a múlton kell vitatkozni, pláne nem annak egy kedves pontjába visszavágyódni. A történelmet hagyjuk meg a történészeknek.

A hasonló pótcselekvések helyett a jelen korszak kihívásaira kellene koncentrálni, és megadni a megfelelő válaszokat. A korkérdések pedig mára olyannyira leegyszerűsödtek, hogy a jobboldali és baloldali ember is egymás mellett találhatja magát. Mert a kérdés legkevésbé sem az, kit és mit tisztelünk a múltban, hanem az, hogy rend lesz vagy káosz, lesz otthonunk, hazánk, vagy földönfutók leszünk?

A végére pedig a Kuruc.info levelezőjének írásából a valóban lényegi kérdés:

„Félő, hogy ez nem jöhet létre katarzis nélkül, mert csak kevesen ismerik fel jelen helyzetben, még az összeomlás küszöbén is azokat folyamatokat, amelyek segítségével túlélhetjük a következő éveket. (Azok pedig kollaboránsok, Kína- és oroszimádók lesznek a Horthyn vitatkozó vakok szemében – Jövőnk.info.) Ennek fényében arra kell számítanunk, hogy a következő világégés (ami nem feltétlenül világháború formájában "köszönt ránk") egy szükséges rossz lesz a jó felé vezető úton. Sokak szeme fel fog nyílni - kérdés, hogy mennyi lesz az áldozat, és mennyien lesznek, akik még épp időben tanulnak mások hibájából.”

Bánfalvi Béla – Jövőnk.info