Szerkesztő megjegyzése: Ez a jegyzőkönyv világos képet fest arról a „népbíróságnak” beállított sakter-ítélőszékről és csőcselék közönségéről, amely a bolsevista megszállás után aljas módon meggyilkoltatta a nemzet vezető rétegét, s amelynek alacsonyrendűségével, gátlástalan hazugságaival, és vérszomjas sémi bosszúvágyával szemben nem lehet nem észre venni a Nemzetvezető mérhetetlen erkölcsi-szellemi fölényét.

„Nemzetünkkel a legteljesebb egyetértésben, vele közös elhatározásban oldja meg azokat az életkérdéseket, amelyeket Európa minden egyes népének saját kezdeményezéséből meg kell oldania a természetes fejlődés történelmi parancsára, hogy így a nacionalista és szocialista új Európa közösségének nemzetünk is tagjává válhasson. Ez az igyekezetem meddő maradt. Választanom kellett nemzetünk és az alkotmány, az igazság és a jog, az élet és a törvény között: én nemzetünket, az igazságot és az életet választottam.”

„...Minden erőnk harcbavetése a történelmi harc döntő menetébe, hogy hűségesen, megalkuvás nélkül, becsületesen és győzelmesen fejezzük be a világtörténelem legnagyobb, legvéresebb és minden népnek sorsát és jövőjét jelentő küzdelmét Németország, Itália és Japán oldalán. Ebben a harcban Németország, Itália és Japán barátai a mi barátaink, ellenségei a mi ellenségeink. Szabadságharcot vívunk. Követelménye, hogy mindenre való tekintet nélkül mindenki azonnal, vita és csüggedés nélkül, elszántan és törhetetlenül álljon harcba. Áruló, nemzetvesztő, néprontó, aki meggátolja nemzetünk legteljesebb erőkifejtését, megbontja akarati egységét. E konkoly-hintőket, cselszövőket, megalkuvásra kész szolgalelkeket, a józanság és tárgyilagosság mezében tetszelgő velőkig gyávákat kérlelhetetlen kíméletlenséggel el kell távolítani tiszta cselekvésünk útjából. Harcunk alapelve: vagy megsemmisítünk vagy megsemmisülünk. Más alapelvet nem ismerünk el sem józannak, sem tárgyilagosnak.”

„Nemzeteknek is világnézetet kell vallaniok. Ugyanezt a hősi életszemléleten álló legértékesebb önmaga számára kötelezően meghatározni és elismerni. Ennek a krisztusi tan erkölcsi valóságába kell torkollania.”

„Míg a liberális világ az anyag és csak az anyag nemesítésére törekedett, addig a hungarista ideológia az anyag nemesítésén kívül a fajta nemesítését tűzte célul ki, ezalatt az emberfajtát értve, éspedig közelebbről azt a fajt, amely a magyar népnek is törzsfája, és ez a gondváni törzs.

Célunk volt tehát ezt a gondváni törzsfajtát kitenyészteni, amennyiben százszázalékos ilyen fajtát kitenyészteni lehetséges és megtisztítani minden más beütéstől, Magyarországon például a leggyakrabban előforduló nordicus, mediterrán és semita beütésektől. Elismerem, hogy vannak bizonyos fajta-beütések, amelyek serkentőleg hathatnak az alapfajtára, de ez már gyakorlati kérdés lett volna, kitűzött célunk mindenesetre a százszázalékos tiszta gondváni fajta kitenyésztése volt.

A fent elmondottak után előadom, hogy mi nem árjakutatást végeztünk és tagjaink megválogatásánál és alapszabályaink lefektetésénél az ’őskeresztény’ szót használtuk, úgy ezt nem azért tettük, mintha mi az őskeresztényekre vagy az árjákra építettünk volna, hanem azért, mert az őskeresztény, aki tehát már ab ovo mentes a sémi beütéstől, jobban közelítette meg a gondváni törzsfajtát, melyet kitenyészteni és amelyre nemesíteni népünket, a magyar népet, célunk volt.

A fajtakutatás, melynek célja a fajta nemesítése, csak egyik szektora a hungarista ideológiának, mint amilyen szektorai a nacionalizmus, a szocializmus és Krisztus tana. A fajelmélet mindhárom felsorolt szektorral összefüggésben van a szellemi (nacionalista), anyagi (szocialista) és erkölcsi (Krisztusi) vonatkozásokkal. Éppen ezért foglalkoztunk vele. Én magam tanulmányaim során emberbiológiai kérdésekkel is foglalkoztam és erre vonatkozó irodalmat olvastam. Rájöttem arra, hogy mint ahogy létezik a növényi életben egy Linné-rendszer, úgy volna szükség egy ilyen rendszerre az ember tekintetében is. Mert a legnagyobb káosz, fajta-káosz magában az emberben van. A tiszta faj kitenyésztése pedig azért volt gyakorlati célom, mert egészséges politikát csak egészséges fajú emberrel tudok végrehajtani. Egy egészséges fajtakeveredést el tudok képzelni az öt törzsfajtán, az árja, a gondváni, az elő-ázsiai, a néger és az indián, de mindig csak egy törzsfajtán belül. Az egy törzsfajtán belül a keveredés nem érdekes, mert az egy törzsfajtán belüli keveredések egészségesek, serkentőek, harmonikus, általunk hibrideknek nevezett lényeget hoznak létre. A káros keveredés felfogásunk szerint ott kezdődik, amidőn a fent felsorolt öt törzsfajta keveredik egymással. Az ilyenfajta keveredést nevezzük káros beütésnek, fajtarontónak, az egyedeket a hibridekkel szemben basztárdoknak és fajtaképükben diszharmonikusoknak.

Bennünket, mint kitenyésztendő fajtát, magyar szempontból a gondváni érdekelt. A Magyarországon leggyakrabban előforduló káros beütéseket tekintve (nordicus, meditterán) az árja és (semita) elő-ázsiai törzsfajták érdekeltek. Elismerem, hogy az idegen fajtatörzsű beütések bizonyos mértékben serkentőleg hathatnak és csak ezen a mértéken túl hatnak károsan. Mi azonban törekvésünkben és célunkban a tiszta fajtára törekedtünk, éppen azért, mert gyakorlatilag nehéz megállapítani, hogy hol van ennek a mértéknek a határa, amelyen túl a károsodás kezdődik; és nehéz megállapítani magának a mértéknek a mérvét is.

A hungarista mozgalom tisztségviselőinek kötelezővé tette a vizsgálatot, hogy ezen vizsgálat alapján legyen eldönthető, hogy mely fajtatörzsbe tartozik. Ezt a vizsgálatot mi nem okmányokkal hajtottuk végre, ellentétben a német árjaigazolásokkal, hanem effektív vizsgálattal. Antropológiai, fajbiológiai, fajlélektani vizsgálatnak vetettük alá az egyedeket. A vizsgálatot pártrendelettel kötelezővé tettem a tisztségviselők részére és magamon kezdettem meg, hogy senkinek semmi elvi kifogása ne legyen. A fenotípusokról táblázatot fektettünk fel, ez a táblázat, ha jól emlékszem 64 vagy 67 olyan különböző tényezőt állapított meg, melyek besorolása döntötte el a fenotípust.

Hogy ezen 64 vagy 67 különböző tényezőből számszerűleg mennyi tartozott az egyes fajtatörzsekbe, ez a számszérűség, már t.i. többség döntötte el aztán az alapfajiságot. Egy ilyen vizsgálatnál az alfajokat vettük és az alfajokból következtettünk vissza a fajtatörzsre.

Az én képletem például kelet-balti alapfajiságú, hun-török és dinári beütéssel, harmonikus fajtaképlet, mert mind a három a gondváni alaptörzshöz tartozik. Feleségemé ugyanaz, csak északi beütéssel, tehát alapfajisága gondváni, de árja beütéssel. Fajtaképlete tehát diszharmonikus. Tehát a mi felfogásunk szerint én hibrid vagyok, a feleségem basztárd.

Tudományos vizsgálatainknál az antropológián sajnos nem jutottunk túl, mintegy húszezer embert vizsgáltunk meg, mindezeket a tisztségviselők köréből, amit előmunkálatnak tekintettünk a későbbi fajbiológiai és fajlélektani vizsgálathoz. A három vizsgálat eredménye adta volna meg végső fokon a tiszta képet, a fajta-hovatartozóság eldöntésére és az egyén elbírálása tekintetében.

Eljáró rendőrtiszt kérdésére, hogy a 64 különböző tényezőt, melyből az antropológiai vizsgálat összetevődött, soroljam fel, hivatkozom Gál Csabára, aki alá Kelecsényi vezetésével a fajkutatás tartozott, szervezésszakilag, de felsorolom nagyjából azokat a főbb tényezőket, melyekre visszaemlékszem. Ezek: a haj, a koponyaméretek, homlok, szemöldök, szemüreg, szem, orr, orrnyereg, orrcimpa, fül, száj, orr és fülszög, arcéi, pofacsont, áll, állkapocs, fogak, hogy a hajat részletezzem, a haj színe, keresztmetszet, rugalmasság, vastagság, hogy a szemet részletezzem, szín, fénye, majd folytatva: test, karok, lábak, a test mozgása, a test szőrzete, alkat.

Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam utasítást adtam Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozósága eldönthető legyen. A különböző megfigyelések azt eredményezték, hogy Imrédy dinári alapfajiságú, egyesek szerint szefárd, mások szerint askenázi zsidó beütéssel, de mindegyik megegyezett abban, hogy a zsidó beütés jelen van. Imrédyre vonatkozólag azután 1944. évi május hó 3-i kormányzói kihallgatásom alkalmával alkalmam volt a Kormányzóval is beszélgetést folytatni, aki maga mondotta nekem, hogy tudomása szerint Imrédyben van zsidóvér, néki t.i. még a császári és királyi udvarnál eltöltött időből volt alkalma Imrédy családját megismerni. A Kormányzó még mosolyogva jegyezte meg, hogy a németek most egy nemzetiszocialista átállítást vettek tervbe Imrédy személyére alapozva, akiről megállapítható a zsidó származása. A Kormányzó annak idején elmondott nekem egy esetet, amely 1939 elején, a második zsidótörvény-javaslat idején játszódott le nála, amikor Imrédy megjelent, a Kormányzó elébe tárta zsidó származását, mire Imrédy rosszul lett, úgyhogy a Kormányzónak kellet őt vigasztalnia, bele lelket öntenie, mondván, hogy hát ne hagyja el magát, az nem tesz semmit. Erre aztán Imrédy bevallotta a Kormányzónak, hogy ő zsidó származású. Imrédy zsidó származásával kapcsolatban Bárczyházy-Bárczy volt államtitkár tud még adatokat.

A faj kutatás a hungarista ideológiához tartozik szervesen az én iniciatívámra, amit híveim magukévá tettek. A faji hovatartozóság gyakorlati megállapítására én hoztam javaslatba az antropológiát és Gál Csaba volt az, aki az antropológiai vizsgálatok elvégzésére Kelecsényit – keresztnevére nem emlékszem – javaslatba hozta.

Kelecsényi Szeged-Szőreg vidékéről, egyszerű paraszti szülőktől származott, aki autodidakta módon képezte magát és már korábban is antropológiai kutatásokkal foglakozott. Kelecsényi munkásságát igénybe vettük, ő a párttól fix javadalmazásban részesült. Az antropológiai kutatásokkal kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy amidőn Kelecsényi ilyen kutatásokat a vidéken végzett a tisztviselőkön, igen sokan jelentkeztek érdeklődők, akik maguk kértek saját magukról antropológiai jelentést. Az ilyenek azután külön megfizették a vizsgálatot a pártnak.

Szándékomban volt Kelecsényit Magyarországon végigjáratni, hogy a különböző fajtatájképleteknek különböző fajtaképeit megállapítsuk és kutatásokat végezzünk a három erdélyi vármegyében és Nyíregyháza környékén. A három erdélyi vármegyében végzett kutatásokat annál inkább érdekesnek találom, mert a románok vércsoportok szerint akarták kimutatni a székelyeknek a románokhoz való fajtartozóságát. A leggyakrabban és legnagyobb mértékben előforduló alapfajúság és beütés a románoknál tudvalevőén a mediterrán, a legalaposabban és a különböző néprétegre kiterjedő számos kutatás alapján sem volt kimutatható ezen a vidéken a mediterrán beütés, hanem mindvégig gondváni alapfajiságot mutattak ki a vizsgálatok eredményei és a leggyakrabban előforduló beütés a nordicus volt. Ezen vizsgálatokkal dinári és hun-török alapfajiságot mutattunk ki leggyakrabban és ezzel két különböző dolgot tudtunk bebizonyítani. Nevezetesen azt, hogy a székelyek okvetlenül a magyar fajtához tartoznak, úgyis, mint fajta, másodszor pedig azt, hogy fajtákat vércsoportok szerint megállapítani nem lehet.

Fontosnak tartom rámutatni antropológiai kutatásunk folytán történt azon megállapításra, miszerint életterünk népszemélyiségei, legyenek bár különbözők etnikum szempontjából, a fajtaképlet szempontjából azonban mintegy 10-12%-tól eltekintve, egységes képet mutattak. Összehasonlíthatatlanul egységesebbet, mint a német élettér.

A fentemlített 10-12%, amely e harmóniát megbontotta, árja (nordicus és mediterrán) továbbá elő-ázsiai (semita) egyedeket, alapfaji hovatartozóságot tüntet fel. A beütés lehet több. Ebbe a 10-12%-ba etnikum szempontjából beletartoznak a Beszterce-vidéki szászok, a regát-Romániából betelepítettek, mediterrán alapfajisággal és ugyancsak ilyennel a hegyvidéki Szerbiából betelepített szerbek. Elő-ázsiai semitákhoz tartózik a zsidók etnikuma és az elő-ázsiai északi részhez tartozik az örmény etnikum. (...) A fajtakutatás során eljutottunk ahhoz a megállapításhoz, hogy vannak katolikus zsidók, ezek szerint, hogy a zsidóság nem csak vallás, hanem fajta is. A fajta és etnikum szempontjából zsidó egyed lehetett aztán Mózes-hitű, izraelita, katolikus stb. Fajkutatásaink során aztán annak megállapítása végett, hogy ki magyar, ki nem, gyakorlatilag és átmenetileg át kellett térnünk az okmányszerű megállapításra, hogy ki keresztény, ki nem, mert ezzel a megállapítással szelektálni tudtuk a zsidóktól a keresztényeket, akikről – mint azt vallomásom elején már említettem – valószínűbb és feltételezhetőbb volt, hogy a gondváni fajtához tartoznak. Eredeti elképzelésünket mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tisztségviselőket, dacára nagy számuknak, kb. 50 000 volt – mégis antropológiai vizsgálatnak vetettük alá, melyből mintegy húszezret el is végeztünk.

(...) Arra a kérdésre, hogy a 10-12 százaléknyi, nem gondváni alapfajiságú népesség eltávolítását a nemzet testéből hogyan képzeltük el, előadom, hogy tervünk az országépítéssel kapcsolatban ezt illetően az volt, hogy mindazokat, akik mediterrán, nordicus, vagy sémi alapfajiságúak, államközi megállapodások alapján ki lesznek telepítve a háború után. Előre meghatározni a kitelepítés időpontját nem lehetett, de úgy képzeltük el, hogy ez a háború befejezése után 15 év alatt végrehajtható. (...) A gazdasági rész lebonyolítását egy államközileg felállítandó hitelintézet útján gondoltuk végrehajtandónak.

Eljáró rendőrtisztnek arra a kérdésére, hogy a zsidók elleni atrocitásokat miért a nyilaskeresztes párt tagjainak rétegéből követték el, azt felelem, hogy erről elsősorban nem tudok és ebben nem hiszek, mert én is szeretném magam az indítóokokat tudni és így nem is tudok felelni. Feltevésem az, hogy a nyilaskeresztes párttagok közé beszüremlettek más szélsőséges elemek, és más olyan elemek, akik a zűrzavart egyéni haszonlesés szempontjából ki akarták használni. Mindezeket pedig véleményem szerint a németek befolyásolhatták. (...) Azokról a tényekről, amelyeket eljáró rendőrtiszt elémbe tárt, miszerint az egyes pártszervezetőimből, mint Szent István krt. 2., Petneházy utca, Rökk Szilárd u., Városház u. 14., Molnár u. stb.zsidókat vittek volna le a Dunához, vagy egyébként köztereken vagy utcákon kivégeztek, vagy esetleg a pártszervezetben megkínoztak, nincsen tudomásom. (...) Meg vagyok arról győződve, hogy amennyire a magyar nép velem együtt megnyugvással vette tudomásul azokat az intézkedéseket, amelyeket a zsidótörvények végrehajtása során hoztak, annyira megdöbbenti és elítéli a magyar nép velem együtt ezeket a kilengéseket, amelyek a zsidókérdés végrehajtása során tényként megállapíthatók.

Egyéb előadnivalóm nincs.

Vallomásomat minden kényszer nélkül, az igazságnak megfelelően tettem meg, elolvasás után aláírtam.”

„a német nép minőségi és mennyiségi kiválósága folytán kétségtelenül természetes módon jelenti az európai nagytérbe szervesen beépülő nacionalista és szocialista Európa-közösség irányító hatalmát.”

„...a Pártvezető koalíciós kormányt alakít és ennek segítségével a rendszerváltozást az országban végrehajtja. A Pártvezető és a Hungarista Mozgalom a Kormányzó elhatározását tudomásul nem veszi és a hatalmat átveszi egyetértésben a nemzet legszélesebb tömegeivel, a hadsereggel, a csendőrséggel, a rendőrséggel és a németekkel.”

„1944. november 17. Szálasi Ferenc Nemzetvezető a következő döntéseket hozza azzal, hogy továbbiakban a zsidókérdést a maga részéről végleg elintézettnek tekinti és e tárgyban senkivel tárgyalni nem óhajt.

A nemzetvezető a zsidókat 6 – hat – csoportba osztja:

1. A külföldi menleveles zsidók. Ezekkel való elbánás Magyarország diplomáciai összeköttetései figyelembevételével foganatosítandó. Ezek a zsidók a belügyminiszter által kijelölt ún. Palatínus házakba gyűjtendők össze legkésőbben 1944. november 20-án 16 óráig. Az összegyűjtés érdekében ilyen irányú felhívás közlendő az érdekelt külképviseletekkel, valamint mindennap a magyar sajtóban közzéteendő. Ezek a zsidók a belügyminiszter által kijelölt házakban maradnak elutazásukig. Részükre minden reggel 8-9 óráig sétalehetőség biztosítandó. A zsidók kiszállítása a diplomáciai viszony kialakulásától és a német kormánynak az érdekelt állam kormányával való közlekedéstechnikai megállapodásától függ. A külföldi menleveles zsidókra vonatkozólag az előzőleg a magyar kormány részéről az érdekeit kormányokkal kötött megállapodásban rögzített kontingens nem tágítható.

2. A kölcsönzsidók, akiket a Német Birodalmi Kormány mint munkaképeseket (a férfiak 16–60 és a nők 17–50 évig) a közös hadviselés érdekében hajlandó munkába állítani. Ezek a zsidók a magyar nemzet javára teljesítik munkaszolgálatukat. Név szerint adandók át a német kormánynak, számukra a belügyminiszter Németországba állandó magyar bizottságot delegál, amely bizottság egyik tagja Nemzetközi Vörös Kereszttől legyen, az érdekelt külképviseletek közös megegyezés folytán jelöljék ki. Ennek a bizottságnak a feladata az 1944. október 16-át követően Németországban munkaszolgálatot teljesítő magyarországi zsidók nyilvántartása és ellenőrzése, valamint e célból összeköttetés fenntartása a német birodalmi és a m. kir. kormányhoz. E bizottság költségeit magyar részről a belügyminiszter a zsidóvagyon terhére biztosítja.

A Nemzetvezető leszögezi, hogy a zsidók a magyar Nemzet számára munkakötelesek. A magyar állam a Nemzet érdekében a Német Birodalmi Kormánnyal összhangban külföldön is hajtson munkát végre. A magyar munkaszolgálat külföldi részében végzendő munkában részt vállaló zsidók ügyét a háború után a zsidókérdésnek általános európai rendezése során a magyar államhatalom az európai szempontokkal összehangoltan fogja megoldani. Addig a velük való bánásmód magatartásuktól függ.”

3. A Magyarországon egyelőre visszamaradó zsidók gettóban tömörítendők a belügyminiszter javaslata alapján Budapest pesti oldalán, a belügyminiszter terve alapján. E zsidók kategóriái a következők:

a) a kölcsönzsidók, akiknek munkára való elszállításuk bármely okból még nem foganatosítható;

b) gyermekek, aggok és bármely szempontból szállítás-, illetve menetképtelenek, áldott állapotban lévő anyák, betegek stb.

c) a Nemzetközi Vörös Kereszt védelme alatt működő gyermekotthonokban elhelyezett zsidógyermekek és felügyeletük;

d) a keresztény vallású zsidók, akik számára külön épületek jelölendők a gettóban ki, az épületek keresztjelzéssel elláthatók, csillag helyett foltot viselnek és külön tanácsuk van.

A gettóban közbiztonsági és egészségügyi gondozásról a belügyminiszter gondoskodik. A zsidótanács a gettóban működik és ott építi ki szerveit a belügyi kormányzattal egyetértve. Megadandó annak lehetősége, hogy a Nemzetközi, valamint a Svéd Vörös Kereszt e zsidók részére a gettóban népkonyhákat állíthasson fel és szervezhessen meg.

A Nemzetközi Vörös Kereszt, a Svéd Vörös Kereszt, valamint a Nunciatúra védelme alatt álló és zsidók részére szolgáló menhelyek és otthonok megfelelő és illő elhelyezéséről a gettón belül a belügyminiszter gondoskodik. A gettón belül a zsidók szabadon mozoghatnak és élhetnek, a gettót el nem hagyhatják, rádiót, telefont nem használhatnak, postaforgalmat bonyolít le számukra a belügyminiszternek a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértésben felállított postahivatala. A zsidók csak magyar nyelven levelezhetnek, csak zsidóknak írhatnak, feladó pontos megjelölésével, sárga színű, külön jelzésű levelezőlapon.

Gettóban nem maradhat az, bármilyen csoportba tartozik, aki a bűnügyi nyilvántartás szerint politikai bűncselekményt, akár kihágást is elkövetett, ilyenért internálva volt vagy rendőri felügyelet alatt áll 1944. október hó 16-át megelőzően. Politikai bűncselekmény alatt nemzetellenes bűncselekmény értendő.

A gettónak négy kapuja van a négy világtáj felé.

Gettóból zsidók csak egy esetben távozhatnak el: a munkaszolgálatra kötelezett kölcsönzsidók munkára szállításuk esetén.

4. A mentesített zsidók. Ezek közül

a) A belügyminiszter 16 157/1944. sz. rendeletéből a régi kormányzói mentesítések felülbírálása után a 3040/1944. M. E., a 3780/1944. M. E. sz. és a 3800/1944. M. E. sz. rendeletek alapján adott mentesítések a belügyminiszter által kiadott hivatalos névjegyzék alapján.

b) Az előző kormány belügyi kormányzata által adott mentesítések, amelyek újból való megállapítása és érvényesítése a belügyminiszter által kiadandó hivatalos névjegyzékben közzéteendők.

c) Vitézek, arany vitézségi érmesek, hadirokkantak a belügyminiszter érvényesítése alapján. Ezek a zsidók a fajvédelmi, valamint vagyonjogi rendelkezéseken kívül egyébként teljes mentességet élveznek. Politikai, gazdasági és társadalmi életben nem vehetnek részt.”

„5. Egyházi személyek, papok, apácák teljes mentességet élveznek, azonban a külügyminiszter, vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint az illetékes egyházi szervek megegyezése alapján valamelyik rendházban elkülönítendők, majd belátható időn belül külföldre áthelyezendők, illetve átveendők.

6. Zsidófajú külföldi állampolgárok és olyan magyarországi származású zsidók, akik 1944. november 17-én 14 óráig a KEOKH-nál útlevelüket érvényesítették és ott nyilvántartásba jelentkeztek, 1944. december hó 1-ig az ország területét elhagyni kötelesek.”