Játszadozunk, játszadozunk? 
Gondolatok jellemről, lelki erősségről, valódi hősiességről.

„Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át!"

A Nemzetvezető jeles gondolatát számtalanszor idézgetik, de vajon a teljes értelme mögé bepillantanak-e? Mit jelent a hősiesség és mit jelent a rabszolgaság?  Vajon nem keverjük össze a fogalmakat - talán nem is kissé?

Egy másik jeles mondat, immár Jézus Krisztustól: „elég a ,má'-nak a maga baja." Itt is fogalmi zavar adódhat és sajnos kialakul a „carpe diem" elfogadhatatlan képzete.

Vessük össze a két kijelentést.

1.) A hősiesség nem abban rejlik, hogy hajlandó vagyok véremet ontani csatában, bitófán, kínzókamrában, stb. ezt megteszik az elvetemült nézetek követői is, s ettől még nem lesznek hősök.

2.) Csak a „má"-val foglalkozom, de nem törődöm a holnap lehetőségeivel, semmi más mint önzés és hitetlenség, hiszen így az örökkévalósággal sem törődnék.

Nem láttam egyetlen filmkockán sem Szálasi Ferenc gesztusait, nem hallottam a hangját, de nekem elegendő az arcképe; naplójának, könyvének olvasása; vagy döntéseinek ismerete. Alázatos embernek látszik, gondolataiból ez tükröződik. Önmagával több harcot vívott, mint ellenségeivel. Ebben rejlik hősiessége, ettől lett a bitófa árnyékába még nagyobb hős. A lélek edzésére több gondot fordított, mint törékeny alkatának izmosítására. Írásaiban, beszédeiben a mögéje sorakozó hadfiaknak (akik sokszor erős testalkatú munkás- és parasztfiúk voltak) azzal tett legtöbbet, hogy lelkiségükben erősítette őket, tette mindnyájukat képessé a fizikai hősiesség megvalósítására. Ezáltal a kidolgozott izmú - de esetenként félelmekkel viaskodó - ifjakból harcos hősöket, hős harcosokat faragott.

3.) A lélek erőssége, a jellemesség tesz a mindennapok, az állapotbeli kötelességek teljesítése között vértelen vértanúvá, hőssé. Nem feltétlenül a divatos konditermek „haskockásító" izzasztógépei, vagy a sok-kilométeres erőltetett menet tesz állóképessé bárkit is.

A munkahelyemen végzett egyhangú „meló" becsületessége; a családi ház körüli munkák szépítésvágya; a szomszéd idős néni fájának felhasogatása; a falubeli idős bácsi kertjének felásása - mondjuk például az aktuális barát, vagy barátnő igéző mosolyának bámulása helyett - alkalmassá teszi a zúgolódásmentes lelket, hogy az adott helyzetben az „én"-ből „ÉN" alakuljon (nem a magam számára nagybetűvel, hanem mások előtt).

Ez a lélek már nem rabszolgaságnak tekinti az állapotbeli kötelességek teljesítését, ígéretek megtartását, hanem lehetőségnek a vértelen vértanúságban való hősiesség megvalósítására. A köznapok hősiessége nélkül csak játszadozás lesz a gerillamaszk mögé bújt katonásdi, az adminisztrált foglalkozás, stb. Izomagyú hősök nincsenek; satnyalelkű hősök nincsenek; tudományos idézetektől érthetetlenné váló „buzdító" beszéd nincs. Erős lélek, edzett lélek, eszmétől buzgólkodó lélek, hiteles példaképek nyomdokain haladó lélek lesz hős.

Szálasi Ferenc a becstelen rabszolgasággal szemben lett hős - ez a példa kell, hogy előre vigye minden követőjét - azaz a kordivat erkölcsi rabszolgaságából kiemelkedni a keresztény lélek hősiességével és jövőnknek építeni hazát, erkölcsöt, lelki tartást. Mindezt példaadással - ennek a véráldozata hatékonyabb.

Egy pillanatra nézzünk rá Szálasi Ferenc fotójára - ott a magyarázat.

Minden pillanatban a magam felett aratott győzelemből hőssé lenni.

(olvasói levél)