Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Zöld október: Horthy kontra Szálasi - olvasónk írása
1944. október 15. a magyar történelem máig legvitatottabb dátuma még a nemzeti oldalon is. Az ok, amiért a nemzeti oldal tudathasadásba szenved, ami állandó megosztást szül, a dátum, ami miatt ok van a nemzeti radikalizmus legnagyobb ellentétére, legyen hát szó erről: Horthy kontra Szálasi.
Először is vizsgáljuk meg tömören, mi történt október 15-én. Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérletet tervezett, délután a rádióban le is adta a fegyverletételről szóló hadparancsát. Mivel nem látta értelmét a harcnak a szovjet túlerővel szemben, és elejét akarta venni a további emberéleti és anyagi károknak, így a szovjetek oldalára való állást választotta. Ez mind gyakorlati, mind erkölcsi szinten vérzik. Egyrészt a magyar honvédek többségének esze ágába sem volt letenni a fegyvert és átállni a bolsevik horda oldalára, melyet gyűlölt kivétel nélkül minden magyar honvéd, és ellenük évek óta harcoltak. Tehát a kiugrás itt bukott meg már, hogy a katonák nem tudták hova tenni azt, hogy mi az évtizedek óta gyűlölt bolsevik hordával vagyunk mostantól.
De erkölcsi szempontból méginkább hibás Horthy gondolkodása ebben. A túlerővel szemben inkább letesszük a fegyvert, és hagyjuk, hogy végigsöpörjön rajtunk a vörös borzalom. Talán akkor majd nem rohan le minket, és nem teszi hatalomra a kommunista rémdiktatúrát? Akkor nem erőszakol meg asszonyokat, kislányokat az elállatiasodott szovjet hadsereg? Talán akkor nem foszt ki mindent, nem becstelenít meg embert, emléket, értéket ez a hadseregnek nevezett csürhe? A válasz, azt hiszem, egyértelmű. És vajon mennyire becsülendő a becsület elárulása? A nemzet becsülete… annak a nemzetnek a becsülete, amelyik a legreménytelenebb harcokban is végig kiált, amely a reménytelen török túlerővel szemben is teljes mellszélességgel harcolt. Ahol Eger várát védték ugyanilyen túlerővel szemben, ahol Zrínyi kitört a várból az esélytelen harc közepette, s választotta inkább a halált, s hogy még magával visz a halálba annyi ellenséget, amennyit tud. Egy ilyen nemzet becsületét nem lehet bemocskolni azzal, amit Horthy akart, hogy a reménytelen szovjet túlerővel szemben letesszük a fegyvert, és lelkiismeret nélkül átállunk a gonosz oldalára.
Így gondolták ezt akkor a nyilasok is. Hogy a nemzet becsülete nem árucikk vagy alku tárgya. Ezt a harcot folytatni kell, ahogy a magyar nemzet mindig is tette, akkor is, ha reménytelennek tűnt a harc. Főleg hogy akkor nem is tűnt még teljesen reménytelennek. Utólag persze könnyű okoskodni, de ott, ’44 végén még a németeknek lehetett bízni néhány húzásában. Idő kellett volna nekik, és minél tovább tartják a szovjet vonalat, annál több ideje marad a hátországnak valamire - vélték.
Jó, persze, Horthy nem szerette a németeket, és hazaárulás a németek pártját fogni. Na de kérem, ott, abban az időben két választás volt. A szovjet kommunista isten- és emberellenes diktatúrája mellé állni, vagy a nemzetiszocialista Németország mellé, amelynek hibáival a nyilasok is tisztában voltak, de még is melyik tűnt jobbnak? Németország, amely erkölcsös, rendpárti, tekintélyelvű, szociálisan is helyén lévő, erős hitű állam, vagy a vallást, nemzetet és minden emberi értéket irtó kommunizmus zászlaja alatt menetelő szovjetek? Szálasi és a nyilasok tisztában voltak a német faji mítosz által Magyarországra leselkedő veszélyekkel, többször ki is ütközött Szálasi és Hitler között például a magyar svábok ügye. Hitler ő rájuk igényt tartott, mint fajilag németekre, Szálasi konnacionalista elveiben azonban ők is magyarnak minősültek. A zsidóság kérdésében is számos ellentét volt a két nemzetiszocialista ideológia között, mely szintén égető pont volt Szálasi és a németek között.
Így, ahogy a „horthysták” többsége Szálasit németbarátsággal és a német érdekek kiszolgálásával vádolja, az az ismeretek olyan szintű hiányára utal, amit nem részleteznék. Nyilván rengeteg zsidó esett áldozatul a nyilas hatalom alatt, a gettókban vagy épp a halálmenetekben. De egyik sem a nyilasok, de főképp nem a hungarizmus hibája. A zsidók, ugyanúgy ahogy bárki más, áldozatul estek a harcokban, a halálmeneteket pedig a németek indították, ne felejtsük, hogy német megszállás alatt volt az ország. Amit tudott, Szálasi megakadályozott, de mindent nem lehetett. Ezen kívül voltak a nyilasokhoz időközben csapódó brutális alakok, akik az eszmével tisztában nem voltak, de kiélték agresszív vágyaikat a zavaros háborús időkben.
Vádolják a nyilasokat azzal, hogy német segítséggel kerültek hatalomra, ami törvényellenes. Akkor megkérdezném: Horthy hogy került hatalomra? Megválasztotta a nép? Hatalmas tömegbázis támogatta akkor? Nem! Az antant segítette hatalomra, mert ő volt az egyetlen, akinek volt hadserege és Tanácsköztársaság ellen volt. Szálasit legalább már ismerte a nép, és volt is tömegbázisa, ami a ’39-es választások során egyértelműen kiderült. Na meg ki volt itt diktátor? Horthy 1937-ben törvényben határozta, meg hogy a kormányzót nem terheli felelősségre vonás terhe. Szálasinak első dolga volt, hogy a nemzetvezetői titulust megszabta, hogy az Országgyűlés felelősségre vonhassa.
Még egy apró hasonlat a végére. 1956 októberében a magyar nép nem egy reménytelen harcot vállalt? 1956-ban nem egy szovjet túlerővel vettük fel a harcot? Nem ugyanolyan irracionális, mint a ’44-es harc? A különbség hogy ’44-’45-ben volt segítségünk a németek oldalán. Amit ’56-ba is elfogadtak volna, sőt kétségbeesetten kérték november 4-én az amerikai segítséget. De akkor is folytatták a harcot a reménytelen túlerővel szemben… mert a becsületük, a haza azt követelte. És az ’56-osokat, nagyon helyesen is, hősök mondjuk, míg a ’44. októberi hazafiak be vannak mocskolva, fasisztáknak, németbérenceknek titulálva. ’56 kapcsán senki nem sír a civil áldozatokért, a kiégett házakért, a megrongálódott hidakért, mert tudják, hogy a becsületbeli harc következménye. A nyilas nemzetvédelem kapcsán pedig sorra ezeket róják fel. Kérdem én, ha elismerjük ’56 hősiességét, akkor ’44-ét miért nem? Miért nem becsüljük minimum ugyanúgy legalább Szálasit, mint Nagy Imrét, ha már a hóhérjuk is ugyanaz volt? Miért teszünk különbséget a szovjetellenes csodálatos kitartó magyar harc két megnyilvánulása között? Legyünk hát büszkék erre a napra is, és emlékezzünk büszkén azokra a magyar katonákra, honvédekre, csendőrökre és hungaristákra, akik életüket adták a magyar nemzet becsületéért. Legyünk büszkék a magyar nép mind két októberére!
Fel a győzelemre!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Vértanú Nemzetvezetőnk emlékére
A Holokauszt Emlékév apropóján: ki mentette meg a legtöbb zsidót?
Szálasi Ferenc emlékeiből
Szálasi sírja