Chaïm Weizmann (1874-1952), a Cionista Világszövetség volt elnöke azzal lépett be a történelembe, hogy lediktálta Lord Balfournak azt a nyilatkozatot, amellyel a brit kormány nemzeti otthont adományozott a zsidóknak Palesztinában. Ezt a nemes gesztust alig zavarta meg az a nem elhanyagolható, de a jelek szerint mégis elhanyagolt körülmény, hogy Palesztina 1917-ben egyáltalán nem függött az angol koronától, mivel az Oszmán Birodalom integráns részét képezte.

Az első világháborúban a vegyész Weizmann robbanószert gyártott az angol hadsereg számára. A világcionizmus vezéreként kikövetelte, hogy a zsidó telepeseknek joguk legyen Palesztina gyarmatosításához, és miután ehhez megnyerte Harry S. Truman Amerikájának támogatását, 1948-ban megalakult Izrael, amelynek Weizmann lett az első elnöke. Íme, egy részlet a halála után öt évvel megjelent posztumusz emlékirataiból:

« Más szóval (Weizmann itt az angol kormány anticionista politikáját emlegeti, közvetlenül Izrael létrehozása előtt) a brit kormány nem akarta elfogadni, hogy hatmillió zsidót halálra ítéltek Európában különböző tudományos módszerekkel, és hogy az európai antiszemitizmus még mindig jelen van és ugyanolyan ártalmas » (Chaïm Weizmann, Naissance d’Israël, Gallimard, 1957, p. 495).

Ez tehát az egyetlen, homályos utalás a soára a cionizmus főkolomposának 550 oldalas könyvében, amely átfogja a második világháború teljes időszakát, beleértve a háború előtti és utáni éveket is. Ebben Weizmann csak egy félénk utalást kockáztat meg a „hatmillióra”, és ráadásul mindezt ama konfliktus kontextusában, amely akkoriban szembeállította őt a Palesztinát irányító brit hatóságokkal.

Más idők, más erkölcsök voltak azok, és - mint azt mindannyian tapasztalhatjuk, egyesek közülünk a saját szabadságuk árán is - mára alaposan megváltozott a soa felfogása. Rögtön a második világháború után az erdő még eltakarta a cserjét, amely időközben akkorára nőtt, mint egy sajthegy. Joggal várhattuk volna, hogy vegyészként, vagyis a kérdés szakértőjeként Weizmann megmagyarázza a gázkamrák működését, de ebből semmi nem lett...

Éppen ellenkezőleg, igencsak szégyenlősen fogalmaz, amikor a tömegmészárlás „különböző tudományos módszereit” említi, miközben érdekes módon óvakodik megemlíteni a holo-kreacionizmus által időközben kanonizált emberirtó gázkamrát. Igaz, hogy 1944-45-ben a háborús és háború utáni propaganda még sokkal inkább a nácik olyasféle állítólagos emberirtó módszereivel igyekezett sokkolni a közvéleményt, mint vizes medencében áramütés, felforrósított kamrában túlhevítés, hűtőkamrában lefagyasztás, alacsony légnyomású kamrában megfullasztás, visszahúzható fedéllel ellátott medencébe való vízbefojtás stb., az évezredek óta a gojok átverésére/meghökkentésére/elképesztésére trenírozott zsidó fantázia megannyi perverz kitalációjával, amelyekből a történelem mára gyakorlatilag nem tartott meg semmit, arra azonban jók voltak, hogy annak idején velük demonstrálják a Harmadik Birodalom abszolút, még a Szovjetunióbeli judeo-bolsevik rémuralmat is überelő elvetemültségét, és egyúttal sikeresen okkultizálják a náci rezsim túlságosan is példamutató szociális vívmányait.

Azt is megkérdezhetnénk, hogy Európában, közvetlenül a háború után, ki lehetett egyszerre annyira antiszemita és befolyásos, hogy nyugtalaníthatta Weizmannt az örökös üldözöttek és hivatásos rettegők sorsát illetően. Hacsak nem Őfelsége munkáspárti kabinetjéről van szó, amely ellenezte a brit mandátum alatt álló Palesztina cionista kolonizálását, tehát az ügy érdekében antiszemitának lehetett nyilvánítani. Ez a tanúvallomás mindenesetre bevezeti az antiszemitizmus és anticionizmus mára jól bevált összemosását.

Ugyanakkor feltűnő, hogy Eisenhowerhez, Churchillhez és De Gaulle-hoz hasonlóan, akik háborús emlékirataikban említést sem tettek róla, a holokauszt Izrael első államfője számára sem tűnik még az emberi történelem legfontosabb eseményének, sokkal inkább egy eszköznek a sok közül a cionizmus - és legfőbb célja, Izrael állam létrehozása - szolgálatában. Ami a Hagana és az Irgun terroristáit illeti, az angolok és palesztinok elleni gyilkos merényleteik ily módon teljesen igazolhatóvá váltak, mivel „antiszemitákat” céloztak meg, márpedig ellenük ugyebár minden és bármi megengedett. Adott esetben még az atomfegyver is, amellyel jelenleg éppen Iránt fenyegetik.