Egy minimális objektivitás birtokában mindenki kénytelen elismerni, hogy a zsidó mentalitásban van valami undorító. A zsidók egész egyszerűen híján vannak az emberi érzéseknek a nem zsidók iránt. A második világháború több tízmilliónyi áldozata közül a zsidók csak a saját halottaikat sajnálják, a többiek nem fontosak számukra. Amikor a zsidók a második világháborúról beszélnek, ezt csak azért teszik, hogy a holokausztot emlegessék.

Amikor a zsidók úgymond az "emberi jogokért" kardoskodnak, csak a zsidók jogaira hivatkoznak. A nem zsidóknak csak ahhoz van joguk, hogy helyeseljék mindazt, amit a zsidók tesznek, bármilyen aljas is legyen a magatartásuk. Valójában a zsidók egyáltalán nem tisztelik mások jogait. Még azt sem ismerik el, hogy valakinek eltérő véleménye lehet az övékétől: mindig és mindenhol igyekeznek érvényre juttatni intellektuális terrorizmusukat. Ha valamiben nem értünk egyet egy zsidóval, legjobb esetben hülyének tart bennünket. Az ő szempontjából még azt sem érdemeljük meg, hogy éljünk, vagy csak alig, és ekkor egy különlegesen "toleráns" zsidóval van dolgunk.

Amikor valaki zavarja őket, a zsidók igyekeznek elérni, hogy diszkriminatív intézkedéseknek vessék alá az illetőt, hogy elveszítse a munkáját, hogy megcsúfolják a legelemibb jogait. Módszereik általában hipokriták és alattomosak. Képesek a legcsekélyebb skrupulus nélkül rágalomhadjáratokat hangszerelni, és így elhallgattatni áldozataikat, hogy azok még csak védekezni se tudjanak. És miközben utálatosan viselkednek, a zsidóknak van képük mártírként tetszelegniük amiatt, mert utálják őket.

A háború előtt nem Hitler fogdostatta össze tíz és százezrével az embereket, hogy kivégeztesse őket, hanem a kommunisták. A háború előtt Hitler nem végeztetett ki senkit, nem úgy, mint Sztálin, az angolszász "demokraták" későbbi szövetségese. És nem is az SS volt az a fegyveres alakulat, amely erőszakoskodott és terrorizálta a népet, hanem a Cseka.

Volt azonban valami, ami valóban Hitler nevéhez fűződik, és ami kiváltotta Hollywood féktelen hazugság- és gyűlöletpropagandáját ellene. Elkezdte felszabadítani Németországot a zsidók jármából. Elvette tőlük az információs és szórakoztató médiát. Kiűzte őket a jogi pályáról, amelyet korábban monopolizáltak. Kiseprűzte őket a tanári testületekből, hogy többé ne tömjék tele a német diákok fejét destruktív elméleteikkel. Mindezt békés módon érte el, nem pedig erőszakkal, mint ahogyan Sztálin és a kommunisták tették. Hitler nem gyilkoltatta le a zsidókat. Egyszerűen csak megtiltotta nekik német újságok és rádiók birtoklását, a jogi hivatás gyakorlását és az iskolai oktatásban való részvételt.

Így aztán a zsidók elkezdték elhagyni Németországot. 1933 és 1939 között a németországi zsidók kétharmada kivándorolt. Ugyanebben a korszakban a Szovjetunióban a zsidó komisszárok éppen embermilliókat mészároltak le. De a hollywoodi gyűlölet-propaganda teljes egészében németellenes volt, nem pedig szovjetellenes. A zsidókat ugyanis csakis hitsorsosaik jóléte érdekli. Egyáltalán nem törődtek vele, hogy mennyi oroszt és ukrán gyilkoltak le. Főleg, hogy a gyilkosok (többnyire) a saját hitsorsosaik voltak.