Ennél gyönyörűbb háborút már régen láttunk.
A szorító egyik sarkában a kormányzati zsidó
Schmidt Mária holokausztluvnya, a másikban a még zsidóbb ellenzéki
Karsai László holomegélhetési történész, és a 6,6 milliárd forintos
Sorsok háza projekt többi irigyei.
Vezetői összefoglaló:
A magyar kormány az adófizetőktől 13 milliárd
forintot vesz el azért, hogy az idei holoünnep évében rendezett
programsorozattal csontig benyaljon a nemzetközi zsidóságnak és a zsidók
által uralt nemzetközi sajtónak. Azért, mert úgy gondolja, azok meg
fogják simogatni a buksiját.
„Lószart, mama!” - idézhetjük legalább egyszer azt
a Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt, akit a félkretén kormánynak
majd’ négy éve nem sikerül lecsuknia. Persze ha akarná, sikerülne.
A hatalmas vita hetek óta tombol. Aki követni
akarja, kapcsolja be a Klubrádiót a nap bármely órájában és percében:
véletlenül pont ez lesz a téma.
E Klubrádióban szerepelt a még a jámbor történész
Romsics Ignácot is korábban leantiszemitázó Gerő András, az
Orbán-kormánynak egyik a Habsburg Intézet igazgatójaként kitartott
ellensége.
De hogy ez a Stürmer-karikatúra miért állt
hirtelen és látszólag a kormány mellé, annak egyszerű története van.
Néhány évvel ezelőtt ugyanis bemászott a semmitől - még saját magától
sem - undorodó holokausztluvnya ágyába.
A begerőzött Schmidt Mária sem volt mindig
Orbán-párti. Noha az első Orbán-kormány idején főtanácsadó volt, az
ellenzéki években egyszer azt hitte, a felcsúti prolinger a büdös
életben nem tér vissza a hatalomba, és a Népszabadság címoldalán induló
cikkében küldte el a jó édesanyjába azzal, hogy – szedte elő Orwell
Állatfarmjának egyik főszereplőjét – „Jones gazdának mennie kell”.
Csakhogy nem Jones gazda ment az orjalevesbe,
hanem Schmidt Mária, a Terror Háza, a XX. és XXI. Század intézeteinek
igazgatónője, aki főként azután lett kegyvesztett, miután majdnem 7
évvel ezelőtt a Magyar Nemzet egyik cikkéből kiderült, új „jobboldali”
pártot alapított Orbán ellenében.
A cselszövés nem sikerült neki. De az egykoron
kultuszminiszteri ambíciókat ápoló többszörös milliárdos nő nem hagyta
magát. Lázár János államtitkárnál – akivel édeskettesben korábban egy
holokauszt-múzeumot alapítottak Hódmezővásárhelyt – a második
Orbán-ciklusban naponta lobbizott egy újabb pozícióért.
A holokauszt-ünnep évében ezt meg is kapta. És a
projektre 6,6 milliárd forintot, amelyből rutinos megfigyelők szerint
mintegy 2 milliárdot tud leakasztani saját magának.
A hivatalos zsidó szervezetek gyűlölik a hatalmas
pénzt tőlük elszipkázó Schmidtet. Akit nem csak a suskáért akarnak
kinyírni, de azért is, mert így úgy érzik, a remélt kormányváltás után
egy szoclib kormánytól az ő zsidó águk kapná nemcsak ezt a projektet, de
a hatalmas egyéb koncot is.
A nemzetközi zsidóság az ő oldalukon áll azért,
mert úgy érzik, az Orbán-kormány nem teljesít száz százalékosan. Például
wassalbertezik, és nem óránként, csupán hetente kér bocsánatot, a
magyarokat kollektívan elítélve a II. világháború dolgaiért.
Karsai László, akit vérig sért, hogy a Sorsok háza
netán dögösebb hely lesz külföldi turistáknak, mint a saját bulijának
tekintett Páva utcai holoház, és persze léhiányban is szenved, egészen
biztosan nem fog nyugodni ezután sem. A nyugati zsidóság teljes
farszelét a szája elé kapva igyekszik mindent megfúrni, amit csak lehet.
A fúrás egyik ága annak követelése, hogy „társadalmi” vita legyen a
Sorsok házáról. Hogy az milyen legyen, és csak azután építsék meg.
Mármint azután, hogy egy esetleges kormányváltást követően abból Karsai
is zsírosan részesedik.
Nekünk viszont ennél van egy sokkal jobb ötletünk.
Az amerikai dollárban kifejezve is ezerbilliókban úszó New York-i
zsidóság bocsásson rendelkezésre elég összeget Zoltai Gusztávéknak,
Heisler Andráséknak (a Mazsihisz régebbi és új elnöke), Karsaiéknak és a
többi, Auschwitzba remélhetőleg retúrjegyet váltott csótánymutációnak,
hogy építsenek száz, de akár ezer holoházat nálunk. Úgy, hogy minden
zsidó irányzatnak meglegyen a saját ízlése szerint felépített
holohodálya. És úgy, hogy még az avantgard művészeti irányzatnak is
jusson belőle egy, amelyben netán kóser kocák (micsoda antagonizmus!)
falnák fel röfögve a Talmud-pépet.
Ami igen jó befektetés lenne mindenki részéről,
ugyanis az első időkben hatalmas turistabevételt gerjesztenének („Jöjjön
az ezer holokauszt-emlékmúzeum országába!”), később pedig kiváló
gyakorlóterep lenne a magyar tűzoltóknak. A Tóra-tekercsek ugyanis
közismerten jó gyújtóanyagok.
Al-Zavahiri Rózsa
Kapcsolódó hírek:
Tomboló antiszemitizmus: az auschwitzi túlélő könyve relativizálja a holokausztot
Dojcsák Dalma esete a "holokauszttal", avagy ki is valójában az ostoba?
89 éves auschwitzi őrt kérnek ki Amerikától a németek - "több százezer ember halálával kapcsolatban"
A "történelem legnagyobb magyarországi gyilkosságának" emlékművét is fizette a Miniszterelnökség Tatán