Pénteken jelent meg, de a hazai sajtó persze finoman szólva sem kapta fel a hírt (mindössze a Magyar Nemzet, a hirado.hu és a kuruc számolt be róla), hogy egy izraeli kormány-tisztségviselő, Dani Szímen facebook-on közzétett álláspontja szerint a japánok megérdemelték a két atombombát, amit Hirosimára és Nagasakira dobták le az amerikai tömeggyilkosok (ez utóbbi természetesen már nem Szímen, hanem én írom).

A zsidó ugyanis már rosszul van az „álszent” japán és nemzetközi megemlékezésektől, amit a több százezer áldozat emlékére az atomcsapás évfordulóján, augusztus elején szoktak tartani. Szerinte a védtelen lakosság elleni atomtámadás a japán agresszió miatti megérdemelt büntetés. A nyilatkozatát követően felháborodás miatt Szímennek szóltak, hogy „most egy ideig ne dolgozzon”, a hivatalos álláspont szerint felfüggesztették állásából. Ami természetesen egy ideiglenes intézkedés, amint elül az amúgy sem nagy sajtóvisszhang, ne érjen senkit meglepetésként, hogy Szímen újra elfoglalja hivatalát, sőt még baráti vállon veregetésekre is számíthat, hogy bravó, jól megmondta a kis hülye japcsiknak! Izraelben és az egész világon megszokott dolog, hogy a zsidókra más szabályok vonatkoznak, számukra megengedett mások halálának, fájdalmának semmibevétele, sőt az azon való viccelődés is. Szent könyvük, a Talmud egyenesen előírja, hogy a nem zsidó, azaz gój élete nem ér egy fabatkát sem.

Képzeljük el, mi történne abban az esetben, ha egy keresztény merné azt állítani, hogy torkig vagyunk a holokauszttal, unjuk a napi szintű megemlékezéseket, a mindenki számára kötelezővé tett fájdalomkultuszt, amihez a világnak semmi köze. Ráadásul folyamatosan hazudoznak hatmillió áldozatról, a valóságban a háború után épült gázkamrákról, meg az példa nélküli áldozatukról, amihez az égvilágon semmi nem mérhető. Sőt, a vakmerő hozzáfűzné, hogy a zsidók egyébként is megérdemelték a sorsukat, hiszen évezredek óta a legkegyetlenebb eszközökkel terrorizálnak minden körülöttük lakó népet, amelyről az Ószövetség/Tóra szemléletesen be is számol, miként az sem lehet a véletlen műve, hogy ahol zsidó van, ott az antiszemitizmus is gyorsan virágozni kezd. Nyilvánvalóan a zsidóság örökké összeférhetetlen természetének következtében, így tehát ki mint vet, úgy arat – ahogyan Szímen is fogalmazott. A reakciók persze könnyedén kalkulálhatóak előre is: az állami szervek és a Moszad késlekedés nélkül csapna le a „terroristára”, sőt Izrael és a NATO a katonai beavatkozást is kilátásba helyezne, ha statáriális eljárás keretében nem ítélnék azonnal fő- és jószágvesztésre, de legalább súlyos börtönbüntetésre! És ezt követően is örökre megbélyegzett páriaként kellene létezzen az igazság-beszédért, hiszen olyan tabukat mert kétségbe vonni, amiért a posztmodern korban is máglyahalál a büntetés. Közben Szímen elégedetten dőlhet hátra sört kortyolgatva, de az is lehet hogy a kényszerszabadsága alatt elugrott a telepes haverokhoz, valamelyik palesztinoktól elrabolt földre, ahol szórakozásként a kiszolgáltatott, bennszülött gyerekekre lövöldöznek éles lőszerrel. A kérdés, hogy meddig tűri a világ becsukott szemmel ezt az égbekiáltó kettős mércét?!

dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő