Vörös lett az ősz az új izraeli mészárlástól. Hétfőn késő este izraeli harci gépek bombázták Gázát és megöltek két gyereket és három felnőttet, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy fociztak a házuk előtt. Ugyanazon a napon a Haaretz közölt egy riportot azt panaszolva, hogy a Hamasz tiltakozik a gázaiak holokausztra tanítását célzó ENSZ tervezet ellen. Ezen a napon történt még, hogy a Knesset jóváhagyta a Nakba Törvényt ami tiltja a palesztinok számára a Nakbára való emlékezést.

Ez nem csupán a véletlen műve. Nem ez az első eset, hogy Izrael palesztin gyerekek lemészárlása után a zsidó áldozathozás palesztin iskolákban való tanításának abszurd követelésével áll elő, miközben azon igyekezik, hogy a palesztin polgárokat meggátolja saját tragédiájukra való emlékezésben.

Ez év februárjában a felháborodás tovább nőtt az ENSZ gázai iskoláiban a holokauszt tanítását előíró tervezetével szemben, miután egy ENSZ hivatalnok elmondta egy Jordán napilapnak, hogy az UNRWA (ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala) be fogja vezetni a jövő szeptemberben kezdődő tanévben a holokauszt történetének tanítását a gázai tanulóknak, mint emberjogi tananyagának részét.

A Haaretz közölte ENSZ és izraeli hivatalnokok kijelentéseinek egy sorát is, azzal vádolva a palesztinokat, hogy nem teljesen értik a tragédiát, ami a zsidókkal történt, elaprózzák a tényeket, kivesznek dolgokat szövegkörnyezetükből, és vonakodnak tudomásul venni a zsidók szenvedését. Az izraeli újság nem felejtette el a palesztinokat emlékeztetni, hogy a holokausztot túlélő százezrek számára mennyire fontos volt egy menedék léte, mely hozzájárult Izrael létrehozásához. A zsidók szerint a holokauszt palesztinok által való elismerése egy elengedhetetlen lépés a béke irányába.

Rengeteg történelmi iróniát tartalmaz ez az abszurd beszámoló. A legszembetűnőbb az, hogy a holokauszt, mint erkölcsi igazolás Izrael létrehozására, történelmileg meg van cáfolva. Egyszerűen azért, mert nem magyarázza meg azt a tényt, hogy az előkészületek egy zsidó állam létrehozására fél évszázaddal a holokauszt előtt elkezdődtek.

Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy el kéne fogadnunk ezt az erkölcsi logikát, mert ha lett is volna egy valós történelmi kapcsolat a két esemény között, a palesztinok akkor sem felelősek a holokausztért, és egy abszurd gondolat a holokauszt gyerekeknek való tanításának visszautasítását bűnrészességnek feltüntetni. Különösen mikor minden nap népirtásnak vannak kitéve az izraeli légierő által.

De, ami továbbra is érvényes maradt itt, hogy a palesztin Nakba és a Holokauszt összekapcsolása még mindig alapvetően fontos annak megértéséhez, hogyan volt az utóbbi felhasználva az előbbi megmagyarázására. Gáza lakóinak zöme szintén menekültekből áll, akiknek vagyonuktól és szabadságuktól való megfosztásuk a cionisták által, a holokauszt tragédiára való hivatkozással lett végrehajtva.

Izrael párhuzam vonása a Holokauszt és a Nakba történetei között félrevezethető egy egyszerű okból. A palesztinok szemével nézve a Holokauszt az európai történelem része és semmi köze nincs a palesztin tudathoz, de a Nakbát Izrael idézte elő és ezt még tanulni is kell az iskolákban, mint saját történelmünk a részét. Arról nem is beszélve, hogy a Nakba a palesztinok számára egy máig tartó tragédia. A menekültkérdés még nem megoldott és a palesztinok még mindig megszállás és elnyomás alatt élnek.

Fenn áll a kérdés, Izrael elismerte-e valaha is a palesztinok szenvedését és tragédiáját? A tény az, hogy miközben Izraelben és a Nyugaton számtalan könyv lett szánva a palesztin szenvedés letagadására és történelmének eltorzítására, Joan Peters ”Emberemlékezet-óta” írásától a mai napig nincs egy azokhoz hasonlítható palesztin tanulmány a holokauszt letagadásáról vagy érvényességének kétségbevonásáról.

Én magam tizenkét évet töltöttem az izraeli állam egy úgynevezett modern, demokratikus és liberális arab iskolájában, és sose hallottam a Nakba szót. Maga a palesztin szó is meg van tiltva az arab iskolákban évtizedek óta. Minket, palesztin diákokat sose tanítottak Palesztina iszlám korszakára, ami több mint tizenhárom évszázadon át tartott. Helyette, Izrael Függetlenségi Napjáról, Cionista Békegalambokról és palesztin terrorizmusról tanítottak. Élénken emlékszem azokra a pillanatokra, mikor kényszerítve voltunk megemlékezni az izraeli katonákról, akik saját népünket gyilkolták le.

Igen, a palesztinok tudatában vannak a tragédiának, ami zsidókkal történt. De annak is tudatában vannak, hogyan lett a zsidók szenvedése felhasználva az Ő vagyonuktól, szabadságuktól való megfosztásukra és elüldözésük megmagyarázására. Tudatában vannak annak, ahogy a sors különös fintora álltak hogyan lettek ők az áldozatok áldozatai. Hogyan változott át a cionista mozgalom áldozatból szörnyű ragadozóvá játszi könnyedséggel. Hogyan lett a zsidók szenvedéséből politikai ipar és egy igazoló eszköz gyarmatosító terveikre Palesztinában. Hogyan lett az a szenvedés felhasználva Izrael által politikai eszköz és ideológiai fegyverként.

Abban biztosak lehetünk, a palesztinok nem utasítják el a Holokauszt tanítását, vagy tanulását önmagában, csak annak cionista meglátását. Így válik a zsidók tragikus története most egy gázai civilizálós küldetéssé. Létezik bármi abszurdabb, mint üldözni egy népet, tönkretenni életüket, lemészárolni gyermekeiket, lerombolni iskoláikat és kórházaikat, majd visszajönni másnap leckét adni nekik szolidaritásból?

Talán majd egyszer, mikor a palesztinok nemzeti jogaik birtokában lesznek, mikor szabadságban és igazságban fognak élni hazájukban, akkor majd boldogan fogják a holokauszt történetét tanulni, zsidó irodalmat tanítani; és talán görög költészetet olvasni.

(palestinechronicle.com)

Fordította: Márton László - Jövőnk.info