A kiállítást több "magyar" alapítvány is támogatta (Szombathelyi Polgár Kulturális Alapítvány, a Soha többé Soá Alapítvány, valamint a Holokauszt Dokumentációs Központ)

A rendezvényt dr. Ipkovich György országgyűlési képviselő (bukott polgármester) nyitotta meg.  Kifejtette, a holokausztról beszélni kell (alig hallunk róla manapság), meg kell ismerni a kortársaknak a múlt szörnyűségeit (Drezda bombázásáról mikor hallunk ily gyakran?).

Szombathely régi adósságaként nevezte meg, hogy még nem készült el az az emlékmű, amely egy igazi önfeláldozást jelenít meg (arra a mesére gondolt, mikor egy keresztény lány zsidó társával sétált karonfogva, majd ő maga is felvette a sárga csillagot).

A holokauszt megemlékezést  dr. Prugberger Emil városi képviselő folytatta, aki gratulált a kiállítás szervezőinek, hogy ezen méltatlanul elfeledett történelmi eseménynek  emléket állítottak. (végre-valahára).

Majd Pajor Tamás énekes, dalszövegíró, lelkész  Rosenberg Dani című, mára már Holokauszt himnusszá avanzsálódott dalát adta elő, mely két gyermek rivalizálásáról szól, azonban a történet végén Magyar Zoli életét adja Rosenberg Daniért (Lassan kötelező lesz tudni minden ovisnak e "csodálatos" dalt...).

De nem hagyta itt abba: dalt követően  arról beszélt, hogy ma az antiszemitizmus újra fenyegető veszély Európában, s az iszlám terror szintén fenyegetést jelent Izrael Államára nézve. Majd még egy dalt énekelt, melyet a Nobel-díjas Elie Wiesel látogatására írt. (A walesi bárdok?)

Az összejövetelt Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke, Márkus Sándor beszéde zárta, aki aláhúzta, fontosak az ilyen kiállítások (ritka, mint a fehér holló), főleg azért is, mert ma már konferenciákat tartanak arról, hogy volt -e holokauszt, vagy sem" (ébred a leigázott Nemzet). Ha pedig ez így van, akkor nekünk a lehető leghangosabban kell hallatni szavunkat" - hangsúlyozta.

(westindex.hu nyomán Kitartas.hu)