A bomba elől szinte nem volt menekvés. Bárkit elérhetett, bármikor, szinte mindenütt, rendkívüli brutalitással. Ennek az iszonyatnak különösen a városokban élő asszonyok, öregek és gyermekek voltak kitéve. Az embereket robbanóbombák tépték széjjel, foszfor égette el őket, rájuk omló pincében lelték halálukat, tűztengerben fulladtak meg, mérgező füstgáz végzett velük.

„Aki elfelejtette a sírást, az újra megtanulja, amikor Drezda pusztulását látja.” - Gerhard Hauptmann

Testük részben úgy elszenesedett, összezsugorodott vagy tépődött darabokra, hogy az emberi maradványokat cinkkádakba vagy befőzéshez használt nagy üstökbe gyűjtötték. Némely hullahegy akkora volt, hogy a járványveszély miatt óriási máglyákon kellett elégetni őket. Számos túlélő egész hátralévő életében nyomorékon, vakon, süketen vagy lelki roncsként vegetált.

500 000 halott

A második világháború folyamán összesen 1 400 000 tonna bombát dobtak német városokra. Légiaknából 68 000 darabot, robbanóbombából 800 000 darabot, különböző fajtájú gyújtóbombából 83 433 000 darabot!

Robbanóbombák

Légiaknák (1,8 t)

A Szövetségesek egész háztömböket leromboló légiaknái iszonyatos légnyomást hoztak létre, amely emberek közelében beszakította a tüdőt és a dobhártyát. Ezek az aknák mindent romba döntöttek és közel s távol minden tetőt leszaggattak. A nyitott, száraz padlásokba végezetül gyújtóbombákat dobtak, melyek egész városnegyedeket lángra lobbantottak. Németországra körülbelül 68 000 darabot dobtak le.

Robbanóbombák (225-9900 kg között)

Míg a légiaknák sok robbanószert tartalmaztak vékony acélköpenyben, addig a robbanóbombák esetében viszonylag csekély mennyiségű robbanóanyagot rejtettek relatív vastag acélburok mögé. Robbanáskor e vastag acélburok ezer darabra tört, melyek nagy sebességgel hatoltak át falakon és emberi testeken. A robbanóbombákból, melyek szilárd épületeket és emeletközi födémeket is szétromboltak, a légiháború folyamán közel 800 000 darabot dobtak Németországra.

Időzített bombák

Ezeket a robbanóbombákat a szokásostól eltérően nem csapódó (vagy pillanat-)gyújtóval látták el, hanem csak percekkel vagy órákkal a ledobást követően robbantak fel. Céljuk a tűzoltók és mentők megsemmisítése volt, akik megkísérelték az áldozatok mentését vagy a tüzek oltását.

Gyújtóbombák

Kaniszterbombák

E gumi-foszfor-keverékkel töltött tartályok becsapódáskor széttörtek és oxigénnel érintkezve azonnal lángra lobbantak. A wuppertali első nagy teszt során 30 000 kanisztert dobtak le, óriási infernót idézve elő.

Folyadékbombák

A körülbelül 13 kg-nyi gyújtótöltetű folyadékbombák benzolból és kaucsukból álló, sűrű folyású, gyújtómasszából tevődtek össze, melyek becsapódáskor robbanótöltet segítségével környezetüket beterítették. A bombákat vízzel nem lehetett oltani. Akire ebből a viszkózus gyújtóvegyületből valamennyi ráragadt, súlyos égési sérüléseket szenvedett, amely gyakran halállal végződött. A bombaháború során közel 3 000 000 ilyen folyadékbombát dobtak Németországra.

Lángsugárbombák

A lángsugárbomba a folyadékbomba egyik változata volt. A magnéziumból, benzinből és gumiból összeállított tüzelőanyag-keverék különleges égési tulajdonságokkal bírt. A tartalom tűzijátékszerűen égett, métermagas tűzzuhataggal. Ebből a gyújtóbomba-típusból a második világháború folyamán 413 000 darabot vetettek be.

Rúd-tüzbombák

Ezek a hosszú és vékony, hatszögletű profilú, gyújtótölteteket a bombaháborúban gigantikus mennyiségben alkalmazták: 80 000 000 darabot dobtak le belőle. A számtalan gyújtótöltet termit-töltése (egyedül Drezdában 650 000 darab!) egy csapással teljes városrészeket borított lángba és gerjesztett tűzvihart. 1942-től kezdődően ezekbe a bombákba pótlólagosan repesz-robbanótölteteket építettek be a tűzoltók és mentők munkáját akadályozandó.

(Német sorstragédia)