Drezdában 1945. február 13-án az angolszászok (mindig ők!) szándékosan több ártatlant gyilkoltak le, mint a Japánra ledobott két amerikai atomtöltet. Előbb-utóbb fizetni kell ezekért az emberiség elleni bűnökért.

Filmek, könyvek és emlékművek ezreit szentelték a náci Németország áldozatainak, de ami a győztesek által a második világháború után ártatlan németek ellen elkövetett hatalmas mennyiségű háborús bűncselekményeket illeti, a nagy médiumok gyakorlatilag tabuként kezelik a témát.

1945-ben Drezda egy csodálatos város volt, 650 ezer lakossal. Február 13-án a várost több mint 750 ezer menekült árasztotta el, akik a szovjet hadsereg elől menekültek, és a parkokban és az utcákon táboroztak. Mindannyian biztonságban érezték magukat, mert Drezda nem számított katonai célpontnak: egy kórház-város volt, amely 25 nagy egészségügyi intézménnyel büszkélkedhetett. A város nem gyártott hadianyagot, következésképen védekezésre képtelen volt.

22:15-kor 800 brit bombázó és kísérő repülőgép érkezett Drezdához, és gyújtóbombákkal felgyújtották azt egész várost, egyik szélétől a másikig. Miután az égről eltűntek az ellenséges gépek, azok, akik túlélték az óvóhelyeken a támadást, az utcákra özönlöttek, hogy segítsék a sebesültek mentését és a halottak összegyűjtését. A környékről segélyosztagok siettek a lerombolt városba.

Az angolok elhitették a németekkel, hogy a támadás éjszakára befejeződött, de egy újabb hullámban megismételték a rajtaütés, hogy csapdába ejtsék a tűzben álló utcákon serénykedő segélycsapatokat. Ez a második csapás a szabadban tartózkodó emberek ezreit pusztította el, és valóságos tűzvihart okozott az angolok szándéka szerint, hihetetlenül magas (1600°C) hőmérsékletet váltva ki a városban.

Ez az emberiség elleni bűntett olyan szörnyű volt, amilyenre addig még nem volt példa a történelemben: az áldozatokat lángfalba szippantotta egy olyan erős szél, amely még a vasúti vagonokat is felborította. A mentőalakulatok több méter mély pincékben összeolvadt emberi húsra és csontra bukkantak.

Gyermekek ezrei vesztették el szüleiket a pánikban, és amikor megpróbáltak menekülni a tűzvészből, lábaik beleragadtak a megolvadt aszfaltba. « Megmarkolták megkínzott végtagjaikat, mert megégett kis lábaik már nem tartotték őket állva ... majd összeestek, és a halál váltotta meg őket szörnyű szenvedésüktől », írta az egyik szemtanú később visszaemlékezésében.

A mészárlás másnap reggel is folytatódott, 400 amerikai bombázó harmadik támadásával, amelyek bombákat dobtak a már romhalmazzá vált városra, alacsonyan szálló vadászgépek pedig a mentőosztagokat és az Elba mentén hordágyakra fektetett pácienseiket géppuskázták.

De ez még nem volt minden. Drezdát még háromszor bombázták az angolszász szövetségesek, összesen 1172 repülőgéppel: február 15-én, március 3-án és április 17-én.

A mártír-városban 250.000-400.000 ember pusztítottak el az "erkölcsös" nyugati demokráciák.

Ez volt minden idők legnagyobb mészárlása.