(...)

A rengeteg levél, amelyeket francia barátaimtól kapok, azt mutatja, hogy mennyire érzékenyek a véleményvétségek miatt NSZK-ban folytatott üldözések kérdésére. Ez az érzékenység nagyon is jogos, mert az NSZK a gondolati disszidensek üldözésével és a neki nem tetsző vélemények cenzúrázásával, az EU-ban elfoglalt politikai és gazdasági befolyása miatt, növekvő veszélyt és egyre sötétebb fenyegetést jelent Európa országaira és népeire nézve.

Ma az NSZK-ban rosszabb a helyzet a véleményvétség üldözése tekintetében, mint az NDK idejében. Ez utóbbi bukása nem a szabadságot hozta el, hanem egy elnyomó diktatúrát. 1990 előtt nagyobb volt a vélemény szabadsága Nyugat-Németországban, mint manapság. Az NDK eltűnésével a német nép nem kissé több véleményszabadságot nyert, hanem egy speciális és alkotmányellenes törvényt a szólásszabadság ellen, vagyis a BTK 130. cikkelyét, amelyet egyre inkább alkalmaznak.

Ki gondolta volna 1989-ben, amikor a Berlini Fal leomlott, hogy 2013-ban még rosszabb lehet Németországban, és hogy embereket üldöznek és börtönöznek be csak azért, mert az eszméik nem tetszenek a rezsimnek?

Mire volt jó végezni az NDK-val, ha a disszidensek korlátozása, cenzúrázása és üldözése ugyanolyan kegyetlen, sőt még kegyetlenebb a mai NSZK-ban?

A német politikusok és médiumok sajnálkoznak a vélemények üldözése miatt Kínában, Oroszországban, holott a saját országukban ugyanilyen módszereket alkalmaznak a saját disszidenseik ellen! Ennél világosabban nem is lehetne nyilvánvalóvá tenni a politikusok és újságírók képmutatását!

És ha már hazugságról beszélünk: mennyire lehet hitelt adni olyan történeteknek, amelyeket nincs jogunk bírálat alá vetni, és amelyeket nem vonhatunk kétségbe jó érvekkel? A gondolkodó és őszinte emberek számára ezeknek a történeteknek egyáltalán nincs hitelük, mert a hitelesség azt feltételezi, hogy egy témát kritika alá lehessen vonni, hogy kételkedni lehessen benne, hogy szabadon kifejezhessük a véleményünket.

Nem a revizionisták félnek a véleményszabadságtól vagy a nyílt és cenzúramentes vitától a "holokauszt" kérdésében.

A "holokauszt" hivatalos verziója csak a véleménytiltás, a véleményvétség büntetése, a diktatúra révén tartható fenn. Ez sokat elmond a "holokauszt" hivatalos verziójáról.

Itt, az NSZK diktatúrája alatt politikai fogolyként bebörtönöztek, kizárólag azért, mert olyan véleményeket hangoztattam, amelyek nem tetszenek a rezsimnek és egy nemzetközi lobbinak. Az NSZK diktatúrája alatt disszidensként üldöznek, mert harcolok a gondolkodás szabadságához és a nyílt vitához való jogomért, amelyeket minden embernek garantál az ENSZ Emberi Jogok Konvenciója. A diktatúra ma Németországban lábbal tapossa ezeket a jogokat, és börtönbe veti az olyan disszidenseket, mint én, csakis az általuk kifejezett vélemények miatt.

Más szóval: ilyen körülmények között a "holokauszt" hivatalos verziója, amelyet a diktatúra kínál nekünk, súlyos fenyegetés a szabadságunkra és a demokráciára nézve. Márpedig a történelem azt tanítja nekünk, hogy minden rezsim, amely nem viseli el a véleménynyilvánítás szabadságát, össze fog omlani! Azok a rezsimek, amelyek üldözik a szabad véleménynyilvánítást és cenzúrát alkalmaznak, eltűnésre vannak ítélve! Az NDK összeomlott - az NSZK követni fogja! Nem fogja megmérgezni Európát a diktatúrájával. A szabadság győzedelmeskedni fog! Gondolatszabadságot mindenkinek!

(...)

Egyedül az igazság tesz bennünket szabaddá! És a mi bátorságunk, hogy ezt nyíltan beismerjük! Éljen az igazság! Éljen a szólásszabadság!

Német barátjuk,

Gerd Ittner
JVA St Georgen
Markgrafenallee 49
D-95448 Bayreuth