• Eseménynapló

Az MNA célul tűzte ki, a nemzeti önvédelem jogán az eddig is működő népi akciócsoportokon túl, hogy az akciócsoportos és MNA tagokra építve különböző tagozatokat hoz létre, amiben feladatot vállalhatnak olyan szimpatizánsok és más szervezetek tagjai is, akiktől a katonai vonal messze áll.

 

Ezzel kapcsolatosan előkészületben van és hamarosan meghirdetésre kerül gazdasági, mezőgazdasági, jogi, településfejlesztési, önvédelmi- és küzdősport, kulturális- és hagyományőrző, sport és sok más, a nemzeti önvédelmünket célzó tagozatunk megalakulása.

Ezen elgondolás szerint hoztuk létre a Miskolci Túra Csoportot is, melynek első megrendezésre kerülő programja rendkívül jól sikerült.

Az oldalunkon is meghirdetett évadnyitó túrára vasárnap reggel szép számmal gyűltünk össze, a zord hideg ellenére. Több egyéni szimpatizáns és rokonszenvező szervezet is képviseltette magát.

A találkozó a Varbói-víztározó partján volt, ahonnan a friss, néhol érintetlen, ropogó hóban indultunk el a túravezetőnk által megtervezett barangolásra.

A tótól Fónyagyságig a bitumenes erdőgazdasági utat követtük, majd rátérve egy földútra a kisvasút egy elhagyatott állomását látogattuk meg. Csapatunk itt, kihasználva a pihenőt elfogyasztotta a reggelijét.

A megkopott állomáson szomorúan tapasztaltuk, hogy a síneket, sőt még a talpfákat is ellopták. Gyermekkorunkban még sokan utaztunk errefelé, de mostanra lassan az enyészeté lett a valaha csodálatos turistalátványosság.

Vonat híján a kisvasút pályája mellett haladva gyalogosan folytattuk utunkat a következő állomásra, a Mahócai-megállóba, ahol régen egy picurka kastélyszerű állomás állt, mára sajnos nyoma sem maradt. Itt rátértünk az Északerdő tanösvényére, amin haladva meglátogattuk a Dobrica-forrást – ami sajnos tavaly nyáron az aszály és egy rádőlt fa miatt elapadt –, majd a forrás alatt lévő kis befagyott vízesést csodáltuk meg. A vízesés felett kis hidacskán keltünk át.

Követve a tanösvényt kirándulásunk következő állomásához értünk, az Andó-kúthoz (más néven Lenke-forráshoz). Itt hajdan egy kis völgyzáró gáttal felduzzasztották a forrás vizét, és így hozták létre a Béka-tónak nevezett kis, mesterséges tavacskát. Kortyoltunk a forrás kristálytiszta vizéből és elhagytuk a tanösvényt, hogy a zöld körön haladva megkeressünk két zsombolyt (aknabarlangot), az Őz-terbi-barlangot és a Vénusz-barlangot.

A zöld kör és a zöld találkozásánál tájfutó csapattal találkoztunk, akik rohanvást haladtak a Vadaspark felé. Mi ellenkező irányban nyugatra felé fordultunk, és a zöld turistaösvényen haladtunk a piros pluszig. Itt leereszkedtünk a Felső-forráshoz, ahol mindenki jót kortyolt a finom forrásvízből, abból, amit kicsit lejjebb némi klórral vegyítve a miskolci városi vízhálózatból is ihatunk. Innen visszakapaszkodtunk a meredek kaptatón és elindultunk a piros pluszon nyugati irányban túránk főállomása felé, az Udvarkő-barlanghoz, közismertebb nevén „Dante poklához”. Az út mindkét oldalán víznyelők és töbrök szegélyezték utunk. Útközben elhaladtunk a hóval borított Kaszás-rét alatt, amit többen hangosan megcsodáltak (pedig nyáron még szebb).

15 perces sétát követően jobb kézre az Udvarkő-barlang mély beszakadása várt minket. A hatalmas, tátongó sziklamélyedést körbe lehet járni, mindenütt sziklaodúk, kis barlangok várják, hogy újból felfedezzék őket. A sziklaperemről pedig csodálatos kilátás nyílik a beszakadás aljára.

Egy meredek, csúszós lejtőn lehet lejutni, beereszkedni a beszakadt víznyelő gyomrába. A bejárat egy átívelő sziklapárkány alatt halad. Gyakori, hogy a nyitott barlang mélyén még májusban is havat találunk. Télen véd, nyáron viszont a mélyén akár 10 fokkal is hűvösebb lehet. A mélyben számos sziklaképződményt csodálhatunk meg. Fiatal tagjainknak a „bagolyodúra” hasonlító képződmény keltette fel az érdeklődését, amibe a kis csapat rögtön be is fészkelte magát egy fotó erejéig.

Magáról a barlangról érdemes tudni, hogy ez nem egy hagyományos barlang, hanem egy a Bükkben gyakran előforduló víznyelő barlang beszakadásából jött létre. A víznyelők – más néven töbrök - jellemzően karszthegységekben fordulnak elő olyan helyeken, ahol nincs természetes lefolyása a felgyülemlő csapadéknak. A mészkövet a víz oldja és az esőcseppek elég sok szén-dioxidot vesznek fel, a szénsavas víz pedig a meszet a rés falairól leoldja és magával viszi. A hegy lábánál ez a víz forrás formájában bukkan fel. A kialakuló, táguló üregek mentén annyira meglazulnak a mészkőrétegek, hogy beroggyan a felszín. A Udvarkő-barlang is egy ilyen beszakadt víznyelő barlang, mely szerencsére jól megközelíthető és látogatható. A töbör belsejében a köveket és fatörzseket is moha borítja, ettől érezhetjük úgy, mintha Dante poklában járnánk.

A túra záróakkordjaként, a piros pluszon visszaindulva, a hegyoldalban várt minket még egy kis kaland. Megkerestünk három egymáshoz közeli barlangot. A Kő-lyuk barlangot, a Kő-lyuk 3. barlangot és az egyetlen „karcos" barlangunk, a Hillebrand Jenő-barlangot, amelynek egyik termében újabbkőkori cölöptanya van, s egy végső kis üregében találni a barlangi medve kaparászásnyomait utánzó ősemberi karcolásokat.

Itt a túra érdemi része le is zárult, visszafordultunk és a Dobrica vízesésig, követtük felfelé vezető nyomunk, majd a Gyertyán-völgyön keresztül ereszkedtünk vissza a Varbóra.

Itt élményekkel gazdagon, kipirult arccal, vidám tekintettel búcsúztunk el egymástól, megköszönve a megjelenteknek, hogy megtiszteltek minket részvételükkel.

A résztvevők pozitív és támogató észrevételei azóta is, folyamatosan érkeznek felénk, kérdezik, mikor lesz a következő túra és mi lesz az új menetterv. Nekik üzenjük, hamarosan újabb kalandokkal teli barangolásra indulunk, amire szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt, azokat is, akik most nem tudtak velünk tartani.

Érdeklődő leveleiteket a miskolc@arcvonal.org drótposta-címen várjuk.

MNA Miskolci Túra Csoport