A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL - 7. fejezet.

HOGYAN HASZNÁLJAK A ZSIDÓK HATALMUKAT

Két szervezet, amelyek titkolódzásukról és hatalmukról ismertek, a New Yorki kehilla és az American Jewish Committee. A kehilla New York politikai életében a leghatalmasabb tényező. Ez a szervezet a világra nagyon erősen hat és tudatosan egy olyan programot követ, amely részben zsidópárti és gójellenes. Ez a központ, a belső kormány, amelynek uralkodása törvény és amelynek a cselekedetei a zsidó célok hivatalos kifejezői. Teljes kormánya van, kormány a kormányban Amerika legnagyobb és politikailag legfontosabb városának kellős közepén. Azt a gépezet is rendelkezésére áll, amellyel a gójellenes propaganda működik és zsidó nyomást fejthet ki bizonyos amerikai gondolatok ellen. Azt mondhatjuk, hogy New York zsidó kormánya az Egyesült Államok zsidó kormányának alapvető része.

A kehilla szó jelentése ugyanaz mint a kahal szó jelentése, amely közösséget, gyűlést vagy kormányt jelent. A zsidó kormányt képviseli a szétszórtságban. A babilóniai fogságban és a mai Keleteurópában az a hatalom és védelem, amelyhez a hívő zsidók államként és igazságszolgáltatásért fordulnak. A New Yorki kehilla a zsidók legnagyobb és leghatalmasabb egyesülése, a zsidó hatalom központja ebbe a városba tette székhelyét. Ez magyarázza a zsidók New Yorkba való bevándorlását az utóbbi évtizedekben. Az nekik, ami Róma a katolikusoknak és Mekka a muszlimoknak.

A kehilla a tökéletes válasz arra a hibás feltételezésre, hogy a zsidók annyira megosztottak egymás között, hogy képtelenek egy központ által irányított tettekre. Ez egy a gójok etetésére kreált állítás. A gyakorlat azt mutatja, még a zsidók alkalmi megfigyelése estén is, hogy a kapitalista és a bolsevik, a rabbi és a szakszervezeti vezető mind Júdea zászlója alatt egyesül. Érintsünk meg egy konzervatív zsidó kapitalistát és a vörös kommunista, aki szintén zsidó rögtön ugrik védelmére. Lehet néha, hogy nem szeretik egymást annyira, de együttesen úgy gyűlölik a nemzsidót, hogy ez összeköti őket. A kehilla egy inkább támadó mint védekező szervezet a gójok ellen.

A kehilla érdekes módon mutatja meg, hogy egy azonos faji alapon álló nép, amely elevenen hisz önmagában és jövőjében, a nemzetközi különbségeket figyelmen kívül hagyva magánkezdeményezésre egy hatalmas szervezetben egyesül saját fajának faji, anyagi és vallási haladásának érdekében, a többiek kizárásával.

Az American Jewish Committee 1906-ban jött létre. Akkor folyt a kormánynak egy vizsgálata a 'fehér rabszolgakereskedelem' tárgykörében, amelynek eredménye a zsidókra nézve nem volt hízelgő, és egy védekező mozgalom indult meg. A kehilla tiltakozást szervezett Bingham tábornok állítása ellen, aki akkor New York város rendőrfőnöke volt, hogy a város bűntényeinek 50 százalékát zsidók követik el. Ezután nagyon röviddel Bingham tábornok eltűnt a közéletből és egy hatalmas és befolyásos nemzeti újságot, amely egy cikksorozatot indított el a 'fehér rabszolgakereskedelem' témában nyert ismeretekről, arra kényszerítettek, hogy az első cikk kinyomtatása után abbahagyja a cikksorozatot.

A kehilla feltérképezte New Yorkot, úgy ahogy az American Jewish Committee az Egyesült Államokat térképezte föl, és gyakorlatilag minden zsidó egy vagy több páholy tagja, titkos társaságé, szakszervezeté, bizottságé és szövetségé. Ez a lista bámulatra méltó. A célok és eszközök úgy össze vannak kötve, hogy nemcsak az amerikai élet minden mozzanatát figyeli meg, hanem a közügyeket is a kényszerítés gyors és hatalmas karmaiba teszi.

Egy, a kehilla által szervezett gyűlésen olyan érzéseket fejeztek ki, amelyek ma is figyelemre méltóak. Judah L. Magnes, az Emanuel zsinagóga rabbija, a gyűlés szervezője a tervet továbbfolytatta:

"Szükséges egy a New York City zsidó közösségéhez hasonlító központi szükséges arra, hogy egy zsidó közvéleményt hozzon létre." - mondta.

Asher rabbinak tapsoltak, amikor ezt mondta: "Az amerikai érdekek egy dolog, a zsidó érdekek egy másik."

Az első nyilvános gyűlésen résztvevő küldöttek 222 zsidó társaságot képviseltek- vallási, politikai, ipari és közigazgatási. Egy évre rá a kehilla szárnyai alatt már 688 zsidó szervezet gyűlt össze, és 1921-ben jóval 1000 fölött. Amikor a kehilla támadó programját nyilvánosságra hozták, amely szerint New Yorkból zsidó várost kell csinálni és azon át az Egyesült Államokat zsidó országgá, néhány New Yorki konzervatív zsidó félénken reagált. Úgy gondolták, hogy az amerikai nép rögtön felállna és tiltakozna ez ellen. Mások abban kételkedtek, hogy a kehilla itt ugyanolyan szerepet tud játszani a zsidókat illetőleg, mint a régi gettókban. A kehilla egy képviselője ezt írta:

"Voltak olyanok, akik ennek az újfajta zsidó szervezetnek a végső sikerében kételkedtek. Azért nem hittek ebben, mert egy kormány iránti tiszteletet itt nem lehet biztosítani. Más szavakkal. a New Yorki kehilla nem remélhet olyan hatalomban, mint a régi világ kehillái."

Ebben a bekezdésben sok minden jelzi a kehilla helyzetét a zsidó életben. Adjuk ehhez hozzá, hogy az amerikába jövő zsidók a régi világ kehilláiban éltek, amelyek ereje az összetartásban rejlett, és a helyzet egyszerű. Szabályozás, az egyéni szabadság eltörlése, a világ átka az, amely a zsidó kormány alapelve zsidók részére.

Mi más történhet, amikor a gójok zsidó bankárok által irányított világkormánya létrejön?

A néhány zsidó aggodalma nem igazolódott. Az amerikaiak nem tiltakoztak. A kehilla folytatta kampányát és Amerika meghódolt. New York zsidóvá lett. Az amerikai életet, az amerikai gondolkodást, az amerikai politikát zsidók uralták a következő évtizedekben. De mindezzel együtt a zsidók bizonytalanságot mutatnak a hatalom kiuzsorázása láttán. A hatalom nem azoké, akik birtokukba vették, sem a számok alapján, sem képességek alapján, sem annak a jogán, aki ezt a hatalmat létrehozta. Arcátlansággal szerezték meg a hatalmat Amerikában úgy, hogy haragot keltettek amely egy fajüldözéshez hasonlít és ezért ragaszkodnak hozzá amíg csak lehet. Csak így lehet az amerikaik gyöngeségét ebben elmagyarázni, és ez indokolja a zsidók bizonytalanságát tartott pozíciójukat illetően. Az amerikai a világ leglassúbb embere, ha vallási vagy faji előítélet vonalán kell cselekednie. Ez teszi tartózkodóvá a zsidókérdést illetően. Emiatt ír alá a nem informált ember tiltakozásokat az 'antiszemitizmus' ellen, amelyek tulajdonképpen zsidó témájú tények leírása ellen irányulnak. A kehilla alapítása, szervezése és gyors sikere New Yorkban olyan példa, amelyből a világ megtanulhatja, hogy hogy mire képes a zsidó, ha magát az irányítás székében akarja tudni.

Hogy kit képvisel hivatalosan a kehilla, hozzáadhatjuk, hogy a kehillában képviselve van az amerikai rabbik központi bizottsága, a reform rabbik keleti bizottsága, a B'nai B'rith szervezet, a B'rith Shalom független szervezete, Izrael szabad fiainak független szervezete, B'rith Abraham független rendje, az amerikai cionisták szövetsége, ortodox zsidók, reform zsidók, 'aposztatikus' zsidók, gazdag zsidók, szegény zsidók, törvénytisztelő zsidók és vörös forradalmár zsidók. Az 1918-as gyűlésen résztvettek: Jacob H. Schiff, bankár, Louis Marshall, ügyvéd, az American Jewish Committee elnöke, Adolf S. Ochs, a "New York Times" tulajdonosa, Otto A. Rosalsky, a központi törvényhozó testület tagja, Otto H. Kahn a Kuhn, Loeb and Company-és-Benjamin Schlesinger, bankháztól, aki nemrég tért vissza Moszkvából ahol Leninnel tartott megbeszélést, Joseph Schlossberg, az amerikai egyesült ruhaipari dolgozók szervezetének főtitkára, Marc Pine, aki Oroszország bolsevik urainak tárgyalóparnere, David Pinski és Joseph Barondess, szakszervezeti vezetők. Kicsi és nagy jelen volt. Az első világháborúnak vége, az orosz forradalmat megnyerték. Mack bíró, aki az Egyesült Államok kormányának háborús kockázati biztosítási irodáját vezeti, és az East End legvörösebb csoportjának kis vezetője mind találkoznak a kehillában, mint zsidók. Adolph Ochs a "New York Times" tulajdonosa a Yiddish weekly lázas íróival, akik vérszomjasan szólítanak föl erőszakra. Mindannyiukat minden osztályból egyesíti a szolidaritás, amelyet egy más nép sem ér el olyan tökéletesen, mint Júdea népe. Itt ez a cél köti őket össze: 'a zsidó jogok védelme'.

A ZSIDÓ IGÉNY JOGOKRA AMERIKÁBAN.

Milyen jogaik vannak amerikaiaknak, amelyek az amerikai zsidóknak nincsenek meg? Ki ellen szervezkednek az amerikai zsidók és mi ellen? Milyen alapon kiáltanak 'üldözést'? Semmiféle, kivéve az, hogy attól tartanak, hogy az irányt, amit követnek, valaki megvizsgálja. A zsidók ezzel mindig tisztában vannak. Nincsenek a világ folyamában, és a világ állandóan kitalál valamit, amit Júdea már régen tud. A kehilla programja állítólag 'a zsidó jogok védelme'. A zsidók semmilyen jogát soha nem veszélyeztették Amerikában. A kifejezés szépítő kifejezés a nemzsidó érdekek elnyomására.

A New Yorki kehilla a mintája és szülője az Egyesült Államok zsidó közösségének, a zsidó kormány látható kísérője, a dinamó, amely a zsidó 'tiltakozásokat' és 'tömeggyűléseket' motiválja, amelyeket gyakran kürtölnek ki országszerte, és azoknak a sötét erőknek a fegyvertára, amelyet a zsidó vezetők olyan jól tudnak használni. Ez a 'suttogás folyosója', ahonnan a híres suttogó propaganda kiindul és hazugságait a köztudatba ülteti. A zsidó hatalomnak ezen a központja és az Egyesült Államok kormánya közötti kapcsolatot az American Jewish Committee intézi. A Committee és a kehilla gyakorlatilag azonosak a nemzeti zsidóprogramot illetően. Külföldi kapcsolataik révén szintén azonosak a világprogramot illetően.

Az American Jewish Committee (bizottság) az Egyesült Államokat 12 részre osztja. Minden állam egy területhez tartozik, amelyet a leghatalmasabb és legjellegzetesebb zsidók irányítanak. A bizottság a zsidóság vallási, faji, gazdasági és politikai akaratának központja és amellett a New Yorki kehilla végrehajtóbizottsága. A New Yorki zsidóság a nemzeti zsidó gépezet motorja. Nemzeti eszköze az American Jewish Committee. Közvetlen vezetői és támogatói között vannak: hatalmas újságok tulajdonosai, a szövetségi, állami és városi előljáróság tagjai, közhivatalok és nagyvállalatok befolyásos alkalmazottai, az igazságügy és rendőrség alkalmazottai, gazdasági szakemberek és bankigazgatók, kereskedelmi és gyártóvállalatok igazgatói, szakszervezeti vezetők és minden színezetű politikai pártok vezetői.

Ezeknek a szervezeteknek vannak olyan céljai, amelyeket nyilvánosságra hoznak, más célokról hallgatnak. A nyilvánosságra hozott célokat nyomtatványok tartalmazzák. A titkolt célokat a megkísérelt akciók és ezek eredményei dokumentálják. Hogy rendszeresen haladjunk előre, nézzük meg először az American Jewish Committee közreadott céljait, aztán a kehilláét, a kettőt összekötő vonal mellett. Aztán nézzük meg a tényleges célt, amelyet az akciók és azok eredményeiből állítunk össze. Az American Jewish Committe, amely hivatalosan 1906-ban alakult, a következő célok kitűzését adta közre:

1. A zsidók polgári és vallási jogainak védelme mindenütt a világon. 
2. Jogi segítség valamint jogorvoslási tevékenység, ha a fenti jogokat csorbítják vagy olyan megkülönböztetést észlelnek, amely a fenti jogokat csökkentheti. 
3. A zsidók egyenlőségének biztosítása gazdasági, szociális és oktatási ügyekben.

4. Az üldözés következményeinek orvoslása és bármely zsidókat érintő negatív hatás következményeinek enyhítése.

Ez egy kizárólagosan zsidó program. A kehilla alapokmánya többek között arra hatalmazza azt fel, hogy egy oktatási irodát nyisson, hogy a zsidó lakosok és és szervezetek közötti nézeteltéréseket elsimítsa egyeztetői eljárás vagy közbenjárás és kiegyezés segítségével. Az alapokmány a célt így szögezi le:

"A Júdaizmus ügyének védelme New York városában és a zsidók képviselete ebben a városban minden helyi ügyben a zsidók érdekében."

Az American Jewish Committee és a kehilla egyesült erői így néznek ki:

"Továbbá, mivel az American Jewish Committee országos szervezet, a zsidó bizottság (kehilla) New Yorkban tevékeny, a kettő kombinációja a zsidók érdekvédelmi eljárását az egész országban összehangolná. Kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy a zsidók országos ügyeit kizárólag az American Jewish Committee intézi."

Látni fogjuk, hogy ennélfogva a kehilla és az American Jewish Committee egy szervezet. Az Egyesült Államok zsidóinak fővárosa New York. Ez talán világosabbá teszi azokat a törekvéseket, amelyek New Yorkot teszik minden gondolat forrásává és kiindulópontjává, (Szerk: Most az ENSZ, mint világkormány is New York-ban, az Egyesült Államok zsidó fővárosában székel). gazdasági központja, művészeti központja, politikai központja. De művészete keletien érzéki, politikája pedig júdaizáltan korrupt. Az amerikaellenes propaganda otthona, a zsidóbarát hisztériáé, a szellem őrült összezavartságának, amely ma úgy járja be a világot, mint Amerika igazi arca.

Az a dogma, amellyel Amerika polgárainak tömegét beoltották, most az egész amerikai kormányprogramot pusztítja. 'Szélesíti' Amerikát kiragadva saját megkülönböztető azonosságából és elkeni a meghatározó ideálokat, azokat az ideálokat, amelyen Amerika intézményei alapulnak.

A ZSIDÓ JOGOK ÖSSZEÜTKÖZNEK AZ AMERIKAI JOGOKKAL.

Az Egyesült Államok zsidókérdésének tanulmányozása nem vallási vitákon alapul. A vallási elem csak akkor lép be, ha a zsidók azt belevonják. Ők állandóan belevonják azt három módon: Először is azt állítják hogy a zsidók bármiféle tanulmányozása 'vallási üldözés'. Másodszor tagadják azt, amit saját jegyzeteik tanúsítanak Egyesült Államokbeli tevékenységükről. Harmadszor, annak a, korrigálás nélkül nagyon félrevezető képnek alapján, hogy az ő vallásuk az Ótestamentum. A zsidók vallása nem az Ótestamentum és egy Ótestamentumot csak nagy nehézségek árán lehetne náluk találni. Ők talmudi emberek, akik a rabbik spekulációit és az ókori próféták szavait részesítik előnyben.

Ebben a cikksorozatban minden nemzsidó állítást félretettünk a vallás kérdéséről, és csak azokat vettük figyelembe, amelyek elismert zsidó forrásokból származnak. Felvilágosító hatású volt a New Yorki kehilla, az American Jewish Committee és testvérszervezeteik írásainak a tanulmányozása amely magában foglalja országos tevékenységüket is, amelyből az jött ki, hogy ezeknek a tevékenységeknek milyen nagy része vallási színezetű, mégpedig közvetlenül és harciasan keresztényellenes.

Azaz azt lehet mondani, hogy a zsidók állítása szervezeteik alapító iratában, hogy egyetlen céljuk a 'zsidók jogainak biztosítása', és ha megkérdezik, hogy mik azok a 'zsidó jogok', amelyeket ebben a szabad országban biztosítani kell, a választ csak azok a zsidó akciók adhatják meg, amelyeket a zsidók kezdeményeztek a 'védelem' biztosítására.

Így értelmezve, a 'zsidó jogok' -at úgy lehet összefoglalni, hogy mindannak a száműzése szemük és hallásuk teréből, ami a kereszténységre vagy annak alapítójára utal. A vallási tolerancia a zsidó oldalon teljesen hiányzik.

TÁMADÁSOK A KERESZTÉNYSÉG ELLEN

A kehilla és a Jewish Committee megalapítása előtt ez a fajta támadás az amerikaiak jogai ellen szórványos volt, de 1906 óta számuk és kitartásuk megnőtt. A szabadság ideáljával takarózva a zsidóknak lehetőségük van a szabadságot támadni. Amerika magát a tolerancia hiányát tűri. Nézzünk egy pár évet hogy a támadás egy szakaszát lássuk. Ez a kereszténység elleni támadás. Itt van egy pár részlet, amelyeket a zsidók amerikai hatalmának növekedése után jegyeztek föl:

1899-1900: A zsidók el akarják távolítani Virgínia állam jogainak jegyzékéből a 'keresztény' szót. 1906-1907: Oklahomai zsidók jegyzéket intéznek az alkotmányozó gyűléshez, amelyben állítják, hogy a keresztény fogalom bevétele az állam új alkotmányába ellentmond az Egyesült Államok

A zsidók elérik, hogy a 'Velencei kalmárt' nem oktatják Texas, Ohio állami iskoláiban. 
1907-1908.Széleskörű zsidó követelés, hogy az ország közintézményeit szekularizálják, mint a zsidók követelésének részét az ő alkotmányos jogaikért. A legfelsőbb bíróság bírájának, Brewernek az állítása, hogy ez egy keresztény ország, a zsidó rabbik és kiadmányok széleskörű ellenállásába ütközik.

A zsidók sok városban agitálnak a biblia olvasása ellen. Karácsonyi ünnepek vagy énekek Philadelphiában, Cincinnatiban, St. Paulban és New Yorkban zsidók erős ellenállásába ütköznek.

1908-1909 Arkansas kormányzójánál tiltakoznak 'keresztény kifejezések' ellen, amelyeket az aratás ünnepén mondott beszédébe vett be.

Gotthard Deutsch professzor tiltakozik a főiskolai hallgatók gyakorlatai közben elhangzott keresztény imádságok ellen.

A Tamaqua, Pennsylvania-i zsidó közösség megtámadja azt a határozatot, amely szerint az iskolákban naponta bibliaolvasást tartanak.

A zsidó asszonyok helyi bizottsága petíciót intéz iskolákhoz a karácsonyi megemlékezések megtiltása érdekében.

Bojkottot szerveznek New Yorkban azok ellen a kereskedők ellen, akik szombaton nyitva tartanak.

Ebben az időszakban különös erőfeszítéseket tesznek, hogy a zsidó szabbatot a közéletben meghonosítsák. A zsidók visszautasították, hogy a törvényszékeken esküdtként közreműködjenek, így hátráltatva pereket.

1909-1910. A zsidók kívánságára a Bridgeport, Pennsylvaniai iskolai bizottság amellett szavaz, hogy ne idézzenek imádságokat az iskolában.

Newarkban New Jersey, a rabbik megkérik az esti iskolákat, hogy péntek estére ne tegyenek órákat, mert a zsidó szabbat pénteken naplementekor kezdődik.

A zsidó nemzeti ünnepnapok bemutatása a közéletben aktívan folyik.

1910-1911. A héber nyelv elfogadását hivatalosan elfogadott nyelvként a legfelsőb bíróság bírója, Goff meghiusítja.

Chicagói zsidók megváltoztatják a választási időpontot, mert az eredeti dátum passover utolsó napjára esett volna.

Zsidók ellenállnak a biblia olvasásának és egyházi énekek éneklésének detrioti iskolákban.

Rabbik kikényszerítik Hartford, Connecticut, iskolatanácsától, hogy a 'Velencei kalmárt' töröljék a kötelező olvasmányok listájáról.

A New Yorki kehilla két ellentmondásos dolgot visz keresztül: javasolja, hogy zsidók vasárnap mindenfajta üzleti tevékenységet folytathassanak.de elkötelezi magát arra, hogy hat arra, hogy a vasárnapi szabályokat tiszteletben tartsák.

1911-1912.Zsidók Passaicban, New Jerseyben petíciót intéznek az iskolai tanácshoz, hogy a bibliaolvasást és a keresztény énekeket száműzzék az iskolákból.

Egy rabbi kérésére három iskolai előljáró Roxbury, Mass.-ban beleegyezik abba, hogy a karácsonyfát és az évszakra utaló minden jelet eltávolítsanak az iskolákból.

Az ohiói alkotmányozó gyűlés egy zsidó képviselője javasolja, hogy az alkotmány tiltsa meg a keresztény vallásra való utalásokat az iskolákban.

A settlementi egyetem egyetemi tanácsa a New Yorki kehilla kérésére a következő határozatot hozza: "A settlementi egyetem óvódai egyesülete az évente tartott ünnepi gyűlése minden szektás szimbólumot el fog távolítani, a karácsonyfák, karácsonyi programok és karácsonyi énekekkel egyetemben."

1912-1913. Jackson, Tennessee-i zsidók bírói határozatért folyamodnak a város iskoláiban folyó bibliaolvasás megtiltására.

A független B'nai B'rith rend évi gyűlése Nashville, Tennessee-ben határozatot hoz a bibliaolvasás és a keresztény énekek éneklése ellen nyilvános iskolákban.

A Chicagoi oktatási bizottság, a zsidó agitáció színtere, javaslatot hoz, hogy a karácsonyt töröljék az iskolai szabadnapok listájáról.

1913-1914. A zsidó erők energiái arra összpontosultak, hogy megakadályozzák azt, hogy az Egyesült Államok kormánya úgy változtassa meg a bevándorlási törvényt, hogy védje az orszégot a nemkívánatos idegenektől.

1914-1915. Kehilla kísérletek a vasárnapi szabályok módosítására.

1915-1916. Zsidó ellenállás azok ellen a mozgalmak ellen, amelyek a biblia olvasását az iskolákban meg akarják engedni.

1916-1917. Hatalmas zsidó kampány az 'írástudó cikkely' ellen a bevándorlási küszöbben.

A zsidók kérésére a New Haven Connecticut-i iskolai bizottság megtiltja a 'Velencei kalmár' olvasását az iskolákban és kiterjeszti a 'Lamb: Shakespeare meséi'-nek a megtiltását.

1918-1919. Crowder marsall, bírósági tisztviselő az amerikai haderő alkalmassági vizsgálati bizottság megbízásából egy utasítást adott ki az vizsgálóorvosoknak, az egészségügyi miniszter nevében, amelyben az az állítás szerepelt, hogy "A külföldiek, különösen a zsidók hajlamosabbak a szimulálásra mint a belföldiek". Louis Marshall, az American Jewish Committee vezetője táviratban követelte, hogy ennek a megfogalmazásnak el kell tűnnie. Wilson elnök elrendelte ennek a bekezdésnek a kivételét.

Az Egyesült Államok szállítási bizottsága egy hirdetést adott fel a "New York Times"-ban amelyben egy tisztviselőt kerestek mondván, hogy 'keresztényt' keresnek, amely mindig 'nemzsidót' jelent - a lap nem jelentette meg. Louis Marshall újra akcióra lépett és Bainbridge Colby-nál, Woodrow Wilson államtitkáránál emelt panaszt, mondván: " Nem büntetés kirovása a célunk, de azért, hogy példát statuáljunk, és hogy ez az eset példaként szolgáljon, a hirdetés íróját ki kell dobni és a közvéleményt informálni kell a kidobás okáról." Figyelemreméltó az American Jewish Committee hangneme, amikor magasrangú tisztviselőknek ír a zsidóság ügyában. Ilyen hangnem más fajok és vallási felekezetek esetében nem szokásos.

A Plattsburg kézikönyv, amelyet az Egyesült Államok tisztjei számára írnak a gyakorlótáborokban, azt az állítást tartalmazta, hogy az "ideális tiszt keresztény és úriember". Az A.J.C. rögtön tiltakozott a keresztény szó miatt és a kézikönyvet úgy változtatták meg, hogy az "ideális tiszt udvarias úriember".

Az Anti-Defamation Committee azt állította, hogy 160 amerikai iskola vette ki a 'Velencei kalmár' -t az iskolai oktatási anyagból.

1919-1920. A kehilla olyan sikeres volt kampányában, hogy a zsidó hirdető írhatta, hogy csak zsidó munkaerőt keres, de a nemzsidó hirdető nem nyilatkoztathatta ki ilyenirányú kívánságát.

És ez így folytatódik, évről évre, mind a mai napig. Az idézett esetek tipikusak és nem alkalmiak. Azt mutatják, hogy mik esnek meg állandóan az Egyesült Államokban, amikor a zsidók 'jogaikat' követelik. A zsidók ügyeibe senki sem avatkozhat bele. A zsidó a saját naptárát használhatja, saját ünnepeit ünnepelheti, a saját módján imádhatja Istenét, a gettóban lakhat, sajátos élelmezési szabályait betarthatja, úgy vághatja le állatát, ahogy senki, aki tud róla, nem helyesli azt, ő mindezt teheti a legcsekélyebb zavarás nélkül, senki sem kérdezi, hogy van-e joga ezekhez. De a nemzsidó az üldözött. Neki mindent úgy kell csinálnia, ahogy a zsidó azt tőle kívánja, ha nem akarja a zsidó 'jogait' megsérteni.

AZ 'ANITISZEMITIZMUS' KIÁLTÁSA

Amit az emberek ma láthatnak az az, hogy amerikai jogokat csökkentettek, és ez a csökkentés a saját 'széleslátókörű' toleranciájuk segítségével történt. A zsidók beavatkozása mások vallásába, és a zsidók szándéka, hogy a közéletből az Egyesült Államok keresztény jellegének minden jelét kisöpörjék a vallási intoleranciának az egyetlen jele ma az országban. Nincsenek megelégedve a legteljesebb szabadsággal saját vallásuk követésére csendben és békében, egy országban, ahol senki sem meri őket megijeszteni, a zsidók kinyilatkoztatják - mi olvassuk ki akcióikból- hogy bármilyen keresztény hang vagy látvány támadja az ő csendjüket és békéjüket, és ezért harcolnak ellene ahogy csak tudnak politikai módszerekkel. Hogy ez a szellem hova vezet, azt a Talmud és a kommunista reformok Oroszországban és Keleteurópában mutatják.

Ez még nem minden. Nem elégedettek a saját szabadságukkal, nem elégedettek a szekularizációval; amely minden közintézmény kereszténytelenítését jelenti, a zsidó aktivitások harmadik lépcsője a Júdaizmus felmagasztalása mint egy elismert és előtérbe helyezett rendszeré. A program már ismerős mindenütt, ahol a zsidó program fut: Először az alapítás, aztán minden nemzsidó és zsidóellenes széttörése, végül a júdaizmus felmagasztalása minden fázisában.

Vegyük ki az imádságot és Shakespeare bizonyos darabjait az iskolákból, tegyük be a zsidó törvényszékeket a középületekbe - így működik. A szekularizáció a júdaizáció előkészítése. A New Yorki kehilla mutatja, hogy hogyan teszik ezt meg és az American Jewish Committee mutatja, hogy milyen emberek teszik azt meg.

A kehilla munkáját védelmezői oktatónak mondják azon kevés alkalomkor, amikor azt támadják. Valóban az. A legjobban képzett tagok a keleteurópai gettókból jöttek, ahol a kehilla ötletét teljesen megértették és gyakorolták és ahol a zsidó közösségi kormánynak korlátlan hatalma volt. Bármilyen más oktatási fokozat iránt is érdeklődik a kehilla, a legjobban támogatja az elkülönülésre tanítást. Dr. S. Benderley, az oktatási iroda igazgatója, a következőképpen adta meg a kehilla 'oktatási' céljait:

"Az volt a célunk, hogy fiatal zsidókat formáljunk ki, akik egyrészt igazi amerikaiak, ennek a köztársaságnak a részei, akik erősen akarják az amerikai ideált felépíteni, másrészt legyenek zsidók is, szeressék saját ideáljaik legjobbjait, és ne csak arra törekedjenek, hogy összekeveredjenek a többiekkel és eltűnjenek köztük. Ez a probléma ortodox és reformzsidókat is érint. Nem csak vallási, hanem polgári probléma is. "

Azaz különválás és kiválasztottság mint oktatási cél, amelynek eredménye csak faji felsőbbrendűségi és kiválasztotti gondolatok lehetnek.

A zsidók folyamatos tudata, hogy a 'gój' a zsidóság elvesztését okozza az évszázados különválás oka. Olyasmi hogy 'antiszemitizmus' nincs. De sokfajta 'gójellenesség' létezik. A világ országaiban nem tud senki arabellenes érzelmekről. Egy szemita népet sem gyűlöl a többi. Nincs arra ok, hogy valaki is gyűlölje a szemitákat.

Nagyon furcsa, hogy a zsidók nemszeretése a szemita népek egységére vonatkozna. Palesztínában, ahol csak egy pár zsidó van, szemiták élnek, akik olyan alaposan nem kedvelik a zsidókat, hogy a cionista aktivistákat komolyan akadályozzák előrehaladásukban. Ez biztosan nem antiszemitizmus, mivel szemiták nem szemitaellenesek. A zsidókat nem kedvelik. A SZERKESZTŐ jegyzete: Az eredeti művet 1921-ben irták, amikor Palesztína zsidó lakossága jelentéktelen volt. 1918-ban 4 százalékot tettek ki.

Ha árja és szemita abban a tudatban van tartva évszázadokig, hogy a zsidó egy másik felsőbbrendű fajt alkot, és ha tudjuk, hogy sem az árját, sem a szemitát nem érdekli a faji kérdés, akkor mi a válasz? Csak az, hogy az egész helyzetet a zsidók hozták létre és támogatják.

Olyasmi, hogy antiszemitizmus nem létezik. Egy kismértékű és nagyon szerény zsidóellenesség létezik.

De a zsidó nyomtatványok, könyvek, jegyzetek, kinyilatkoztások, alapokmányok és okiratok, és a szervezett zsidó akciók tanulmányozása itt és más országokban mutatja, hogy hatalmas mennyiségű gój- és nemzsidóellenesség létezik.

"A választott vezetőnk, akiket szolgalelkűségük miatt választottunk ki a tömegből, nem alkalmasak a kormányzásra, következésképpen könnyen lesznek játékunk parasztjai, amelyet tanult és tehetséges szakembereink játszanak, akiket korai gyermekkoruktól arra képeztek, hogy a világot irányítsák. Mint tudjuk, specialistáinknak megvan a képességük a kormányzásra."

- a második protokoll.

A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -8. Fejezet

ZSIDÓ BEFOLYÁS AZ AMERIKAI POLITIKÁBAN

Még a fiatal emberek emlékezetében is, Tammany Hall a politikai trükkök rokonértelmű szava a népszerű kritika szótárában. Tammany Hall a főnöki szabályok, politikai korrupció és erőszak legrosszabb példája, amit csak a világon találni lehet. Maga a név is az első világháború előtt egy szégyenfoltot jelölt. De még a legfigyelmetlenebb újságolvasó is észrevehette, hogy Tammany Hall fokozatosan eltűnt a kommentárokból, a keserű kritizálás megszűnt, a vezércikkek, amelyek visszataszító részletekről adtak híreket, teljesen megszűntek, éppúgy, mint az utalás a jó állampolgárokra, akiknek a gonosz ellen kell harcolni, akinek a főhadiszállása New Yorkban van. 
Mi okozta az utóbbi időkben a változást? Tammany Hall megszűnt politikai erő lenni? Nem, Tammany Hall még mindig ott van, ezt minden New Yorki politikus igazolhatja. A Tammany tigris csíkjai nem változtak.

Volt egy idő, amikor bátor újságok elmondták az igazat Tammanyról, de ezek vagy megszűntek, vagy zsidók lettek a tulajdonosaik. Voltak idők, amikor köztestületek, mint a polgárok egyesülete szervezte a Tammanyellenes akciókat és önkéntesek ügyeltek tevékenységére. Ezeket a csoportokat zsidó adakozók felszámolták és a felügyelet megszűnt.

A Tammany ellenes kiáltás akkor szűnt meg, amikor Tammany felügyelete New Yorki zsidók kezébe került, ahol most is van. A kehilla a valóságos politikai központ és Tammany csak egy elosztóközpont, egyfajta 'gójfront' a hatalmasabb kehilla előtt. A Tammany júdaizálása ma lezáródott, mert az ír részt felszámolta a zsidó pénz.

Tammany az Egyesült Államok legerősebb politikai szervezete volt. Nemcsak a városi és állami politikában volt szava, de gyakran meghatározó volt befolyása a nemzet politikájára is. Túlzás nélkül állítható, hogy a világon páratlan volt.

Ha valami is vonzza a zsidókat, akkor az a hatalom. Ahol a hatalom széke áll, azt alázatosan körülrajongják. Amikor Tammanynak hatalma volt és a hatalom kapuja volt, természetes volt, hogy a világ legnagyobb zsidó városának zsidói körüludvarolják. Kétségtelenül ebben annak az oda nem illősége is szerepet játszott, hogy a legnagyobb zsidó városban a legszilárdabb politikai erő nemzsidó volt.

Amikor a német zsidó bankár, Schoenberg, Amerikába ment August Belmont néven, hogy a Rothschildokat képviselje, éles szeme rögtön felismerte a helyzetet. Tagja és támogatója lett Tammanynak. Ez jó üzlet volt ennek a zsidó bankárnak, mert Rotschild a New Yorki szállítási üzletben jelentős mértékben érdekelve volt. A város szállítási üzletének tulajdona, mint minden amerikai városban a helyi Tammany szervezet függvénye, bárhogy is hívják ezt a szervezetet. Belmont végre is elérte a Tammany nagyfőnökének a címét, amelyre vágyott. Belmont-Schoenberg nyitotta ki az ajtót a többi zsidónak: a Freedmanoknak, Untermeyereknek, Straussoknak, tőkéseknek, politikusoknak, üzletembereknek és szakszervezeti cápáknak. Ezt követte a teljes zsidó szerződések ideje, amíg New York politikai és jogi zsidó terület lett. Ezentúl a legfelsőbb bíróság is zsidó befolyás alá került, amely a Tammany Hall zsidók által való megkaparintása előtt független volt.

A zsidóságnak szüksége volt a jogrendszer ellenőrzése, valamint bizonyos zsidó vállalatok védelme, amelyek elég közel vannak a jogi érdem kérdéséhez, ezért szükségük volt rá, hogy a felső politikai vezetés gépezetében is befolyásra tegyenek szert, mert ez a helyi politikában kifizetődik. Az Egyesült Államok helyi, állami és nemzeti kormányainak a szervezete egyszerűvé teszi az ilyen szervezetek irányítását a pénz segítségével.

A zsidók természetes politikai itthonának a republikánus párt tűnik, mert oda tér vissza mindenünnen. Előszeretete a republikánus párt irányában nem követteti el a zsidóval azt a hibát, hogy kizárólagosan ennek legyen a harcosa. Tudja hogy jobb, ha minden csoportot ő irányít. Amilyen erős lett a zsidóság a Tammanyban, még erősebb a republikánus pártban, míg a New Yorki szocialisták vezetése és tagsága szinte teljes mértékben zsidókból áll. Ez nagyon megkönnyíti a zsidóknak azt, hogy minden irányból támogatást kapjanak és a kehillának, hogy minden célját elérje. Amellett biztosítja, hogy minden zsidó jelöltet bármely szervezetben megválasszanak.

A Tammanyban levő erős ír irányítás miatt a zsidók eleinte óvatosak voltak. A kehilla azt az ősi politikát alkalmazta, hogy nem a saját embereit tolta előtérbe hanem olyan nemzsidókat, akik Júdeának hasznosak lehetnek. A zsidóbarát politikusok között, akik maguk nem zsidók, és a zsidó politikusok között az a különbség, hogy az előbbiek tovább mehetnek mint egy hivatalban levő zsidó teheti, anélkül, hogy felfedeznék őt. Így Tammany korai napjaiban, még az I. vh előtt is a Tammany irodáiban mindig egy 'gójfront' volt, a Tammany nyilvános hírnevében sütkérezve, de a háttérben mindig ott volt a zsidó ellenőr. Ez a kulcsszó azoknak a polgároknak, akik valamit meg akarnak érteni, ami érthetetlennek tűnik: 'Keresd a zsidó ellenőrt'. Ehhez természetesen a zsidóknak minden pártban elég erősnek kellett lenniük, úgyhogy bárki nyer, a zsidók nyernek. New Yorkban mindig a zsidó párt nyer. Aki New Yorkban nyer, az irányítja a kormányt.

Mint mindig, a választási kampány szórakozást jelent, megosztja az embereket. Úgy tehetnek mintha gondolkodnának és saját parlamentjüket választanák meg, de mindig a zsidók nyernek. És ha olyan kerül hatalomra, aki nem engedelmeskedik a zsidóknak, akkor gyorsan hallunk 'botrányokról', 'vizsgálatról' és 'felelősségre vonásról' hogy az engedetlent eltávolítsák. 
Általában valaki, akinek 'múltja' van, a legengedelmesebb eszköz, de egy jó embert is bele lehet olyasmibe a választási hadjárat során keverni, ami őt kompromittálja. Általánosan ismert, hogy az amerikai választási hadjáratokat olyan ügyesen szervezték, hogy bármelyik jelöltet is választották, kellő mennyiségű adat állt rendelkezésére a befekektítésére, ha zsidó urai ezt akarták. Ennek megszervezése a zsidó ellenőrzés alaposságára vall. És természetesen az amerikai nép kellően be van arra tanítva, hogy a közalkalmazottak ellen ordítson rögtön azután, hogy az első zsidó kutya figyelmeztetően csahol egyet.

A zsidó politikai eljárás szórakoztató, az amerikai nép készségessége, hogy a zsidók érdekében tegyen a játék haladása során még szórakoztatóbb.

KÜLFÖLDIEK ÉS A TAMMANY VEZETÉSE

A Tammany erejének pontosan ugyanaz a forrása, mint a kehilla erejének, az idegen népesség. A különbség az, hogy kehilla egy tömörebb idegen tömegre épül. Mind a kehilla, mind a Tammany vezetői éberen tudatában voltak annak, hogy hatalmuk a folyamatos, szüntelen bevándorlástól függ. Mindig a külföldi a legjobb anyag a kehilla számára, ameddig Amerika nem lesz annyira amerikátlan, hogy az erős bevándorlás nem lesz többé szükséges. A bevándorlás lelassulása után a harmadik nagy bevándorlási hullám 1884-ben volt, és ez okozta először New York aztán az amerikai politikai élet degenerálódását. A nagy hullám orosz, osztrák és magyar zsidókból állt, akiknek megérkezését egy emlékezetes bűnözési időszak jelezte, amelynek jelei máig is láthatóak.

Akkor a rendőrség és az alsófokú bíróságok, amelyek előtt a bűneseteket először tárgyalják, a Tammany Hall kezében voltak a hírhedt Boss Croker vezetése alatt. a zsidó ellenőrzés következménye az volt, hogy a helyi kormányzat és a bűn partnerok lettek, ahogy az csak szemita országokban szokás. Az ócskábbfajta zsidó bevándorlók létrehoztak egy szervezetet, a Max Hochstim szervezetet, amely "Essex Market Court Gang" néven lett ismertté. Főbb vezetői egyike Martin Engel volt, a nyolcadik kerület Tammany vezetője. Ennek a zsidó kerületnek a 'királya' Solomon volt, aki nevét a kevésbé feltűnő "Smith"-re változtatta,és a "Silver Dollar Smith," néven lett ismert, mert ő volt a Silver Dollar Saloon kis birodalmának az ura. Ez a kocsma az Essex Market Court ellentéte volt, amelyben naponta jiddis bűnözők hordái csődültek össze, a csempészek, a hamis tanúk és az ügyvédek. A Max Hochstim szervezetet lett Amerika első szervezett fehér rabszolgákkal kereskedő csoportja, és az Egyesült Államok kormányának vizsgálóbizottsága iszonyatos felfedezéseket az aljas gonoszságokról nyilvánosságra - hidegen irányított, üzleti alapon folytatott állandó nőkereskedelem. A kereskedés politikusoknak hozott jövedelmet. elsősorban Tammany zsidóknak. A Max Hochstim szervezet hivatalos átvizsgálása alatt lett az 'Essex Market Court Gang' néven ismertté. Az Essex Marketi vörös lámpás körzet bíróságáról származik egy szó, ami az egész angol nyelvben ismert lett. Egy Scheuster nevű ügyvéd, akinek eljárása eléggé jellemző volt, nagyon rossz benyomást tett Osborne bíróra. Ha egy másik jiddis ügyvéd hasonló piszkos trükkökkel próbálkozott, akkor a bíró nyíltan 'Scheuster gyakorlat'-ról beszélt, és így történt, hogy az első emberek, akiket "shyster"-nek neveztek, a New Yorki Essex Market-i törvényszéken fellépő jiddis ügyvédek voltak.

ZSIDÓK ÉS A FEHÉR RABSZOLGA BOTRÁNY

Meglepő tény az, hogy annak ellenére, hogy ezek a dolgok hivatalos iratokban le vannak rögzítve, és hogy ugyanazokat a dolgokat írták minden hasonló eset aktáiba, zsidó vezetők folyamatosan tagadják, hogy ennek a gonoszságnak a vezetői zsidók. Az Egyesült Államok kormánya talált és rögzített néhány tényt országos vizsgálata során. A New Yorki kehilla akkor jött létre védszervezetként, amikor a zsidó fehér rabszolgákkal való kereskedés azzal fenyegetett, hogy elborítja a New Yorki gettót.

Amikor a New Yorki fehér embereknek végre sikerült a törvény erejét rövid időre pártatlanná tenni, az ezzel járó leleplezések miatt sok a dologba keveredett zsidó nevet változtatott. Ezek a nevek ma a legjobb zsidó családokra jellemzők, akik azt rejtik el, hogy a családi vagyon alapját a vöröslámpás negyedekben szerezték. A Max Hochstim szervezet nem az egyetlen kétes célú szervezet . A másik ilyen a New Yorki független jótékonysági intézmény, amelyet 1896-ban alapítottak zsidó fehér rabszolgákkal kereskedők. Az ilyen bandák voltak a Tammany hatalmának gerince a nyomornegyedekben. Működésük főterülete az olcsó táncbárok voltak, amelyek az East Side 'jótékonysági intézményei' köpenye alatt működtek. Mindnek vezetője zsidó volt. Elsősorban orosz és galíciai zsidók, ahogy a hivatalos jelentés írja. Olyan rabszolgatartók voltak, mint elődjeik Róma hatalmának csökkenése idején. Ők voltak a csónakosok a prohibíció előtt és ők voltak a nemzetközi kábítószerkereskedelem támogatói, akik a törvényt a jog képviselőinek megvesztegetésével játszották ki.

Az első világháború előtti évtizedben New York elfoglalásában és kizsákmányolásában a zsidók egyik mindig visszatérő hibájukba estek: Túl messzire mentek, túl sokat akartak. Túlélték a robbanást, és hatalmukat megtartották. A dicsekvésük és a dolgok túlzásba vitele miatt vesztették el a játszmát.

Felszínes megfigyelők és írók észrevették a felújuló tiltakozást a zsidó szemtelenség és önhittség ellen és úgy magyarázták azt, mint a visszatérő gonosz mérget, amely minden gój vérében benne van, az antiszemitizmus gonosz mérge. Ez természetesen a szokásos zsidó propaganda magyarázata, amelyet sok gój pap, író és politikus ártatlanul tovább mond. A zsidó pénz sok gój imádója hallgatva tűri az árulást. Háborúk után ez mindig kitör, mondja néhány író. Miért háborúk után? Mert a háborúban a világ világosabban látja mint máskor a zsidó igazi alakját és célját. Így nem antiszemitizmus tör ki, hanem júdaizmus, nagy és eltúlzott szemitizmus. Az az oltóanyag, amely a társadalom alapjában működik, hogy tisztítsa és irányítsa a júdaizmus csíráit, megjelenik a nyilvános leleplezés és tiltakozás formájában. Most a nyilvánosság oltóanyaga működik, és a zsidó program ezt nem bírja elviselni.

Tanuljuk a történelmet, mindennek a történetét, amiben zsidók résztvettek, a nyári szabadságtól a birodalmakig, és mindig ugyanazt a ciklust látjuk.

A Tammany zsidó meghódítása New York meghódításának csak egy része. A zsidók célja több mint csak politikai részvétel. Csak annak a biztosítása, hogy a város jól kereső és hatalmas tisztviselői soraikból kerüljenek ki, nem elégíti ki őket. New York lett Amerika vörös központja. A legtöbb hazaárulás az Egyesült Államok kormánya ellen innen indul ki. Tammany egy kényelmes takaró az színlelt politikai tevékenységre, a kehilla pedig a radikálisabb faji és amerikaellenes faji tevékenység szervezete.

"Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom."

"A gój nemesség, mint politikai hatalom halott, - nem kell számításba vennünk; mint földbirtokosok azonban még lehetnek ártalmasak ránk nézve, minthogy a megélhetésüket biztosító segélyforrások révén önellátók. Ezért lényeges számunkra, hogy bármi áron megfosszuk őket földjeiktől. Ez a cél legjobban a földbirtokon nyugvó terhek növelésével - a földbirtok eladósításával lesz elérhető. Az erre irányuló intézkedésekkel sakkban fogjuk tartani a földbirtokosokat és alázatos, és feltétlen engedelmességre fogjuk késztetni. A gój nemesek - minthogy átöröklés folytán képtelenek kevéssel beérni - rohamosan le fognak égni és tönkremenni."

"Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorozná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpra állításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek."

-A hatodik protokoll.

A NEMZETKÖZI ZSIDÓ HENRY FORDTÓL -9. Fejezet

BOLSEVIZMUS ÉS CIONIZMUS

A kommunizmus az Egyesült Államokban pontosan ugyanazoknak a csatornáknak a használatával működik, mint azt Oroszországban tette, és ugyanazokat az ügynököket használja - forradalmi és rabló szakszervezetek, az üzlettel törődő és konstruktív szakszervezetekkel ellentétben, valamint zsidó agitátorok. Amikor Martens, az ún. szovjet nagykövet 'elhagyta' az Egyesült Államokat, a kommunizmus Egyesült Államokbeli képviselőjéül egy Charles Recht nevű zsidót nevezett ki, aki foglalkozására nézve ügyvéd és irodája New Yorkban van. Ebben az irodában találkoztak a város zsidó szakszervezeti vezetői, sok szakszervezeti vezető az országból, és sokszor amerikai kormánytisztviselők is, akik az Egyesült Államokban zsidó tervek bérenceiként ismertek és ezek rabló radikális szimpatizánsai. A szervezet közben tengerparttól tengerpartig terjedt, északról délre. A New Yorki kommunista főhadiszállás helyzete fontos maradt, mert az a tekintély és az akciók központja, amelyek a többi városokba is továbbterjednek. New York az a laboratórium, ahol a forradalom küldöttei tanulnak és tudásuk naponta nő az Oroszországból jövő küldöttek gyakorlata és tanácsai révén.

Amerikai polgárok nem veszik észre, hogy a közélet minden zavara, a munkaügyi véleménykülönbségek, a sztrájkok és a politikai zavarok, amelyekről olvasnak, nem csak úgy kitörnek, hanem előre megtervezett akciók, amelyeknek vezetői pontosan tudják, hogy mit tesznek.

A tömeg módszeres. Mindig van egy intelligens magja, amely az izgatottság álarca alatt teszi meg, amit előzőleg megterveztek. A francia, német és orosz forradalom alatt, az azóta történt zavargások alatt előre kiválasztott emberek jöttek,és máig azok a csoportoknak, akik így hatalomhoz jutottak, a hatalma nem csökkent - és ezek zsidó csoportok. Oroszországot éppúgy zsidók irányítják mint Franciaországot. Németország hiába próbálta a torkát szorító Júdea szorítását csökkenteni. Így van Amerika is.

A kommunizmust támogató zsidó csoportok első lépése az Egyesült Államokban a héber szakszervezeti mozgalom irányítása és kiterjesztése volt az bevándorlók milliói között az utóbbi 50 évben. Céljuk az, hogy minden szakszervezet zsidó irányítás elé kerüljön. A zsidók annyira kezükben tartják az amerikai szakszervezeti mozgalmat, mintha bajonettekkel ostromolták volna meg.

Rengeteg irodalom van (a többségét zsidók írták), amely úgy tesz, mintha azokról az izzó szívekről írna amelyekkel ezek a külföldi tömegei, a munkások elvtársai, a szabadságszerető demokratáknak Amerikára nézne, és vágyakozna az amerikai életmód iránt, szeretetükről az amerikai nép és intézmények iránt. Ezeknek az embereknek a cselekedetei és vezetőik szavai világosan mutatják, hogy hazugságokról van szó, amelyeket a könnyen hívő amerikai gójok örömest elhisznek.

Az amerikai életvitel elleni ellenállás, amelyek az amerikanizációs program sikerét meggátolták, elég bizonyíték arra, hogy ha a zsidó behatolást tekintjük, nem akarnak úgy menni, ahogy Amerika megy, hanem Amerikát akarják a saját útjukra vinni. Sokat beszélnek arról, hogy ők mit adnak Amerikának de arról semmit, hogy ők mit találtak ott. Amerika nekik egy darab gitt, amiről annyit szednek le, amennyit akarnak. Az 'olvasztótégely' kifejezés, amelyet a zsidó író, Zangwill talált föl, nem tisztelettudó neve a köztársaságnak és egyre kevésbé írja le, hogy mi történik itt. A tégelyben van néhány olyan anyag, ami nem olvad el. De ennél is fontosabb, hogy gyorsan növekvő befolyások magát a tégelyt akarják felolvasztani!

A zsidó gazdagságnak és politikai befolyásnak két osztálya van. Először a német zsidók, a Schiffek, Speyerek, a Warburgok, a Kahnok, a Lewisohnok és a Guggenheimek. Ezek játsszák a játékot a nemzsidók gazdasági erőforrásaival. A másik osztályt az orosz és lengyel zsidók adják, akik a kereskedelem és ipar alsóbb részét monopolizálják. Szorításuk fojtogató és befolyásuk abszolút. Néha egymást pusztító ellentétek vannak köztük a jó állások elosztásáról, és kötelességtudó újságírók ilyenkor a zsidók hiányzó egységéről írnak, de a kehillában és máshol kitűnően megértik egymást, és a zsidó ill. a gój kérdésben megoszthatatlanul egyek.

Különbség van a között, hogy ez a zsidó szövetség mit tenne és mit tudna tenni, de akarata és hatalma sohasem egyezik annyira, mint amikor a nemzet nemzsidó része alszik. Soha sincs a zsidó akarat és hatalom annyira megosztva, mint ha a nemzsidó elme figyel. Nem a figyelő zsidó jelent veszélyt, hanem a gójok alvásának a következményei. A zsidó program megáll ahogy észreveszi, hogy ellenőrzik és azonosítják.

A ZSIDÓK VÖRÖS KAPCSOLATAI.

Az Egyesült Államokban több kommunista van mint Szovjetoroszországban. Céljuk és faji összetételük ugyanaz. Amit Keleteurópában megtettek, azt azért nem tudták Amerikában még megtenni, mert itt az információáramlás jobb, az átlagos intelligenciaszínvonal magasabb és különösen az, hogy a kormányhivatalok jobban el vannak osztva, mint Oroszországban és Keleteurópában. A kommunista befolyás és propaganda központjai az Egyesült Államokban a zsidó szakszervezetek, amelyek szinte kivétel nélkül a bolsevik programra támaszkodnak iparáguk és ország egészére nézve. Ez a tény nagyon gyakran a legkínosabb a zsidó vezetőknek a nagy politikai pártokban. Elég baj az, hogy az orosz bolsevizmust, kommunizmust annyira zsidók uralják, de hogy az Egyesült Államokat ugyanazzal a helyzettel szembesítsék, az olyan probléma, hogy a zsidó vezetőknek sok ötletességre és csalásra van szükségük ennek az elmagyarázására vagy eltusolására. De az amerikai nemzetközi zsidót nem lehet fölmenteni attól. hogy a felelősséget viselje emiatt. Az orosz bolsevizmus a New Yorki East Side-on született ahol azt a zsidó vezetők vallási, erkölcsi és gazdasági támogatása erősítette. 
Leon Trotszkij ( Braunstein) az East Side-ról való. Az erőknek, amelyek céljait támogatták, központja a kehilla és az American Jewish Committee. Mindkettőt érdekelte munkája, a kormány megdöntése, az Egyesült Államok egyik szövetségese az I. vh-ban. Az orosz bolsevizmust az amerikai zsidók aranya segítette, és az Egyesült Államok gój állampolgárainak érdektelensége és nemtörődömsége, akiknek a bűne mulasztásai, amely majdnem olyan mély, mint a bolsevik társaságéi.

Most, hogy a kommunizmus befolyása számszerűen nagyobb itt, mint Oroszországban, ezt a tényt a 'hazafias' zsidók szégyenlik. A nagy zsidó szakszervezetek az Oroszországi zsidó szocialista szövetségnek a közvetlen leszármazói. Az 1905-ös levert forradalom után a szövetség tagja az Egyesült Államokba rajzottak, amikor még nem sikerült Oroszországot bolsevizálni. Ezek azzal foglalkoztak, hogy a héber szakszervezeteket bolsevizálják Amerikában. Egy agitációs irodát nyitottak amely radikális szocializmust propagált a médiákban jiddis nyelven. A szövetség tagjai 1905-ben New Yorkban egy szervezetet alapítottak 'The Workmen's Circle' néven, és "a zsidó szakszervezeteket duzzasztották föl", hogy a kehilla írásait idézzük. Egy rövid kísérlet után, amely a szocializmust a zsidó kérdés nélkül akarta terjeszteni, feladták, és 1913-ban elhatározták, hogy a munka célja zsidó cél. Ezt a kehilla jegyzékei a 'zsidó nacionalizmus indulásaként' jegyzik föl.

Az Egyesült Államok zsidókérdésének tanulmányozóját szórakoztatja az az ostobaság, ahogy megengedik a zsidó bolsevizmus nyílt önmutogatását. Erre az egyetlen magyarázat az, hogy a zsidók nem is álmodtak arról, hogy az amerikai nép annyira fölébred, hogy ellentmondjon nekik. A zsidó taktika alkalmankénti fölfedezése meglepi a zsidó vezetőket, mert ők úgy tartják, hogy az amerikaiakat túlságosan keményen tartják a markukban ahhoz, hogy ilyen ellentmondás lehetséges legyen.

De a zsidó vezetőknek be kell ismerni, hogy a zsidókérdés nem tartalmazza azt, hogy az amerikai állampolgároknak felfedjék a tényeket és más állampolgároknak segítsenek azokat szintén megismerni. A zsidókérdés magában a tényekben rejlik és a tényekért a zsidók felelősek.

Ha azt mondani, hogy az Egyesült Államok kommunizmusa zsidó, antiszemitizmus, hát legyen. de az előítéletmentes elmének ez amerikanizmusnak tűnik.

A ZSIDÓ CIONIZMUS DÖNTŐ CSATÁT AKAR?

Amikor a brit hadsereg a város 1917-es emlékezetes elfoglalásakor Jeruzsálembe bevonult, a protokollok is vele mentek. Egy jelképes kör bezárult, de nem úgy, ahogy a protokoll szerzői remélték. Aki a protokollokat vitte, tudta, hogy azok mit jelentenek, és nem diadallal vitték őket hanem mint a világszabadság ellenségeinek terveit.

A cionizmust minden jelenlegi zsidó ténykedés kitűnően reklámoz és a világra nagy hatást tesz, olyat, amit az átlagember is észrevesz. Romantikusabb oldala vonz keresztényt és zsidót egyaránt, mert bizonyos jövendőmondások megjósolták a zsidók visszatérését Jeruzsálembe. Ha ez a visszatérés megtörténik, nagy események eljövetelét várják.

A vallási érzelem hozzáadása miatt bizonyos osztálybeli embereknek néha nehéz a modern politikai cionizmust megvizsgálni. Túl jól hatott a propaganda, amely azt hiteti el, hogy a politikai cionizmus és a próféták által 'megígért' visszatérés ugyanaz. Az eredeti zavar áldozatai, amely Júdeát és Izraelt összekeveri, hibásan értik meg az ősi írásokat, amelyek ezt a kettőt kapcsolatba hozzák, és Júdea törzsét (innen jön a zsidó név) tették azzá a központtá, amely körül a történelem és az emberiség forog. Júdea egy törzs amellyel Izrael több mint 2000 éve nem tudott békében élni, és amely az a baljós ajándék volt, amely ma is ugyanazt a békétlenséget terjeszti. Soha senki sem gondolt arra, hogy Izrael tíz törzsét 'antiszemitizmussal' gyanúsítsa.

A cionizmus felhívja magára a világ figyelmét, mert olyan helyzetet teremt, amelyből, sokan úgy hiszik, hogy a következő háború fog fakadni. *

Hogy a jövendőmondás tanulóinak szavait használjuk, a világ eseményeinek sok tanulója úgy hiszi, hogy a végső csata annak a közvetlen eredménye lesz, aminek az alapjait most teszik le Palesztínában.

Az istenfélő zsidók cionizmus álmához ennek semmi köze sincs. A cionizmussal, mint politikai ténnyel minden kormány szembekerül hogy állást foglaljon az ügyben. Minden világkérdésnél nagyobb kérdés, minden más kerdést háttérbe szorít, kicsit és nagyot, nemzetit vagy nemzetközit, és gyorsan halad más érdekek mögé takarózva.

Érdemes megemlíteni, hogy a cionizmus modern értelmében fajilag és földrajzilag ott nőtt föl, ahol a bolsevizmus, ugyanis Oroszországban, és az oroszországi cionisták és a New Yorki kehilla között mindig szoros volt a kapcsolat, amelyet nyilvános oroszországi beszédek bizonyítanak, a forradalom után, amelyek a kehillát dicsőítik.

Amikor 1914-ben a háború elkezdődött, a cionista belső akciósbizottság különböző országokba települt. Például: Dr. Schmarya Levin, Berlinből, az Egyesült Államokban volt és ott is maradt. Orosz születésű volt, német tudós és kozmopolita. Noha 1914-ben a cionista központ és a belső akciósbizottság székhelye Berlinben volt, ő az Egyesült Államokban maradt és a cionizmus vezetőinek vezetője lett, a nagy Versaillesi zsidó munkacsoport létrejöttéig. A belső akciósbizottság másik tagja, Jacobson volt Konstantinápolyban.

"Amikor látta, hogy Konstantinápoly nem lehet tovább a cionista politika központja, Dániába, Koppenhágába ment, ahol a semleges Dániában gyakorlati hasznára lehetett a cionistáknak információk és gyűjtött pénz továbbadásával." ("Cionista kalauz", 80.o) 
Valójában az egész belső akciósbizottság, amelynek székhelye Berlin volt, szabadon mozgott a háború által lezárt világban, csak Warburg és Hantke voltak ez alól kivétel, és a berlini Warburgnak nem volt szükséges mozognia, mert voltak mások, akik képviselték őt.

Dr. Levin beleegyezett a zsidó világközpont Berlinből Amerikába való áthelyezéséhez, és "már 1914 augusztus 30-án, a háború kitörése után egy hónappal az amerikai cionisták rendkívüli gyűlést tartottak New Yorkban."

A székhely áthelyezésének jelentőségéről sok vita volt. A zsidók 1914-ben nyilvánvalóan többet tudtak a háború várható tartamáról, mint a hadviselő felek. Az nem csak egy kis belgiumi kirándulás volt, mint néhányan gondolták. Volt idő alkudozásra, hogy a zsidó támogatás értékét bemutassák a kormányoknak. Németország szívesen ígérte Palesztínát a zsidóknak, de a zsidók látták már, hogy II. Vilmos mit tett, amikor sajátmagát koronázta meg az olajfák hegyén. Végül a szövetségesek nyertek a zsidóknak tett ígéretek és meghódolások tételében, mert 1917 november 2-án, amikor Allenby tábornok Palesztínába vonult a brit hadsereg élén, Arthur James Balfour, a brit külügyi titkár kiadta híres deklarációját, amelyben Palesztínát a zsidó nép hazájának nevezte.

"Ennek szövege a brit külügyminisztériumból jött, de a szöveget mind az amerikai mind az angliai cionista hivatalok módosították. A brit deklarációt olyan formába hozták, ahogy a cionisták azt kívánták,és a Zest záradékokat azért adták hozzá, hogy leszereljék a félénk anticionista véleményeket." ("Cionista kalauz", 85-86.o)

Most olvassuk el a deklarációt és figyeljük meg a kiemelt éppen említett részeket:

"Őfelsége kormánya szívesen látja Palesztínát a zsidó nemzet otthonaként és igyekezni fog a terv véghezvitelére. Világosan értjük, hogy semmit sem teszünk, amely a nemzsidó közösségek polgári és vallási jogait csökkenti, vagy azoknak a zsidóknak jogait, akik más országokban tartózkodnak."

A cionizmus különösen érdekes, nemcsak azért, mert vezetői között pénzügyi viták álltak elő ez az érdek és tőke közötti háború- hanem azért is, mert a világ két zsidó hadseregét mutatja meg, a módot, ahogy hatalmukat használják, ahol csak tudják, és azt a bajt, amelybe azok a nemzetek keverednek, akiket a zsidók eszközükként használnak.

Az emberek néha megkérdezik, hogy a kapitalista zsidóság miért támogatja a bolsevizmust, ami a kapitalizmus ellensége?

A bolsevizmus csak a gój kapitalizmus ellensége. Az Oroszországban maradt zsidó tőkések nagyon hasznosak a bolsevikoknak. Egy szemtanú leírása:

"Ebben a bankban egy zsidó a komisszár, nagyon elegáns, divatos nyakkendővel és a mellényben. A zsidó a területi komisszár, régebben tőzsdei alkusz volt, polgári duplatokával. Az adótisztviselő is zsidó, aki pontosan tudja, hogy hogy kell a polgárokat kizsigerelni."

A zsidóság ezek az ügynökei még itt vannak, Más ügynökök az elmenekült oroszok földjeit szedik el jelzálogkölcsönökkel. Ha a függönyt fölhúzzák, minden ingatlan zsidó kézben lesz teljesen 'törvényes' eszközökkel megszerezve.

Ez az egyik válasz a kérdésre, hogy miért támogatják a zsidó kapitalisták a bolsevizmust. A vörös forradalom az emberiség legnagyobb spekulálási lehetősége. Amellett Izrael felmagasztalása. Egy hatalmas bosszú, amelyet a zsidók mindig örömmel vittek véghez, valós vagy vélt sérelmeik után.

A zsidó kapitalizmus pontosan tudja, hogy mit tesz. Mit nyerhet?

1. Egy nagy és gazdag országot nyert háború nélkül.

2. Bemutatta az arany szükségességét. A zsidók ereje azon az elképzelésen nyugszik, hogy az arany gazdagságot jelent. A bolsevik pénzrendszer előre megfontolt esetlensége miatt a nem gondolkozó világ azt hiszi, hogy az arany szükséges, és ez a hit a zsidó kapitalizmusnak ad még egy befolyást a a gój világ felett. Ha a bolsevikok becsületesek lettek volna, akkor a kapitalizmust agyonütötték volna. De nem! Az arany még mindig ott van a trónon. Ha azt a képzeletet érvénytelenítjük, hogy az arany értékes, akkor a nemzetközi zsidó tőkések egyedül ülnek egy halom értéktelen fémen.

3. Bemutatta erejét a világnak. A hetedik protokoll azt mondja: "Európa kormányainak rabszolgaságát úgy fogjuk megmutatni, hogy egyikükben erőszakos bűntényeket, azaz a terror uralmát hozzuk létre." Eléggé megmutatták Európának? Európa meg volt és meg van rémülve. Ez a zsidó kapitalisták nagy nyeresége.

4. Végül de nem utolsósorban a forradalom művészetében gyakorlatot szereztek. A vörös iskola tanulói visszajönnek az Egyesült Államokba. A forradalom technikáját arra a tudományra redukálták, amelynek részletei a protokollokban vannak leírva. Magne rabbi szavai szerint: "Nézd, hogy milyen nagy csoport zsidó volt azonnali szolgálatra kész: Az elérhetők száma ma még sokkal nagyobb."