A Palesztin Hatóság teljesítménye az 1993-as oslói egyezmény aláírása óta valóságos nemzeti tragédiának nevezhető. A Gázai övezet izraeli és nemzetközi blokád alatt áll, Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia hatalmas területeit Izrael bekebelezte, a Jordán-folyó nyugati partján egyre-másra épülnek az izraeli telepek, több száz ellenőrző pont keseríti meg a palesztinok életét, számos „csak zsidóknak” fenntartott út épült, felhúzták az apartheid falat, és továbbra is megtagadják az elüldözött palesztinoktól a hazatérés lehetőségét.

A Palesztin Hatóság a hosszú esztendők óta zajló tárgyalások nyomán sem bizonyult képesnek egy életképes, független palesztin állam megteremtésére. Ugyanezek a vezetők a jelenlegi status quót a „világ legkevésbé költséges megszállásának” nevezik. Avigdor Lieberman, izraeli külügyminiszter, hazájának diplomatái előtt a múlt év végén azt mondta, hogy a mostani körülmények között lehetetlen egy (az izraeli feltételek szerinti) békemegállapodást tető alá hozni, így a legtöbb, ami elérhető, egy ideiglenes, de hosszabb távra szóló megegyezés a palesztinokkal a biztonsági és gazdasági kérdésekkel kapcsolatosan. Lieberman ideiglenes megegyezése lényegében a mai status quóval egyezik meg, melynek lényege a következő: a palesztin biztonsági erők együttműködnek a megszállókkal az izraeli telepesek biztonságának fenntartásában, cserében pedig a Palesztin Hatóság irányítása alatt álló területek gazdasági segítségben részesülnek. Tzipi Livni, korábbi izraeli külügyminiszter, a Kadima Párt vezetője 2006-ban, Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel tartott egyik közös sajtóértekezletén kijelentette: „Izrael és a palesztinok egyaránt megértik, hogy a palesztin gazdaság fejlődése a mi érdekünk is, az izraeliek biztonságának szavatolása pedig palesztin érdek is.” 2007-ben pedig Tzipi Livni azt nyilatkoztatta ki, hogy „országának biztonsága fontosabb, mint a palesztin állam megalapítása”. Vagyis Izrael önmaga által kinyilvánított „fenyegetettség-érzete” messze fontosabb, mint a palesztinok emberi és önrendelkezéshez fűződő jogai. Ez a vélekedés lényegében azt jelenti, hogy a palesztinok semmiféle ellenállást nem fejthetnek ki azokkal szemben, akik elfoglalták földjeiket. Akiva Elder a Háárec című lap egyik tavaly októberi cikkében rátapintott a lényegre: „Az oslói egyezmény következményeképpen a palesztinok védelmezik a zabráló, erőszakoskodó telepeseket, cserében pedig érkeznek a segélyek.”

A Palesztin Hatóság és Izrael a legmagasabb szinten szorosan együttműködik a zsidó állam biztonságának szavatolása érdekében. A Palesztin Hatóság erői megvédik a telepeseket azoktól a palesztinoktól, akiket éppen ők fosztottak meg földjüktől és tulajdonuktól, ugyanakkor a palesztinokat nem oltalmazzák meg az erőszakos telepes bandáktól, akik elkobozzák a palesztinok földjeit, ingatlanait, felégetik termésüket, és megtámadják mecsetjeiket. A Palesztin Hatóság fegyveres erőit a palesztin „terror” megfékezése céljából hozták létre. Azokat a palesztinokat, akik tovább folytatják az ellenállást a megszállással szemben, és nem hajlandók elismerni a hódítókat, „terroristának” nevezik. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke többször is biztosította az izraelieket arról, hogy az ő irányítása alatt álló fegyveres erőktől nem kell tartaniuk. Az USA-ban azzal kérkedett, hogy saját fegyveresei felkutatják, és letartóztatják azokat a palesztinokat, akik szembeszállnak a telepesekkel Hebron környékén. Izraeli tisztségviselők nem rejtik véka alá, hogy milyen jelentős támogatást kapnak biztonsági téren a Palesztin Hatóságtól. „Megmondjuk nekik (a Palesztin Hatóság biztonsági erőinek), hogy hol bujkálnak a terroristák, ők pedig letartóztatják őket” – magyarázta Avital Leibovich izraeli tábornok nemrégiben.

Mivel a Palesztin Hatóság nem ellenőrzi a ciszjordániai határátkelőket, továbbá az irányítása alatt álló terület nem egységes és összefüggő, és gazdasági fejlődés sincsen, ezért a külföldi segélyek, valamint az Izraelbe exportált olcsó munkaerő kocsányán lóg az egész palesztin gazdaság. A fiatal palesztinok ezreinek kell naponta átjárnia Izraelbe, hogy egyáltalán valami csekély jövedelemre tegyenek szert, mivel lakóhelyükön vagy annak környékén semmiféle munkát nem találnak. A Palesztin Hatóság lényegében a nemzetközi segélyekből finanszírozza az oktatást, az egészségügyet, a közrend fenntartását, a szociális ellátás biztosítását és az infrastrukturális beruházásokat. A nemzetközi segélyek folyósításának feltétele azonban az, hogy a Palesztin Hatóság ítélje el, és bojkottálja a Hamászt, vagyis lényegében a palesztin területek demokratikus úton megválasztott kormányát. Ugyanakkor a Palesztin Hatóságnak feltétel nélkül el kell ismernie az apartheid rendszert fenntartó Izrael államot, amely újabb és újabb palesztin földeket foglal el. Izrael ezen kívül nem hajlandó biztosítani a palesztin menekültek jogát a hazatéréshez, börtönben tart 11 ezer palesztin foglyot, továbbá blokád alatt, lényegében fogságban tartja a Gázai övezetben élő 1,5 millió palesztint. Izrael módszeres etnikai tisztogatást hajt végre Kelet-Jeruzsálemben és az ahhoz közel fekvő ciszjordániai területeken.

Azok a nyugati kormányok, amelyek gazdasági segélyeket juttatnak a Palesztin Hatóság részére, semmiféle lépést nem tesznek a palesztinok politikai és emberi jogainak biztosítása érdekében. Nem gyakorolnak nyomást Izraelre a megszállás beszüntetése céljából, de még a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi települések terjeszkedésének megakadályozása érdekében sem emelik fel a szavukat. A nyugati kormányok kifejezetten támogatják a Gázai övezet blokádját, és így a közreműködésükkel fosztják meg az övezet lakóit az élelmiszertől és az építőanyagtól, mely utóbbi feltétlenül szükséges lenne a 2008/09-es, 1400 palesztin áldozatot követelő háború során lerombolt több ezernyi épület helyreállításához. A nemzetközi közösség így tehát bűnrészes a Gázai övezetet sújtó humanitárius katasztrófa előidézésében. A terület lakóinak 60%-az ENSZ hivatalosan meghatározott szegénységi szintje alatt él, és a gyermekek több mint tíz százaléka súlyos alultápláltságtól szenved. Barack Obama elnök mindezek ellenére az izraeli álláspontot tette magáévá, mely szerint ugyanis a blokád elkerülhetetlenül szükséges a Hamász részére irányuló fegyverszállítmányok megakadályozásához.

Míg a nemzetközi közösség (értsd: az USA) és Izrael továbbra is fenntartja a Gázai övezet blokádját, és a megszállás alatt élő palesztinok 40%-át éhezteti a Hamász tekintélyének lerombolása céljából, ezzel egyidejűleg állandóan hangoztatják a „gazdasági tényező” jelentőségét a ramallahi rezsim vonatkozásában. Ez a „gazdasági faktor” pedig nem más, mint egyfajta jutalom a Palesztin Hatóságnak, valamint kompenzáció is egyúttal, amiért nem jöhetett létre a független palesztin állam. Izrael és a nemzetközi közösség azt képzeli, hogy a gazdasági fejlődés nyomán a palesztinok majd elfogadják a megszállást, és támogatni fogják a Palesztin Hatóságnak a három egymástól elválasztott ciszjordániai enklávé feletti uralmát. Csakhogy a Jordán-folyó nyugati partján élő palesztinok tekintélyes része egyáltalán nem érzi úgy, mintha a gazdaság fejlődne. Sőt, inkább az életszínvonal visszaesését tapasztalják, ami a termelő tevékenység hiányában lábra kapó infláció következménye. De még ennél is aggasztóbb, hogy Izrael bármikor képes elfojtani a leghalványabb gazdasági növekedést is, és a ramallahi rezsim egész állami struktúráját is megbéníthatja, amennyiben a Palesztin Hatóság esetleg úgy dönt, hogy nem működik többé együtt Izraellel. Mivel Ciszjordánia egy körbezárt terület, és még a jordániai határátkelőket is Izrael ellenőrzi, a zsidó állam bármikor képes lehet ugyanolyan blokáddal kiéheztetni az ott lakókat, mint amellyel a Gázai övezetet fojtogatja.

Amikor a Hamász fölényesen megnyerte a palesztin törvényhozási választásokat – részben épp a Palesztin Hatóság mérhetetlen korrupciójának és hozzá nem értésének köszönhetően - – az USA és az Európai Unió azonnal törvényen kívül helyezte és bojkottálta a Hamász vezette kormányt, beszüntette a segélyek folyósítását a palesztinoknak, Izrael pedig letartóztatta a demokratikusan megválasztott Palesztin Törvényhozó Testület sok tagját. Az Egyesült Államok úgy próbálta megbuktatni a Hamász-kormányt, hogy hozzákezdett a rivális Fatah harcosainak felfegyverzéséhez és kiképzéséhez. A fatahos harcosok azután 2007 júniusában akcióba is léptek. A Washington Post egyik 2007. május 15-írásának címében a következő mondatok szerepeltek: „A Fatah egységei, izraeli segítséggel, behatolnak a Gázai övezetbe: több száz fegyverest képeztek ki Egyiptomban az USA által is támogatott Hamász-ellenes akció keretében.” Az USA Kongresszusa 2007-ben semmiféle támogatást nem szavazott meg Ciszjordánia és a Gázai övezet számára. Washingtont nem zavarja a Palesztin Hatóság korruptsága, az izraeli érdekek sérelmét azonban nem tűri: a gazdasági segély feltétele az, hogy a ramallahi vezetés működjön együtt Izraellel, és nyújtson neki segédkezet a palesztin földek elvételében, palesztinok letartóztatásában és legyilkolásában.

Vagyis a palesztinoknak nyújtott támogatás alapfeltétele az, hogy a ramallahi rezsim biztonsági erői csírájában fojtsanak el mindenféle ellenállást. A Palesztin Hatóság részére folyósított dollár milliárdok egyáltalán nem juttatták a palesztinokat közelebb nemzeti államuk megvalósításához. Sőt, a Palesztin Hatóság – a nemzetközi segítség ellenére, vagy éppen azért – a korrupció és a nepotizmus valóságos melegágyává vált. A segélyként folyósított összegek jelentős részét – működő törvényhozás és az átláthatóság hiányában – elpazarolták, illetve ki tudja, mire költötték.

A palesztinok jelentős része korruptnak és illegitimnek tartja a Ramallahban székelő vezetést, annál is inkább, mivel még a legsúlyosabb korrupciós ügyeknek a felelőseit sem állították bíróság elé. Alapos a gyanú, hogy a Palesztin Hatóság és a Palesztin Felszabadítási Szervezet számos tisztségviselője fogadott el jelentős összegeket annak érdekében, hogy ne tegyen semmit a mostani status quo megváltoztatása érdekében. Néhány palesztin vezető pedig még segített is az izraeli apartheid infrastruktúrájának felépítésében azzal, hogy közreműködtek az elválasztó fal, illetve az izraeli telepek építéséhez szükséges építőanyag Izraelbe juttatásában.

A ramallahi vezetés retorikájával szemben a tények arra utalnak, hogy a Palesztin Hatóság gazdasági, politikai és biztonsági intézményei az izraeli megszállás infrastruktúrájának részévé váltak. Ez a szégyenletes fejlemény feltétlenül szükségessé és jogossá teszi a Palesztin Hatóság megszüntetését.

(Fordította: Perge Ottó, Kuruc.info)